Kiszivárgott hírek

Az Európai Központi Bank (EKB) bankterhelési próbáján (stresszteszt) 25 euróövezeti bank bukott meg a tavaly év végi állapot alapján, főleg olyan országokban, mint Görögország, Ciprus, Szlovénia és Portugália, és közülük tíz pénzintézet még mindig bajban van – ezt közölték a vizsgálat meg nem nevezett ismerői ma.

Ez azt jelenti, hogy az érintett bankok szavatoló tőkéje nem érte el, illetve még mindig nem éri el az előírt mértéket.

A francia és a spanyol bankok várakozáson felül teljesítettek.

Az EKB most vasárnap közli hivatalosan a vizsgálat eredményét, vagyis azt, hogy a próba után közvetlen felügyelete alá kerülő több mint 120 euróövezeti rendszerszintű bank, tőkehelyzete alapján, hogyan állna ki nemzetgazdasági és pénzügyi megrázkódtatásokat. Hiszen ezen felmérések arra engednek következtetni, hogy még korántsem jött el a kilábalás ideje a világválságból. Sőt még most jön majd a feketeleves!

Hiszen a legutóbbi aktivitási adatok alapján fogy a növekedési lendület a közép-európai EU-gazdaságokból is, és ennek elsődleges oka a német gazdaság gyengesége – állapították meg mai térségi helyzetértékelésükben londoni pénzügyi elemzők. Az idei első félévben álítólag  - mármint az orbán-i kozmetikázott adatok szerint - a magyar gazdaság teljesített a legerősebben a térségben.

Az egyik legnagyobb londoni gazdasági elemzőház, a Capital Economics közgazdászai szerint ugyanakkor a térség számára “jó hír” az olajárak esése (amivel az oroszoknak próbálnak inkább betenni).

Hazánk az élen

A ház elemzői kiemelték, hogy az idei első fél évben a magyar gazdaság teljesített a legerősebben a térségen belül, ám a jelek szerint itt is lassulni kezdett a növekedési ütem. A Capital Economics szakértői közölték: az általuk használt növekedéskövető modell (GDP tracker) arra vall, hogy a magyar gazdaság 2,8 százalékkal növekedhetett a harmadik negyedévben éves összevetésben számolva a második negyedévi 3,9 százalékos éves ütem után.

A ház szerint a várható magyar lassulásban is a német gazdaság megtorpanása az egyik tényező, de valószínűnek tűnik, hogy a költségvetési politikának is volt szerepe. Az áprilisi parlamenti választások óta ugyanis csökkent az államháztartási hiány, és a közszférabeli foglalkoztatottság növekedési üteme is lassult, ez pedig nyomást gyakorol a hazai keresletre – áll a Capital Economics pénteki előrejelzésében.

A ház londoni elemzői a lengyel gazdaságban is hasonló lassulást valószínűsítenek: a legutóbbi aktivitási adatokra épülő előrejelzési modelljük szerint az éves összevetésben számolt harmadik negyedévi lengyel GDP-növekedés 2,5 százalék körüli lehetett a második negyedévben mért 3,2 százalékos éves ütem után.

A Capital Economics GDP tracker modellje a cég pénteki prognózisa szerint azt is valószínűsíti, hogy a cseh gazdaság éves növekedési üteme minimálisan ugyan, de szintén lassulhatott a második negyedévi 2,5 százalékról.

Nagy baj lesz?

Más nagy londoni házak is felhívták a figyelmet a német gazdaság jelentős gyengülésére és az euróövezet egészére – vagyis a közép-európai EU-gazdaságok legfontosabb exportpiacára – ebből eredő növekedési kockázatokra.

Az egyik legtekintélyesebb londoni pénzügyi-gazdasági elemzőcég, a Centre for Economics and Business Research (CEBR) közgazdászai azt állapították meg új, felülvizsgált előrejelzésükben, hogy az euróövezet “veszélyesen közel jár” a recesszióhoz.

A ház az általa eddig várt 1,1 százalékról 0,7 százalékra rontotta az idei év egészére szóló euróövezeti növekedési előrejelzését, elsősorban a három legnagyobb eurógazdaság, Németország, Franciaország és Olaszország gyenge teljesítménye miatt.

A CEBR szerint nem lehet kizárni, hogy a német gazdaság – amely az euróövezeti GDP-értéknek több mint a negyedét adja – az év közben technikai recesszióba került. A német hazai össztermék a második negyedévben ugyanis 0,2 százalékkal csökkent, és az előremutató mérőszámok alapján a harmadik negyedévben még rosszabbra fordulhatott a helyzet – áll a CEBR elemzésében.

A gyengének talált bankoknak két hetük lesz tőkepótlási tervük benyújtására, amelyet az EKB majd ismét véleményez.

Az EKB-nál nem cáfolták az értesülést. Az EKB egy szóvivője csak annyit mondott, hogy az eredmények majd vasárnap lesznek ismeretesek, és addig minden hír “természetesen igen spekulatív”.

A terhelési próba, majd az EKB felügyeleti szerepének megkezdése az egységes bankfelügyeleti rendszer csúcsán az EU-beli bankunió kialakításának utolsó lépése. A bankunió másik két eleme, az egységes bankműködési szabályzat és benne az egységes betétbiztosítási rendszer, továbbá az egységes euróövezeti bankszanálási rendszer már a helyére került az Európai Parlament és az Európai Tanács tavalyi és idei korábbi közös döntései alapján.

Bíró Dalma összeállítása

Országok, ahol igazán gyűlölik a kormányt

Az Európai Unió polgárai májusban választottak képviselőket az Európai Parlamentbe, és az eredmények okoztak némi meglepetést. A szélsőjobboldali és euroszkeptikus pártok előretörése azt jelzi, hogy a választók az EU egyre több államában elégedetlenek a fennálló politikai vezetéssel. Mindez persze nem csupán az EU-n belül igaz, de az látszik, hogy az Unió gazdasági válsága jelentősen felerősítette a politikai elitekkel szembeni ellenérzéseket. A 24/7 Wall St. összegyűjtötte azon országokat, ahol a választók a leginkább utálják a saját kormányukat.

Számos olyan állam van a világon, ahol a törvényhozók és a kormányok nem örvendenek végtelen népszerűségnek. Az Egyesült Államokban például a regnáló elnök, Barack Obama 42 százalékos elfogadási rátával rendelkezett októberben, míg a megválasztásakor ez 65 százalék volt – derül ki a Gallup adataiból. Mindazonáltal egyes országokhoz képest Obama még így is kivételesen népszerű vezetőnek számít.

A listát végigtekintve az látszik, hogy egy-egy ország gazdasági teljesítménye igen sokat nyom a latba. A legfontosabb szempontnak az tűnik, hogy az ország állampolgárai mekkora lehetőséget látnak a jobb életre és a felemelkedésre. Íme az a 10 ország, ahol a választók a leginkább elutasítják a saját kormányukat.

10. Jamaica

A kormány elfogadottsága: 20 százalék
Meggyőződés a kormányzati korrupcióról: 86 százalék
Munkanélküliségi ráta (2013): 15,3 százalék

A pénzügyi nehézségek és a gazdasági instabilitás erősen hozzájárul ahhoz, hogy Jamaica lakossága elégedetlen legyen a kormányával. A polgárok közel 60 százaléka nyilatkozta a Gallupnak úgy, hogy nem volt elég pénzük élelmiszerre az elmúlt 12 hónapban. Eközben a munkanélküliségi ráta több mint 15 százalékos volt tavaly, ami az IMF listáján a 16. legmagasabbnak számít.

Nemcsak a munkaerőpiac tartogat nehézségeket a jamaicaiaknak, hanem az igen magas infláció is, amely 2014-ben várhatóan 9 százalékos lesz. Bár a jamaicai jegybank elnöke szerint az ország gazdasága jól kezeli az inflációból adódó problémákat, a népesség láthatóan nem ért egyet. Ráadásul 86 százalékuk szerint a korrupció széles körben elterjedt a kormányzati szektorban.

9. Costa Rica

A kormány elfogadottsága: 20 százalék
Meggyőződés a kormányzati korrupcióról: 84 százalék
Munkanélküliségi ráta (2013): 8,1 százalék

Összehasonlítva más közép-amerikai országokkal, Costa Rica politikailag stabil és viszonylag erős gazdasággal rendelkező állam. A várható élettartam 2012-ben közel 80 év volt, ami globálisan is az egyik legjobbnak minősül. Emellett a 3,4 százalékos 2014-re várható infláció is elfogadható értéknek számít.

Costa Rica lakossága mégsem elégedett a kormányával, amit az is jelez, hogy 2013-ban csupán 20 százalékos volt annak elfogadottsága. E mögött valószínűleg az áll, hogy Costa Rica az egyik tranzitfolyosó a Dél-Amerikából érkező kokainszállítmányok számára, miközben az állami korrupció igen magas szintű. A választók 84 százaléka gondolja úgy, hogy a korrupció széles körben elterjedt a vezetés körében, ami a 24. legmagasabb értéknek számít a világon.

8. Románia

A kormány elfogadottsága: 18 százalék
Meggyőződés a kormányzati korrupcióról: 77 százalék
Munkanélküliségi ráta (2013): 7,3 százalék

Románia az egyik olyan ország, amelyet erősen sújtottak az EU, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank által megkövetelt megszorító intézkedések 2009-ben.  A megszorítások 2012-ben komoly elégedetlenséget váltottak ki a lakosság körében, amit jól mutat, hogy a jelenlegi kormány elfogadottsága csupán 18 százalékon áll.

Ezzel szemben érdekes adat, hogy a románok közel 50 százalékának pozitív képe van az EU vezetéséről, amely sok nagyobb tagállaménál is jobb eredmény. Bár a lakosság 77 százaléka gondolja azt, hogy a kormányzati szektorban széles körben elterjedt a korrupció, ez a listán szereplő többi országhoz képest relatíve alacsony számnak minősül.

7. Peru

A kormány elfogadottsága: 18 százalék
Meggyőződés a kormányzati korrupcióról: 86 százalék
Munkanélküliségi ráta (2013): 7,5 százalék

A perui kormány az elmúlt években határozott lépéseket tett annak érdekében, hogy kielégítse a polgárok igényeit. Három évvel ezelőtt például külön minisztériumot hoztak létre a szegénység elleni küzdelem érdekében. Bár az erőfeszítéseknek volt hatásuk, tavaly a peruiak még mindig több mint 40 százaléka mondta azt, hogy nem engedheti meg magának a szükséges élelmiszermennyiséget, amely világszerte az egyik legmagasabb arány. Mindezek mellett az is erősen hozzájárul a kormány elutasítottságához, hogy a lakosság 86 százaléka úgy gondolja, hogy a kormányzatban széles körben jelen van a korrupció.

