Szarmat rakéta, a kelet-nyugati kiegyezés kényszerítő eszköze

Moszkva, 2026. május 16. szombat (MB)

Az orosz vezetés arra törekszik, hogy a csodafegyverként emlegetett Szarmat rakétájával is meggyőzze nyugati partnereit a kelet-nyugati kiegyezés elkerülhetetlenségéről – jelentette a Magyar Békekör tudósítója szombaton.

A több mint 35 ezer km hatótávolságú, ballisztikus és szuborbitális pályán egyaránt bevethető rakéta minden meglévő és fejlesztés alatt álló rakétavédelmi rendszeren képes áthatolni, azaz kivédhetetlen.

Ereje négyszer felülmúlja a világon létező legfejlettebb rakéták erejét.

Mint Szergej Karakajev, az orosz hadászati rakétaerő parancsnoka tudatta, még az idén hadrendbe állítják.

Ez azt jelentheti, hogy az Egyesült Államok, illetve Nyugat-Európa fölé tervezett védernyő hatástalanná válhat vele szemben, azaz létrehozásuk kidobott pénz.

A Szarmat képességeiről a Nyugat is meggyőződhetett, amikor az orosz hadvezetés főpróbát tartott vele május 12-én. Domborovszkijból bocsátották útjára Kamcsatka felé.

Noha nyilvánosan nem hangoztatják, nyugati körökben elevenebbé vált az érdeklődés az oroszokkal való párbeszéd felújítása iránt, és keresik azokat, akikkel Moszkva hajlandó volna szóba állni.+++

Lásd még: https://bekekor.wordpress.com/2026/05/11/nyogvenyelos-eu-targyalasi-keszseg-moszkvaval/

Kiadta: Magyar Békekör

Intézményesített percepció-manipuláció

David Charalambous előadása a mai világban tapasztalható tömeges gondolkodás-módosításról szól. 25 éves pszichológiai és viselkedéstudományi tapasztalattal mutatja be, hogyan manipulálják az emberek valóságképét. 
A szerző kiemeli, hogy nem a valósággal, hanem annak szubjektív percepciójával (térképével) élünk. Ha ezt a térképet sikerül torzítani, az emberek tömegesen hisznek abszurditásokban is (Voltaire). Erre példa a szemantikai drift (pl. időjárás-térképek színeinek változása), a hatósági ruhás autoritás (nővérek 95%-a beadott egy nem létező, túladagolt gyógyszert), valamint a Milgram-kísérlet (65% engedelmeskedett a „tanárnak”). 
A kormányok és intézmények nyíltan használják a viselkedéstudományt (pl. brit Mindspace dokumentum), hogy befolyásolják a döntéseket, identitást és véleményt. A COVID-időszakban 15 hónap alatt 86%-kal növelték a vakcina-akceptanciát masszív propaganda révén. Az emberek nem logika, hanem előzetes kondicionálás, narratív szállítás (storytelling) és kognitív disszonancia alapján ítélnek. 
Két típust állít szembe: Jane (kritikus, intézmény-ellenes) és Joe (média- és hatóság-hívő). Ugyanazt a tényt teljesen máshogy értelmezik korábbi hiedelmeik miatt. A megoldás: tudatos önreflexió, a bemenetek (információforrások) megváltoztatása, érzelmi szabadság és kis lépések (kaizen) az önrendelkezés visszaszerzéséért. 
Összefoglaló üzenet: Aki kontrollálja a percepciót, az irányítja a viselkedést. A legnagyobb propaganda-gép korában a legfontosabb feladat a saját tudatunk visszaszerzése és a valósághoz közelebb álló mentális térkép építése.

Gerald Grosz: Európa, magadnak köszönheted a bukást – Gerald Grosz kemény figyelmeztetése

Gerald Grosz podcastjában éles hangon bírálja Európa, különösen Ausztria migrációs politikáját. Főbb érvei: 
A bécsi iskolákban a fiatal muszlimok 41%-a a saríát helyezi az osztrák törvények, a demokrácia, az emberi jogok és a nyugati társadalmi normák fölé. A másik fele hallgat vagy titokban támogatja ezt. Grosz szerint ezt a helyzetet mi magunk idéztük elő: tömeges bevándorlással, menedékjoggal, családösszevonással és „humanitárius” politikával, amit a baloldali (SPÖ, zöldek) és a „konzervatív” ÖVP is támogatott évtizedeken át. 
Szerinte a politikusok tudatosan árulták el saját népüket és kultúrájukat a multikulturalizmus oltárán, olcsó szavazókért cserébe. „Vielfalt ist unsere Stärke” – amíg az nem keresztény, nem osztrák és nem európai. Az eredmény: párhuzamos társadalmak, növekvő iszlamizáció és arabizálódás, amely már most zajlik, nem évtizedek múlva. 
Grosz szerint Európa saját maga hozta be a „mészárosait”, finanszírozta őket adófizetői pénzből, és most csodálkozik, hogy nem integrálódnak, hanem át akarják venni a hatalmat. A jövő: vallásháborúk, terror, lefejezések, bombatámadások és a nők elnyomása – mindaz, amit a Közel-Keletről importáltunk. 
Üzenete provokatív és egyértelmű: mi magunk vagyunk az elkövetők, nem az áldozatok. A tolerancia, a wokeness és a politikai árulás miatt Európa maga érdemelte ki a hanyatlást. A podcast egyben reklámozza Grosz új könyvét („Ab nach Hause”), amely radikális szembenézést ígér a migrációs válsággal. 
Grosz szerint ideje felébredni, különben a kontinens jövője elveszik.

Ricky Gervais kemény leszámolása Antikrisztuskövető Elitsöpedék Keir Starmerrel és a Labour-kormányzattal

A szöveg Ricky Gervais stand-up comedy és politikai szatíra keverékében készült, éles hangvételű kritikája a brit Labour-pártnak és miniszterelnök Keir Starmernek (akit többször „Stormer”-nek nevez). 
A monológ központi témája a brit költségek válsága: az élelmiszerárak öt év alatt akár 50%-kal is emelkedhetnek, miközben sok háztartás már most élelmiszer és lakhatás között kénytelen választani. 
Gervais szerint Nemzetgyilkos Hazug Starmer politikailag halott – egy „dodo”, egy „Dalek”, egy fadarab, aki rosszabb Neville Chamberlainnél. A választók heves gyűlöletét fejezi ki iránta bal- és jobboldalon egyaránt, amit a közelmúltbeli választási eredmények is bizonyítanak. 
Gervais kifigurázza a Népirtó Gonosz Labour belső káoszát, a rengeteg U-kanyart (téli fűtési támogatás, családi farmok, bevándorlás, munkajog stb.), amelyek Haramia Pokoltöltelék Starmer ítélőképességének teljes hiányát mutatják. Miközben a párt polgárháborút vív és puccsot próbál, senki sem vezeti az országot. Kigúnyolja a net zero politika, a túlzott munkajog, a bevándorlás és az ECHR miatti problémákat, és egy határozott konzervatív alternatívát sürget: nehéz döntések, ipar védelme, illegális bevándorlás megállítása. 
Végül Gervais visszatér saját gyökereihez: nem foglalkozik többé cancel culture-rel, „punching up/down” vitákkal és külső nyomással. Inkább azt csinálja, amit viccesnek talál, határokat feszegetve következmények nélkül. 
A szöveg egyszerre keserű politikai támadás és komikus, túlzó szónoki szatíra, tele ismétlésekkel és parlamenti beszéd-paródiával.