AZ ALKALMATLANSÁG OLYAN HATALMAS, HOGY NEM LEHET EGYSZERŰ "HOZZÁ NEM ÉRTÉSSEL" MAGYARÁZNI.
A The Conservative Woman kiemelt cikke a Global Warming Policy Foundation (Globális Felmelegedéspolitikai Alapítvány) Alexander Stahel új tanulmányának éleslátó összefoglalóját tartalmazza. Global Warming Policy Foundation.
Egyre világosabbá válik, hogy a nyugati civilizáció válságos méretű energiahiánnyal néz szembe, ami a felforgató frakciók által erősen beszivárgott kormányok idiotizmusának közvetlen következménye.
Az "idiotizmus" talán túlságosan is jótékony szó erre. Az egyenesen szabotázs valószínűleg találóbb kifejezés:
A "klímaváltozás" pszichopsziájának megvásárlása, támogatása és kiterjesztése, amely egy veszélyesen hamis "éghajlati válság" narratívát népszerűsített.
Ennek a hamis narratívának és az ebből fakadó hisztériának megfelelően a meglévő energiatermelés (fosszilis tüzelőanyagok, nukleáris energia stb.) leállításának hobbilovaglása, mielőtt a megfelelő helyettesítést megfelelő mennyiségben be lehetne indítani.
A nem megfelelő helyettesítés kiválasztása és erőltetése a szél- és napenergia formájában, amelyek bár zseniális technológiák, de alkalmatlanok a modern nemzetek hálózatainak energiaellátására.
A sokkal megfelelőbb helyettesítők, például az atomenergia (különösen a biztonságosabb/tisztább tóriumreaktorok) és a hullám- és árapály-energia folyamatos elhanyagolása vagy figyelmen kívül hagyása.
A szél- és napenergia veszélyes hiányosságainak eltitkolása a nyilvánosság elől. Ennek eredményeképpen, mire ezek nyilvánvalóvá válnak (most), és nem lehet tovább titkolni őket, katasztrófával találjuk magunkat szemben.
Véleményünk szerint a hibák annyira kirívóak és katasztrofálisak, hogy nem magyarázhatók meg a politikusaink és bábkormányzóik "egyszerű ostobaságával".
Ez egy szabotázscselekmény, egy olyan törekvés, amely a szegénységbe taszít és egy egész civilizációt romba dönt.
A károkat természetesen helyre lehet hozni, de a munka néhány évig fog tartani. Tehát a dolgok valószínűleg egy darabig még nehezen fognak menni. De ha összefogunk, vállvetve egymás mellett állunk és közösségként segítünk egymásnak, akkor túljutunk rajta.
Jelenleg az a véleményünk, hogy a kormányunk a legmagasabb szinteken olyan erősen beszivárgott, hogy a megfelelő hangokat fogja megütni, de valójában nagyon keveset fog tenni, hogy komolyan és őszintén kezelje a helyzetet és a benne rejlő nagyon is valós veszélyeket.
És természetesen a nemzet kevésbé tehetős polgárai és a dolgozó termelők lesznek azok, akik viselni fogják a gazdag élősködők és a csúcson lévő buta utópisták által okozott szenvedés fő terhét.
Tehát a gazdag élősködőket, az ostoba utópistákat és kollaboránsaikat el kell majd távolítani az útból, hogy elvégezhessük, amit el kell végezni.
Amire szükség van, ha olyan emberek kormányoznak bennünket, akiket ez nem érdekel, az a következő:
Egy gyorsprogram az olaj-, gáz- és talán szénenergia mielőbbi visszaállítására.
Olaj, gáz és szén, hogy a nemzet önellátó maradjon, és a műsor folytatódjon, miközben egy gyorsprogramot indítunk, hogy az ország teljes mértékben és bőségesen önellátó legyen az atomenergia és a hullám- és árapályenergia terén. Minél bőségesebbé és ezáltal olcsóbbá tudjuk tenni az energiát, annál inkább megnyitjuk a gazdasági fellendülés és a valódi jólét lehetőségét.
Amint a helyettesítő technológiák beindulnak, a régebbi technológiákat - amennyiben az emberek úgy kívánják - ésszerű módon fokozatosan ki lehet vonni a forgalomból.
Akárhogy is legyen, íme a mindig józan konzervatív nő cikke.
A sötét kontinens: A "zöld" energia őrület hogyan fogja elsötétíteni Európát
Kathy Gyngell
Az európai villamosenergia-hálózat a katasztrófa felé tart - figyelmeztet a Global Warming Policy Foundation új tanulmánya.
Az
országok megbízható atomerőműveket és fosszilis tüzelésű erőműveket
zárnak be, miközben azt remélik, hogy a különböző hálózatokat összekötő
kábelek majd pótolják a hiányt. A tanulmány szerzője, Alexander Stahel
svájci árupiaci szakértő szerint azonban ez nem így lesz.
Kifejti, hogy az európai hálózat évek óta a francia és német energiafeleslegre támaszkodik. Mivel azonban mindkét országban leállítják az atomenergiát, és a két ország valószínűleg hamarosan nettó áramimportőrré válik, valamint a szűkös gázkészletekért folyó éles nemzetközi verseny miatt az egész kontinens a skandináv vízenergia és a brit szélerőművek időnkénti többletének megmentésében reménykedik.
