Gyökeres
változásokat hoz Európa politikai életében 2015 - állítják egy neves
tanácsadó intézet szakértői. A hagyományos pártok és elitek olyan
kihívás előtt állnak, amelynek nem biztos, hogy meg tudnak felelni.Politikai
földrengések rengethetik meg Európát idén - derül ki abból a
kutatásból, amelyet a BBC rendelt meg a londoni Economist Intelligence
Unittól (EIU). A populista politikai erők több országban megnyerhetik a
parlamenti választásokat, a hagyományos pártok olyan szövetségek
kötésére kényszerülhetnek, amelyek korábban elképzelhetetlenek lettek
volna.
Az európai demokrácia válságban van, ami azt jelenti, hogy szakadék
alakult ki a politikai elitek és a választók között - értékeli a
helyzetet az EIU, amely a BBC Democracy Day megemlékezésére készítette
le jelentését. Óriási lyuk tátong az európai demokrácia szívében, ott
ahol a kontinens jövőjével kapcsolatos nagy, vonzó elképzelésnek kellene
lenniük. A gondok legjobban számszerűsíthető mutatója a hagyományos
pártok létszámának csökkenése, illetve a választási részvételi arányok
zuhanása.
Nagy-Britannia, Görögország
Nagy-Britannia olyasmi előtt áll a májusban esedékes parlamenti
választások előtt, ami évszázadokon át elképzelhetetlen volt.
Lehetséges, hogy a szavazás után tartós politikai instabilitás alakul
ki az országban. A győztes mindent visz elvén alapuló választási
rendszer miatt eddig kizárható volt, hogy billegő kormány álljon fel,
ám nagyon valószínű, hogy most egyik nagy párt sem szerez stabil
parlamenti többséget, s így nem alakulhat egyszínű kormány. A
populista, függetlenség párti Ukip elviheti mind a konzervatív, mind a
munkáspárti szavazók egy részét.
A legnagyobb változást azonban a január 25-ei görögországi
előrehozott választások hozhatják. Kiderülhet, hogy egy európai uniós
tagországban milyen messze képes eljutni egy néhány éve alakult,
populista párt. Szemben a brit helyzettel ez esetben nem egy radikális
jobboldali, hanem egy radikális baloldali politikai erő, a Sziriza
lehet a befutó, amely a szavazás napja előtt a közvélemény-kutatások
szerint 4-5 százalékkal stabilan vezetett a pártok versenyében.
Ha a Sziriza nyer, és képes lesz összehozni egy stabil kormányt, az
sokkhullámot indíthat el az Európai Unióban, katalizátora lehet a
politikai felfordulásnak más országban is - állítják az EIU szakértői. A
párt győzelme szinte biztosan válságot robbant ki az új athéni vezetés
és a Görögországot finanszírozó donorok, az EU és az IMF viszonyában,
miután a Sziriza fő választási üzenete, hogy leíratja a hitelezőkkel a
görög államadósság felét. Akár ez a követelés is tovagyűrűzhet európai
többi országára.
Bevándorlás, megszorítások
Az elitellenes érzések gyorsan erősödtek a közös európai valutát
használó országokban és az EU egészében is az elmúlt években -
folytatja elemzését az EIU. Ebből fakadónak nagy a veszélye a politikai
felfordulásoknak és válságoknak. A populista mozgalmak lehetnek bal-,
vagy jobboldaliak, vagy oldalaktól függetlenek is. Közös jellemzőjük,
hogy elszívták a tradicionális pártok szavazóbázisának kisebb-nagyobb
részét. Témáik: az EU-ellenesség - a brüsszeli bürokrácia ostorozása -, a
bevándorlók elleni fellépés és a költségvetési megszorítások
elutasítása.
Az új európai politikai erők megjelenése egy világjelenség része. Az
EIU becslése szerint az elmúlt öt évben a világ több mint 90
országában bontakoztak ki jelentős tiltakozó mozgalmak. Ezek élén
fiatal, jól képzett középosztálybeliek vannak, akik szemben állnak
országuk politikai vezetőivel. Szerveződésükhöz szívesebben használják
az új kommunikációs fórumokat, a twittert vagy más internetes közösségi
site-okat, mint a hagyományos lehetőségeket.
Érdekessége az új megmozdulásoknak, hogy céljaik igen eltérőek. Van,
ahol egyszerűen a gazdasági lesújtó teljesítménye ellen tiltakoznak,
van, ahol diktatúrák ellen lázadnak, van, ahol csak azt akarják elérni,
hogy az elit végre figyeljen oda a nép hangjára, van, ahol az új
középosztály próbálgatja erejét a politikai küzdőtéren.
Mi van a demokráciával?
A legnagyobb nyitott kérdés az új mozgalmakkal kapcsolatban az, hogy
vajon veszélyeztetik-e a demokráciát vagy éppen ellenkezőleg: azt
bizonyítják, hogy a él és virul a demokrácia. A legellentmondásosabb
példa ezzel kapcsolatban az arab tavasz. A 2011 elején indult
észak-afrikai és közel-keleti tömegtüntetések fő célkitűzése a hiányzó
demokrácia megteremtése volt, ám eredményük a legjobb esetben is csupán
néhány, korlátozott demokratikus változás és elhúzódó, nagy zűrzavar
lett.
A hongkongi mozgalmak, amelyek azért indultak, hogy ne a pekingi
hatalom döntse el, kik indulhatnak a helyi kormányzóválasztáson,
egyelőre nem értek célt, igaz, nem csendesültek el teljesen. A világ
legnépesebb országában, Kínában még a láthatáron sincs valamiféle
nyugati típusú demokráciához vezető politikai változás. A környező
ázsiai folyamatok és a helyi középosztály bővülésének tükrében azonban
kérdés, hogy meddig tartható fenn a merev egypártrendszer.
Európa öreg demokráciáinak sorsa bizonytalan. Nem kétséges, hogy a
világ politizáló közvéleménye, politikai aktivistái, politikusai és
kormányai nagyon kíváncsian fogják figyelni, milyen változásokat hoz az
új év ezek működésében.
Napi