Miért
ez a humanitárius buzgalom? Cui bono? Csak azok, akik nem ismerik a
GloboCap csodálatos kalandjait, képesek elhitetni magukkal, hogy a
rendszer könyörületből döntött a leállás mellett. Tisztázzuk már az
elején: az olaj, a fegyverek és a vakcinák nagy ragadozói nem
törődhetnek az emberiséggel.
Kövesd a pénzt
A
kovid előtti időkben a világgazdaság egy újabb kolosszális összeomlás
küszöbén állt. Íme, egy rövid krónika arról, hogy a nyomás hogyan épült
fel:
2019
júniusa: A svájci székhelyű Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS), a
"központi bankok központi bankja" éves gazdasági jelentésében
megkongatja a nemzetközi vészharangokat. A dokumentum kiemeli a
"túlfűtöttséget [...] a tőkeáttételes hitelek piacán", ahol "romlottak a
hitelminőségi előírások", és "megugrottak a fedezett
hitelkötelezettségek (CLO) - emlékeztetve a fedezett
adósságkötelezettségek [CDO-k] meredek emelkedésére, amely felerősítette
a subprime-válságot [2008-ban]". Egyszerűen fogalmazva, a pénzügyi
szektor gyomra ismét tele van ócskasággal.
2019.
augusztus 9.: A BIS munkadokumentumot ad ki, amelyben "nem
konvencionális monetáris politikai intézkedéseket" kér a
"reálgazdaságnak a pénzügyi feltételek további romlásától való
elszigetelése" érdekében. A dokumentum szerint a válság idején a
központi banki hitelezés "a gazdaságnak nyújtott közvetlen hitelek"
révén "helyettesítheti a kereskedelmi bankokat a vállalatoknak nyújtott
hitelek nyújtásában".
2019.
augusztus 15.: A Blackrock Inc. a világ leghatalmasabb befektetési
alapja (mintegy 7 billió dollárnyi részvény- és kötvényalapot kezel)
fehér könyvet ad ki Dealing with the next downturn címmel. A dokumentum
lényegében arra utasítja az amerikai jegybankot, hogy közvetlenül a
pénzügyi rendszerbe juttasson likviditást, hogy megakadályozzon "egy
drámai visszaesést". Az üzenet ismét egyértelmű: "Példa nélküli
válaszlépésre van szükség, amikor a monetáris politika kimerül, és a
fiskális politika önmagában nem elég. Ez a válasz valószínűleg a
"közvetlen beavatkozás" lesz": "módot kell találni arra, hogy a
központi banki pénz közvetlenül a köz- és magánszektorban költők kezébe
kerüljön", miközben elkerüljük a "hiperinflációt". Erre példa a
Weimari Köztársaság az 1920-as években, valamint Argentína és Zimbabwe a
közelmúltban".
2019.
augusztus 22-24.: A G7-ek központi bankárai a wyomingi Jackson Hole-ban
találkoznak, hogy megvitassák a BlackRock dokumentumát, valamint a
fenyegető összeomlás megelőzését célzó sürgős intézkedéseket. James
Bullard, a St. Louis-i Federal Reserve elnöke előrelátó szavaival élve:
"Nem szabad azt gondolnunk, hogy jövőre minden normális lesz".
2019.
szeptember 15-16.: A visszaesést hivatalosan a repókamatok hirtelen
megugrása (2%-ról 10,5%-ra) nyitja meg. A "repo" a "repóügylet"
rövidítése, egy olyan szerződés, amelyben a befektetési alapok pénzt
kölcsönöznek fedezetül szolgáló eszközök (általában kincstári
értékpapírok) ellenében. A csere időpontjában a pénzügyi szereplők
(bankok) vállalják, hogy az eszközöket magasabb áron, jellemzően egy
éjszaka alatt visszavásárolják. Röviden, a repóügyletek rövid lejáratú,
fedezett kölcsönök. A legtöbb piacon, különösen a származtatott
ügyletek galaxisában a kereskedők fő finanszírozási forrását jelentik. A
repopiac likviditáshiánya pusztító dominóhatást gyakorolhat minden
fontosabb pénzügyi ágazatra.
2019.
szeptember 17.: A Fed megkezdi a sürgősségi monetáris programot,
hetente több százmilliárd dollárt pumpál a Wall Streetre, gyakorlatilag
végrehajtva a BlackRock "going direct" tervét. (Nem meglepő, hogy 2020
márciusában a Fed a BlackRockot bízza meg a "COVID-19 válságra"
válaszul a mentőcsomag kezelésével).
2019.
szeptember 19.: Donald Trump aláírja az 13887. számú végrehajtási
rendeletet, amely létrehozza a Nemzeti Influenza Vakcina
Munkacsoportot, amelynek célja egy "5 éves nemzeti terv (Plan)
kidolgozása az agilisabb és skálázhatóbb vakcinagyártási technológiák
használatának előmozdítására és a sok vagy valamennyi influenzavírus
ellen védő vakcinák kifejlesztésének felgyorsítására". Ennek célja "egy
influenzajárvány" elleni védekezés, amely "a szezonális influenzával
ellentétben [...] képes gyorsan elterjedni a világon, nagyobb számú
embert megfertőzni, és magas megbetegedési és halálozási arányt okozni
az előzetes immunitással nem rendelkező népességben". Mint valaki
kitalálta, a világjárvány küszöbön állt, miközben Európában is folytak a
felkészülések (lásd itt és itt).
