Miért 
ez a humanitárius buzgalom? Cui bono? Csak azok, akik nem  ismerik a 
GloboCap csodálatos kalandjait, képesek elhitetni magukkal,  hogy a 
rendszer könyörületből döntött a leállás mellett. Tisztázzuk már  az 
elején: az olaj, a fegyverek és a vakcinák nagy ragadozói nem  
törődhetnek az emberiséggel.
Kövesd a pénzt
A
 kovid előtti időkben a világgazdaság egy újabb kolosszális  összeomlás 
küszöbén állt. Íme, egy rövid krónika arról, hogy a nyomás  hogyan épült
 fel:
2019 
júniusa: A svájci székhelyű Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS), a  
"központi bankok központi bankja" éves gazdasági jelentésében  
megkongatja a nemzetközi vészharangokat. A dokumentum kiemeli a  
"túlfűtöttséget [...] a tőkeáttételes hitelek piacán", ahol "romlottak a
  hitelminőségi előírások", és "megugrottak a fedezett  
hitelkötelezettségek (CLO) - emlékeztetve a fedezett  
adósságkötelezettségek [CDO-k] meredek emelkedésére, amely felerősítette
  a subprime-válságot [2008-ban]". Egyszerűen fogalmazva, a pénzügyi  
szektor gyomra ismét tele van ócskasággal.
2019. 
augusztus 9.: A BIS munkadokumentumot ad ki, amelyben "nem  
konvencionális monetáris politikai intézkedéseket" kér a  
"reálgazdaságnak a pénzügyi feltételek további romlásától való  
elszigetelése" érdekében. A dokumentum szerint a válság idején a  
központi banki hitelezés "a gazdaságnak nyújtott közvetlen hitelek"  
révén "helyettesítheti a kereskedelmi bankokat a vállalatoknak nyújtott 
 hitelek nyújtásában".
2019. 
augusztus 15.: A Blackrock Inc. a világ leghatalmasabb  befektetési 
alapja (mintegy 7 billió dollárnyi részvény- és  kötvényalapot kezel) 
fehér könyvet ad ki Dealing with the next downturn  címmel. A dokumentum
 lényegében arra utasítja az amerikai jegybankot,  hogy közvetlenül a 
pénzügyi rendszerbe juttasson likviditást, hogy  megakadályozzon "egy 
drámai visszaesést". Az üzenet ismét egyértelmű:  "Példa nélküli 
válaszlépésre van szükség, amikor a monetáris politika  kimerül, és a 
fiskális politika önmagában nem elég. Ez a válasz  valószínűleg a 
"közvetlen beavatkozás" lesz": "módot kell találni arra,  hogy a 
központi banki pénz közvetlenül a köz- és magánszektorban költők  kezébe
 kerüljön", miközben elkerüljük a "hiperinflációt". Erre példa a  
Weimari Köztársaság az 1920-as években, valamint Argentína és Zimbabwe a
  közelmúltban".
 
2019. 
augusztus 22-24.: A G7-ek központi bankárai a wyomingi Jackson  Hole-ban
 találkoznak, hogy megvitassák a BlackRock dokumentumát,  valamint a 
fenyegető összeomlás megelőzését célzó sürgős intézkedéseket.  James 
Bullard, a St. Louis-i Federal Reserve elnöke előrelátó szavaival  élve:
 "Nem szabad azt gondolnunk, hogy jövőre minden normális lesz".
2019. 
szeptember 15-16.: A visszaesést hivatalosan a repókamatok  hirtelen 
megugrása (2%-ról 10,5%-ra) nyitja meg. A "repo" a "repóügylet"  
rövidítése, egy olyan szerződés, amelyben a befektetési alapok pénzt  
kölcsönöznek fedezetül szolgáló eszközök (általában kincstári  
értékpapírok) ellenében. A csere időpontjában a pénzügyi szereplők  
(bankok) vállalják, hogy az eszközöket magasabb áron, jellemzően egy  
éjszaka alatt visszavásárolják. Röviden, a repóügyletek rövid lejáratú, 
 fedezett kölcsönök. A legtöbb piacon, különösen a származtatott 
ügyletek  galaxisában a kereskedők fő finanszírozási forrását jelentik. A
  repopiac likviditáshiánya pusztító dominóhatást gyakorolhat minden  
fontosabb pénzügyi ágazatra.