6. Pakisztán

A kormány elfogadottsága: 18 százalék
Meggyőződés a kormányzati korrupcióról: 81 százalék
Munkanélküliségi ráta (2013): 6,2 százalék

Amellett, hogy Pakisztánnak jelentős állami korrupciótól szenved, a kormányzat igen gyenge autoritással bír az afgán határ menti törzsi területeken, és sokszor az ország egészén. Mindezek hozzájárulnak ahhoz, hogy csupán 18 százalékos volt tavaly a kormány elfogadottsága.

A legnagyobb probléma azonban az, hogy a lakosság csekély része fizet csupán adót. A Reuters szerint durván 200 emberből mindössze egy vallotta be a személyi jövedelemadót. Pakisztáni sajtóforrások szerint tavaly 840 ezer személy nyújtott be adóbevallást, miközben 3,2 millió embernek van adószáma. Ez annak tükrében igen döbbenetes, hogy Pakisztánban összesen több mint 180 millióan élnek.

5. Moldova

A kormány elfogadottsága: 18 százalék
Meggyőződés a kormányzati korrupcióról: 86 százalék
Munkanélküliségi ráta (2013): 5,1 százalék

Mint számos más volt szovjet tagköztársaság, Moldova is évtizedek óta küzd a társadalmi zavargásokkal és a jelentős állami korrupcióval. A Gallup szerint tavaly a lakosok 86 százaléka vélte úgy, hogy a kormányzati szektorban széles körű a korrupció, ami a 17. legmagasabb értéknek számít az egész világon.

Talán kissé meglepő, de a munkaerőpiac ugyanakkor nincs rossz helyzetben –a munkanélküliségi ráta mindössze 5,1 százalékos volt 2013-ban. A széles körben elérhető munkalehetőségek ellenére az ország igencsak szegény. A lakosok 36 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nincs elég pénze megfelelő élelmiszerekre, ami globálisan is igen magas arány.

4. Csehország

A kormány elfogadottsága: 15 százalék
Meggyőződés a kormányzati korrupcióról: 87 százalék
Munkanélküliségi ráta (2013): 7,0 százalék

A cseheknél mindössze a lakosság 15 százaléka elégedett a kormánnyal, és 87 százalékuk meg van győződve arról, hogy az állami szférában elterjedt a korrupció. Csehország előkelő helyezése a listán azonban némileg meglepő lehet, mivel ellentétben más volt szocialista államokkal, itt igen jól teljesített a gazdaság. Csehország 1999-ben csatlakozott a NATO-hoz, és 2004-ben lett az Európai Unió tagja, majd 2007-ben a schengeni övezet részévé vált. Mindennek ellenére a lakosság nem túlságosan rajong az EU-ért. Tavaly mindössze 30 százalékos volt az EU-vezetés elfogadottsága a csehek körében.

3. Görögország

A kormány elfogadottsága: 14 százalék
Meggyőződés a kormányzati korrupcióról: 91 százalék
Munkanélküliségi ráta (2013): 27,3 százalék

Az eurózóna válságától leginkább sújtott Görögország tavaly a világ második legnagyobb (175 százalék) GDP-arányos államadósságával rendelkezett. Bár a Moody’s és a Standard & Poor’s is nemrégiben minősítette fel Görögországot a javuló fiskális környezetre és a pozitív jövőbeni kilátásokra hivatkozva, a görögöknek még mindig kemény küzdelmet kell folytatniuk a megszorító intézkedésekkel. Nem véletlen, hogy az országban egyre erősebbek a szélsőbaloldali és szélsőjobboldali pártok egyaránt.

Idén a görög lakosság mindössze 14 százaléka volt elégedett a kormánnyal, miközben az EU és Németország vezetésének elfogadottsága 23 és 29 százalékos volt. Érdekes adat továbbá, hogy a népesség csupán 19 százaléka bízik meg a pénzügyi intézményekben. Fontos kiemelni, hogy a 27,3 százalékos munkanélküliségi ráta tavaly a második legmagasabb volt a világon.

2. Bulgária

A kormány elfogadottsága: 13 százalék
Meggyőződés a kormányzati korrupcióról: 79 százalék
Munkanélküliségi ráta (2013): 13,0 százalék

Mióta a szocialista rezsimek összeomlottak Európában, Bulgária folyamatosan küzd a piacgazdaságba való átmenettel. Bár a reformok elégségesek voltak a 2007-es EU-csatlakozáshoz, a rossz életkörülmények, illetve a politikai bizonytalanság komoly csapást jelentenek az országnak.

Egy évvel ezelőtt a lakosság közel 80 százaléka gondolta, hogy a korrupció átszövi az állami szektort. Tavaly ráadásul komoly tüntetések kezdődtek, miután szárnyra kapott a hír, hogy a kormány és külföldi tulajdonban lévő konglomerátumok összejátszása következtében emelkedtek az üzemanyagárak. Bár a miniszterelnök, Bojko Boriszov kénytelen volt lemondani az elégedetlenség hatására, a pártja idén elég szavazatot szerzett a kormányzáshoz. Ebből pedig nehéz lenne arra következtetni, hogy a kormányba vetett bizalom a közeljövőben jelentősen megugrana.

1. Bosznia-Hercegovina

A kormány elfogadottsága: 8 százalék
Meggyőződés a kormányzati korrupcióról: 91 százalék
Munkanélküliségi ráta (2013): 27,0 százalék

Bosznia-Hercegovina rendelkezik a leginkább gyűlölt kormánnyal. A lakosok ugyanis mindössze 8 százaléka elégedett az ország vezetésével. Emellett 91 százalék szerint a korrupció nagyon is jelen van az állami szektorban, ez pedig a második legnagyobb aránynak számít az egész világon.

A munkaerőpiac szintén válságban van, amit jól mutat, hogy a 27 százalékos munkanélküliségi ráta globálisan a harmadik legrosszabbnak minősül. Sajnálatosan az etnikai feszültségek továbbra is mélyen megosztják a népességet, közel két évtizeddel a boszniai háború után. Az ellentétek még mindig ott húzódnak a kormányzati szervekben, a médiában és az iskolákban egyaránt.

Hírfigyelő Szolgálat

Demokrácia

A demokrácia ma vezető jelszó, amelyet úton-útfélen hallunk, amelyet ajkára vesz s hatásos érvényesülési eszköznek tekint az a liberalizmus és az a szociáldemokrácia is, amelynek törekvései semmitől sem állnak oly messze, mint az igazi demokráciától s amelynek igazi értelmét oly kevesen látják s oly kevesen is elemzik!

Mit jelent ez a szó demokrácia, népuralom? Jelentheti a Rousseau-féle népszuverenitás esz­méjét; jelentheti ennek alapján vagy ettől teljesen függetlenül a nép széles rétegeinek része­sedését az államhatalom gyakorlásában s jelentheti e részesedésnek oly fokozását, amely a felségjogokkal körülbástyázott s élethossziglan való, vagy egyenesen örökösödő fejedelem­séget teljesen mellőzi (köztársaság).

A kereszténység a népszuverenitás oly értelmű eszméjét kizárja, amely szerint a nép az egyedüli forrása minden jognak, tekintélynek, kormányhatalomnak. A kereszténység szerint a nép választhatja, megjelölheti a kormányformát s az államhatalom gyakorlóit, de a volta­kép­peni államhatalom és kormányzótekintély, a jog és törvény azáltal lesz teljessé és szentté, hogy a nép által egyszer választott vagy benne kifejlődött államformát, államfőket, törvénye­ket az Isten által lelkünkbe írt felsőbb törvény és jogrend szentesíti.

A nép széles rétegeinek a kormányzatban való részesedése ellen a kereszténységnek nincs észrevétele. Itt is áll, hogy ami a legjobb, ami a természetes erkölcstörvénnyel s a természetes fejlődéssel megegyez, azt a kereszténység is szentesíti s akceptálja. A kereszténység nyitva hagyja az államforma kérdését is, de az egyszer megállapított törvényes rendet vagy uralkodót védi s könnyelműen s kényszerítő ok nélkül megváltoztatni nem engedi. A kereszténység leg­nagyobb nevű theologusai s állambölcselői, mint Aquinói Szent Tamás, a demokráciát kife­jezetten helyeslik, bár semmi esetre sem abban a szélsőséges irányban, ahogyan azt újabban a demagógia értelmezni szokta. A legjobb kormányzati rendszerhez, úgymond a nevezett egyház­tudós, hozzátartozik, hogy valamelyes része az állam kormányzatában mindenkinek legyen, mert ez növeli a népben a békét és megnyugvást s mindenki szívesen ragaszkodik oly államkormányzathoz, amelyben neki is része van. De épp úgy kívánatos az is, hogy a kormányzati hatalom közvetlenül csakis a legjobbak s legrátermettebbek, legbölcsebbek s legerényesebbek kezében legyen s valamennyinek egy, a legerényesebb, álljon élén.

A demokrácia újabbkori erős hangoztatása megállapíthatóképpen abból a korból ered, amikor a monarchikus államrend mindinkább szakított a gyakorlati kereszténységgel, amióta a feje­delmek megszűntek hatalmukat «Isten kegyelméből» valónak s épen ezért feltétlenül kötelező magasabb törvényekkel körül határoknak tekinteni. A demokrácia reakció az abszolutizmussá fajult fejedelmiség ellen. S valóban, ha a fejedelmek joga nem felsőbb jogon épül fel többé, ha csak diplomáciai és katonai konstellációk tartják uralmon, nincs értelme annak, hogy a nép elismerje felsőbbségüket s meghajoljon uralmuk előtt; a legelső alkalommal ki is fogja vonni magát kormánypálcájuk alól s forradalmat csinál. A trónt csak addig lehet szentnek tekinteni, amíg az oltárral áll kapcsolatban.

Ha már most általános állambölcseleti s főleg keresztény nemzeti szempontból vizsgáljuk a több vagy kevesebb demokrácia jogosultságának kérdését, mindenekelőtt azt kell hangsúlyoz­nunk, hogy ha demokrácia alatt a nép legszélesebb rétegeinek javát és boldogulását értjük - amit II. Frigyes porosz király úgy fejezett ki, hogy: «Alles für das Volk, nichts durch das Volk» - ebben az értelemben a minél több demokráciáé a pálma. Ha azonban a kormány­zatnak a néppel való tényleges megosztását értjük demokrácia alatt, a több vagy kevesebb demokrácia jogosultságának s célszerűségének kérdése már nem oly egyszerű kérdés.

A több demokrácia mellett szól kétségtelenül az ellenőrzés nagyobb lehetősége s a különböző jogos igények könnyebb érvényesülése - legalább elméletben. A monarchia vagy oligarchia bizonyos fokig mindig azzal a veszéllyel jár, hogy felelőtlen abszolutizmussá fajul; s bárha elméletben nagyon vonzónak találjuk is azt a tételt, hogy valamennyi kormányforma közt legideálisabb az igazságos és megvilágosodott abszolutizmus, ezzel szemben mégis kénytele­nek vagyunk azt kérdezni: mi biztosítja azt, hogy az abszolutizmus igazságos és megvilágoso­dott leszen? A kereszténység kétségtelenül nagyon jól megfér a királyság eszméjével s mégis az abszolút fejedelmi rendszertől minden időleges pártfogás mellett is legtöbbet a keresz­ténység szenvedett.