2019.
október 18.: New Yorkban egy globális zoonózisos világjárványt
szimulálnak a Johns Hopkins Biosecurity Center és a Bill és Melinda
Gates Alapítvány által koordinált Event 201 elnevezésű stratégiai
gyakorlat során.
2020.
január 21-24: A svájci Davosban kerül sor a Világgazdasági Fórum éves
találkozójára, ahol a gazdaságról és a védőoltásokról is szó esik.
2020. január 23: Kína lezárja Wuhant és Hubei tartomány más városait.
2020. március 11: A WHO főigazgatója a Covid-19-et világjárványnak nevezi. A többi már történelem.
A
pontok összekapcsolása elég egyszerű feladat. Ha ezt megtesszük, akkor
egy jól körülhatárolt narratívát láthatunk kirajzolódni, amelynek tömör
összefoglalása a következőképpen hangzik: a zárlatok és a gazdasági
tranzakciók globális felfüggesztése arra szolgált, hogy 1) lehetővé
tegye a Fed számára, hogy a gyengélkedő pénzügyi piacokat frissen
nyomtatott pénzzel árassza el, miközben elhalasztja a hiperinflációt;
és 2) tömeges oltási programokat és egészségügyi útleveleket vezessen
be a kapitalista felhalmozás neofeudális rendszerének pilléreiként.
Mint látni fogjuk, a két cél egybeolvad.
2019-ben
a világgazdaságot ugyanaz a betegség gyötörte, amely a 2008-as
hitelválságot okozta. Fuldoklott egy fenntarthatatlan adóssághegy
alatt. Sok állami vállalat nem tudott annyi profitot termelni, hogy
fedezze saját adósságai kamatfizetéseit, és csak újabb hitelek
felvételével tudott talpon maradni. A "zombivállalatok" (évről évre
alacsony nyereségességgel, csökkenő forgalommal, beszűkült árréssel,
korlátozott készpénzforgalommal és erősen tőkeáttételes mérleggel)
mindenhol megjelentek. A 2019. szeptemberi repópiaci összeomlást ebbe a
törékeny gazdasági kontextusba kell helyezni.
Amikor a
levegő gyúlékony anyagokkal telítődik, bármilyen szikra robbanást
okozhat. A pénzügyek varázslatos világában pedig tout se tient: egy
pillangó szárnycsapása egy bizonyos szektorban az egész kártyavárat
összedöntheti. Az olcsó hitelek által működtetett pénzügyi piacokon a
kamatlábak bármilyen emelkedése katasztrofális következményekkel járhat
a bankok, a fedezeti alapok, a nyugdíjalapok és az egész
államkötvénypiac számára, mivel a hitelfelvétel költsége megnő és a
likviditás kiszárad. Ez történt a 2019. szeptemberi "repokalipszis"
során: a kamatlábak néhány óra alatt 10,5%-ra szöktek fel, pánik tört
ki, amely hatással volt a határidős, opciós, deviza és egyéb piacokra,
ahol a kereskedők a repókból történő hitelfelvétellel fogadnak. A
fertőzést csak úgy lehetett hatástalanítani, hogy annyi likviditást
dobtak a rendszerbe, amennyit csak kellett - mintha helikopterek több
ezer liter vizet dobtak volna egy futótűzre. 2019 szeptembere és 2020
márciusa között a Fed több mint 9 billió dollárt injektált a
bankrendszerbe, ami az amerikai GDP több mint 40%-ának felel meg.
A
mainstream narratívát tehát meg kell fordítani: a tőzsde nem azért
omlott össze (2020 márciusában), mert zárlatokat kellett bevezetni,
hanem azért kellett zárlatokat bevezetni, mert a pénzügyi piacok
összeomlottak. A zárlatokkal együtt járt az üzleti tranzakciók
felfüggesztése, ami lecsökkentette a hitelkeresletet és megállította a
fertőzést. Más szóval a pénzügyi struktúra rendkívüli monetáris
politikával történő átalakítása a gazdaság motorjának leállításától
függött. Ha a pénzügyi szektorba pumpált hatalmas likviditási tömeg
elérte volna a földi tranzakciókat, akkor egy katasztrofális
következményekkel járó monetáris cunami szabadult volna el.