2019. 
szeptember 17.: A Fed megkezdi a sürgősségi monetáris  programot, 
hetente több százmilliárd dollárt pumpál a Wall Streetre,  gyakorlatilag
 végrehajtva a BlackRock "going direct" tervét. (Nem  meglepő, hogy 2020
 márciusában a Fed a BlackRockot bízza meg a "COVID-19  válságra" 
válaszul a mentőcsomag kezelésével).
2019. 
szeptember 19.: Donald Trump aláírja az 13887. számú  végrehajtási 
rendeletet, amely létrehozza a Nemzeti Influenza Vakcina  
Munkacsoportot, amelynek célja egy "5 éves nemzeti terv (Plan)  
kidolgozása az agilisabb és skálázhatóbb vakcinagyártási technológiák  
használatának előmozdítására és a sok vagy valamennyi influenzavírus  
ellen védő vakcinák kifejlesztésének felgyorsítására". Ennek célja "egy 
 influenzajárvány" elleni védekezés, amely "a szezonális influenzával  
ellentétben [...] képes gyorsan elterjedni a világon, nagyobb számú  
embert megfertőzni, és magas megbetegedési és halálozási arányt okozni  
az előzetes immunitással nem rendelkező népességben". Mint valaki  
kitalálta, a világjárvány küszöbön állt, miközben Európában is folytak a
  felkészülések (lásd itt és itt).
2019. 
október 18.: New Yorkban egy globális zoonózisos világjárványt  
szimulálnak a Johns Hopkins Biosecurity Center és a Bill és Melinda  
Gates Alapítvány által koordinált Event 201 elnevezésű stratégiai  
gyakorlat során.
2020. 
január 21-24: A svájci Davosban kerül sor a Világgazdasági  Fórum éves 
találkozójára, ahol a gazdaságról és a védőoltásokról is szó  esik.
2020. január 23: Kína lezárja Wuhant és Hubei tartomány más városait.
2020. március 11: A WHO főigazgatója a Covid-19-et világjárványnak nevezi. A többi már történelem.
 
A 
pontok összekapcsolása elég egyszerű feladat. Ha ezt megtesszük,  akkor 
egy jól körülhatárolt narratívát láthatunk kirajzolódni, amelynek  tömör
 összefoglalása a következőképpen hangzik: a zárlatok és a  gazdasági 
tranzakciók globális felfüggesztése arra szolgált, hogy 1)  lehetővé 
tegye a Fed számára, hogy a gyengélkedő pénzügyi piacokat  frissen 
nyomtatott pénzzel árassza el, miközben elhalasztja a  hiperinflációt; 
és 2) tömeges oltási programokat és egészségügyi  útleveleket vezessen 
be a kapitalista felhalmozás neofeudális  rendszerének pilléreiként. 
Mint látni fogjuk, a két cél egybeolvad.
2019-ben
 a világgazdaságot ugyanaz a betegség gyötörte, amely a  2008-as 
hitelválságot okozta. Fuldoklott egy fenntarthatatlan  adóssághegy 
alatt. Sok állami vállalat nem tudott annyi profitot  termelni, hogy 
fedezze saját adósságai kamatfizetéseit, és csak újabb  hitelek 
felvételével tudott talpon maradni. A "zombivállalatok" (évről  évre 
alacsony nyereségességgel, csökkenő forgalommal, beszűkült  árréssel, 
korlátozott készpénzforgalommal és erősen tőkeáttételes  mérleggel) 
mindenhol megjelentek. A 2019. szeptemberi repópiaci  összeomlást ebbe a
 törékeny gazdasági kontextusba kell helyezni.
