A párizsi merénylet nyomán hirtelen megnőtt az Európai Parlamentre  
nehezedő nyomás, hogy módosítson álláspontján és adjon szabad utat az  
európai légiutas-nyilvántartási rendszer (PNR) elfogadásának. A Néppárt 
 (EPP) és a konzervatív frakció (ECR) támogatná, míg a szocialisták és  
demokraták (S&D) csoportja megosztott. Nélkülük továbbra sincs esély
  az áttörésre.
  Az európai PNR-ra vonatkozó 
jogszabálytervezetet 2013 áprilisában  vétózta meg az EP állampolgári 
jogi szakbizottsága (LIBE), úgy ítélve  meg, hogy a személyi adatok 
tömeges begyűjtése, átadása és tárolása  aránytalan intézkedés, amely 
megengedhetetlen mértékben sértené a  személyiségi jogokat. 
 A 
PNR a Passenger Name Record angol kifejezésből származó betűszó, amely  
magában foglal minden olyan adatot, amit az utasnak meg kell adnia  
ahhoz, hogy repülőjegyet vásárolhasson. Ennek megfelelően a  
légitársaságok egy-egy foglalás után regisztrálják az utas nevét,  
lakcímét, elérhetőségét, bankkártya-számát, az utas által megadott  
információk alapján pedig adott esetben egy sor szokását. (Pl. étkezési 
 szokások).  
 A javaslat a tagállamok közötti együttműködési
 mechanizmus megteremtése  mellett bevezette volna azt a szabályt is, 
hogy a bűnüldöző és  bűnmegelőző hatóságok kérésre fel is használhatnák 
az adatokat, ha  gyanújuk van arra, hogy az egyik utas valamilyen súlyos
 bűncselekményt  készül elkövetni, vagy követett el. 
 A 
leszavazott európai parlamenti véleményben Timothy Kirkhope (ECR,  brit)
 jelentéstevő azt írta, számos bizonyíték létezik annak  igazolására, 
hogy az utasadatok továbbítási kötelezettsége és a  hozzáférés 
lehetősége megakadályozott bűncselekményt, vagy utólag  segített annak 
felgöngyölítésében. 
 Utóbb látszólag tovább nehezítette a PNR 
helyzetét, hogy tavaly  áprilisban a luxemburgi Európai Bíróság a 
személyiségi jogok védelmére  hivatkozva törölte az adatok megőrzéséről 
szóló irányelvet. A luxemburgi  bírák előtt emellett a jelenleg a tervbe
 vett EU-kanadai  PNR-megállapodás ügye is ott van, nem mellesleg az EP 
hivatalos  megkeresésére. 
 A múlt heti párizsi merénylet után 
ugyanakkor láthatóan minden  korábbinál jobban megnőtt a nyomás az 
Európai Parlamentre, hogy  „engedjék el” a befagyasztott 
jogszabálytervezetet. (Az EP plenárisa  ugyanis 2013-ban úgy döntött, 
hogy nem visszadobja a  jogszabálytervezetet, hanem felhatalmazza a 
LIBE-bizottságot, hogy  „folytassa a munkát” – azaz az egyeztetést a 
tagországokkal és a  Bizottsággal - a kérdésen.) 
 Az említett 
nyomás voltaképpen már a párizsi merénylet előtt érezhető  volt: Donald 
Tusk, EiT elnöki hivatalát elfoglalva tavaly decemberben  egyik első 
kérését az EP felé intézve, kezedményezte, hogy tegyenek  lépéseket a 
PNR reaktiválására. Tusk mindezt a Parlament keddi  plenárisán most 
megismételte, hangsúlyozva, hogy egyfelől nagyra  értékeli azt a 
komolyságot, amivel a képviselők éveken át a személyiségi  jogok 
védelmét kezelték, de kéri, hogy most hasonló körültekintéssel  legyen 
gondjuk a polgárok biztonságára is, ami nélkül egy sor egyéb  dolgot is 
kockáztatnak, „beleértve a schengeni vívmányok megőrzését is”. 
 
Tuskhoz hasonló kéréssel fordult az EU képviselőtestületéhez Bernard  
Cazeneuve francia belügyminiszter – aki egyébként vasárnap tagállambeli 
 kollégáit informális beszélgetésen látta vendégül Párizsban, és ez  
utóbbiak szintén támogatták kezdeményezését -, hangsúlyozva, hogy  
„felbecsülhetetlenül hasznos” volna egy összeurópai rendszer működése. 
 Hasonló szellemben nyilatkozott már múlt csütörtökön, a merénylet 
hírére  Edgars Rinkevics, a soros EU-elnökséget ellátó litván kormány  
belügyminisztere is, aki szerint feltétlen szükség volna mielőbb a  
PNR-ra. (Utóbb európai bizottsági részről is megerősítették, hogy a  
brüsszeli testület is „teljes súlyával támogatja” a lett felvetést,  
közölte a téma illetékes szóvivője). 
