Nyugati titkosszolgálatok kezében a nagy sajtóorgánumok

A német sajtóban megjelenő tengernyi cikk és publicisztika egyszerű másolata olyan nagy nemzetközi hírügynökségek által megjelentetett anyagoknak, melyek az Amerikai Egyesült Államok, az Európai Unió és NATO érdekeinek képviseletében állítanak elő propaganda-anyagokat – írja a Freie Welt.

A közelmúltban szakértők többek között a svájci médiában folytatott propagandát vizsgálták, és arra a következtetésre jutottak, hogy a nyugati titkosszolgálatok könnyűszerrel manipulálják a globális médiát, azáltal, hogy együttműködnek a nagyobb hírügynökségekkel, és ha szükséges, a céljaiknak megfelelő információkkal látják el őket. Az országos szintű vezető sajtóorgánumok többnyire két-három nyugati hírügynökség anyagait fordítják le az adott ország nyelvére, így akár tudtukon kívül is külföldi titkosszolgálatok által folytatott információs kampányokban vesznek részt.

A szakértők főként a szíriai válsággal kapcsolatos híranyagokat vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy a német, osztrák és svájci média gyakorlatilag három nagy hírügynökség anyagait fordítja le, szinte változtatás nélkül: ezek az AP, az AFP és a Reuters. Annak okán, hogy az országos hírügynökségek nem rendelkeznek a világ összes régiójában megbízható helyszíni tudósítókkal, de ennek ellenére kiterjedt tájékoztatást akarnak folytatni, más forrásokra kell alapozniuk, így a nagy nemzetközi hírügynökségek tudósítására utalt a működésük.

Ezek a nagy nemzetközi hírügynökségek azonban nyugati titkosszolgálatok kezében vannak. A szakértők az országos média külföldi témákban adott hírközléséről megállapították, hogy azok 82%-ban olyan cikkek, melyek az Amerikai Egyesült Államok, az Európai Unió és a NATO pozícióit képviselik az adott kérdésben. Emiatt nem is lehet rájuk másként tekinteni, mint a nyugati titkosszolgálatok propagandalapjaként.

“A minden nap a médiában látott anyagokból nem csak a szöveget, de a képeket, a videó- és hanganyagokat is ugyanazon hírügynökségektől veszik át. Amit az olvasóközönség egy hazai lap írásának tekint, azok mind egytől egyig New Yorkban, Londonban, Párizsban és Berlinben működő lapok fordításai.” – írják.

A szakértők szerint nem csak, hogy az országos sajtóorgánumok kimutathatóan 82%-ban az euro-atlanti tömb pozícióját védelmezik az adott témában, de ezen felül a nyugati titkosszolgálatok ellátják őket számukra megfelelő információkkal, és közvetlen kapcsolatot tartanak fenn a nagy országos sajtóorgánumok újságíróival. Olyan esetekben, amikor az adott sajtóorgánum külföldi titkosszolgálat emberétől kap információkat, az újságíró rendszerint névtelen, “kormányközeli” forrásra hivatkozik, vagy “katonai körökből származó információt” ír. A törvények pedig előírják, hogy az újságíró titokban tarthatja forrásainak személyi kilétét, így a hazai szakszolgálatok számára is kihívást jelentenek ezek a névtelen források.

A kutatás során megállapítást nyert, hogy a külföldi forrásokból fordított cikkek esetében gyakran még a szórendet sem változtatják meg az újságírók, emiatt az olvasóközönség napi rendszerességgel panaszkodik a tengernyi helyesírási hiba, érthetetlen megfogalmazás miatt.

A szakértők szerint ezek a sajtóorgánumok az euro-atlanti tömb titkosszolgálatainak dezinformációs szolgálataiként működnek, de ezzel gyakran saját újságíróik sincsenek tisztában, és sokan naivitásban élve hivatásként tekintenek az újságírói munkára.