Nem lehet célunk, hogy a «monarchia vagy köztársaság» kérdését eldöntsük. Csak rá akarunk mutatni azokra a félrevezető okoskodásokra, amelyekkel a mérleget egyesek - nagyon hatá­rozott irányú emberek - nálunk is okvetlenül a több demokrácia és a köztársaság irányában szerették volna eldönteni.

Azzal az álokoskodással, hogy a monarchia avult intézmény, a demokrácia és a köztársaság pedig az új, modern gondolat vívmánya: szóba sem érdemes állni. A történelem tanúsága szerint a dolog éppen fordítva áll: köztársaságok már évezredekkel ezelőtt voltak s ismét helyet adtak a monarchiának, sőt a dolgok természetét figyelve, nem kételkedhetünk benne, hogy a köztársaság az államformák kialakulásának primitívebb formája, mint a monarchia. A «modernséggel» való érvelés tehát e téren is, mint annyi máson, merő visszaélés a közönség tájékozatlanságával. Egyébként, ha a köztársaság csakugyan «modern» vívmány volna is, minden divatlázzal szemben fenn kell tartanunk azt a véleményt, hogy minden modern vagy régi dolog annyit ér, amennyi a belső értéke; a mai vagy tegnapi kelet még nem okvetetlen bizonyítéka a portéka kiválóbbságának.

Éppúgy nem bizonyít sokat a demokratikus jelszavak értéke mellett az a körülmény, hogy ma «a levegőben vannak». Ez igaz; de az a kérdés: hogyan kerültek oda? Mint a kor valódi köve­telményei, megfontolások és tapasztalatok eredményei, hódították-e meg a lelkeket, avagy mesterséges szabadkőmíves propaganda és népszerűséget hajhászó politikusok egymást-túlkiabáló versengése tette-e divattá a demokratikus fétis tiszteletét? Ez az a kérdés, amelynek eldöntése előtt az «argumentum ex consensu» értékét e téren el nem ismerhetjük.

A demokrácia és a köztársaság tagadhatatlan előnyeivel szemben csakugyan az tesz bennün­ket leginkább kételkedőkké, hogy a demokrácia és köztársaság mellett a leghevesebb agitációt rendszerint azok fejtik ki, akiknek őszinte népszeretetében, nemzetfenntartó törek­véseiben semmi okunk sincs megbízni. Liberalizmus és szociáldemokrácia, sajtó, szabad­kőmívesség és zsidóság oly gyanús egyöntetűséggel trombitálják a demokrácia egyedül üdvözítő voltát, hogy már ez az egy tény is gondolkodóba ejti azt, aki megszokta a külső események titkos rugóza­tát keresni. Ezek az irányok egészen bizonyosan nem a «népuralmat» értik, mikor a «demok­ráciát» éltetik; a demokratizmus az ő törekvéseikben kétségtelenül más célokat leplez - oly célokat, melyeknek elérésében a keresztény monarchikus eszme erős felsőbb tekintélye nekik akadály. Ha semmi más nem dönti el a mérleg serpenyőjét a monarchia felé, mint az az indián üvöltözés, amellyel a destrukció éppen ez ellen fordul, már szinte ez is elegendő volna ahhoz, hogy figyelemmel és rokonérzéssel hajoljunk a monarchia s a kevesebb demokrácia felé. Az az egy körülmény, hogy a «demokrata» szó maholnap egyet fog jelenteni a «zsidó»-val, skeptikussá tesz és gondolkozóba ejt a demokrata bálvánnyal szemben.

S csakugyan: nem elég-e szemünket felnyitnunk, hogy a demokrácia égig magasztalt rendsze­rének hátsó kulisszái közé lássunk? A demokrácia és a köztársaság nem felhőben élő abstrak­ciók, hanem itt vannak szemünk előtt Franciaországban, az Egyesült Államokban, Svájcban, Dél- és Közép-Amerika számos államában, s itt voltak közvetlenül előttünk a Károlyi-féle köztársaságban. Hagyjuk el azonban ez utóbbit; mert erről azt mondhatná valaki, hogy ál-köztársaság volt. De Franciaországban, de az Egyesült Államokban: igazán demokrácia-e ott az, amit annak hívnak? Szó sincs róla! Franciaország a centralizált abszolutizmus országa ma is, csak éppenhogy nem királyok, hanem bankemberek s rutinos demagógok abszolutizmusáé; az Egyesült Államok demokratizmusa pedig csodálatosképpen szintén mindig a trösztök és milliárdosok akarata szerint juttatja érvényre a «népuralmat». (Svájc sokkal kisebb köztársa­ságok köztársasága, Közép- és Dél-Amerika köztársaságai pedig annyira ingadozók és forra­dalmakkal telvék, hogy ha tételünk mellett nem is, de ellene semmi esetre fel nem sorolha­tók.) Hogy a fölséges népet mily könnyű pénzzel és ígéretekkel bármily szekér elé fogni, éppen nem ismeretlen dolog s hogy mily könnyű a sajtóval a falnak vezetni: azt is éppen elégszer tapasztaltuk. A «Népszava» évhosszat azzal érvelgetett a demokrácia mellett, hogy lenne csak nálunk általános választói jog, lennénk csak mi is köztársaság: bezzeg nem lenne soha többé sem militarizmus, sem háború. És az uralomra hivatott fölségesek még ezt is el­hitték neki; még az sem jutott eszükbe, hogy az entente-országokba átpillantsanak, ahol régóta van általános-titkos és ahol részben nagy köztársaságok vannak és ahol mégis kíméletlen harci vággyal szavazta meg a demokratikus «nép» a háborút s tartott ki a háború végnélküli folytatása mellett. A liberalizmus, a plutokrácia és a szociáldemokrácia vezetői, a szabad­kőmí­vesség és a zsidóság azért lelkesednek annyira a demokratizmusért és köztársaságért, mert abban a pénz, az agitáció és a sajtó révén korlátlan uralomra tehetnek szert: a fölséges nép többé-kevésbé mindig azt fogja ott tenni, amit ők akarnak.

Az következik-e ebből, hogy a demokráciát félre kell löknünk? Nem. A demokrácia szép és helyes dolog; de biztosítani kell, hogy igazi demokrácia legyen, nem pedig a népet jobban félrevezetni tudók lappangó oligarchiája. A demokratizmus úgynevezett klasszikus hazájának, Angliának később annyit szerepelt miniszterelnöke, Lloyd George már 1909 júliusában kije­lentette egy nyilvános lakoma alkalmával, hogy Angliában nem lehet gazdasági reform­politi­kát folytatni, nem lehet örökösödési adót, műveletlen földek adóját, jövedelmi adót, aggkori munkásbiztosítást behozni, de ehelyett folyton új dreadnoughtokat kell építeni - miért? Mert, úgymond, Rothschild és barátjai így akarják. A «peerage» Angliában mindinkább «Beerage»-zsé válik. A legbefolyásosabb politikusok Disraeli nemzetiségéből valók: Kassel, Hirsch, Sassoon, Neumann, Rothschild, báró Reuter, lord Northcliff (Sterk Ábrahám unokája), Sir Isaac Rufus, Sir Simon Seman, lord Paarbrigt (azelőtt Wormseles) stb. Egy magasrangú angol egyházi férfiú VII. Eduárd megkoronáztatásakor megjegyezte, hogy a koronázási prédikáció legjobb jeligéje ez lett volna: «Valóban, ez a zsidók királya». «Sze­ren­csétlen Itália! - írta már évekkel ezelőtt egy olasz lap - amelynek parlamentjét a zsinagógával lehetne összecserélni!» A demokratizált Franciaország igazi urairól Eduárd Drumont hírneves könyve: «La Francé juive» hozott megdöbbentő leleplezéseket. A «szabad» Amerikáról W. Sombart mondja, hogy egyetlen ország sincs a világon, mely annyira a plutokrácia zsákmánya volna, mint az Egyesült Államok; s egyetlen országban sem jutott a zsidóság akkora hata­lomra, mint ott. Oroszországot a cárizmus szolgaságából megváltotta a «demokrácia»; de nem a nép uralma, hanem a kalmároké. Kerenski a háború folytatására milliárdokat kért és kapott Londonból és Amerikából; ennek fejében az ország legjobb érc-, petróleum- és fatermelései magas kamat mellett angol és amerikai kalmárok kezébe kerültek zálogul s a kölcsön egyik feltétele a zsidók emancipációja volt, akikről Dostojewski azt mondja, hogyha a tanulatlan, hiszékeny, passzív orosz népre ráeresztik őket, ez olyan lesz, mintha farkasokat bocsátanának neki egy juhnyájnak.

Call szenátor szerint Amerikában nem a nép választ, hanem a trösztök befolyásolják a törvényszékek ítéletét s a kormányok ténykedéseit. Notórius antikarakterek, mint Pulitzer és Gordon Bennet viszik benne a szót s a közvéleményt annyira megmérgezik, hogy George Henry szerint tisztességes emberek, mint Washington és Franklin, ma semmiképpen sem remélhetnék, hogy a parlamentbe beválasztassanak. Wilsonról köztudomású, hogy követi és hivatalnoki állások áruba bocsátása révén 300 millió koronát szerzett pártja választási pénz­tárának. «Chi dice parlamento dice guastamento», mondja a népszólás Olaszországban (aki parlamentet mond, üzletet mond) és Anatole France szerint Franciaország nem köztársaság többé, hanem bankország. Tudják-e, meggondolják-e ezeket a dolgokat azok, akik a demokrá­ciában - minden egyéb nélkül - minden sebet meggyógyító panaceát látnak?

1913-ban egy tekintélyes angol folyóirat, a British Review így írt: «Franciaország s az Egyesült Államok példája tán a legszembeötlőbb, de majdnem minden államban ugyanezeket a törekvéset látjuk munkában: majdnem minden nemzet, mely a parlamentarizmus áldásait egy ideig élvezte, kétségbeesve kiált egy ember hatalma után, hogy a «Kaukus»-politikusokat sakkban tartsa és letörje azokat a képviselőket, akik a valóságban senkit sem képviselnek. Talán öntudatlanul is az a belátás vezeti őket, hogy egy ember előbb felelős a tetteiért, mint az a határozatlan testület; hogy egy «zsarnok» könnyebben meghajol a nép akarata előtt, mint néhány száz zsarnok...» Angolországról így ír tovább ugyanaz a folyóirat: «Nincs kétség benne, hogy a parlament nem foglalja el már azt a magas helyet, mint azelőtt. Minden nép­osztályból állandóan kitör a megvetés kifejezése a parlament s a képviselők ellen... A nép érzi, hogy a politikában ma nincs őszinteség, hogy a plutokrata érdekek mindenféle fajtája lett úrrá mindkét párt gépezete fölött s hogy az egész inkább csak piszkos játék, melyben sem összefüggés a valósággal, sem egyezés a nemzeti önérzettel nincs. Ezért követeltek egyes hangok Angolországban is több jogot a koronának.»

