Élőlánccal tiltakoztak barnaszénbányák nyitása ellen a lengyel-német határon

Több ezer lengyel és német környezetvédő aktivista és helyi lakos élőláncot alkotva tüntetett a lengyel-német határon a Lengyel Energetikai Csoport (PGE) országos áramszolgáltató cég által létesítendő barnaszénbányák ellen – közölte vasárnap a wnp.pl lengyel gazdasági hírportál.

A hírportál az előző esti tüntetés szervezőinek beszámolójára hivatkozva azt írta, hogy Gubin közelében 7500 ember alakított élőláncot.

A PGE Lengyelországban Gubin és Brody területén létesítene szénbányát. Németországban pedig – a Rzeczpospolita című napilap értesülése szerint – már jóváhagyták a Cottbus és Görlitz környékén működő bányák kiterjesztését.

Donald Tusk miniszterelnök májusban éppen Gubinban jelentette ki, hogy a PGE bányaépítési terve része az ország energiabiztonsági stratégiájának.

A wnp.pl arra is emlékeztetett, hogy a nyugat-lengyelországi barnaszénbányák tervei ellen nem először tüntettek. Az előző tiltakozó akciót április 8-án tartották a varsói miniszterelnöki hivatal előtt.

A beruházás ellenzői nem értenek egyet a bányanyitással, mert az 2-3 ezer ember áttelepítését és 15 falu lerombolását vonná maga után, valamint a falvakhoz tartozó szántóföldek és erdők kiirtását. A bányalétesítési tervek támogatói viszont egyebek között azzal érvelnek, hogy a beruházás kétezer új munkahelyet jelent, és az önkormányzatok is jelentős többletjövedelemhez juthatnak.

A lengyel rádió által közzétett adatok szerint az érintett területen 1,6 milliárd tonna barnaszéntartalék található.

A Rzeczpospolita úgy tudja, hogy az eddig még nem engedélyezett bánya építése 2018-ban indulna, és a kitermelt szenet a 2025-2030 között felépítendő gubini erőmű használná fel.

A határ másik oldalán a Vattenfall társaság tulajdonában lévő Jänschwalde erőmű 3 ezer megawattos gyártókapacitással rendelkezik.

Lengyelországban a zöld aktivisták már több ízben tartottak sikeres tiltakozó akciót. A Rospuda-völgy védelmében például – az uniós szervekhez is folyamodva – 2007-ben megakadályozták a Via Baltica autópálya Augustów környéki szakaszának felépítését. (MTI)

Bal-Rad komm: “Zöld aktivisták”. Ez a szó olyan szépen néz ki, de sokszor messze nem azt jelenti, hogy ezek a többnyire liberális aktivisták annyira szeretnék a természetet, – vagy az állatokat. Szerintük autópályákra nincs szükség, (menjél vonattal, vagy biciklivel, – amúgy is nagy divat ez nyugaton.)

De széntüzelésű, vagy atomerőművekre sincsen szükség szerintük, (hiszen mi is lenne akkor a nyugati olajlobby hatalmas bevételeivel, az egekig emelhető üzemanyagáraikkal?) – Fizetgetik is titokban a zöldeket. Pontosabban álzöldeket.

És ne mondja senki, hogy ezeket a beruházásokat csak ilyen környezetromboló módon lehet megvalósítani, – na persze, ha az előbb említett háttér elterjeszti ezt a médiáiban, – akkor a legtöbb birka el is hiszi.

B-R

Hősi halott tudósítóink emlékére

A Bal-Rad helyszíni tudósítói, életüket áldozták Kelet-Ukrajna, Donbassz népének szabadságáért. Ez a rövid kis anyag őnekik állít emléket.

Szveta:

Eredeti szakmáját tekintve, Harkovban végzett villamosmérnök volt. Még a háború elején, Luhanszból tudósított minket néhány hétig (telefonon, skype-on, emailben), az egyre súlyosabbá váló harcokról.

Egy délelőtt pedig úgy döntött, hogy fegyvert fog a betolakodók ellen és belépett a Milíciába.

Utolsó tudósításakor már teljes harci díszben állt. “Nem félek-voltam katona!” – mondta. – “Még a szovjet hadseregben. Úgy gondolom, hogy még maradt bennem elég tudás azokból az időkből. Hát most hasznosítom népem javára” – búcsúzott el, a Magyarországot is megjárt (Szentendrén szolgált) Szveta.

Néhány héttel később, az Izvarino mellett vívott súlyos harcokban hősi halált halt. Luhanszban temették el. 51 éves volt.

Ványa bácsi:

Azon a napon, amikor Szveta elköszönt a Bal-Radtól, megadott egy nevet, és telefonos és e-mail elérhetőséget. Annak a nevét, aki átvette helyét, és folytatta a helyszíni tudósításokat a luhanszki frontról. Ő volt Ványa bácsi. Villanyszerelő volt, s egy üzemben dolgoztak Szvetával, onnan ismerték egymást.

Néhány hétig lelkiismeretesen tudósított minket a harcokról, többek közt a Luhanszk központjára mért súlyos ukrán légitámadásokról, a rengeteg civil áldozatról, – amikor aztán egy Luhanszk melletti településre mért ellenséges tüzérségi tűzben a feleségével együtt életét vesztette. Ványa bácsi 72 éves volt.

Mindhárman, Szveta, Ványa bácsi és a felesége az Ukrán Kommunista Párt tagjai voltak és személyes meggyőződésből vállalták a Bal-Rad helyszíni tudósítói szerepét, hogy elmondják a világnak az igazságot, a Donbasszban történő eseményekről.

Személyes meggyőződésük hajtotta őket, hogy testi épségüket sem kímélve elvégezzék önként vállalt feladatukat a népük érdekében. Így érte őket a hősi halál.

Sírjaikat felkeressük, emléküket szívünkben megőrizzük.

Fordult a kocka - Offenzívában a milícia

Augusztus 24-e fordulópontot jelent Új-Oroszország Ukrajnával vívott háborújában. A nagy ukrán támadás, mely július elejétől augusztus 21-ig tartott, lényegében kifulladt. Az offenzívában részt vevő ukrán csapatok jelentős veszteségeket szenvedtek, mind élőerő, mind haditechnika szintjén. A támadásaik általában messze előretörtek a felkelők által ellenőrzött területre, majd az elégtelen szárnybiztosítás végett elvesztették összeköttetéseiket a főerőkkel, elvágták őket a milícia ellenlökései. Ezek után lényegében már bekerítésben, katlanban harcoltak tovább, legtöbb esetben az adott egység teljes felmorzsolódásáig. Fontos megemlíteni, hogy ebben a konfliktusban nem elsősorban a területet próbálják egymástól elfoglalni a harcoló felek, hanem az azon található "stratégiai pontokat". Tehát az utánpótlás szempontjából életfontosságú útvonalakat, közlekedési csomópontokat valamint a hathatós védelem miatt fontos városias településeket igyekszenek uralni, ahonnan az ellenség ellenlökései már csak jelentős veszteségek árán tudják a védőket visszavonulásra késztetni. Időközben az önkéntesekből álló milícia létszáma növekedett (meghaladja a 20 ezer főt), szervezettsége nőtt (egyesített vezérkar) a katlanok felszámolása után jelentős hadizsákmányra is szert tettek, amit a iparterületeken nagy számban megtalálható helyi szakemberek közreműködésével újra harcképessé tettek. Tehát a milícia immáron tüzérséggel és harckocsikkal, páncélozott szállító harcjárművekkel is rendelkezik, melyek elengedhetetlenek egy támadó művelethez. A milícia alakulataiból gyalogsági dandárokat szerveztek.