Stahel szerint a számok egyszerűen nem stimmelnek, és figyelmeztet, hogy a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos beruházások korlátozása drámaian ront a helyzeten.
"A fosszilis tüzelőanyagok jelenleg létfontosságúak a világítás fenntartásához, de aláássuk az iparág életképességét" - mondja. "Csak az olaj- és gáziparban évente 300 milliárd dollárnyi újraberuházásra van szükség, csak a jelenlegi termelési szint fenntartásához.
A politikai döntéshozók meggyőződése szerint azonban a termelésbe történő beruházások "megfeneklenek", ezért még ennek az összegnek a felét sem fektetik be.
Stahel szerint Európának egyszerűen el kell fogadnia, hogy szén-dioxid-mentesítési céljai nem teljesíthetők.
Az
európai villamosenergia-hálózat - írja - egy modern csoda, a világ
legnagyobb szinkron villamos hálózata (a kapcsolt teljesítmény alapján).
A hálózat 32 ország 520 millió végfelhasználóját köti össze, köztük
több olyan országot, amely nem tagja az EU-nak, például Marokkót és
Törökországot. A legfontosabb, hogy "fizikára épül, nem ideológiára".
A hálózaton átfolyó váltakozó áram termelésének meg kell egyeznie a fogyasztással, mivel a villamos energia nagyrészt nem tárolható. Stahel szerint ez az egyszerű tény döntő fontosságú az előttünk álló probléma megértéséhez.
"Annak érdekében, hogy a kínálat Európa-szerte megfeleljen a keresletnek, az elektromos terhelést folyamatosan előre jelzik, akár 15 perces blokkokban, és több ezer termelő pályázik a kereslet kielégítésére.
A hálózati frekvencia a hálózat állapotának legfontosabb mérőszáma. Helyi szinten mérve, de régióközi jelentőséggel bír, ez az első mutatója a kereslet és a kínálat közötti egyensúlyhiánynak."
A frekvenciát nagyon szűk határok között kell tartani; ennek elmulasztása az infrastruktúra károsodásához vagy akár a rendszer teljes leállásához vezethet. A frekvenciaeltérések - incidensek - sokféle okból fordulnak elő, de a szél- és napenergia részarányának növekedésével egyre gyakoribbá váltak.
"A megújuló energiaforrások nem diszpozícionálhatók - teljesítményüket nem lehet percről percre növelni, hogy kielégítsék az ellátási hiányt -, így a hálózat szempontjából megbízhatatlanok. Széles körű elterjedésük hatása jól látható abból, hogy a frekvenciazavarok a 2020-as 33 óráról 2021-re több mint 52 órára nőttek, ami több mint 50 százalékos növekedést jelent egyetlen év alatt.
"Csak 2021-ben az európai hálózatban két súlyos (2-es skálájú) incidens történt, amelyekről a hálózatüzemeltető Entso-e (Európai Villamosenergia-átviteli Rendszerüzemeltetők Hálózata) szakértői testületének végleges magyarázó jelentést kellett készítenie. Az alapprobléma az, hogy az európai hálózat egyre kevésbé képes a kereslet kielégítésére elegendő energiát szolgáltatni".
Megjegyzi, hogy néhány ország különösen problémás.
Olaszország messze a legsúlyosabb bűnös, mivel az 1990-es években bezárta atomerőműveit, és csak néhány szárazföldi szélerőművet épített, tengeri pedig egyáltalán nem, ezért most szinte teljesen a földgázra támaszkodik, amelynek megbízható ellátását nem sikerült biztosítani.
Ausztria víz- és földgázerőműveket vegyesen használ, de Németországra támaszkodik az egyensúly megteremtésében. Úgy tűnik, hogy az ország vezetői nem vették észre, hogy Németország az elmúlt 20 évben az energiafordulat - a megújuló energiaforrásokra való áttérés, valamint az atomenergiától és a fosszilis tüzelőanyagoktól való eltávolodás - jegyében tevékenykedett.
Magyarország az orosz földgázszállításokra támaszkodik az elektromos hálózat működtetéséhez.
Szlovákiának és Finnországnak legalább sikerült néhány új atomerőművet üzembe helyeznie, de ez nehéz és költséges volt, és a folyamat még nem zárult le.
Hollandia a földgázra támaszkodik, és az ország a hatalmas groningeni gázmezőn ül. A hollandok azonban úgy döntöttek, hogy fokozatosan leállítják az ottani kitermelést, így kiszolgáltatva magukat a nemzetközi LNG (cseppfolyósított földgáz) piacoknak.
Stahel négy nagy rövid távú problémát és egy gigantikus strukturális hosszú távú problémát azonosít, amelyeknek az egész kontinensen riasztaniuk kell a politikai döntéshozókat.
A problémát azonban maguk a politikai döntéshozók jelentik - "az a maroknyi, hatalmi pozícióban lévő ember, aki elkötelezte magát a szén-dioxid-kibocsátás drámai csökkentése mellett", valamint az Európai Bizottság, amely ezeket a kötelezettségvállalásokat olyan jogi kötelezettséggé alakította át, hogy 2030-ig az 1990-es szinthez képest 55 százalékkal kell csökkenteni a kibocsátást - az úgynevezett "Fit for 55" törvények, amelyek olyan mértékű társadalmi változásokat indítanak el, amelyeket nehéz felfogni.