 Kirkhope, úgyis, mint a 
téma eredetileg ezzel megbízott jelentéstevője,  azonnal reagált, 
üdvözölte a parlamentnek címzett megkereséseket, és úgy  vélte, hogy 
érdemes és lehetséges is volna ezúttal haladást elérni.  „Nem kért volna
 (minket) Tusk elnök, meg a soros elnökség, ha nem volna  igazán fontos 
dologról szó” – jegyezte meg a brit konzervatív politikus,  és ismét 
emlékeztetett, hogy egységes rendszer híján jelenleg máris 16  különféle
 nemzeti rendszer létezik az ügyben, ami hatékonyságában csakis  
gyengébb lehet. 
 Kirkhope ugyanakkor kész volt annyi engedményt 
tenni az eredeti  irányelvtervezet bírálóinak, hogy elismerte: „azon még
 voltak bizonyos  rések”, amelyek azonban úgymond könnyen kijavíthatók. 
Brüsszeli  sajtójelentések ennek kapcsán tudni vélik, hogy egyebek 
között az  elképzelések között van egy független ügynökség felállítása, 
amelyik az  adatok megőrzésének szabályszerűségét felügyelné, miközben 
magát a  megőrzés idejét négyről két évre csökkentenék. 
 A keddi
 plenáris vitájában viszonylag kevés derült ki várható  EP-álláspontról.
 Manfred Weber néppárti frakcióvezető – a korábbi  álláspontot követve –
 úgy fogalmazott, hogy az adatvédelem „nagyon  fontos dolog”, „de a 
biztonság még inkább”. A S&D vezérszónoka  ugyanakkor óvott attól, 
hogy a pillanatnyi pánikhangulat hatására  elsietett intézkedéseket 
hozzanak, és meggondolatlanul meglévő  vívmányokat dobjanak ki az 
ablakon. Viszont kategorikusan el sem vetett  semmit. 
 
Kijelentése mögött bennfentesek szerint a baloldali pártcsoport  
megosztottsága áll. A francia képviselőkön például hatalmas az otthoni  
nyomás, hogy tegyenek meg mindent a PNR mielőbbi elfogadása érdekében,  
míg a személyi adatvédelemre különösen finnyás német szociáldemokraták  
finoman szólva is elutasítóak. A brüsszeli Europolitics ennek kapcsán  
idézte Birgit Sippelt (S&D, német), aki úgy vélte, hogy az egész  
mostani találgatás felesleges, a labda ugyanis szerinte nem az EP, hanem
  a Bizottság térfelén pattog: az EP ugyanis már eldöntötte, hogy nem 
kér  az eredeti javaslatból, úgyhogy most a testületen áll, hogy új  
verzióval álljon elő. (Még sarkosabban fogalmazott Jan Philipp Albrecht 
 (Zöldek, német), aki szerint "azzal, hogy a tagállami belügyminiszterek
  készek volnának a Big Brother szerepére, voltaképpen belemennek a  
terroristák által diktált játékba.") 
 Ahhoz, hogy a téma 
formálisan is az EP napirendjére kerüljön megint,  mindenekelőtt az 
kell, hogy a LIBE maga újból elővegye a témát (erre  elvben a 
szakbizottság január 21-22-én esedékes újabb ülése kínálhat  alkalmat). 
És persze még akkor is kérdéses, vajon mennyiben módosultak a  
bizottságon belüli - eredetileg többségi elutasító - álláspontok. 2013  
tavasza óta történt egy és más, és nem csupán a PNR megítélésében, de az
  EP összetételében is: tavaly június óta új összetételű az EP, köztük 
az  LIBE is. Igaz, sok régi tag visszatért, de bőven akadnak újak is. 
 A jelenlegi politikai becslések azzal számolnak, hogy a zöld és  
szélsőbaloldali képviselők esetében szinte biztosra vehető a PNR  
változatlan elvetése (ezt a zöldek társelnöke Rebecca Harms kedden meg  
is erősítette). Sokak szerint hasonló lehet a liberálisok többségének az
  álláspontja is, bár ők nyitottságot jeleztek kedden, igaz 
hangsúlyozva,  hogy a a Bizottság térfelén pattog a labda és új 
javaslatra várnak. A  tervezet valószínű támogatója az EPP és az ECR (az
 első és a harmadik  legnagyobb frakciók), minekutána a döntés kulcsa 
láthatóan a második  legnagyobb frakcióból érkező szocialista 
álláspontban van – ami tehát  még nem végleges. 
BruxInfo