Az Ilovajszk elleni eredménytelen ukrán offenzívákban meggyengült, Amvroszijvka körül található ukrán csapatokat sikerült körbezárnia a Milícia alakulatainak. Ehhez kellett elfoglalniuk nyugatról Ahronomicsne, Novokaterinivka, Leninszke, Oszikove, Klenivka településeket, míg Amvroszijvka városától keletre, az orosz-ukrán határ mellett egészen Uszpenka faluig hatoltak előre. Az 5000 ukrán katonát fogva tartó katlanban tartózkodik a 28. és a 30. gépesített dandár törzse, a 95. Légi szállítású dandár, és a főként a szélsőjobbodali "Jobb Szektor" tagjaiból álló zászlóaljak, név szerint az "Aidar, Donbassz, és a Bányász". Ezek az alakulatok - a milícia vezérkarának becslései szerint - összesen 50 db harckocsival, 200 db páncélozott szállító harcjárművel, 50 darab Grad és Urugan típusú rakéta-sorozatvetővel, valamint 100 db egyéb, hagyományos, csöves tüzérségi eszközzel rendelkeznek. Donyeck városától délre Olenyivka település uralmáért harcolnak Új-Oroszország erői az ukrán Azov, Dnyeper zászlóaljakkal. Ettől keletre viszont szinte harc nélkül sikerült áttörniük a felkelőknek, elfoglalták Sztila települést, ezzel egy kisebb katlant is alakítottak Sztarobescseve központtal. Ezzel elvágtak két jelentős utánpótlási útvonalat is. Amennyiben megszerzett pozícióikat képesek tartani, azzal igen nehéz helyzetbe hozzák az ukrán hadsereg katlanban rekedt egységeit.

A Milícia előretörése azonban itt még nem állt meg, egységeik eljutottak egészen az Azovi-tengerig, ahol sikeres rajtaütéseket hajtottak végre Szedovo és Kolodne tengerparti településeknél. Információink szerint a felkelők elfoglalták a tenger és az új katlan közt félúton lévő Telmanove várost is, mely fontos közlekedési csomópontnak minősül a harcok miatt. E település uralma megfelelő "ugródeszkát" jelenthet majd a tengerparti város, Novoazovszk bevételéhez a jövőben.

Északon is támadásba lendült a milícia. Itt augusztus 17-e óta már jelentős eredményeket értek el, lényegében több kisebb zsákba, katlanba szorították a kitartóan védekező ukrán alakulatokat. A Szeverszkij Donyec folyóig felszabadították a településeket, majd a folyó mentén és azon túl északi irányban támadták tovább az utóbbi napokban. Új-Oroszország hadereje immáron Szeverodonyeck városát támadja, valamint elfoglalta a stratégiailag fontos hidat, és a mellette lévő Shchtya települést is, ahol erős hídfőt alakított ki a Novoaidar felé lehetséges további offenzívához.

A támadásból nem maradhatott ki Debalcevó, a közlekedési csomóponttal rendelkező város sem, melyet folyamatos nyomás alatt tartanak a milícia erői.

Ha minden áron szeretnénk valamilyen párhuzamot vonni a jelen és a múltban történtek közt, akkor érdemes figyelembe vennünk az 1943-as kurszki ütközetet, melyben felőrlődtek a III.Birodalom legértékesebb hadosztályai a Szovjet Vörös Hadsereg alaposan előkészített védelmén, ezzel elvesztették a németek a hadműveleti kezdeményező képességüket, ami után már csak a fokozatos visszavonulás és időhúzás maradt meg számukra.

Amíg a hétvégén Kijevben Porosenko és a fasiszta junta az ukrán függetlenségi napot ünnepli, addig a korábbi Donyeck és Luganszk megyékben további jelentős veszteséget szenved. A vereségek híre valószínűleg igen kellemetlen helyzetbe hozza majd tárgyalópartnerei előtt a jövő héten esedékes minszki tárgyalások során az ukrán elnököt.

http://www.hidfo.net/2014/08/24/fordult-kocka-offenzivaban-milicia

Hivatalos: a NATO Oroszország ellen fordítja az európai rakétarendszert

A balti országok és Lengyelország bejelentette, egy olyan dokumentum aláírására van szükség a következő - szeptemberi - NATO csúcstalálkozón, amely kimondja, hogy az Európába telepített amerikai rakétarendszer bevethető Oroszország ellen.

Az Egyesült Államok "támogatja" a felvetést (valójában Washington hozta előtérbe azt), de a hírek szerint a következő NATO-csúcs résztvevőinek többsége nem támogatja az Oroszország elleni fellépést. A német Der Spiegel szerint az amerikai rakétarendszer Oroszország elleni bevetésének gondolata a balti országoktól és Lengyelországtól származik, vagyis a nyugati média megpróbálja úgy tálalni az ellenséges fellépést, mintha az nem az amerikai külpolitika egyik elsődleges célja lenne, hanem kisebb, jelentéktelen országok lennének valós fenyegetettség-érzésben.

A jelentések szerint a következő NATO csúcstalálkozón a tagállamok küldöttei véglegesíthetik a dokumentumot, arra hivatkozva, hogy az ukrán helyzet más térségi államok biztonságát is veszélyezteti. Ugyanakkor a Der Spiegel azt is kifejti, hogy a tagállamok többsége - köztük Németország is - ellenzi a felvetést, amit Moszkva eleni provokációnak neveznek.

Korábban a NATO vezetői bizonygatták, hogy az Európába telepített rakétarendszer nem irányul és a jövőben sem fog Moszkva ellen irányulni. A nyugati országok Iránra hivatkozva erőltették az amerikai fegyverek Kelet-Európába telepítését, mondván, hogy erre a térségi országok védelme miatt van szükség.

