Az
 Amerikai Egyesült Államok egy veszélyes  társadalmi kísérletet folytat 
Európában: Ukrajnában puccsal  eltávolítottak egy demokratikusan 
választott kormányt, és idegen  állampolgárokat állítanak a helyére. Ha 
Kelet-Európa némán tűri a  külföldi politikusok kormányra juttatását, 
nemsokára más országok is  sorra kerülhetnek.
Újabb 
szakaszába jut a szomszédságunkban zavartalanul folytatott  
gyarmatosítás: nemsokára egy amerikai állampolgár, Natalia Jaresko lesz 
 Ukrajna miniszterelnöke. A Ron Paul Institute for Peace and Prosperity
 geopolitikai elemzője, Daniel McAdams szerint veszélyes kísérlet zajlik
  Európában; az amerikai stratégák jelenleg azt tesztelik, hogy a  
kelet-európai országok fellázadnak-e, ha nyíltan idegen állampolgárokon 
 keresztül irányítják őket. A térségi országokban már több külföldi  
állampolgárt is vezető pozícióba juttattak, egy demokratikusan  
választott kormány megdöntését követően. Hiába tiltakoztak az ukránok, a
  tüntetés és tiltakozás ehhez kevés: a kijevi puccsot követően idegen  
állampolgárok irányítása alá került Ukrajna. 
Petro 
Porosenko 2014. december 2.-án határozott arról, hogy idegen  
állampolgárokat von be az ország irányításába. Napokon belül a  
pénzügyminisztérium élére Natalia Jareskot nevezték ki, aki amerikai  
állampolgár. Gazdasági fejlesztési miniszternek a litván Aivaras  
Abromaviciust nevezték ki, egészségügyi miniszternek pedig a grúziai  
Alexander Kvitasvilit. Odessza kormányzójaként egy másik grúziai  
politikust kölcsönöztek, akit saját népe már elzavart korrupciós  
bűncselekmények és hatalommal való visszaélés miatt, és azóta körözés  
alatt áll. Mihail Szaakasvili előkészítette Grúzia NATO-csatlakozását és
  közeledését az Európai Unióhoz. Megbuktatását követően néhány hónapot 
 az Egyesült Államokban tartózkodott (a publikus magyarázat szerint  
egyetemi oktatóként), majd problémamentesen áthelyezték egy másik  
országba, amit épp most vonnak be a NATO-ba és Európai Unióba:  
kinevezték Odessza kormányzójának.
Miközben
 az ország élére idegen politikusokat állítanak, az is  teljesen 
nyilvánvaló, hogy az állampolgárságot saját politikai  
funkcionáriusaiknak feltétel nélkül osztogatják. Szaakasvili május 29-én
  kapta meg az ukrán állampolgárságot, hogy legálisan betölthesse a  
kormányzói szerepet. Natalia Jareskoról azt szokás említeni, hogy félig 
 ukrán, de az igazság az, hogy ukrán állampolgárságot csak 2014.  
decemberében kapott, azt követően, hogy kinevezték az ukrán  
pénzügyminisztérium élére. Az Egyesült Államokban nevelkedett, Ukrajnába
  politikai funkcionáriusként érkezett, és személyének kiválasztásában  
vélhetően közre játszott, hogy olyan embert kellett egy ukrán  
minisztérium élére állítani, akinek legalább látszólagosan köze van az  
adott országhoz.
McAdams 
ugyanakkor arra hívja fel a figyelmet; az első dolog, amit  Jaresko 
pénzügyminiszterként megtett, hogy levelet írt John McCain  amerikai 
szenátornak, amiben kijelentette, hogy több fegyverre lesz  szükségük. “Jaresko
 képviseli a legrosszabb fajta, korrupt amerikai  politikus típusát, 
akiket ezekbe az országokba küldenek – kizárólag  azzal a céllal, hogy 
megmutassák, milyen gazdag lehetsz, ha  együttműködsz egy idegen 
hatalommal.” Jaresko hozzáférést kapott a USAID több mint 150 millió dolláros alapjához, aminek “az
  lett volna a feladata, hogy megmutassa a helyieknek, milyen szép a  
kapitalizmus és demokrácia. Ehelyett saját vállalatainak fizetett ki  
milliókat.”
Ugyanakkor,
 nem Jaresko személye maga a probléma. A nagyobb veszélyt  az jelenti, 
hogy a XXI. század Kelet-Európájában egy idegen hatalom  erőszakos úton 
eltávolította egy ország választott kormányát, a helyére  idegen 
állampolgárokat ültetett, és mindkettő problémamentesnek  bizonyult. A 
kijevi puccs három hónap leforgása alatt jutott el a civil  
tüntetésektől a fegyveres puccsig és a kormány megdöntéséig. Az ukránok 
 talán azt gondolták, hogy ez egy belföldi eredetű forradalom volt, de
- éppen a mai helyzet bizonyítja, hogy
 egy  idegen ország szervezőereje nélkül önmagában a tüntetésekből nem  
következik a kormányváltás. Az USA által kinevezett idegen  
állampolgárokat már nem tudják eltávolítani, pedig Kijev központjában  
másfél éve egymást érik a tömegdemonstrációk.
Az 
Európai Unió vezető politikusai – sőt, gyakran ellenzéki pártok is  – 
szótlanul tűrik, hogy egy európai ország élére idegen országok  
politikusait ültessék. A radikális atlantisták részéről érthető ez a  
hallgatás: az az irányvonal, amit Magyarországon a Gyurcsány Ferenc féle
  Demokratikus Koalíció képvisel,
  a független európai államok felszámolását hirdeti, amelyek helyére egy
  Európai Egyesült Államokat állítanának. Ebben a koncepcióban minden  
európai országot külföldiek irányítanának, hiszen az ő számukra nem  
fontos a nemzeti hovatartozás, nekik annyi a lényeg, hogy az adott  
politikus atlantista legyen. 
Ukrajnában készül az európai nemzetállamok végső megsemmisítésének hatástanulmánya.
Ha a nép
 nem lázad fel a mesterségesen kormányra juttatott idegen  urak ellen, 
más kelet-európai országokban is megismétlődhet az ukrán  példa – és itt
 elsősorban az európai integráció tovább mélyítése  szempontjából 
“problémás” országokra kell gondolni, mint amilyen hazánk  is.
Fokozott
 aggodalomra ad okot, hogy nem Ukrajna az egyetlen ország,  ahol a 
közvetlen szomszédságunkban külföldieket neveznek ki az ország  
irányítására. Horvátország új miniszterelnöke, Tihomir Oreskovic kanadai
  állampolgár, és alig beszél horvátul. A radikális atlantisták azzal  
próbálják legitimálni a külföldiek kinevezését, hogy a politikai  
tapasztalat hiányával szemben előnyként tüntetik fel az üzleti  
tapasztalatot, amit a gazdasági növekedés zálogként kommunikálnak. Egész
  nemzetek önbecsülését tiporják sárba ezzel a gyakorlattal: azt  
juttatják kifejezésre, hogy 40 millió ukrán, 14-15 millió magyar közül  
egyetlen ember sincs, aki alkalmas lenne vezető pozíció betöltésére.  
Valójában annyi történik, hogy a gyarmatosító hatalmak már egyre kevésbé
  foglalkoznak a látszattal. Nem éri meg nekik több tucatnyi politikust 
 hosszú éveken át kitaníttatni egy kelet-európai országból, ha a  
gyarmatok lakossága már nem lázad fel a külföldi vezetők ellen.http://www.hidfo.ru/2016/03/veszelyes-tarsadalmi-kiserlet-zajlik-kelet-europaban/