Ahogy
Ellen Brown közgazdász állította, ez "egy újabb mentőakció" volt, de
ezúttal "egy vírus leple alatt". John Titus és Catherine Austin Fitts
hasonlóképpen megjegyezte, hogy a Covid-19 "varázspálcája" lehetővé
tette a Fed számára, hogy szó szerint végrehajtsa a BlackRock "going
direct" tervét: példátlan mértékű államkötvény-vásárlást hajtott végre,
miközben - végtelenül kis mértékben - államilag támogatott
"COVID-hiteleket" is kibocsátott a vállalkozásoknak. Röviden, csak egy
mesterséges gazdasági kóma biztosíthatta volna a Fed számára a
mozgásteret ahhoz, hogy hatástalanítsa a pénzügyi szektorban ketyegő
időzített bombát. A tömeghisztéria által átvilágítva az amerikai
központi bank betömte a bankközi hitelpiac lyukait, kikerülve a
hiperinflációt, valamint a "Pénzügyi Stabilitási Felügyeleti Tanácsot"
(a 2008-as összeomlás után létrehozott, a pénzügyi kockázatokat
felügyelő szövetségi ügynökséget), amint azt itt tárgyaltuk. A
"közvetlen" tervezetet azonban szintén kétségbeesett intézkedésként kell
megfogalmazni, mivel csak meghosszabbíthatja a pénznyomtatás és a
pénzügyi eszközök mesterséges inflációjának egyre inkább túszává váló
globális gazdaság agóniáját.
Helyzetünk
középpontjában egy leküzdhetetlen strukturális zsákutca áll. Az
adóssággal terhelt financializáció a kortárs kapitalizmus egyetlen
menekülési útvonala, az elkerülhetetlen menekülési útvonal egy olyan
reprodukciós modell számára, amely elérte történelmi határát. A tőke a
pénzügyi piacok felé veszi az irányt, mert a munkaalapú gazdaság egyre
kevésbé jövedelmező. Hogyan jutottunk idáig?
A
válasz a következőképpen foglalható össze: 1. A gazdaság küldetése,
hogy értéktöbbletet termeljen, egyszerre jelenti a munkaerő
kizsákmányolására és a termelésből való kiszorítására irányuló
törekvést. Ez az, amit Marx a kapitalizmus "mozgó ellentmondásának"
nevezett. 1. Miközben ez alkotja termelési módunk lényegét, ez az
ellentmondás ma visszafelé süllyed, és a politikai gazdaságot az állandó
pusztítás módjává változtatja. 2. E fordulat oka a munka-tőke
dialektika objektív kudarca: a technológiai automatizálásnak az 1980-as
évek óta bekövetkezett példátlan felgyorsulása miatt több munkaerőt
dobnak ki a termelésből, mint amennyit (vissza)szívnak. A bérek
volumenének zsugorodása azt jelenti, hogy a világ népességének egyre
nagyobb részének vásárlóereje csökken, aminek elkerülhetetlen
következménye az eladósodás és az elszegényedés. 3. Mivel kevesebb
értéktöbblet termelődik, a tőke azonnali hozamot keres az eladósodott
pénzügyi szektorban, ahelyett, hogy a reálgazdaságban vagy olyan
társadalmilag konstruktív ágazatokba való befektetéssel, mint az
oktatás, a kutatás és a közszolgáltatások.
A
lényeg az, hogy a folyamatban lévő paradigmaváltás a kapitalizmus
(disztópikus) túlélésének szükséges feltétele, amely többé nem képes
reprodukálni önmagát a tömeges bérmunka és az ezzel járó fogyasztói
utópia révén. A világjárvány napirendjét végső soron a rendszerszintű
összeomlás diktálta: egy olyan termelési mód jövedelmezőségi
visszaesése, amelyet a féktelen automatizálás elavulttá tesz. Emiatt az
immanens ok miatt a kapitalizmus egyre inkább az államadósságra, az
alacsony bérekre, a vagyon és a hatalom központosítására, az állandó
szükségállapotra és a pénzügyi akrobatikára támaszkodik.
Ha
"követjük a pénzt", látni fogjuk, hogy a vírusnak ördögi módon
tulajdonított gazdasági blokád messze nem elhanyagolható eredményeket
ért el, nemcsak a társadalmi mérnöki munka, hanem a pénzügyi rablás
terén is. Ezek közül gyorsan kiemelek négyet.
1) A
várakozásoknak megfelelően lehetővé tette a Fed számára, hogy a
pénzügyi szektort újjászervezze azáltal, hogy a semmiből folyamatosan
dollármilliárdokat nyomtatott;
2)
felgyorsította a kis- és középvállalkozások kihalását, lehetővé téve a
nagycsoportok számára, hogy monopolizálják a kereskedelmi forgalmat;
3)
tovább nyomta a munkabéreket, és az "okos munka" révén (ami különösen
azok számára okos, akik ezt végrehajtják) jelentős
tőke-megtakarításokat tett lehetővé;
4)
Lehetővé tette az e-kereskedelem növekedését, a Big Tech robbanását és a
gyógyszer-dollár elterjedését - amelybe beletartozik a sokat szidott
műanyagipar is, amely most hetente több millió új arcmaszkot és
kesztyűt gyárt, amelyek közül sok az óceánokban végzi (a "zöld új
kereskedők" örömére). Csak 2020-ban a bolygó mintegy 2200
milliárdosának vagyona 1,9 billió dollárral nőtt, ami történelmi
példátlan növekedés.
Mindez
egy olyan halálos kórokozónak köszönhetően, hogy a hivatalos adatok
szerint a fertőzötteknek csak 99,8%-a marad életben (lásd itt), a legtöbben pedig tünetmentesen.