Azonban áprilisban a Pentagon megszüntetett minden, Moszkvával folytatott párbeszédet az Európába telepített rakétarendszerről. Washington célja mindvégig Oroszország bekerítése volt, hogy az ország védelmét megtörve megszerezhessék annak természeti kincseit. A NATO következő csúcstalálkozóját szeptember 4-5-én Walesben tartják. Az orosz katonai szakértők számításai szerint a NATO két év múlva lesz olyan pozícióban, hogy nyílt katonai offenzívát kezdhet Oroszország ellen.

Amerikai rakétarendszer Oroszország körül - Kelet-Európa csak eszköz

Ennek a nyugati előrenyomulásnak része az "ukrán konfliktus", melynek során a nyugati országok fegyveres puccsal eltávolították a demokratikus úton megválasztott legitim kormányt, hogy helyére saját embereiket ültessék, akik a legitim kormány és államfő helyett aláírják Ukrajna európai uniós és NATO tagságát. Washington így Ukrajna "védelmére" hivatkozva közvetlen az orosz határ mellé telepítené a csapásmérő erőt, felkészülvén a nyílt katonai fellépésre Moszkva ellen.

http://www.hidfo.net/2014/08/24/hivatalos-nato-oroszorszag-ellen-forditja-az-europai-raketarendszert

Földrengés – Székelyföld délkeleti határánál

1. Mélysége 147 km, epicentruma; Kovászna megye

A Richter skála szerinti 4,6-es erősségű földrengést mértek vasárnap délelőtt Romániában – közölte a Mediafax hírügynökség. (MTI)

A romániai Országos Földtani Intézet 147 kilométeres mélységben mérte a rengést a Vrancea övezetben, ennek epicentrumát azonban Kovászna megyében, Kovászna várostól 29 kilométerre, Sepsiszentgyörgytől 51 kilométerre jelezte.

A rengéseket a cutremur.net román szakportálra beküldött üzenetek szerint a román fővárosban is észlelték.

A Székelyföldtől délkeletre elhelyezkedő Vrancea térség Románia legaktívabb földrengésövezete. Az itteni földrengések nagy mélységben történnek, ezért nagy területeket ráznak meg elsősorban Románia déli és keleti régióiban.

Amint azt a földtani intézet illetékesei korábban elmagyarázták, a térségben több tektonikus lemez találkozik, amelyek a Kárpát-kanyarban az erdélyi lemez alá gyűrődnek be. Földrengések akkor keletkeznek, amikor a mélyben a déli vagy a keleti lemezből letörik egy darab, és azt a térséget rázzák meg jobban, amelyik alatt a tektonikus lemez sérült. A vranceai központú rengések ezért Erdélyt kevésbé veszélyeztetik.

A cutremur.net szakportál közlése szerint a Vrancea térségben évente száz körüli a gyenge és 8-12 közötti a négyes-ötös erősségű rengések száma. A portál szerint a térségben évszázadonként 4-5 erős földrengés is be szokott következni.

Idén március 29-én mértek ötös erősségű földrengést a térségben, a tavalyi legerősebb rengés az október 6-án mért 5,5-es volt.

Mi úgy azért gondoljuk, hogy mivel a rengés 147 kilométeres mélységben történt… már maga ez mélységi szám is, ahonnan a rengés a felszínre ért, – eléggé ijesztően hangzik. És vagyunk még jónéhányan, akik emlékezünk a térségünkben történt egyik legnagyobb földrengésre, az 1977-es bukarestire.

2. Hatalmas rengés Bukarestben 1977-ben

1977. március 4-én 21:22 perckor nagyerejű földrengés rázta meg Bukarestet. A több, mint egy percen át tartó a Richter skála szerinti 7,2-es földmozgás következtében több, mint 1.500-an haltak meg, 11.320-an sérültek meg és 32.900 lakás omlott össze, vagy vált lakhatatlanná. Több neves személyiség is a romok között lelte halálát...

Bukarest belvárosában 32 tömbház és 2 szálloda dőlt össze. Március 5-én este már 508 halottat és több mint 2600 sérültet tartottak számon, de ezek a számok később még nagyobbra nőttek. 2900 veszélyeztetett lakást septiben evakuáltak. Ploieștiben egy 160 férőhelyes bentlakásos intézmény dőlt össze, amelyben 15-en haltak meg. A bulgáriai Szvistov városban három tömbház omlott össze, 100 embert temetve maga alá…

3. A Kárpát-Medence földrengéseiről

Magyarország területén évente 100-120 kisebb, mint 2,5 magnitúdójú földrengést regisztrálunk az érzékeny szeizmológiai hálózat segítségével. Ezek nagy része nem éri el az érezhetőség határát.

A nagyobbak ritkábban, de jellemző visszatérési idővel fordulnak elő. Az ország területén évente négy-öt 2,5-3 magnitúdójú, az epicentrum környékén már jól érezhető, de károkat még nem okozó földrengésre kell számítani. Jelentősebb károkat okozó rengés 15-20 évenként, míg erős, nagyon nagy károkat okozó, 5,5 – 6 magnitúdójú földrengés 40-50 éves visszatérési idővel pattan ki.

Ismereteink szerint az egyik legnagyobb, a mai Magyarország területén kipattant földrengés Komáromban keletkezett Mária Terézia uralkodása idején, 1763. június 28-án, magnitúdója 6,3 érték körülire becsülhető. A földrengés során a város harmada elpusztult, több mint hatvanan meghaltak, sok volt a sebesült.

A rengés erősségéhez képest viszonylag kevés volt az áldozat, melynek oka a korabeli vertfalú, „könnyű szerkezetes” építkezési módszerekben keresendő.

Komáromtól a Balaton északi végéig húzódó terület szeizmikusan jelenleg is az ország egyik legaktívabb területe. Az ország keleti részén, a jelenlegi magyar-román határ közelében található az érmelléki szeizmikus terület, melynek aktivitása 1829-től ismert. Az 1834. október 15-én kipattant földrengés epicentrális intenzitását a kárleírások újraértékelése alapján a legújabb kutatások az EMS skálán 9 fokra becsülik. A rengés fészekmélysége 23–28 km, a magnitúdója pedig 6,5–6,6 körüli volt. A károk nyomai több helyen (pl. a máriapócsi templomban) a mai napig láthatók.

Bal-Rad

Források: MTI – Földrengés.hu – Ritkán látott történelem blog

Rengett a föld az izlandi tűzhányó környékén

Földrengések rázták meg a kitöréssel fenyegető izlandi tűzhányó környékét: mindkettő 5-ös erősségűnél nagyobb volt.

Két nagyobb erősségű földrengés rázta meg az izlandi Bardarbunga tűzhányó környékét vasárnap, egy nappal azután, hogy a hatóságok elrendelték a legmagasabb fokozatú riasztást a légi közlekedés számára. Ez azt jelzi, hogy a vulkán kitörhet, és jelentős mennyiségű hamu kerülhet a légkörbe.