Mindezekre azt mondhatná valaki: ezek visszaélések, ezekből nem lehet a rendszerre magára következtetni. - Nem egészen igaz ez sem, mert ezeket a hibákat éppen a rendszer teszi lehe­tőkké és akadálytalanokká. De engedjük meg egy pillanatra, így van; engedjük meg, hogy a demokratizmusnak valami olyan rendszerét tudjuk kitalálni, amely ezeket a bajokat minimális fokra csökkenti - bár ne felejtsük el: ezt a rendszert még nem találták ki - akkor is megma­radnak a demokratizmusnak azok a belső gyengéi, amelyek természetével adva vannak s ezért teljesen soha ki nem irthatók. Ami a demokratizmusban jó: a mindenkinek részvétele a köz­ügyek intézésében s ellenőrzésében, ugyanaz benne a rossz is; mert a «mindenki» fogalma a hasznavehetetlen népelemeket éppúgy magában foglalja, mint a jókat, s a mérkőzés e kettő között többnyire egyenlőtlen harcot eredményez. A felületesség, tudatlanság és szenvedély mindig nagyobb erőt tud kifejteni, mint az alaposság, okosság, józanság. Mennél több a demok­ratizálás - így panaszkodott Earl Grey már 50 évvel ezelőtt Angolországban - annál több a politikai dilettáns a parlamentben, aki a népies napi vélemények után indul, s egyre keve­sebb a megállapodott gondolkozású és önálló jellemű ember. S a «dilettánsok» hama­rosan átengedik helyüket s befolyásukat a ravasz üzletembereknek.

S amint a hozzáértés és a függetlenség szenvednek a túlzott demokratizmus alatt, ugyanúgy szenved alatta szükségképp a felelősségérzet A demokráciában senki sem a lelkiismeretének, hanem mindenki a nép kegyének felelős. A nép kegye ingatag és változó; a nép kegye ritkán kíséri a csendben, céltudatosan, nagy feladatokért küszködőket, de annál inkább a látszatra dolgozókat, a pillanatnyi sikerekre pályázókat, a tapsokért mindent feláldozókat. Wilson, még mint az amerikai alkotmányjog tanára, abban látta az amerikai demokrácia egyik főhibáját, hogy az elnökben, a kongresszusban s a hivatalokban szétdarabolja s elsekélyesíti a felelős­ségérzést. Mindenki csak arra tekint, hogy újra megválasszák: a tömeg kegyeinek hajhászása a főcél, nem az állam java. Goethe az ebben rejlő mélyebb igazságot így fejezte ki: «Az ész mindig csak kevesek kiváltsága». Szerinte a nagy tömeg a mindennapi életben ugyan elég értelmes, de messzebb ritkán lát, mint a holnapig. S Thiers a francia forradalomról írt művé­ben így foglalja össze következtetéseit: «A nemzetnek mindig csak bizonyos választott részé­ben van érzék nagyság, magasztos és fennkölt gondolatok iránt; csak ez a kis rész hajlandó ezekért a javakért áldozatot is hozni. A tömeg azt akarja, hogy nyugodtan élhessen, maga­sabb­ra nem igen törekszik». A tömeg a sajtó és az agitáció után indul; ebből az következik, hogy akinek több tőkéje s öblösebb hangja van, aki ravaszabbul s lelki­ismeretlenebbül kezeli a tömegszuggesztió és szenvedélykeltés eszközeit, az győz s uralmát a tömeg nem is érzi oligarchikusnak vagy abszolutisztikusnak, mert azt hiszi, hogy ő uralkodik, mikor a demagó­gok szavalatait utánukszajkózza s törvénnyé emeli.

Demokrácia abban az értelemben, hogy ne egyesek hatalmi érdeke, hanem a nép java legyen a közéleten uralkodó tényező - nagyon helyes. Demokrácia abban az értelemben is, hogy a nép minél szélesebb tömegei érezzék magukat egynek az államhatalommal s vegyenek részt valamely formában a közügyek intézésében s ellenőrzésében - szintén nagyon helyes. Azért: éljen a demokrácia, de ne korlátok és ne biztosítékok nélkül. Az igazi demokráciától leg­kevésbé a keresztény nemzeti iránynak kell félnie; hiszen az ország túlnyomó többsége, ha csakugyan szíve szerint szavaz s nem vezeti félre cselvetés, izgatás, erőszak és sajtó-jelsza­vak, okvetlenül a keresztény nemzeti irányt ülteti kormányra. De ugye éppen a demokrácia legsürgetőbb szorgalmazói tudták mindig nagyon jól, hogy a mellett a demokrácia mellett, amelyet ők akarnak, az ország túlnyomóan keresztény és nemzeti jellege sohasem fog érvényesülni.

Bangha Béla

Megváltoztak a játékszabályok! Vlagyimir Putyin szocsi beszéde

Vlagyimir Putyin beszéde az ukrán konfliktusról (Valdai Klub, Szocsi, 2014. október 24.)

Az angolul beszélő világ nagy része valószínűleg kimaradt Putyin Szocsiban elhangzott legújabb beszédéből, illetve, akik értesültek is róla sem biztos, hogy első hallásra felfogták annak jelentőségét.
A nyugati média mindenesetre mindent megtett, hogy ne vegyen róla tudomást, vagy kiforgatva tálalja annak tartalmát.

Függetlenül attól, hogy ki mit gondol Putyinról (a Nap és a Hold sem a mi véleményünk kedvéért létezik), valószínűleg Churchill 1946. március 5-én elhangzott “Vasfüggöny” beszéde óta a legjelentősebb politikai beszéd hangzott el Szocsiban.

Putyin kijelentette, hogy a játékszabályok mostantól megváltoznak.

Mostanáig a nemzetközi politikát a következő szabályok szerint játszották: a politikusok nyilvános kijelentéseket
tettek, hogy ezekkel fenntartsák a nemzeti szuverenitás kellemes látszatát, ami kizárólag propaganda célokat szolgált, hiszen nem valós szuverenitásról beszélünk, hanem olyasmiről, aminek semmi köze a nemzetközi politika lényegéhez.

Eközben titkos, vagy zárt ajtós tárgyalásokon meghozták a valós döntéseket és megtárgyalták a követendő irányokat.
Korábban Putyin is ezen szabályok szerint játszott, cserébe csupán annyit várt, hogy Oroszországot egyenrangú félként
kezeljék. Mivel ilyen irányú reményei szertefoszlottak, bejelentette, hogy a játéknak vége, ezzel végeredményben megszegve a nyugat által felállított tabut, nyíltan, az elit klánok és politikai vezetők feje felett szólva az emberekhez.

Egy orosz blogger, Chipstone, a következők szerint foglalta össze Putyin beszédét:

1. Oroszország nem játssza tovább ezeket a játékokat és nem folytat titkos, zárt ajtós tárgyalásokat apró-cseprő
ügyekben. Oroszország ezzel szemben készen áll a komoly párbeszédre és megállapodásokra, amennyiben azok a kollektív biztonságot szolgálják, igazságosak és mindkét fél érdekeit figyelembe veszik.

2. A globális kollektív biztonság valamennyi rendszere romokban hever.
Nincsenek többé nemzetközi biztonsági garanciák, az ezeket elpusztító entitást pedig Egyesült Államoknak hívják.

3. Az Új Világrend építői elbuktak. Homokvárat építettek. Az Új Világrend felépülésének kérdése nem csupán Oroszországon múlik, de a döntés nem születhet meg Oroszország nélkül.

4. A társadalmi rend újításait Oroszország konzervatív megközelítésből kívánja vizsgálni, de nem zárkózik el az ilyen újítások vizsgálatától, hogy kiderüljön, bevezetésük indokolt-e.

5. Oroszország nem szándékozik az Egyesült Államok folyamatosan terjeszkedő “káosz birodalma” által létrehozott zavaros vizekben halászni és új birodalmat sem akar alapítani (ez szükségtelen, Oroszországnak a már meglévő területeit kell fejlesztenie). Továbbá Oroszország nem kíván a világ megváltójának szerepébe lépni, ahogyan ezt a múltban tette.

6. Oroszország nem kívánja a saját képére átformálni a világot, de azt sem fogja hagyni, hogy mások az ő képükre próbálják átformálni Oroszországot. Oroszország nem fogja elzárni magát a világtól, aki azonban megpróbálja elszigetelni Oroszországot a világtól, az forgószelet arat.

7. Oroszország nem kívánja a káosz terjedését, nem akar, és nem is szándékozik kirobbantani semmilyen háborút, ugyanakkor úgy látja, hogy egy globális háború kirobbanása ma már szinte elkerülhetetlen, így erre fel van készülve és a készülődést folytatja. Oroszország nem akar háborút, de nem is fél tőle.

8. Oroszország nem kíván aktív szerepet vállalni azok feltartóztatásában, akik még mindig az Új Világrendjüket építik, amíg ezek az erőfeszítések nem sértik Oroszország kulcsfontosságú érdekeit. Oroszország inkább a partvonalról szemléli, amint ezek újabb és újabb sebeket szereznek igyekezetükben. Amennyiben azonban bárki megkísérli Oroszországot is belerángatni ebbe a folyamatba, figyelmen kívül hagyva annak érdekeit, az meg fogja tanulni, hogy mit jelent a fájdalom.

9. Külső, de még inkább belső politikájában, Oroszország ereje nem az eliten és annak zárt ajtós tárgyalásain, hanem a népen fog nyugodni. A fenti pontokhoz a következőt muszáj még hozzátenni.

10. Még mindig fennáll a lehetőség egy olyan új világrend felállítása előtt, ami megakadályozhatja a világháború
kirobbanását. Ennek az új világrendnek az Egyesült Államok is elkerülhetetlen része lenne, de kizárólag mindenki mással egyező feltételek mellett: a nemzetközi jog és nemzetközi szerződések alapján, mindenféle egyoldalú kezdeményezés
nélkül, más nemzetek szuverenitásának abszolút tiszteletben tartása mellett.

Összegezve: Vége a játéknak gyerekek. Szépen tegyétek el a játékaitokat. Eljött a felnőtt döntések ideje.

Oroszország készen áll! Vajon a világ többi országa is?