Amikor a
 levegő gyúlékony anyagokkal telítődik, bármilyen szikra  robbanást 
okozhat. A pénzügyek varázslatos világában pedig tout se  tient: egy 
pillangó szárnycsapása egy bizonyos szektorban az egész  kártyavárat 
összedöntheti. Az olcsó hitelek által működtetett pénzügyi  piacokon a 
kamatlábak bármilyen emelkedése katasztrofális  következményekkel járhat
 a bankok, a fedezeti alapok, a nyugdíjalapok és  az egész 
államkötvénypiac számára, mivel a hitelfelvétel költsége megnő  és a 
likviditás kiszárad. Ez történt a 2019. szeptemberi  "repokalipszis" 
során: a kamatlábak néhány óra alatt 10,5%-ra szöktek  fel, pánik tört 
ki, amely hatással volt a határidős, opciós, deviza és  egyéb piacokra, 
ahol a kereskedők a repókból történő hitelfelvétellel  fogadnak. A 
fertőzést csak úgy lehetett hatástalanítani, hogy annyi  likviditást 
dobtak a rendszerbe, amennyit csak kellett - mintha  helikopterek több 
ezer liter vizet dobtak volna egy futótűzre. 2019  szeptembere és 2020 
márciusa között a Fed több mint 9 billió dollárt  injektált a 
bankrendszerbe, ami az amerikai GDP több mint 40%-ának felel  meg.
 
A 
mainstream narratívát tehát meg kell fordítani: a tőzsde nem azért  
omlott össze (2020 márciusában), mert zárlatokat kellett bevezetni,  
hanem azért kellett zárlatokat bevezetni, mert a pénzügyi piacok  
összeomlottak. A zárlatokkal együtt járt az üzleti tranzakciók  
felfüggesztése, ami lecsökkentette a hitelkeresletet és megállította a  
fertőzést. Más szóval a pénzügyi struktúra rendkívüli monetáris  
politikával történő átalakítása a gazdaság motorjának leállításától  
függött. Ha a pénzügyi szektorba pumpált hatalmas likviditási tömeg  
elérte volna a földi tranzakciókat, akkor egy katasztrofális  
következményekkel járó monetáris cunami szabadult volna el.
Ahogy 
Ellen Brown közgazdász állította, ez "egy újabb mentőakció"  volt, de 
ezúttal "egy vírus leple alatt". John Titus és Catherine Austin  Fitts 
hasonlóképpen megjegyezte, hogy a Covid-19 "varázspálcája"  lehetővé 
tette a Fed számára, hogy szó szerint végrehajtsa a BlackRock  "going 
direct" tervét: példátlan mértékű államkötvény-vásárlást hajtott  végre,
 miközben - végtelenül kis mértékben - államilag támogatott  
"COVID-hiteleket" is kibocsátott a vállalkozásoknak. Röviden, csak egy  
mesterséges gazdasági kóma biztosíthatta volna a Fed számára a  
mozgásteret ahhoz, hogy hatástalanítsa a pénzügyi szektorban ketyegő  
időzített bombát. A tömeghisztéria által átvilágítva az amerikai  
központi bank betömte a bankközi hitelpiac lyukait, kikerülve a  
hiperinflációt, valamint a "Pénzügyi Stabilitási Felügyeleti Tanácsot"  
(a 2008-as összeomlás után létrehozott, a pénzügyi kockázatokat  
felügyelő szövetségi ügynökséget), amint azt itt tárgyaltuk. A  
"közvetlen" tervezetet azonban szintén kétségbeesett intézkedésként kell
  megfogalmazni, mivel csak meghosszabbíthatja a pénznyomtatás és a  
pénzügyi eszközök mesterséges inflációjának egyre inkább túszává váló  
globális gazdaság agóniáját.
Helyzetünk
 középpontjában egy leküzdhetetlen strukturális zsákutca  áll. Az 
adóssággal terhelt financializáció a kortárs kapitalizmus  egyetlen 
menekülési útvonala, az elkerülhetetlen menekülési útvonal egy  olyan 
reprodukciós modell számára, amely elérte történelmi határát. A  tőke a 
pénzügyi piacok felé veszi az irányt, mert a munkaalapú gazdaság  egyre 
kevésbé jövedelmező. Hogyan jutottunk idáig?