Az izlandi meteorológiai intézet arról számolt be, hogy a kora reggeli órákban regisztrált első rengés 5,3-as, a második pedig 5,1-es erősséget ért el a Richter-skálán. A rengések ellenére a szakértők egyelőre nem látták jelét egy esetleges kitörésnek.

A gleccser alatti vulkán környékét már szerdán lezárták a turisták elől, miután a térséget több ezer kisebb földrengés rázta meg. A hatóságok a hétvégén a tűzhányó körzetében teljes repülési tilalmat rendeltek el.
Vulkanológusok elmondták: láva olvasztja alulról Izland legnagyobb gleccserének a jegét.

Egy másik izlandi tűzhányóból a levegőbe került szilárd részecskék miatt 2010-ben egyhetes káosz alakult ki a nemzetközi légi közlekedésben, és több mint 100 ezer járatot kellett törölni.

MTI

Malmöben letarolták a rendőrök az antifasiszta tüntetést

Legalább 10 súlyos sérültet jelentettek Malmöből, amikor a svéd rendőrség lovas osztaga megpróbált provokátorokat kiemelni a nacionalista Svédek Pártja ellen felvonulók közül.

Hozzávetőlegesen 1500 ember gyűlt össze a Limhamn úton Malmö központjában, hogy Stefan Jacobsson, a Svédek Pártja szélsőjobboldali szervezet vezetője ellen tüntessenek. A demonstrálók petárdákkal és fünstbombákkal dobálták meg a beszéd iránt érdeklődőket.

"Be kellett mennünk a lovasrendőrökkel, mert a tüntetők között feltűnt pár maszkos alak, akiket ki kellett emelni a demonstrálók közül." - nyilatkozta Ewa-Gun Westford rendősrésgi szóvívő. Hat embert állítottak elő a tüntetés után, ebből egyet köröztek korábbról, egy rendőrörs szervezett megtámadásában való részvétel miatt.

http://www.hidfo.net/2014/08/24/malmoben-letaroltak-rendorok-az-antifasiszta-tuntetest

Nagy-Britannia kelet-európai fegyvereket szállít az iraki kurdoknak

Nagy-Britannia kelet-európai fegyvereket szállít az Iszlám Állam nevű szélsőséges milíciával harcoló iraki kurdoknak – közölte a The Sunday Timesnak írt cikkében Philip Hammond brit külügyminiszter.

Hammond cikke szerint a brit kormány már elkezdte az iraki kurd közösség fegyveres ereje, vagyis a pesmergák segélyezését. A kurd erőknek brit katonai repülőgépek már vittek felszerelést, és Nagy-Britannia a továbbiakban kelet-európai muníciót és fegyverzetet kíván szállítani a pesmergáknak – áll Hammond írásában.

A külügyminiszter szerint azért esett London választása kelet-európai hadfelszerelésre, mert a kurd erők e fegyvereket “már ismerik”.

Hammond cikkében nem szerepel, hogy a kormány honnan és miként juttat kelet-európai fegyvereket a kurdoknak. A The Sunday Times azonban úgy értesült, hogy a fegyverekért egy brit katonai szállítógép megy “egy meg nem nevezett” kelet-európai országba, és onnan viszi a hadianyagot Irakba.

Ez jelentheti akár azt is, hogy a brit gépek azt a fegyverszállítmányt viszik Irakba, amelynek ingyenes átadásáról a héten döntött a magyar kormány. A kormányhatározat szerint csaknem hatmillió lőszer, töltény és különböző lövedéknek az iraki kormány részére történő ingyenes átadására utasította a miniszterelnök a honvédelmi minisztert. A lőszerek nagy része AK-47-es gépkarabélyba való.

Nos persze, hogy az irakiak ismerik a kelet-európai fegyvereket, – ráadásul a magyar harceszközöket is, – hiszen történtek már magyar fegyverszállítások Irakba.

Többek között nehézfegyvereket, T-72-es harckocsikat ajándékozott 2005-ben, a Juhász Ferenc vezette Magyar Honvédség, – amerikai közvetítéssel, – az Iraki Hadsereg 9. Gépesített hadosztályának. – Jól látja,kedves olvasó: ajándékozták. – éspedig 77-et.

Melyekkel aztán így parádéztak az irakiak:

Az Iraki 9. gépesített hadosztály – felújított magyar t-72-es harckocsijai 2005-ben.

Nem lennénk meglepve, ha hirtelen ismét feltűnne Irakban egy új szállítmány magyar T-72-es, (bár azokat nem lehet cargóval röptetni, azoknak vasúti szállítás kell). – De az “irakiak ezt már úgyis ismerik”, még a kurdok is, – s végre a jó ügy érdekében használhatnák ezeket a nehéz harceszközöket, – az IÁ iszlamista terroristái ellen.

És, hogy mellesleg talán védjék, vagy visszaszerezzék mind a nyugati érdekeltségű, mind a magyar (MOL) olajmezőket Kurdisztánban, vagy Közép-Irakban. (De ez persze csak feltételezés részünkről : )

A legfrissebb hírek szerint viszont, Erbílért, a kurdok fővárosáért komoly ütközet folyik az iszlamista terroristákkal, – ami viszont már nem feltételezés. Mint ahogy az sem: – A Mol 2014. június 1-én nyitotta meg új regionális irodáját Erbílben, Kurdisztán fővárosában.

Bal-Rad

Források: MTI – Origó – Murdoch Online – Defend America – Euronews

A bankok is a kormány ellen fordulnak

27 bank, többek között az OTP, az Erste, a K&H, a Raiffeisen, az MKB és az UniCredit indít pert a kormány ellen. A bankok a devizahiteles mentőcsomag ellen nyújtotta be keresetet a Fővárosi Törvényszékre, - a tárgyalás időpontját egy héten belül kitűzik, valamint a bíróság 30 napon belül köteles döntést hozni.

Ugyanakkor kijelenthetjük, hogy az ügyben jóval többről van szó, mint a bankok és a devizahitelesek ügyének elhúzódásáról, ami vagy a hitelfelvevők, vagy a bankok megsarcolásával végződik. Az Orbán-kormánnyal szemben minden érdekellentét során az eső kritika, hogy a párt központosítja az országot, és kezében van nem csak a törvényhozói, de a bírói hatalom is. Ilyen helyzetben egy pénzügyi érdekeltség, ha valóban eredményt akarna elérni a kormánnyal szemben, nem a hazai bíróságokhoz folyamodna, hanem nemzetközi bíróságon kezdeményezne eljárást a kormánnyal szemben. Nyilvánvalóan erre megy ki a játék - a bankok a hazai bíróságokon támadják a kormányt, hogy a keresetük elutasítása vagy számukra kedvezőtlen ítélet után nemzetközi bíróságra vihessék az ügyet, és egy nemzetközi hatalom kötelezze a magyar kormányt valamire.