Putyin: mi mentettük ki Janukovicsot

Vlagyimir Putyin orosz államfő elismerte, hogy Viktor Janukovics a Kijevben zajló puccs idején orosz közvetítéssel érkezett a Krím-félszigetre, majd arra kérte, hogy segítsen neki Oroszországba jutni. "Nem fogom rejtegetni, segítettünk neki eljutni Krímbe, majd néhány napig ott tartózkodott. Abban az időben a Krím még Ukrajna része volt, de mivel az események nagyon gyorsan történtek, néhány nap múlva már értelmetlen lett volna visszatérnie Kijevbe." - Putyin a Valdai Nemzetközi Klub megbeszélése során tért ki a Kijevben történt puccsra, és hangsúlyozta, abban az időben Janukovics számára már túl veszélyes lett volna visszatérnie Kijevbe. Az államfő felidézte, hogy addigra a fővárosban meggyilkolták a Régiók Pártjának (akkor kormánypárt) több képviselőjét, Janukovics emiatt kérte, hogy Oroszországba menekülhessen. "Megkért, hogy juttassuk ki az országból. Megtettük."

Az utolsó legitim ukrán államfő

Február 22-én Ukrajnában atlantista puccs történt. Az utcákon zajló fegyveres harc és több képviselő meggyilkolása miatt a kormánypárt tagjai elmenekültek az országból, majd a relatív többségbe került ellenzék a fegyver puccsot alkotmányos puccsal támogatta meg, illegitim módon megszavazták az államfő leváltását és egy korábbi nyugati puccskísérlet során bebörtönzött személyek szabadon engedését. Közülük többen indultak is a május 25-re kiírt elnökválasztáson.

A Kijevben lezajlott fegyveres hatalomátvételben közreműködő belföldi erő a Jobb Szektor nevű nemzetiszocialista szervezet volt, ami állandósuló utcai harcokkal segített a káoszteremtésben. Mostanra a Jobb Szektor alakulatait integrálták a Nemzeti Gárdába, a belügyi erőkhöz és a titkosszolgálatokba. A puccs idején a legitim államfő orosz közvetítéssel menekült el az országból. Azt követően egy testőre nyilatkozott a történtekről, amiből kiderült, hogy a nyugati titkosszolgálatok vadásztak az ukrán államfőre, és majdnem meghiúsították Janukovics kimentését.

http://www.hidfo.net/2014/10/24/putyin-mi-mentettuk-ki-janukovicsot

Aljas kísérlet a jogállam megszüntetésére a jogbiztonság totális felszámolására

EGY TÖRVÉNYES VÁLASZTÁSI EREDMÉNY ALJAS MEGSEMMISÍTÉSI SZÁNDÉKA A FIDESZES KÖZTISZTVISELŐI LAKÁJGÉPEZET SEGÍTSÉGÉVEL.

Az álnemzeti, álkeresztény, álkonzervatív és áljobboldali kormány minden település élére fideszes lakájt kíván helyezni polgármesternek és erre minden eszközt igénybe vesz. A párt tagjai nem riadnak vissza olyan törvénytelenségektől sem, amelyek már megkérdőjelezik a jogállamiságot és a jogbiztonságot Magyarországon.

Érpatakon Orosz Mihály Zoltán fölényes választási győzelmét kívánja meglékelni a fideszes országgyűlési képviselő dr. Simon Miklós, aki 8 osztályos sógornőjét kívánja a polgármesteri székbe ültetni. Célja eléréshez összefogott a helyi cigány kisebbségi elnökkel, aki aljas hazugságokat tartalmazó nyilatkozatokat készített, Simon pedig ezeket a koholt bizonyítékokat felhasználta és benyújtotta a Területi Választási Bizottsághoz abból a célból, hogy

- megsemmisítsék egy teljesen tiszta választás eredményét a fideszes lakáj köztisztviselőkkel teletömött TVB törvénysértő határozata segítségével, és

- lejárassák az ország közvéleménye előtt az érpataki választások tisztaságát, holott több választáson keresztül rutint szerzett profi, szakértő csapat garantálta a választások tisztaságának megkérdőjelezhetetlenségét.

Becsapott, vagy a felelősségre vonástól ostoba módon nem tartó, szándékosan hazug emberek nyilatkozatai

A hazugságok leleplezésére a szavazatszámláló bizottság elnöke, annak helyettesei, jegyzőkönyvvezetői, több delegált és a HVI illetékese is nyilatkoztak a választások tisztaságát bizonyítva. Olyanok is nyilatkoztak, akik Orosz Mihály Zoltán ellenzékének delegáltjai voltak, de istenfélő emberként nem kívántak asszisztálni ekkora mértékű aljassághoz.

A választások tisztaságát kétségbevonhatatlanná tevő őszinte nyilatkozatok.

A választások tisztaságát kétségbe vonni, és érpatakot az ország közvéleménye előtt lejáratni akaró aljas kísérlet bizonyítékait - amiket bármely jó szándékú ember azonnal átlát – a fideszes lakáj köztisztviselők készpénznek veszik, és gátlástalan módon asszisztálnak a lakossági akarat sárba tiprásához egy település lejáratásához. mert azt hiszik, hogy időleges politikai hatalmukból következően bármit megtehetnek.

Hasonló aljas kísérletek zajlanak országszerte, több olyan településen, ahol a választópolgárok nem a fidesz jelöltjének szavaztak bizalmat. Úgy látszik, ezen városokban, községekben addig akarják szavaztatni a lakosságot, amíg a megfelelő lakájt nem sikerül a polgármesteri székbe juttatni. Ezen tendenciák ellen utolsó leheltünkig harcolni fogunk. Az Érpataki Modell Országos Hálózata frontharcosait nem abból a fából faragták, akik az aljasság láttán meghátrálnak-megrettennek, hanem éppen fordítva: még fokozottabb harci kedvvel a hazugságok leleplezése és a gátlástalan emberek visszaszorítása érdekében harcba indulnak tántoríthatatlanul és megfélemlíthetetlenül.

Felszólítjuk a hazugság és az aljasság erejében hívőket, hogy ezt a nemzetpusztítási tevékenységüket sürgősen hagyják abba, mert felelősségre vonásukat nem kerülhetik el. Ha itt a földön az általuk megteremtett és fenntartott korrupció miatt még reménykednek is, hogy megússzák a nemzet elszámoltatását, Isten előtt mindenképpen felelniük kell.

(erpatakimodell.hu)

Svédország beszünteti a katonai együttműködést Oroszországgal avagy Svédország nyílt hadüzenete Oroszországnak

Svédország kormánya nem érdekelt az orosz hadsereggel fennálló kétoldalú együttműködések és információcsere megújításában. A kormány jövő évi költségvetési tervéből ugyanis már kimaradt az erre vonatkozó, elkülönített keret. "A kormány úgy döntött, nem újítja meg az Oroszországgal érvényben lévő államközi megállapodásokat a biztonságpolitikában, - ez azt jelenti, hogy a svéd és orosz hadsereg együttműködését felfüggesztjük."

A kormány azt is kijelentette, hogy az orosz hadsereg fenyegetést jelent a balti-régióra, "fenyegeti a balti országok területi egységét". A kabinet ugyanakkor "nem tartja valószínűnek", hogy "az orosz hadsereg közvetlen Svédországra támadna". Svédország védelmi költségvetését 2015-ben jelentősen növelik, emellett további 900 millió koronát különítenek el egy újtípusú Gripen vadászgép fejlesztésére.

Májusban Alexander Vershbow, a NATO akkori főtitkár-helyettese bejelentette, hogy Oroszországra a nyugati országok már nem partnerként, hanem ellenségként tekintenek. Alexander Vershbow, aki az Egyesült Államok volt nagykövete, kifejtette, hogy "A NATO-nak át kellett gondolnia az Oroszországgal való kapcsolatát, mert úgy néz ki, hogy a több évtizedes próbálkozás, hogy az oroszokkal partneri, szövetségesi viszonyban legyenek, csődöt mondott." Természetesen a főtitkár helyettes arra nem tért ki, hogy valójában már több hónapja zajlanak a csapatmozgások egy potenciális Oroszország-ellenes háborúhoz a NATO felvonulási államaiban, köztük Magyarországon. Svédország lépése beleillik ennek a készülődésnek az irányvonalába: a NATO szövetségeseként, Oroszország-közeli országként a Svédország is eszközzé válik a nyugati háborús készülődés közepette.

http://www.hidfo.net/2014/10/24/svedorszag-beszunteti-katonai-egyuttmukodest-oroszorszaggal

André Goodfriend budapesti amerikai ügyvivő ma sajtóértekezletet tartott. Természetesen a kitiltásokról volt szó.

Sok hablaty volt ezen, és csak három érdemleges “elszólás”
A HVG írásából e három “elszólásra” fókuszálunk.

1. “…Goodfriend szerint az amerikai kritikák tárgya a médiaszabadság, és egyéb dolgok, például a transzparencia hiánya a paksi szerződés ügyében, amiket most már nyilvánosan tárgyalnak…”Nem Magyarország a lényeg, hanem az emberi jogok helyzete” – mondta…ezért is tartják például fontosak a civil szervezeteket, melyek kritikusak a kormányokkal szemben.”

2. “…Szijjártó Péter washingtoni útjáról úgy fogalmazott, Victoria Nuland ugyanúgy elmondta a magyar külügyminiszternek, hogy a korrupciós ügy konkrét ügy, és külön kezelik az összes többi kritikus témától…”

3. “…nem fogják közölni a nyilvánossággal, ha újabb kormánytisztviselőket tiltanak ki, a kormánnyal ugyanilyen módon fogják közölni, mint ahogyan most tették…ha Orbán is a listán lenne, az ügyvivő azt mondta, ha magas rangú kormányhivatalnokot tiltanak ki, akkor az illetőt értesítik róla. Ha egy miniszterelnököt tiltanának ki, de hivatalos útra menne az Államokba, mondjuk Obamával tárgyalni, akkor mehetne, de magánemberként nem. Vagyis a kitiltottak Magyarországot képviselhetik, csak magukat nem…”

Végezetül álljon itt egy a stop.hu -n tett “szakértői” megállapítás:

“…Az ügy most már – a hatalom magának köszönheti – túlszaladt önmagán, beláthatatlan gazdasági, politikai következményekkel jár. Nem a kormány, hanem az ország lett korrupcióval hírbehozva. Az unió pedig – benne főként a néppárti közösség -, amely eddig is kényelmetlenül érezte magát Orbán miatt, most már kénytelen lesz megszólalni, még ha nagyon nem akar is újabb háborús övezetet teremteni Ukrajna mellé. Mondania kell valamit, nem őrizheti tovább kétarcúságát, legfeljebb ujjal mutogathat Washington háta mögött Washingtonra: ha ők megtették, mi sem tehetünk mást.”
(stop.hu)

Kövér László lemondását követelik a liberálisok

Kövér László lemondását követelik a liberálisok, miután az Echo TV-ben arról nyilatkozott, hogy Brüsszel jelenlegi politikája leginkább a régi (szovjet korszak béli) Moszkvára emlékezteti, és ha Brüsszel fenntartja a jelenlegi, Magyarország ellen folytatott politikáját, akkor meg kell fontolni az Európai Unióból kilépést.

