A
brit kilépési referendumot követően Európa-szerte felerősödtek a
demokráciát követelő hangok, és sokan népszavazásra vinnék hazájuk
uniós tagságát. Bár az atlantista pártok szerint gazdasági
katasztrófához vezet az EU-ból kilépés, nem árt emlékeznünk: Európa
leggazdagabb országai nem tagjai az Európai Uniónak.
A
Spiegel Online német magazin azt írja, a brit kilépési referendum
Európa-szerte megerősítette az “euroszkepticizmust”, és ellenzéki
politikusok az EU közel minden tagállamában népszavazást követelnek az
uniós tagságról. Hollandiában Geert Wilders követeli a népszavazás
jogát, és egyértelművé tette, hogy az integráció-párti politikusok
antidemokratikus módon akarnák megvonni a tagállami jogköröket, emiatt
az emberek még most kell szavazzanak az Európai Unióból kilépésről.
Franciaországban Marine Le Pen követeli a népszavazást, de a Cseh
Köztársaságban is egy a britekéhez hasonló referendum lehetőségéről
beszélnek a politikusok.
Yves
Nidegger svájci politikus a Szputnyik hírügynökségnek nyilatkozva úgy
összegezte a történteket, mint egy teljes mértékben anti-demokratikus
képződmény széthullását. “Az EU ma működő rendszerei lényegüknél
fogva antidemokratikusak, és kizárják a népek részvételét. A kérdés az,
hogyan lehetséges a népek újbóli egyesítése. Ha az EU ezt nem tudja
megtenni, megkezdődik a dominóeffektus.”
A
Spiegel Online szerint a “Brexit” negatív hatással lesz az Egyesült
Királyságra, de ezt a britek csak hetek, hónapok, évek múlva fogják
érezni. A lap azt írja, más országok részéről hiba lenne ünnepelni a
brit kilépést és azonnal referendumok sorozatát tartani, hiszen előbb
végig kellene nézni, mik lesznek a brit kilépés következményei, hogy az
alapján felelős döntéseket hozhassanak. “Például, 1,2 millió brit
telepedett le más EU-országokban: a Dél-Franciaországban élő briteknek
nemsokára tartózkodási engedélyre lehet szüksége, amit egyáltalán nem
biztos, hogy megkapnak.”
Harold
Amann, a német Die Bayernpartei tagja azonban nem látja ennyire
tragikusnak a helyzetet – se a britekre, se más, az Európai Unióból
kilépő országokra vonatkozóan. “Véleményem szerint az EU hivatalai
mesterségesen keltenek egyfajta pánikhangulatot, hogy ezáltal
meggyőzzék az embereket arról; nincs élet az Európai Unión kívül. De
eközben vegyük például Svájcot: nem EU-tagállam, mégis fenntartotta
kiváló gazdasági kapcsolatait az EU-val, és a csokoládé még mindig
elérhető a boltokban.”
Amann
szerint az EU mesterségesen kelt pánikhangulatot, mert el akarja
hitetni az emberekkel, hogy az az ország, ami kilép az Európai Unióból,
kőkorszaki szintre süllyed vissza. Pedig ez alapvetően egy hazugság:
történetesen,
Európa legmagasabb életszínvonalú országa nem tagja az Európai Uniónak, de még csak nem is tervezte a csatlakozást.
A világ országainak megélhetési viszonyait összegző legnagyobb adatbázis, a Numbeo értékelése szerint az összes európai ország közül Svájcban a legmagasabb az életminőség; az Európai Unió legfejlettebb országai le vannak maradva egy nem-EU tagállam mögött életminőség szempontjából.
Norvégia
egy másik ilyen példa: az északi ország hatodik helyezett az európai
országok életminőségét jegyző listán, mégsem tagja az Európai Uniónak.
Görögország eközben 1981 óta, 35 éve tagja az EU-nak, de három és fél
évtized nem volt elegendő idő ahhoz, hogy felzárkózzon a “fejlett
nyugati országokhoz”. Ehelyett gazdasága többször az összeomlás szélére
jutott, amit máig nemzetközi hitelinfúziókkal tartanak életben. Tehát
az uniós tagság és az életminőség közt nem feltétlen van összefüggés:
kizárólag az adott ország adottságaitól és politikájától függ, hogy
magas-e az életminőség, jók-e a megélhetési viszonyok.
http://www.hidfo.ru/2016/06/europa-leggazdagabb-orszagai-nem-tagjai-az-europai-unionak/
http://www.hidfo.ru/2016/06/europa-leggazdagabb-orszagai-nem-tagjai-az-europai-unionak/