Nem tekinthető logikusnak, hogy ha a párt törvényhozói hatalma meghoz egy törvényt, azt majd a párt bírói hatalma fogja eltörölni. Hacsak nem a bírói hatalom függetlenségének látszatát akarja fenntartani az Orbán-kormány, az ügynek az a fő mozgatórugója, hogy a bankok a nyugati hatalmak kezébe újabb jogi eszközt adjanak a kormány anyagi mozgásterének csökkentésére.

Bajnai Gordon koppenhágai látogatása óta számos olyan esemény történt, ami arra utal, hogy a nyugati hatalmi tömb a kormány anyagi mozgásterének csökkentésére törekszik. A nagyarányú államkötvény-visszavásároltatás, a nyugati szakértők nyilatkozatai, miszerint a kormány megszorító intézkedéseket lesz kénytelen hozni, a német és francia sajtó napi szinten megjelentetett publikációi Orbán nyugatellenességéről, a túlzottdeficit-eljárás újraindításának Damoklész-kardja, a kezdődő tőkekivonás, magyarországi bankok leminősítése mind egy irányba mutat. A nyugati hatalmi tömb lépéseket tesz, hogy a kormány anyagi mozgásterét csökkentse, - hogy rákényszerítse az Orbán-kormányt a népszerűtlen intézkedések meghozására, amit a Bajnai-féle radikális atlantista vonal felfuttatására tudnak felhasználni.

http://www.hidfo.net/2014/08/24/bankok-kormany-ellen-fordulnak

Moszkva megakadályozta az “ENSZ” népirtó politikáját

Az ENSZ mára atlantisa gittegyletté vált
Az ENSZ nem képes már betölteni azt a szerepét, amelyért létrehozták, megérett a megújulásra vagy a felszámolásra. Nem a bútort, hanem a lányokat kell lecserélni, vagy be kell zárni a kupit
Az ENSZ (többek közt a BT) sorozatosan rossz, gyakorta az atlantista érdekeknek megfelelő elfogult döntéseket hoz, sőt már odajutott, hogy a saját szabályait is felrúgta. Munkája egyre gyakrabban bizonyult hatástalannak és eredménytelennek különösen az elmúlt 10-15 évben. Akár szakmaiatlanság, akár etikátlanság az oka, a végeredmény tekintetében pontosan annyira felesleges és káros a működése, mint azok a más hasonló nemzetközi szervezetnek (WTO, WHO stb) melyek mára csupán egyetlen jól körülhatárolható nemzetek felett álló pénzcsoport érdekeinek elvtelen kiszolgálójává váltak.

Mert csak bizonyos civilek kiirtása számít humanitárius vészhelyzetnek?
Ha eltekintünk attól a durva kettős mércétől, hogy miközben a cionista jajveszékeléstől visszhangzik a világ egyetlen izraeli kisgyermek halála miatt, aközben több száz palesztin, iraki, orosz kisgyermek halála a most sivalkodó izraelieket nem  zavarja. Ráadásul a “nagy demokráciák” (saját lakosságukkal ellentétben!) egyetlen elítélő nyilatkozat, szankció, bojkott alkalmazása nélkül hallgatnak, mint sz.. a fűben.
Ha ettől eltekintünk, akkor látni kell, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai június óta nem gondolták úgy, hogy humanitárius vészhelyzet lenne Dél-Kelet-Ukrajnában, vagy, hogy szükség lenne egy segélyfolyosó megnyitására. És ezt még le is nyilatkozták! Ezzel szemben a békés lakosság már akkor egyre többet szenvedett az ukrán fasiszták állandósult terrorcselekményei, és a hazai, nemzetközi zsoldos seregek azóta sem szűnő támadásai miatt, mivel a lakosság lemészárlására és létfeltételeinek lerombolására harci repülőgépeket, nehéztüzérséget vetnek be azóta is.

A demokráciák “segítségének” célja a civilek további pusztítása és szenvedése?
Moszkva azt javasolta az ENSZ Biztonsági Tanácsának, hogy szólítson fel tűzszünetre a délkelet-ukrajnai orosz segélyművelet lebonyolításának idejére – közölte az orosz külügyminisztérium 8.14-én csütörtökön, miközben az orosz-ukrán határon megkezdték a segélykonvoj vámkezelését. Az ENSZ természetesen – ahogy várható volt – a kisujját se mozdította.
Noha a konvoj több mint 280 teherautója (nem 15 db!) augusztus közepe óta vesztegelt az ukrán határ közelében, miután Kijevvel nem sikerült megegyezni a segélyakció biztonságának garantálásáról, annak ellenére, hogy a konvoj elindításában szerda óta nagy számban és tevékenyen részt vett az ICRC genfi központjából érkezett több tucat vöröskeresztes tisztségviselő is. A nyugat nagyon demokratikus országai az ukrán junta légből kapott vádaskodásait ismételve igyekezett elszabotálni a segítséget. Ennyi tellett tőlük „segítség” gyanánt.

Aki a segítséget komolyan gondolja és tesz is érte
Szerencsére Moszkva nem ilyen tesze-tosza és nem ilyen képmutató. Miután az oroszok elunták a szándékos akadályoztatást, időhúzást és kötözködést, melynek célja a segély távol tartása a rászorultaktól, illetve az emberek megmentésének megakadályozása volt, amint megkapták az első engedélyeket, megindították a teljes Fehér Konvojt.
És ebben igazuk is volt, hiszen nem csak egy-két dologra van szüksége az elgyötört lakosságnak, melynek már 3. hete, se áram-, se víz-, se gáz, se gyógyszer, kötszer se élelmiszer ellátása nincsen. Ugyanis az ukránok ezeket az intézményeket, közműveket és gyárakat szánt-szándékkal szisztematikusan megsemmisítették rakétacsapásokkal, bombázásokkal.

Vádoljuk mindazokat…!
Akik a segélyszállítmány eljutásának útjába szándékosan akadályokat gördítettek, vagy annak biztonságos eljuttatásáért a kisujjukat sem mozdították, – ilyen az ENSZ is -, ezek a népirtás támogatásával vádolhatók, az pedig, mint a emberiség elleni bűncselekmény, nem évül el, de az emberek sem felejtik, és nem is bocsájtják meg.
Barack Obama amerikai elnök és Angela Merkel német kancellár is ebbe a körbe tartozik, mint mindenki, pl. az EU is, aki segítség helyett akadályozta és provokációnak minősíti, az orosz humanitárius segély eljuttatását, vagy kiáll az ukrán junta gyalázatos viselkedése mellett,
Vitalij Csurkin orosz ENSZ-nagykövet ugyanakkor azt kifogásolta, hogy több BT-tagot nem is a kelet-ukrajnai humanitárius katasztrófa aggasztotta, hanem az orosz segélykonvoj esete. Csurkin a BT-ülésen felszólalva kifejtette, hogy Oroszország azután indította útnak a konvojt, hogy hivatalos engedélyt kapott rá Kijevből.