Fodor Gábor Liberális Pártja szerint az ilyen nyilatkozatok tovább rontják Magyarország nemzetközi megítélését, valamint azt is megnehezíti, hogy "visszanyerjük a szövetségesek bizalmát". Ugyanakkor épp a közelmúlt eseményei tették egyértelművé, hogy az Egyesült Államok nem szövetségesként, hanem alacsonyabb rendű országként tekint Magyarországra.

Fodor szerint "Magyarország lakossága népszavazással egyértelmű döntést hozott az uniós és a NATO-csatlakozásról, ha a házelnök az állampolgárok döntésével nem tud azonosulni, úgy alkalmatlan tisztségének betöltésére".

Ugyanakkor nem árt, ha emlékezünk arra, milyen körülmények közt csatlakozott Magyarország a NATO-hoz és az Európai Unióhoz.

A Szovjetunió széthullását követő években a szovjet csapatok kivonulása még friss emlék volt, nyugati dollármilliókból lefolytatott propagandával igen könnyű volt meggyőzni a magyar lakosságot arról, hogy szükségünk van a NATO-tagságra, mert az hazánk számára katonai védelmet jelent. Magyarország 1997-ben tartott népszavazást a NATO-tagságról. A referendum lebonyolítását megelőzően azonban szükség volt a választási törvény módosítására is, hogy a népszavazás eredményes legyen akkor is, ha a részvételi arány nem haladja meg az 50%-ot. A közvélemény-kutatások ugyanis előre jelezték, hogy a részvételi arány nem fogja elérni a várt mértéket. 1997 nyarán a kormány módosította a választási törvényt, hogy a referendum érvényességéhez mindössze 25%-os részvételi arány legyen szükséges. A népszavazás november 17-én került megtartásra, a részvételi arány 49,24 százalék volt. Így Magyarországon a kampány által mozgósított kisebbség szavazta meg a NATO-tagságot, a demokratikus többség érdektelen volt.

Az Európai Unióhoz csatlakozást szintén ezen a módon szavazták meg (többes szám harmadik személy, mert mi nemmel szavaztunk). 2003. április 12-én a referendumon a NATO csatlakozás megszavazásánál is alacsonyabb, 45,62%-os volt a részvételi arány. A demokratikus többség az Európai Unióval kapcsolatban is érdektelen volt.

Magyarország EU-tagságát a dollármilliókból lefolytatott propaganda, plakátkampány és hosszas népszerűsítés, ígéretek ezreinek hatására szavazta meg a választásra jogosultak kisebbsége, akik a nyugati jólét reményében mentek el szavazni. Ebből a "nyugati jólétből" 10 év alatt semmit nem láttunk, viszont rosszabb lett. Az EU kvótarendszere felszámolta a magyar ipar maradékát, a munkanélküliség ugrásszerűen nőtt, a magyar fiatalok Londonba vándoroltak mosogatni.

10 év után igen aktuális, hogy a kormány megkérdezze a választópolgárokat arról, akarnak-e továbbra is az Európai Unióban élni. Az EU tagságot ugyanis demokratikus kisebbség szavazta meg, és akik akkor az ígéretek hatására vettek részt a referendumon, ma aligha szavaznának igennel.

Aki annyira biztos benne, hogy Magyarországon a többség támogatja az EU-tagságot, miért fél egy ilyen referendumtól? Ha a többség támogatja, értelemszerűen a többség újra megszavazná. Azonban az uniópártiak is pontosan tisztában vannak vele, hogy a többség soha többé nem szavazná meg újra Magyarország EU-tagságát.

http://www.hidfo.net/2014/10/24/kover-laszlo-lemondasat-kovetelik-liberalisok

A hóeke a Falkon-50 meg a véletlen

2014.10.21-én a moszkvai Vnukovo repülőtéren történt balesetben elhunyt a TOTAL francia vezérigazgatója.
A felszállási engedélyt épp megkapta Christophe de Margerie magángépe, amikor a kifutó pályán felszállás közben a gép bal szárnya egy véletlenül arra járó hóekébe ütközött, lezuhant majd felrobbant. A hóeke vezetője alkoholos befolyás alatt állt. (forrás: LifeNews)

A Total csoport az 5. legnagyobb energia vállalat, mely az energia szektor minden szegmensében érdekelt (gáz-, olaj-, nap- atom- stb energia). A valódi döntéshozatalra jogosult (részvény) tulajdonosok körét végső soron a “szokásos” multi cégek-üzleti körök illetve családok alkotják. Szerte a világon vannak befektetőik épp úgy mint érdekeltségeik.
Egyike a tipikus cionista multi cégeknek; azok minden összefonódásával jellemzőijével és módszereivel működtetik.

El lehet gondolkodni a jelenlegi embargókkal és politikai és üzleti szemben állásokkal terhelt helyzetben fűződik-e bárkinek érdeke a vezérigazgató kiiktatásához, ha igen, akkor kiknek és milyen érdeke, vagy csupán véletlen balesetről van-e szó.

Egyelőre nem rendelkezünk részletes információkkal, pusztán tapasztalatainkra hagyatkozva viszont a véletlenekben sem hiszünk.

Szász Gerda – Szabad Riport

további háttér információk
A Total és a Lukoil aláírtak egy szerződést pala olaj felfedezéséről a szibériai vadonban.
A nyugati olajtársaságok, terjeszkednek Oroszországban a szankciók megkerülésével

Orbánt nyugatról puccsolhatják meg

A Hetek információi szerint is tart az Orbán-kormány egy esetleges CIA felforgató művelettől Magyarországon. A napilap összefüggést lát aközött, hogy a közelmúltban gyanús körülmények közt, különböző korrupciós ügyek miatt bukott meg a cseh kormány, valamint hivatkozik arra, hogy a prágai lapok titkosszolgálati akciót sejtenek a történtek mögött. A magyar sajtó most összefüggésbe hozta a térségi államban történteket azzal, hogy az Amerikai Egyesült Államok korrupciós ügyekre hivatkozva beutazási tilalmat rendelt el magyar állampolgárok ellen, vagyis de facto szankciókat hirdettek meg a miniszterelnök holdudvara ellen.

A lap értesülései szerint fideszes körökben számolnak egy olyan lehetőséggel, hogy a CIA felforgató műveletet kezdhet a kormány eltávolítása céljából. Nem egyedi ez a feltételezés, korábban ugyanis már látható volt, hogy a nyugati pénzügyi körök a kormány eltávolítására készülnek. A jelenlegi szankciók, a beutazási tilalom ugyanis nem előzmény nélküli történés, hanem egy hosszadalmas nyomásgyakorlás, kényszerítő intézkedések sorozatának folytatása. Már amikor a Templeton visszadobta az általa birtokolt kötvények nagy részét, előrevetítettük, hogy számítani lehet további lépésekre, melyek a kormány anyagi mozgásterének csökkentését célozzák. Ez egy hosszadalmas folyamat, melynek során a nyugati körök fokozott nyomást helyeznek a magyar kormányra, hogy az a jelenleginél ellenségesebb pozíciót vegyen fel Moszkvával szemben. Ennek a nyomásgyakorlásnak része volt a brutális mértékű kötvényvisszadobás, a túlzottdeficit-eljárás újraindítását újra és újra felemlegető nyugati szakértői nyilatkozatok és brüsszeli fenyegetés, a magyarországi bankok leminősítése is.

A beutazási tilalom már csak ennek a folyamatnak a tetőzése, amit pénzügyi téren határozott figyelmeztető lövések előztek meg.

Washingtonnak már nem elég a mérsékelt atlantizmus

A Hetek információi szerint a kormánypárt belső köreiben mostanra mindenki biztos abban, hogy Washingtonban "nagyobb fokozatra kapcsolták" az Orbán-rendszer elleni politikát. A hónapokon át húzódó pénzügyi manővereket, a forint elleni támadásokat követően diplomáciai jelzés értéke volt annak, hogy az amerikai külügyminiszter nem fogadta Szijjártó Pétert washingtoni bemutatkozó látogatása során, hanem egy alacsonyabb rangú személyt küldött maga helyett.

Ezt a diplomáciai jelzést azonban megelőzte a nyugatbarát hazai média által kezdett lejárató kampány, melynek során a külügyminiszter személyét célozták és anyagi helyzetét górcső alá véve kezdték meg a Szijjártó Péter elleni hangulatkeltést. Mindez nem tekinthető véletlennek, tekintve, hogy a lejárató kampány kezdete után egyértelművé vált; Washington nem fogadja el a magyar külügyminiszter személyét.

Ebben a - láthatóan az amerikai külüggyel összhangban cselekvő - lejárató kampányban olyan sajtóorgánumok vettek részt, melyek kormánypolitikusok kijelentései szerint is együttműködnek külföldi titkosszolgálatokkal. Semjén Zsolt korábban kijelentette, hogy az Index.hu liberális sajtóorgánum összhangban cselekszik azzal, az Ukrajnában zajló titkosszolgálati művelettel, melynek célja a kettős állampolgárság lejáratása, a kettős állampolgárság betiltásának előkészítése. Később az Index.hu saját bevallása szerint is egy jelenleg az Egyesült Államokban élő, Oroszországban halálra ítélt ügynökkel konzultált, mielőtt közvetlen a választások előtt megkezdték a Kovács Béla jobbikos politikus elleni lejárató kampányt.

Ugyanez a média adta le a "kezdőlövést" Szijjártó Péter lejáratása ügyében, amely esetben kis késéssel bebizonyosodott, hogy az amerikai külpolitika szócsöveként cselekedtek; olyan irányban kezdték meg kitaposni az utat, melyet az amerikai külügy két hét késéssel nyilvánosan is felvállalt. Mindez megerősíti, hogy egyes liberális sajtóorgánumokat Washington üzenő füzeteként kell kezelni. Ha ezek a sajtóorgánumok biztosak abban, hogy a Fidesznek tartania kell egy CIA akciótól, akkor tartania is kell, mert az ilyen információk megszellőztetése az amerikai külügy szándékainak megnyilvánulása.

Az Orbán-kormány valószínűsíthetően egyébként is készült egy olyan helyzetre, melynek során Washington felforgató akcióval destabilizálhatja a magyar kormányt, és a kijevi puccshoz hasonló folyamatok kezdődhetnek Budapesten. A harmadik Orbán-kormány megkezdte az állami adminisztráció decentralizálását, amit a kijevi puccs tapasztalatai tettek szükségessé.