Korábban egy német újságíró, Dr. Udo Ulfkotte számolt be saját tapasztalatairól ezzel kapcsolatban. Ulfkotte elmondása szerint újságíróként éveken át együttműködött a CIA embereivel, mert nem tehetett mást. A titkosszolgálatok emberei gyakran szakmai előmenetelre vágyó, vagy keresetükkel elégedetlen újságírókat keresnek meg. Számos esetben a CIA embere kész anyagokat ad át az újságírónak, akinek egyetlen feladata, hogy a kapott információkat, összefüggéseket saját nevén publikálja, és ezért anyagi ellenszolgáltatásban, vagy más előnyökben részesül. Ilyen esetekben az újságíró még névtelen forrásra se hivatkozik, ehelyett saját munkaként hozza nyilvánosságra a kapott információkat. Idővel ezek az újságírók megbízható személyekké válnak a nyugati titkosszolgálat számára, és belpolitikai célok tekintetében is eszközzé válnak egy idegen ország kezében. Ulfkotte elmondása szerint, amikor már nem akarta teljesíteni a kéréseiket, megfenyegették, hogy elveszíti az állását, emiatt nem tehetett mást, minthogy saját nevén publikálja a kért anyagokat.

http://www.hidfo.ru/2016/06/nyugati-titkosszolgalatok-kezeben-a-nagy-sajtoorganumok/

Az EU-csatlakozás feltétele a haza elárulása? Már a szerbek is tudják

Németország nem ratifikálja Szerbia uniós csatlakozását, ameddig Belgrád el nem ismeri Koszovót az ENSZ teljes jogú tagjaként.

A szerb Dana hírügynökség a Kereszténydemokrata Unió egy meg nem nevezett tagjára hivatkozva írja ezt, aki szerint a szerb politikusoknak egyértelművé lett téve, hogy Koszovó független államként való elismerése Szerbia uniós csatlakozásának egyik feltétele lesz. A beszámoló szerint a pártban máig nyitott kérdés a szerb uniós csatlakozás, és számos ellentétes vélemény létezik azzal kapcsolatban, mit kell és mit nem kell megkövetelni Szerbiától.

Koszovó 2008 februárjában nyilvánította ki függetlenségét Szerbiától. Belgrád máig saját területének tartja a leszakadt területeket, melyek függetlenségét számos ország, többek között Oroszország sem ismeri el.

A lap most azt írja, a CDU tagjai szerint Szerbiában is el kell indítani Koszovó független államként való elismerésének folyamatát. Az általuk hivatkozott politikus szerint meg kell győzni a szerb kormánypártot arról, hogy ismerjék el Koszovó “függetlenségét”, és ennek érdekében máris tárgyalásokat kezdeményeztek Szerbia számos politikai pártjával. Ha a kormánypárt nem hajlandó erre a lépésre, másik politikai erő fogja megtenni helyettük. A Dana hírügynökség egyben azt is írja, hogy számos szerb politikust megkérdeztek ezzel kapcsolatban, de senkitől nem kaptak választ.

2015 augusztus 25-én egy Brüsszelben, Belgrádban és Pristinában zajló tárgyalássorozat után az érintett felek aláírtak egy megállapodást, ami lehetővé teszi, hogy a Koszovóban élő szerbek autonómiát kapjanak. Ez a tárgyalássorozat Koszovó elismerésének egy előkészítő fázisát jelenti, tekintve, hogy az elszakadt területeken élő szerbeket immár határon túliakként kezeli a szerb kormány, nem pedig Szerbia részeként.

Szerbia uniós csatlakozásának “beindítása” érdekében Brüsszel számos kényszerítő eszközzel élt; egyrészt, csapdahelyzetet készítettek elő a magyar kormány számára, ami nem együttműködés esetén a radikális jobboldali csoportok szerb határ menti fokozott aktivitásával kellett szembenézzen. A magyar kormány együttműködésére azért volt szükségük, mert a déli határon épült szerb-magyar határzár egy olyan eszköz, ami lehetővé tette, hogy Brüsszel kontrollálni tudja a Szerbiára nehezedő migrációs nyomást, és annak enyhítése ellenében feltételeket szabjon. A Szerbia uniós csatlakozásáról folytatott tárgyalások a déli határkerítés működésbe lépését követőn újultak ki. Szerbia uniós csatlakozásának kikényszerítését követően – értelemszerűen – Brüsszelnek már nincs szüksége a szerb határon magyar szélsőjobboldalra.


http://www.hidfo.ru/2016/06/az-eu-csatlakozas-feltetele-a-haza-elarulasa-mar-a-szerbek-is-tudjak/