A kettős mérce az egyik legaljasabb és legalattomosabb típusos viselkedés
Akik pedig amiatt hisztiznek és szaggatják meg a ruháikat, és hullatnak krokodil könnyeket, hogy az oroszok megsértették az állítólagos „ukrán” határokat, két dolgot ajánlunk a figyelmébe:
1. Az ENSZ Humanitárius Ügyek Koordinációs Hivatala (OCHA) arról adott hírt, hogy 15 teherautónyi segélyt juttatott el a szíriai vörös félhold raktáraiba 30 ezer ember megsegítésére a lázadók által ellenőrzött területeken Aleppó tartomány nyugati részein – közölte pénteken a világszervezet szóvivője. A segélyezés körüli gondok miatt Ban Ki Mun egy bizalmas jelentésben azt javasolta, hogy a Biztonsági Tanács (BT) Damaszkusz engedélyétől függetlenül is hatalmazza fel a világszervezetet élelmiszersegély és gyógyszerek Szíriába szállítására…”
2. Az oroszokon kívül egyetlen úgynevezett nagy nyugati „demokrácia”, sem ajánlott fel segélyt, segítséget, épp ellenkezőleg. Az IMF már arról ábrándozik, hogy az ő HITELÉBŐL az ÁLATLA KIJELÖLT multik építhessék újjá, amit az ő HITELÉBŐL finanszírozott rombolással semmisítettek meg.

Vajon, ha nem a donbasszi orosz lakosságot, hanem a nyugati és galíciai ukránokat érte volna ilyen aljas támadás, illetve infrastruktúrájuk lerombolása, akkor is heteken át vitatkozgatott volna a fenti díszes társaság, még több áldozatra várva?
Tessék tudomásul venni, ha tombol a tűz akkor tűzoltás helyett csak az aljas kufár kezd el vitatkozni a locsolócső áráról!

Audie – Szabad Riport
felhasznált információk: népszava/napi világgazdasá/index/kitekintő

A milícia támadása az Azovi-tengernél - sikeres rajtaütés

Augusztus 23-án, hajnali 4 órakor támadást indítottak a Donyecki Népi Milícia erői az orosz-ukrán határ melletti Novoazovszk tágabb térségében, ahol két ukrán ellenőrzőpontra mértek váratlan csapást. A tengerparti Sedovo és Kolodne települések a felkelők kezére kerültek, állítólag a közeli határátkelőhellyel együtt. A Donyecki Népi Köztársaság vezérkara szerint az akcióban résztvevő egységei szinte ellenállás nélkül tudtak a határ mentén manőverezve a tengermellékre megérkezni és ott akcióba lépni. Ugyanis az ukrán hadsereg erőinek nagy részét a támadó műveletek megerősítésére veti be és már nem beszélhetünk mindenütt egységes frontvonalról. Amvroszijvka várostól délre már alig találkozni ukrán erőkkel, a következő nagyobb, Kijevhez hű katonai egységek Mariupol városának körzetében találhatóak.

Amennyiben nem tudják tartani állásaikat a milícia csapatai a tengermelléken, akkor is jelentős zavart okoztak a kijevi junta hátországában. Ellenben, ha mégis kitartanak, akkor megfelelő hídfőt alakíthatnak ki egy Mariupol irányába történő jövőbeni támadáshoz.

Az egyre sűrűsödő, felkelők által elkövetett partizántámadások és a hátországot veszélyeztető katonai akciók mind az ukrán haderő kimerülésének és időszakos meggyengülésének jeleit mutatják.

Tűzharc a tengerparti Sedovo környékén

http://www.hidfo.net/2014/08/24/milicia-tamadasa-az-azovi-tengernel-sikeres-rajtautes

A középkori magyar hadi ló

"Az emberiség története egyenlő a fegyveres konfliktusok történetével.”

Mit mondhatnánk hát az ember egyik, évezredekkel ezelőtt domesztikált társáról, a lováról. Mivel lehetne mérni a lovak történetét. Azokét a lovakét, melyek ha nem is önszántukból, de tevőlegesen óriási részt vállaltak választott társuk, az ember nagyra törő terveinek megvalósításában, s szó szerint húsukat, vérüket, gyorsaságukat, kitartásukat s az életüket adták egy másik faj érdekeiért. Ha nem fonódott volna össze az ember és e nemes élőlények küzdelmes, sokszor heroikus története, ha csak a mezőgazdaságban földművelésre és a húsáért történő tenyésztésre korlátozódott volna létük. Soha nem ihlették volna meg művészek százait, kik lenyűgöző alakjukat, s csodás tulajdonságaikat a pillanat varázsába zárva őrizték meg az örökkévalóságnak. Azért mert értékesnek találták ezeket a lényeket, melyek akár az életük árán is életet adtak.

Úgy igaz, a katonalovakról van szó, melyek tudása, de méginkább engedelmessége vagy egykori alkalmazhatóságuk szelidített, a kevésbé militarista lakosság számára is elfogadhatóbbá tett verziója az, amit ma a díjugrató, millitary versenyeken láthatunk. Nézzünk meg egy-két sportágat, hogy is néztek ki 2-3 ezer évvel ezelőtt. A nehézatlétika alapszámaiban a gerely mibenlétét úgy érzem nem szükséges firtatni. Ellenben a diszkosz, mely egy körbeélezett korong, vagy a kalapács, mely egy korántsem sima vassúlyban, hanem egy szegekkel kivert fejben végződött, már elég alkalmas volt az ókori csataterek elit hadrendjének, a nehézgyalogos hoplita phalanxnak megzavarására, esetleg az akkor még zömében könnyűlovas, szárnybiztosító feladatot ellátó lovasság visszatartására. De nézzük csak kifejezetten a lovassági és gyalogos roham megfékezésére kiötlött eszközöket. A vassulymot (négy hegyben végződő térbeli alakzat, mely akárhogyan eldobva mindig három hegyével lefelé, eggyel pedig felfelé állapodik meg) egyértelműen középkori találmánynak tudják be a régészek, viszont egyértelműen ókori gyökerekre vezethető vissza. A tűzben edzett hegyes karók - „lilium”-ok - 80-90 centiméter mély gödrök alján meredeztek 4-5 sor mélységben, melyeket 2,5 méter mély vízesárok, 1,5 méter széles egybefont, kihegyezett nyársakkal teli árok, valamint a fullánkok - „stimuli” - szegélyeztek, melyek földbe ágyazott fatuskók voltak felmeredő vastüskével a végükön. Gyors és csúfos véget érne azon pályaépítő tevékenysége, aki ehhez hasonló akadályparkot építene egy nemzetközi díjugrató versenyen. Pedig elképesztő a hasonlóság, hogy milyen terepakadályokat küzdettek le lovaikkal az akkor méltán félisteneknek tartott lovasok.

