Afrikában
élnek már most is a legszegényebb emberek a bolygón, a legkevesebb
gazdasági tevékenységgel, de még őket is büntetnék a globális
felmelegedés okozásában való részvételükért.
A
tudósok szerint bogarakat, például legyeket és sáskákat kellene enniük,
és meg kellene szabadulniuk a sok büdös szarvasmarhától. Eközben
Afrika gazdag erőforrásai a földben maradnak, az emberek pedig a
szegénység körforgásában vergődnek. ⁃ TN Editor
A
Malabo Montpellier Panel nevű tudóscsoport májusban közzétett egy
jelentést, amely arra ösztönözte Afrikát, hogy fejlesszen ki egy
"fenntartható biogazdaságot" olyan innovatív technikák segítségével,
mint például a legyekből készült muffinok és fasírtok.
A
jelentés, amelynek címe: A természet megoldásai: Policy Innovations
& Opportunities for Africa's Bioeconomy" (Politikai innovációk és
lehetőségek Afrika biogazdasága számára) címmel a legújabb része annak a
bizarrul kitartó környezetvédő őrületnek, hogy az emberek bogarakat
egyenek. A mainstream médiában minden évben megjelennek a rovarok, mint
"fenntartható" fehérjeforrások értékéről szóló cikkek, általában az
állattenyésztő ipar által kibocsátott üvegházhatású gázok mennyiségére
és maguknak az állatoknak a hátsó feléből származó panaszokkal
fűszerezve.
A New
York Times például 2022 februárjában a "The Joy of Cooking (Insects)"
(A főzés öröme (rovarok) című cikket dicsérte. A Time magazin pontosan
egy évvel korábban magyarázta el, hogy "Hogyan segíthet megmenteni a
bolygót a rovarokat evő emberek".
A
malabói Montpellier Panel májusban úgy érvelt, hogy "az élelmiszerek,
az üzemanyag és a műtrágya növekvő költségei, valamint a [kínai
koronavírus] és az éghajlatváltozás hosszabb távú hatásai" Afrikát
tökéletes laboratóriummá teszik egy újfajta, az egész kontinenst átfogó
"biogazdaság" létrehozására, amely állítólagosan táplálná a
robbanásszerűen növekvő népességet és munkahelyek millióit teremtené
meg.
E
javaslatok némelyike viszonylag szerény, mint például a népszerű
gyümölcsök és zöldségek betakarításának jobb módszereinek kifejlesztése,
míg mások keményebb diónak bizonyulhatnak, mint például a tólegyek
rajainak "ehető élelmiszerek, például kekszek, muffinok, húsos kenyerek
és kolbászok" közé való beverése.
"Ami a bioenergiát illeti, a
kávéhéjból és -pépből biogázt állítanak elő, a gyümölcshulladékból
pedig bioalkanol-gélt, amely füst és korom nélkül ég el. Ezáltal a
beltéri főzés egyszerre környezetbarátabbá és kevésbé
egészségkárosítóvá válik, különösen a nők számára, akik ennek a
felelősségnek a nagy részét viselik" - érvelt a testület.
A
"biogazdaság" fogalma meglehetősen tág lehet, mivel magában foglalja
egy jó részét annak, amit prózaibb módon mezőgazdaságnak nevezhetnénk. A
biogazdasági stratégiák általában az új technológiák használatát
ösztönzik, elítélik a fosszilis tüzelőanyagokat, és a "fenntarthatóság"
fogalmát hangsúlyozzák azáltal, hogy állati termékek helyett
növényeket és rovarokat használnak.
Afrika
bőséges növény- és állatvilága a biogazdasági elméletek népszerű
kísérleti terepévé teszi, különösen a wuhani koronavírus-járványt
követően, amelyet széles körben a meglévő gazdasági rendszerek
ellenőrzésének és "átállításának" arany lehetőségének tekintenek.
A
világjárvány a globális hajózásban is komoly problémákat okozott,
amelyek még mindig nem tisztultak ki teljesen. A biogazdaságok
elméletileg önellátóbbak, mivel a szükséges növényeket és rovarokat
helyben takarítják be.
A Reuters szerdán Dél-Afrikát és Ugandát emelte ki sikeres biogazdasági kísérleti programok példájaként:
Dél-Afrika
például úgy értékelte, hogy biogazdasága 2007 és 2020 között a bruttó
hazai termék 8%-át adta, és akár 16 millió munkahelyet is teremtett -
ennek mintegy 70%-át az élelmiszer- és italiparban és a
mezőgazdaságban.
Az
egyik legsikeresebb termék egy szúnyogriasztó gyertya, amelyet egy
őshonos növény olajából készítenek, és amely már országszerte kapható a
nagyobb kiskereskedelmi láncokban.
Uganda
azon kevés afrikai országok egyike, amely nemzeti biogazdasági tervet
dolgozott ki, amely az élelmiszerekre, a mezőgazdaságra és a
hagyományos gyógyszerekre irányul, míg Namíbia az ENSZ Élelmezési és
Mezőgazdasági Szervezetével együttműködve dolgozza ki első nemzeti
biogazdasági stratégiáját.
"A fenntarthatóság és a változó
éghajlathoz való alkalmazkodás megköveteli a biológiai és ökológiai
erőforrások körültekintőbb felhasználását. Ez magában foglalja azt is,
hogy hogyan lehet ezeket az erőforrásokat olyan innovatív termékek
előállítására felhasználni, amelyek hozzájárulnak az éghajlatváltozás
mérsékléséhez, az erőforrások megőrzéséhez és a biológiai sokféleség
védelméhez, miközben új és jól fizető munkalehetőségeket teremtenek" -
mondta Ousmane Badiane, a Malabo Montpellier Panel társelnöke a
Reutersnek.
A
Reuters azonban morogva megjegyezte, hogy még ezek a biogazdasági
sikertörténetek is inkább "védett területeken félretett kis projektek,
valódi befektetés nélkül", mintsem a drámaian eltérő fenntartható
gazdasági rendszerekbe történő masszív regionális átalakulások.
Az
afrikai biogazdasági kísérletek mögött az éghajlatváltozással
foglalkozó közösségben még mindig meglévő aggodalom áll, hogy Afrika
hatalmas és növekvő népessége ugyanazt az életszínvonalat fogja
követelni, mint a nyugati világ, és eközben óriási mennyiségű fosszilis
tüzelőanyagot fog fogyasztani.
Egyes
afrikai vezetők ezt már kitalálták, és kissé felháborodtak azon a
feltételezésen, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem azt jelenti,
hogy örökké alacsony energiafogyasztású, bogárevő szegénységben kell élniük.
https://www.pokolafoldon.hu/blog/hagyd-oket-bogarakat-enni-tudosok-elmondjak-az-afrikaiaknak-hogyan-nyaljak-be-a-klimavaltozast