Emellett arra sem árt emlékezni, hogy a közelmúltban rejtélyes körülmények közt, két sörre hivatkozva távolították el tisztségéből Zsombok György dandártábornokot, a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) főigazgató-helyettesét. Az NVSZ a rendvédelmi dolgozókat, a polgári titkosszolgálatok és a közigazgatás alkalmazottait távolíthatja el, olyan indokokra hivatkozva, mint korrupció, kötelességek nem teljesítése vagy törvénysértő módon teljesítése. Zsombok György félreállítása részét képezi egy olyan hatalmi játszmának, melynek részeként a helyette kinevezett személy részt vehet az egyes hatalmi ágakban kezdett tisztogatásban. Ha a CIA saját emberét ültette Zsombok helyére, az Orbán-kormány több frontos harccal kell szembenézzen, aminek részét képezhetik az online közösségi hálókon különböző indokkal kezdett szervezkedések is, korrupció elleni csoportok, de az imént bevezetett internetadó elleni tiltakozás is könnyen tévútra vezethető provokátorok alkalmazásával.

http://www.hidfo.net/2014/10/24/orbant-nyugatrol-puccsolhatjak-meg

Donbassz: “előjátékok?”

Tegnap késő délutántól mintegy varázsütésre – felélénkültek Donbassz fő hadszinterein az összecsapások.

Elsősorban is Bahmutovka, Gyjebalcsevo, és Volnovaha volt a legvadabb összecsapások színtere.

Bahmutovkánál “új” fegyver jelent meg Nyalókakakirály zsoldoshordáinak kelléktárában. A Bundeswehr rendszeréből 2010 – ben kivont “Leopard – 1″ típusú tankok jelentek meg, és örömmel jelenthetjük ki: vallottak is igen csúfos kudarcot.
Hatból hat olvadt acélgyártási alapanyaggá Bahmutovka határában.

Ma reggel váratlanul megjelent ezen a helyszínen az EBESZ – megfigyelőcsoportja. Kifejezték azon óhajukat, hogy Nyalókakirály csapatai behatolhassanak a térségbe, hullagyűjtés céljából. A népfelkelők a javaslatot elutasítoták, és inkább ők fogtak hozzá a martalóchullák begyűjtéséhez. Az EBESZ sürgetésére jött is egy három Kamazból álló konvojocska. A milicisták közölték, hogy ez bizony kevés lesz a gyűjtemény elszállításához. Így aztán megállapodtak, hogy a latorhullákat a népköztársaságiak egy “semleges területen” fölhalmozzák, onnan meg majd elfuvarozza a tetemeket az arra illetékes.

Szmelo mellett az “Ajdar” latorbanda erőlködése végződött igen csúfosan. Tizennégy páncélosuk vált a kezelőegyedek hamvasztókamrájává, és tizenhat más egyéb szállítótechnika lángjai világították be a kaland helyszínét. Este nyolc óra tájban tartott a milícia “létszámellenőrzést”. Száznegyvenhat latoregyed hullája hevert a roncsok között. Hogy a kilőtt és leolvadt járművekben mennyi bandita sült meg elevebnen? – hát arra (mármint a látványra) a népfelkelők nem voltak kíváncsiak. A népköztársaságiak becslése szerint az ott elpusztított ajdaros hiénák száma elérhette a háromszázat. A körülményekről nincsenek információink.

(Egyébként pedig ennek az “Ajdarnak” a Rajgorodka – Pertovszka térségében tábort vert falkarészlege összecsapásokba keveredett a Nemzeti Gárda zsoldosaival, akiknek feltett szándékuk, hogy Kijev ellen fognak vonulni.)

Donyecket mára virradóan “kímélték” a latrok. A repülőteret lődözgette a latortüzérség, ám az intenzitás messze alulmaradt az eddigiekhez képest.

Ugyanakkor beszámolók szerint alaposan földuzzadt a város körül a valcmanista hiénahorda egyedszáma, és a kellétár is rendesen fel lett töltve.

Ma reggel Sztrjukovo és Sztarognatovka lakott területeit lőtte a brigantik tüzérsége.

Kumsackojét szintén támadta valcman latortüzérsége. Itt két civil súlyosan megsebesült.

Novalaszpánál két milicista sebesült meg egy tüzérségi gránáttól.

Gyjebalcsevohoz közel Bugaszban ma reggel kézifegyverekkel estek egymásnak a küzdő felek. Itt a milicisták rajtaütöttek egy kószáló zsoldoscsoporton.

Maripol közeléből a tegnapi elcsitult tankütközet után ma reggel ismét összecsapások lármájáról kaptunk beszámolót.

Pavlopol mellett az ottani víztározó birtoklásáa miítt kezdődtek ma reggel harcok.

Kominternovo térségében a népköztársaságiak igen aktívakká váltak, és megkezdték a banditacsoportok felszámolását. Pillanatnyilag igen heves harcok folynak.

Bjelovodszk eddig “megúszta” a latortüzérség szorgalmát. Ma reggel viszont a “Donbassz” hiénagyülekezet önjáró tarackjai elkezdték lőni a lakóépületeket.

Szorosan nem ide kapcsolódó hír, de indulásra kész a “Fehér Konvoj V.”

A népköztársaságiak vezérkara meglátása szerint a Kijev által vasárnapra kiírt “választások” után Nyalókakirály banditasereglete támadást fog indítani Donbassz ellen. A jelek arra utalnak, hogy az előkészületek hamarosan befejeződnek.
Jelentések szerint három katonai repülőtér jelentős mennyiségű kerozinszállítmányt kapott az utóbbi három napban.

Zaharcsenko tegnapi kijelentése a közeljövő várható súlyos harcairól a jelek szerint nem alaptalanok voltak.

Becslések szerint az eredendően milliós Donyeckben ezidőszerint max. négyszázezer lakos tartózkodik. Az ő evakuálásuk megkezdődött.
http://balrad.wordpress.com/2014/10/24/donbassz-elojatekok/

A legfrissebb donbasszi értesüléseink szerint Gorlovkát ma délelőtt (helyi idő szerint) délelőtt kilenc óra óta folyamatosan, és rendkívüli intenzitással lövi a valcmanista latortüzérség.

A gyjebalcsevoi katlanból történő kilövöldözés érinti Jenakijevot, Gyjebalcsevot, és Sahtyorszkot is. A célpontok kizárólag lakott területek.

Kijut az “áldásból” Donyeck “Kirov” – kerületének is. A jelentések szerint a latortüzérség ámokfutásának nagyon sok a civil halottja.

A népköztársasági tüzérség délután három órakor “Grad” sortüzekkel elpusztíthatott jónéhány latorlöveget, mert a tűzcsapást követően észlelhetően meggyérült a katlanbéli lövöldözés.

A már két hete a Szmelo – környéki mezőkön szanaszéjjel heverő (a kutyának sem kellő) ajdaros banditák tetemeit a milicisták földelik el. Kijev nem küld senkit “hőseiért”

Az Andrejevka felől lövöldöző bérgyilkosokat ugyanez a sorozatvető üteg szórta meg. Az eredmény itt is csend lett.

Magyar idő szerint délben latortankok tucatjai indultak meg a donyecki repülőtér ellen. A városban utcai harcokra készül a milicia!

A legújabb hírek szerint Nyikisinonál igen komoly tüzérségi tűzpárbaj dúl. A hírek szerint a népköztársasági erők “Grad” vetőgépeinek Nyikisino irányába való vonulását figyelték meg környékbeli lakosok.

Délen Novoazovszk környékén a népköztársasági erők harckocsijai Pavlopolje melletti latorpozíciókat semmisítettek meg.

Sztarognatovka és Zamozsnom életben maradt pribékjei a mai napot életük végéig emlegetni fogják. Vagy három tucatnyi ezt már nem tudja megtenni!

Kazányi tatárüteg osztja az “áldást” a volnovahai banditák nyakába

Micsurinot a valcmanista zsoldostüzérség lőtte. Két civil belehalt.

Novolaszpánál kézifegyverekkel lövik egymást a felek.

Tegnap este Moszkvában Lavrov külügyminiszter már nem csak “összevonta” szemöldökét, hanem kimondottan rosszallóan “mordult” is egyet Nyalókakirály donbasszi erődemonstrációjának láttán. Lavrov külügyminiszter szerint a latorhad minden lehetséges módon történő megerősítése nem igazán szolgálja a minszki megállapodás érvényesítését! Aminek pedig jó vége nem lehet!

http://balrad.wordpress.com/2014/10/24/harcok-donbasszban-2/

Már a létminimumot elérő fizetésért is harcolni kell

Az elmúlt években, főleg a válság hatására kialakult és szélesedett a dolgozói szegénység Magyarországon: mintegy egymillió olyan munkavállaló van, aki a KSH által számított létminimum alatti összeget visz haza 8 órás, teljes állású munkával.

Bár a főbb makrogazdasági számokat tekintve Magyarország mostanában jobban teljesít – a kormány is sűrűn büszkélkedik olyanokkal, hogy a foglalkoztatási rátánk soha nem látott szinteken van, a munkanélküliség milyen alacsony, sőt a közmunkaprogramok révén is egyre többen jutnak munkához, nem beszélve a kormány által bejelentett béremelésekről, életpályamodellek bevezetéséről. Pénteken, október 17-én, a szegénység elleni küzdelem világnapján, azt is megtudhattunk Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkártól – aki a szegénység világnapja alkalmából az ország egyik legszegényebb városrészében, a György-telepen tartott sajtótájékoztatót -, hogy a kormányzat elkötelezett az iránt, hogy elérje: Magyarországon ne legyen olyan család, amely nyomorban tengődik. Az államtitkár szavai megnyugtatóan hangozhatnak, egy, a magyarországi bérezés helyzetéről szóló összeállítás ugyanakkor azt mutatja, hogy bőven lenne min javítani.

A legálisan járó bérek nagysága ugyanis akár 1 millió ember esetében sem érik el a létminimum szintjét – derül ki egy, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MaSZSZ) háttéranyagából, amelyet a kormányzatnak is megküldtek figyelemfelhívás céljából. Ez azt jelenti, hogy a mintegy 4 millió munkavállaló negyede olyan bért visz haza, amely a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által számított összeg szerint még arra sem elegendő, hogy a XXI. századi minimális igényeknek megfelelő életet biztosítsa. Ez a tendecia a háttéranyag szerint az elmúlt években, főleg a gazdasági válság hatására jelentősen felgyorsult fel, vagyis kialakult és szélesedett a dolgozói szegénység.

3,3 millióan élnek szegénységben

Az Eurostat előzetes adatai szerint egy év alatt, 2013-ra 100 ezerrel nőtt a szegénységben és kirekesztésben élők száma, a magyarok harmadának havi 65 ezer forintja sincs. A világgazdasági válság kitörése óta, vagyis az elmúlt öt évben, folyamatosan nőtt a szegénység Magyarországon. A válság kitörésekor még “csak” 2,8 millióan éltek szegénységben, 2013-ban már 3,3 millióan éltek szegénységben és társadalmi kirekesztésben Magyarországon. Mint ismert az előzetes tervek szerint szeptemberben jelentek volna meg a magyarországi átfogó szegénységi és kirekesztési statisztikáknak, de a Központi Statisztikai Hivatal elhalasztotta az elemzés kiadását “emberi erőforrás hatékonyságra és költségtakarékosságra” hivatkozva.