Gondoljunk csak bele, a régi korok emberét áthatotta a küzdelem a természet erőivel, de méginkább saját fajtársaival szemben. Az ember az őt körülvevő világot - mellyel szimbiózisban élt - más szemmel, egy komplexebb szemléletmóddal kezelte. Tudta, hogy a forma meghatározza az alkalmazhatóságot és fordítva szintúgy. A lovas-nomád népek lovai egyszerűen nem az akkor használt nehézkes szekér vontatására voltak kitalálva, valamint az ökrök által vont szekéroszlopot a menetoszlop lovaskatonai elő-, oldal-, és utóvédelmével lehetett  a legkönnyebben és leghatékonyabban megoltalmazni az ellenséges rajtaütésektől. A portyázások során - lévén több vezetéklovat vittek eleink magukkal - a ló a sereggel együtt gyorsan mozgó élelmiszerraktárat is jelentett. Itt természetesen nem arra kell gondolni, hogy a kifosztható területen, élelembő vidéken a legjobb hátaslovát fogyasztotta el a portyázástól megcsömörlött ősünk, de a sérült lovak mindenképpen e sorsra jutottak. A korabeliek hitvilága szerint inkább váljék életet adván az őt elfogyasztó részévé (testileg és lelkileg), mint varjak eledelévé. Alaposan belegondolva semmi kivetnivalót nem találhatunk ezen az eszmefuttatáson. Ne feledkezzünk el azonban a lovakat körüllengő tiszteletről sem. Szabad ember, önálló gazdaság nem létezhetett nélküle. Amíg a ló volt a fő közlekedési eszköz, addig nemesember mindenhova lovon járt. A letelepedés után a mégoly szegény ember is, ki maga volt kénytelen rétjét kaszálni, akkor is lovon ment ki a határba és igyekezett szert tenni legalább egy mindenes lóra. A lovak megkülönböztetett szerepét leghívebben talán nyelvünk őrzi. A XIX.-XX. század fordulóján a lő szőrére még több mint háromszáz, színére pedig mintegy negyven szavunk volt, melyek középkori voltát korabeli oklevelek is megerősítik.

A történelmi korszakokat a történészek megpróbálták egzaktan meghatározni és általában egy sorsfordítónak nyilvánított eseményt, csatát mérföldkőként a két korszak határára állítani. Valójában ezek a pontos meghatározások rendkívüli összemosódottságot eredményeznek, s ennek következtében sokkalta inkább folyamatokra reflektálnak, melyeknek időbeni kicsúcsosodásuk egy térben és időben meghatározható eseményhez köthető. Tehát az idők kezdete óta folyik a verseny a mozgékonyságot lehetővé tevő gyorsreagálású, de kisebb védelmet élvező és a vele szembenálló nagyfokú védelmet biztosító, megsemmisítő pusztításra képes, ugyanakkor lassú haderőtípusok között. Ez a folyamat megfigyelhető volt az ókorban és az Iraki válság XXI. századi történetében szintúgy. Nehéz lenne a mérleg nyelvét egyértelműen az egyik vagy a másik irányba végérvényesen elmozdítani. Ezen szembenállások (a rájuk jellemző harcosokkal és lovaikkal, felszerelésükkel) jelen voltak a történelem összes nagyobb összecsapásában több-kevesebb arányban, és alkalmazásuk sikere egy roppant összetett, komplex elegyet képezett, mely a hadvezér pillanatnyi éleslátásán, az ellenfél lehetőségeinek, beszűkülésének megérzésén, egy adott taktikához való görcsös ragaszkodás észrevételén keresztül döntötte el az adott ütközetet az egyik vagy másik fél győzelmére. Ki kell hangsúlyozni tehát, hogy egyik sem volt jobb-rosszabb a másiknál, egyszerűen más volt. Olyan, amilyen az adott szituációban előnyt tudott kovácsolni másságából.

Az előbbi példát felhozva, az ókori csatatereket és csataleírásokat tanulmányozva az ütközeteket évszázadokon keresztül a nehézfegyverzetű gyalogság helytállása, együttmozgása döntötte el, mely az arcvonal közepén helyezkedett el. A széleken az esetek döntő többségében könnyűgyalogság vagy könnyűlovasság volt hívatva az ellenséges bekerítő manőverek kivédését. Itt elsődlegesen a gyorsaságon, a pillanatok alatti manőverezésen volt a hangsúly, az arcvonal közepe irányába nem igazán hozták be a lovasságot, lévén ilyen frontális támadás a megsemmisítésüket vonhatta volna maga után. Laza rendben, általában 2 méteres fronttávolságokkal álltak fel. Források szerint a szkíták vezették be az ék alakzatot, melyet azután átvettek mások is. Az ellenséges arcvonalhoz közeledvén a vágtába ugratási terepszakasz 90 méterre volt tehető és 2-4 nyíl kilövésére volt predesztinálva. Kb. 45 méteres távolságban - mivel a lovas íjász csak bal oldalán tud tüzelni - jobbra fordulva elvágtat az ellenséges arcvonal előtt és lő egyfolytában, míg újra jobbra nem fordul, hogy ezúttal hátulról lőjön. A „párthus lövésként” elhíresült taktika értelmében az ellenséges arcvonal előtt hírtelen lefékezett a lovasság, majd visszafordult és visszatérvén a saját porfelhőjükbe lövéseket adtak le ellenségeikre. Láthatjuk, hogy mekkora terhelésnek lehettek kitéve a lovaik lábai, mindez természetesen ín- és bokavédő nélkül. Mekkora összeszokottság szükségeltetett a feladat pontos és hibátlan végrehajtásához. Ezzel kapcsolatosan szembesültem egy problémával egyszer, az illető komolyan gondolta balkezességét és próbált mindent fordítva csinálni. Régen az emberek csak elvétve voltak az írás képességének birtokában, a legtöbb kultúrában jobb kézzel ettek és ballal tisztították a hátsójukat. Ezért vonta a közös étkezésekről történő kiközösítést a (jobb, márpedig az volt a büntetés) kéz levágása. Az összes lovasíjjász tehát bal kézbe tartotta az íjjat és jobbra fordult. Képzeljük el, ha történetesen 20 balkezes a 600-ból és szembefordulnak a vágtázó társaikkal. Tehát régen nem igen törődtek az ekképpen eltérő agyi működésekkel. A párthus lovasság zömét az arisztokraták kísérőiből és szolgáiból álló könnyű, lovasíjjász csapatok adták, míg az arisztokrácia a magát kataphraktész névvel illetett nehézfegyverzetű lovasként talpig, a lova pedig szinte csüdig pikkely vagy sodronyvértben. Nagy Sándor már helyez nehézlovasságot a szárnyakra, de még mindig nem a középkorban szokásos harceljárás szerint küzdeti őket. Ahol annyira zárt alakzatban nyomultak előre, hogy fém ért a fémhez, összeértek a lovasok térdei. Nehéz volt sokáig így együttartani a támadó éket, valószínűsíthető tehát, hogy a sok gyakorlás ellenére is csak 100 méteres vágtában csapódtak az ellenség soraiba, ahol el lehet felejteni a filmeken látott szavatolt lómegállítási technikákat. Az első 4-5 sor emberből csak egy összenyomorított massza maradhatott. Ehhez szintúgy nehézlovak kellettek, kik vitték az írdatlan súlyt, s rettenthetetlenül gázoltak át az ellen pajzsfalán. Ezt az eljárást a normannok „dolgozták” ki s váltak jó időre a csataterek vitathatatlan uraivá. Azonban ehhez a lovasrohamhoz lehetőleg sík, jól belátható, megfelelő szélességű (hogy elférjen az arcvonal) terület és megfelelő keménységű, tehát nem a sártól ragadós talaj szükségeltetett.

