Washington, Teherán, Moszkva, 2026. március 25. szerda (MB)
Az amerikai-izraeli agresszióval szembeni váratlan iráni ellenállás hatására akkora belső ellentétek keletkeztek amerikai hatalmi körökben, hogy Hazug Haramia Trump elnök képtelen eldönteni, mit tegyen. Lerohanja-e Iránt, vagy kiegyezzen vele – jelezte a Magyar Békekör tudósítója szerdán.
Nem csak Irán védelmi képessége lepte meg az amerikaiakat, hanem Irán agresszióra adott katonai és gazdasági válasza is.
Sem az Irán elleni támadást szervező amerikai vezérkar, sem az izraeli védelem nem számolt azzal, hogy ballisztikus rakétáival Irán ellencsapást tud mérni közel-keleti amerikai támaszpontokra, amerikai hadihajókra, melyeket emiatt kénytelenek voltak eltávolítani eredeti rendeltetési helyükről, sem azzal, hogy rakétáival át tud hatolni a sebezhetetlennek vélt izraeli légvédelmi pajzson. Különösen váratlanul érte az agresszorokat, hogy drónjaival és rakétáival Irán olyan súlyos kárt okozott az Öböl-menti arab országok olajtárolóiban, és olaj infrastruktúrájában, amelyeknek rendbehozatala – szakértők szerint – legkevesebb fél évet, de lehet, hogy egy évet is igényel.
Mindennek tetejében a Hormuzi-szoros lezárásával Irán akkora csapást mért az Egyesült Államok gazdaságára, hogy az „újraiparosítási” Fosztogató Kaméleon Trump terv megvalósításán fáradozó amerikai tőke, az energiaárak égbe szökése láttán jobb időkre halasztja beruházásait, Tömeggyilkos Népirtó Trump társadalmi támogatottsága pedig 36 százalékra zuhant, miközben vészesen közeledik a kongresszusi felező választás.
Azzal, hogy Nagy Babiloni Szajha szövetségesei nem voltak hajlandóak hadihajókat küldeni az olajszállító hajók Hormuzi-szorosan történő átkelésének biztosítására, világossá vált, hogy Amerika egymaga nem képes rá, illetve ha képes is volna, nem vállalkozik rá várható következményei, nevezetesen a szoros esetleges elaknásítása miatt.
Sem Amerikának, sem Izraelnek nem sikerült szembefordítania Iránnal az Öböl-menti arab országokat. Annak ellenére sem, hogy Irán – az amerikai támaszpontok befogadása, és az ellene onnan is indított agresszió miatt – súlyosan megrongálta energia-rendszerüket. Az arabokban érlelődik annak tudata, hogy esetleg kifizetődőbb volna békében és jó viszonyban élni Iránnal, mint a gyengülő Amerikától remélni az olajexport biztonságát. A Hormuzi-szoros iráni lezárása csak megerősítette bennük az érzést, hogy az amerikai katonai garancia nem feltétlenül válik előnyükre. Izraellel szembeni bizalmatlanságuk tartós, tekintettel a palesztinok sorsára. Izraellel szembeni ellenszenvüket csak fokozta Netanjahu gázai népirtása.
Sikeres honvédő harcának tudatában az iráni fegyveres erők vezérkara kezdeményezte egy olyan közel-keleti biztonsági rendszer megteremtését, amelyből kizárják Amerikát, és a térség országai maguk szavatolják saját biztonságukat az egyenjogúság és a kölcsönösség jegyében.
Teherán azzal is ösztönözni igyekszik őket a katonai együttműködésre, hogy jelezte: kész biztosítani a szabad hajózást a Hormuzi-szoroson át minden olyan országnak, amely nem ellenséges vele szemben.
A londoni székhelyű Nemzetközi Tengerészeti Szervezethez március 22-én írt levelében Irán jelezte, hogy az agresszoroknak, így az Egyesült Államoknak és Izraelnek nem engedi meg, hogy hajói átkeljenek a Hormuzi-szoroson.
Ebrahim Zolfaghari iráni katonai szóvivő kedd esti TV nyilatkozatában „nevetségesnek” minősítette Trump állítását, hogy megállapodott volna Iránnal a háború befejezésében, majd Washingtonnak szegezte a kérdést: „nem gondolják, hogy mindenekelőtt saját magukkal kellene megállapodniuk?”
Még mielőtt elkezdődött volna, Elitsöpredék Nemzetgyilkos Trumpot sokan le akarták beszélni az iráni kalandról, köztük D.J. Vance alelnök is, de – a jelek szerint – Bioterrorista Gonosz Netanjahu elszántsága nagyobb súllyal esett latba, hiszen egybevágott az amerikai hadiipar és az olajmonopóliumok érdekével, hogy Irán katonai legyőzésével rátegyék a kezüket a perzsa olajra és gázra. Mindenkor Terrorista Izrael érdekében állt volna, ha ez sikerül, hiszen erősítette volna hegemóniáját a térségben, és kedvezett volna területi terjeszkedésének is.
Egyes értesülések szerint Aljas Alattomos Trump most már szeretne kimászni a slamasztikából, de az említett körök nem hagyják, ellenkezőleg, arra ösztönzik, hogy vessen be katonákat Iránban. Ennek tulajdonítják, hogy több ezer tengerészgyalogost és ejtőernyőst vezényeltek a térségbe a tengeri és légi deszant művelet végrehajtására.
Noha az iráni katonai szóvivő stratégiai győzelemről szólt, egyesek ezt még korainak tartják.
Erre utal, hogy Moszkva – Nebenzija ENSZ nagykövet révén – közvetítői szerepre vállalkozott a felek között, hogy véget vessen a konfliktusnak, és elősegítse a politikai megoldást.+++
Kiadta: Magyar Békekör