A 
válasz a következőképpen foglalható össze: 1. A gazdaság küldetése,  
hogy értéktöbbletet termeljen, egyszerre jelenti a munkaerő  
kizsákmányolására és a termelésből való kiszorítására irányuló  
törekvést. Ez az, amit Marx a kapitalizmus "mozgó ellentmondásának"  
nevezett. 1. Miközben ez alkotja termelési módunk lényegét, ez az  
ellentmondás ma visszafelé süllyed, és a politikai gazdaságot az állandó
  pusztítás módjává változtatja. 2. E fordulat oka a munka-tőke  
dialektika objektív kudarca: a technológiai automatizálásnak az 1980-as 
 évek óta bekövetkezett példátlan felgyorsulása miatt több munkaerőt  
dobnak ki a termelésből, mint amennyit (vissza)szívnak. A bérek  
volumenének zsugorodása azt jelenti, hogy a világ népességének egyre  
nagyobb részének vásárlóereje csökken, aminek elkerülhetetlen  
következménye az eladósodás és az elszegényedés. 3. Mivel kevesebb  
értéktöbblet termelődik, a tőke azonnali hozamot keres az eladósodott  
pénzügyi szektorban, ahelyett, hogy a reálgazdaságban vagy olyan  
társadalmilag konstruktív ágazatokba való befektetéssel, mint az  
oktatás, a kutatás és a közszolgáltatások.
 
A 
lényeg az, hogy a folyamatban lévő paradigmaváltás a kapitalizmus  
(disztópikus) túlélésének szükséges feltétele, amely többé nem képes  
reprodukálni önmagát a tömeges bérmunka és az ezzel járó fogyasztói  
utópia révén. A világjárvány napirendjét végső soron a rendszerszintű  
összeomlás diktálta: egy olyan termelési mód jövedelmezőségi  
visszaesése, amelyet a féktelen automatizálás elavulttá tesz. Emiatt az 
 immanens ok miatt a kapitalizmus egyre inkább az államadósságra, az  
alacsony bérekre, a vagyon és a hatalom központosítására, az állandó  
szükségállapotra és a pénzügyi akrobatikára támaszkodik.
Ha 
"követjük a pénzt", látni fogjuk, hogy a vírusnak ördögi módon  
tulajdonított gazdasági blokád messze nem elhanyagolható eredményeket  
ért el, nemcsak a társadalmi mérnöki munka, hanem a pénzügyi rablás  
terén is. Ezek közül gyorsan kiemelek négyet.
1) A 
várakozásoknak megfelelően lehetővé tette a Fed számára, hogy a  
pénzügyi szektort újjászervezze azáltal, hogy a semmiből folyamatosan  
dollármilliárdokat nyomtatott;
2) 
felgyorsította a kis- és középvállalkozások kihalását, lehetővé  téve a 
nagycsoportok számára, hogy monopolizálják a kereskedelmi  forgalmat;
3) 
tovább nyomta a munkabéreket, és az "okos munka" révén (ami  különösen 
azok számára okos, akik ezt végrehajtják) jelentős  
tőke-megtakarításokat tett lehetővé;
4) 
Lehetővé tette az e-kereskedelem növekedését, a Big Tech  robbanását és a
 gyógyszer-dollár elterjedését - amelybe beletartozik a  sokat szidott 
műanyagipar is, amely most hetente több millió új  arcmaszkot és 
kesztyűt gyárt, amelyek közül sok az óceánokban végzi (a  "zöld új 
kereskedők" örömére). Csak 2020-ban a bolygó mintegy 2200  
milliárdosának vagyona 1,9 billió dollárral nőtt, ami történelmi  
példátlan növekedés.
Mindez
 egy olyan halálos kórokozónak köszönhetően, hogy a  hivatalos adatok 
szerint a fertőzötteknek csak 99,8%-a marad életben  (lásd itt), a legtöbben pedig tünetmentesen.