Egy ókori harceljárásról írtam, és nézzük csak, mi történt 1298-ban a göllheimi csatában, ahol Habsburg Albert seregében 600 főnyi magyar könnyűlovas harcolt, hátrafelé lőve, páncél nélkül. De ugyanúgy említhetnénk az 1278. évi dürnkruti (morvamezei) ütközetet is, „..ahol a kunok a magyar hadrend előtt össze-vissza száguldoztak..”, külön elem voltak a magyar hadvezetésben, felderítettek és üldöztek, míg a nehézlovasság rohamozott (akár a párthus arisztokrácia). Igaza volt Hérodotosznak, hogy a történelem ugyanazon dolgok spirális ismétlődése eggyel magasabb idősíkban. 1146-ban a Lajta folyó mellett, az 1167-es zimonyi csatában a magyar nehézlovasság is szilárdan küzdött. Illetve az 1312-es rozgonyi csatában Csák Máté 1700 lándzsással támadott királyára, ahol is mindkét fél lovagi jellegű ütközetet produkált. Vélhetőleg a magyar hadvezetés volt az egyetlen a középkori harcmezőkön, aki a nehéz és a könnyűlovasságot egyaránt alkalmazta. Más népek más módon próbálták a védelem és a gyorsaság közötti harmóniát megtalálni.

Ne higgyük, hogy a nehézfegyverzetű lovasság egyértelműen a középkor szüleménye. A nehézfegyverzetű római lovas, a clibanarius, melyet joggal tekinthetünk a páncélos lovasság fejlődése utolsó szakaszának is, már Kr.u. 69 óta létezett, amikor Vespasianus szarmata zsoldosokat fogadott szolgálatába. A II. századtól a kontosz (lándzsa) használatában is változás áll be. Addig ugyanis fej fölül szúrtak lefelé egy kézzel egyensúlyozva a fegyvert, a nehézlovasság megjelenésével viszont a szálfegyver lekerült a hónaljba, mely sokkal biztosabb fogást, valamint a ló és lovas testsúlyának összegződését eredményezte a sebességgel megszorozva, egy viszonylag kis felületen (a lándzsa csúcsán) összpontosulva. A kengyel használatot megelőző időben, a római négyszarvas nyerget használva is roppant nagy átütő erőt eredményezett ez a változtatás. A Szaszanida előkelő Kr.u. 450-ből származó ábrázolásán már keresni kell a különbségeket egy keresztes hadjáratok kori francia nemessel szemben.

A nehézlovasság kialakulását több tényező is segítette:

• a szomszédos királyságoknak, államoknak, népeknek volt ilyen egységük, ami egy esetleges konfliktuskor történő alkalmazásuk szükségességét vetítette előre, tehát egyszerű védekezés politika,
• amennyiben az adott nép nagy ellenségeinek volt ilyen fegyverneme,
• amennyiben az adott nép régi ellenségének, esetleg a szomszédos (megtámadni kívánt) népeknek nem volt nehézlovassága, de ezen egység alkalmazása győzelemmel kecsegtethetett,
• az adott nép arisztokráciája tudta biztosítani az előállításhoz szükséges tetemes anyagi erőforrásokat.

Várhegyi Kálmán gyűjtése

Előbb az algériai származású Mehdi Nemmouche nemrég Brüsszelben ölt meg négy „ártatlan” zsidó polgárt sajnálatképp, egy másik dzsihád harcost Cannes-ban fogtak el- négy bombával, melyeket kész lett volna felrobbantani saját magával együtt. Most az ISIS-es kivégzés borzolja az éhes öntudatlan hedonista tömegeket szerte a világban. Az Al Kaida háborút indított Európa és ezen belül Franciaország ellen - állítja a francia terrorelhárítás. Szerinte 850 olyan francia állampolgár van, aki dzsihád harcosnak tekinthető, és akire az Al Kaida vagy más fanatikus iszlamista szervezet számíthat.

A világ „legveszélyesebb iszlamista” terrorszervezete (a világ legveszélyesebb konfliktusfenntartó terrorszervezete kétségtelenül az USA-Izrael gerjesztőgépezet) olyan fiatal dzsihád harcosokat toboroz, akik európai állampolgárok és készek arra, hogy öngyilkos merényletben az életüket áldozzák. Erről nyilatkozik Franciaország terrorelhárító főnöke.

Ez teljesen új helyzet. Régebben az európai dzsihád harcosokat Afganisztánban vagy Szíriában használták fel, most viszont arra készítik fel őket, hogy Európában mérjenek csapásokat "az ellenség szívére"- ahogy Mehdi Nemmouche, a brüsszeli gyilkos fogalmazott azon a videón, melyen magára vállalta a felelősséget a Zsidó múzeum előtti lövöldözésért.

Miért lett Európa célpont?

Egyrészt Izrael támogatása, másrészt az afrikai fejlemények miatt. Franciaország csapatokat küldött Maliba és a Közép-Afrikai Köztársaságba, ahol ennek következtében vereséget szenvedtek az iszlamista milíciák. Ezt meg akarja bosszulni az Al Kaida éppúgy mint az afganisztáni szereplést. De ennél is fontosabb, hogy a terrort exportálni akarják Európába, hogy destabilizálják a vén kontinenst. Épp ezért az európai terrorelhárító szervezeteknek a korábbinál is jobban össze kell fogniuk, ha meg akarják akadályozni azt, hogy a dzsihád megérkezzen Európába is- hangsúlyozta a francia terrorelhárítás főnöke.

Gölöncsér Miklós