A magyar bérrendszer ugyanis egy kétpúpú tevére hasonlít, ahol az egyik “púp” a minimálbér és annak környéke, a másik az átlagbér környéke. A szakszervezeti tömörülés szerint ez a munkaerőpiac szétszakítottságát mutatja. Az ideális ugyanis egy harang alakú bérrendszer lenne a szakszervezetek szerint, amelynek a csúcsa az átlagbér.

Nőtt a bruttó átlagkereset

Egy év alatt 2,9 százalékkal nőttek az átlagkeresetek a legalább 5 főt foglalkoztató vállalkozások, a költségvetési intézmények és a nonprofit szervezetek körében – derült ki a KSH legutóbb közzé tett adataiból. Eszerint 2014. január-augusztusban a teljes munkaidőben alkalmazásban állók átlagos bruttó keresete 234 600 forint volt. A vállalkozásoknál dolgozók átlagosan 249 600, míg a költségvetési intézményeknél 206 600 forintot kerestek. A nem közfoglalkoztatás keretében foglalkoztatottak bruttó keresete a nemzetgazdaságban átlagosan 246 400, a vállalkozásoknál 251 000, a költségvetésben dolgozóké 237 000, a nonprofit szervezeteknél pedig 227 600 forint volt. A közfoglalkoztatottak átlagosan 78 000 forintot kerestek.

Csak három megye

A NAV adatai szerint 2013-ban a személyi jövedelemadó-bevallások alapján készített statisztika szerint Budapesten körülbelül bruttó 230 ezer forint volt az átlagjövedelem, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében bruttó 132 ezer forint, ami azt is jelenti, hogy az ország legkeletibb megyéjében, átlagosan a létminimumnál is kevesebbet vittek haza a keresettel rendelkezők – emeli ki a MaSZSZ háttéranyaga, amelyből az is kiderül, a főváros mellett a 19-ből mindössze négy megye van, amelyekben az átlag felett van a bruttó kereset.

Megyei felbontásban nagy szóródás mutatkozik az adott megyében a törvényi minimumot keresők arányának megoszlásában. A két véglet – Komárom-Esztergom (14,4 százalék) és Zala megye (31,6 százalék) – között 17,2 százalékpontos különbség van. Ez a szakszervezetek szerint azt mutatja, hogy egyes megyékben nagy számban jelentek meg olyan foglalkoztatók, amelyek nem igényelnek kvalifikált munkaerőt. Ez pedig bizonyos térségek számára a tömeges dolgozói szegénységet jelenti – teszi hozzá a háttéranyag.

Szegénység a közszférában

A közszférában sem jó a helyet. Az elmúlt hat évben a közszolgálati keresetek reálértéke drasztikusan csökkent – főleg amiatt, hogy a bértarifák hat éve változatlanok, valamint mert megszűnt a 13. havi juttatás, jutalmazásra nincs forrás és jelentősen csökkentek – vagy végképp megvonták – a béren kívüli juttatásokat. Ennek eredőjeként egy meglehetősen lesújtó kép alakult ki: a közszférában dolgozó mintegy 660-680 ezer alkalmazottnak több mint negyede (28,4 százaléka) nem a reá irányadó illetménytábla szerinti fizetést kapja, hanem közel 40 ezer fő a minimálbért (nettó 66 483 forintot), illetve 145-150 ezer fő fizetése – függetlenül a képzettségtől és a szolgálati időtől – a szakmunkás bérminimummal (nettó 77 290 forint) egyenlő.

A közszolgálati munkavállalók több mint 50 százalékának (körülbelül 350 ezer főnek) 2010 óta változatlan a nominális nettó keresete. 2011-től pedig a személyi jövedelemadó változása (az adójóváírás kivezetése) miatt a bruttó 243 ezer forintnál kevesebb illetménnyel rendelkezők számára – a fizetésük négy évvel ezelőtti nominális összegének megtartása érdekében – bérkompenzációt kell fizetni.

A helyzet tarthatatlanságát mutatja a szakszervezetek szerint, hogy például a bentlakásos, nem kórházi ellátásban és a szociális ellátásban dolgozók több mint 60 százaléka (!) a legkisebb törvényes bérnek megfelelő jövedelmet visz haza. Számukra minden emelés a minimálbéren és a garantált bérminimumon azonnali jövedelemnövekedést okoz. Amennyiben viszont csak a fizetési osztályokat nézzük, akkor 150 ezer közalkalmazott kevesebbet keresne, mint a minimálbér (!), ami azt mutatja az elemzés szerint, hogy ebben a formában nem jó a bértábla, idejét múlt.

Miért alacsonyak a bérek?

Egy piacgazdaságban az államnak is van eszközrendszere arra, hogy nyomást gyakoroljon a bérrendszerre – jegyzi meg a háttéranyag. Jelenleg Magyarországon az állam munkáltatóként határozza alkalmazottainak bérét, amit három területen szabályoz.

Az egyik a közmunkások köre, ahol a minimálbérnél alacsonyabb bérezési szintet határoztak meg. Ez nyilvánvalóan lefele nyomja a béreket a vállalkozói szektor azon részében is, akik kapcsolódási területekkel bírnak a közfoglalkoztatással – jegyzi meg a szakszervezeti háttéranyag.
A másik kört a közalkalmazottak jelentik, akiknek a bérét törvények szabályozzák. Az állam ebben a körben a szakszervezetek szerint elindulhatna a béremelések felé, és ezzel indirekt módon rászorítaná a versenyszférát is a béremelésekre. Az elmúlt évek tapasztalata azonban azt mutatja, hogy minden konvergenciaprogram állandó eleme volt a bérbefagyasztás a közszférában, és csak néhány kiválasztott területen történt lokális bérrendezés (oktatás, egészségügy, szociális terület) – emeli ki a dokumentum.
A harmadik kört azok a vállalatok jelentik, ahol az állam a tulajdonos, és így meghatározhatja a bérszínvonalat. Itt még erősebben érvényesíthetné az állam a versenyszféra irányába is a bérfelhajtó szerepét.

A nagyon alacsony bérszínvonalat Magyarországon a szakszervezetek szerint az eredményezi, hogy az elmúlt években az állam munkáltatóként mindhárom fronton visszafogta a bérnövekedést, ami találkozott a munkáltatók rövid távú igényeivel.

Elrugaszkodott “követelések”?

A szakszervezetek által megfogalmazott célok is árulkodóak a magyar helyzet drámaiságáról. A MaSZSZ – a dokumentum szerint – egyetért azzal az Európai Szakszervezeti Szövetség kezdeményezéssel, hogy “Európának a bérekre úgy kell tekintenie, mint a növekedés forrására és az árstabilitás oszlopára. (…) A reálbérek jelentős növekedésére van szükség ahhoz, hogy a gazdaságot erős növekedési pályára sikerüljön állítani és a fizetőképes keresletet növelni lehessen.” Ezt az elvet kellene érvényesíteni Magyarországon is a szakszervezetek szerint, amelyet viszont csak úgy lehet elérni, ha mindenki számára átlátható, középtávú és garanciákkal övezett bérfelzárkóztatási programot fogadnak el az érintett felek.

Ezek után viszont a megfogalmazott cél így szól: “önkritikusan be kell látnunk, hogy nem olyan célokat kell kitűzni, mint a nyugati bérszínvonal elérése, hanem ennél elsőre talán kevésbé ambiciózus, de a mindennapok szempontjából érthetőbb elvárást. Ez pedig legyen az, hogy a bérfelzárkóztatási program végére minden teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozó annyi keresettel rendelkezzen, amely minimálisan eléri a létminimum szintjét.” A MaSZSZ javaslatai olyan elemeket tartalmaznak, amelyek alapján 2018-ig bevezetett bérpolitikai intézkedésekkel érnék el azt a szintet, hogy minden teljes munkaidőben dolgozó legalább a létminimumnak megfelelő összeget vihesse haza.

A MaSZSZ ajánlatai

• egységesíteni kell a minimálbér és a közfoglalkoztatotti bér összegét;
• meg kell őrizni a minimálbér és a garantált bérminimum közötti arányt
• jelenleg a nettó minimálbér összege (gyermekek után járó adókedvezmény nélkül) a létminimum értéknek a 76%-a. Ennek a távolságnak a fokozatos közelítésére van szükség, hogy 2018-ban a két összeg közötti távolság nullára csökkenjen
• a minimálbér emelésének hatását végig kell vezetni a közalkalmazotti rendszeren. Természetesen ágazati életpálya modellek ezen felül további emeléseket kell, hogy eredményezzenek főképpen a munkaerőhiánnyal küszködő területeken
• ezzel együtt az államnak vállalnia kell, hogy minden évben legalább a minimálbér emelésének megfelelő mértékékű általános béremelést hajt végre az állami vállalatoknál.

Ennél a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) követelései sem sokkal forradalmibbak; az övék is mindössze annyiról szól, hogy a közszférában például legyen hároméves bérmegállapodás, amelynek célja az lenne, hogy 2017-re valamennyi közszolgálati munkavállaló reálkeresete érje el a 2008-as (!) szintet.

Az MKKSZ által javasolt hároméves bérmegállapodás fő tételei:

• általános – mindenkit érintő – bérrendezés 2015. január 1-től
• Minimálbérhez kötött alsó bérhatáros közszolgálati illetményrendszer kidolgozása
• Életpályarendszerek bevezetésének folytatása (egészségügy, szociális közszolgálati, kulturális)
• Az életpálya és a nyugdíjrendszer összehangolása
• Egységes közszolgálati cafeteria
• A túlmunka díjazásának egységes rendszere

Jön az államreform – Ez lesz a megoldás?

Lázár János, Miniszterelnökséget vezető miniszter a szerdai (október 22.) a kormányülésen született döntéseket ismertetve bejelentette, hogy a kormány belevág az államreformba: a vállalkozások megkönnyítését, a bürokrácia csökkentését és közszolgák létszámának csökkentését tűzték ki célul. Mint Lázár elmondta, Magyarországon az állami közszolgák aránya 22 százalék, ami uniós mércével mérve nagyon magas, egymillióan kapnak fizetést az államtól, ami a kormány szerint felülvizsgálatra szorul. Arra az újságírói kérdésre viszont, hogy hány százalék lenne az ideális, nem válaszolt, mint mondta, a létszámleépítés kapcsán konkrét számokról nem esett szó a kormányülésen.

Lázár arról is beszélt, hogy 2015. július elsejével a fegyveres testületeknél – honvédség, rendőrség, NAV – jelentős béremelés lesz, 2016 júliusában pedig elkészül a közszolgálati életpályamodell is.

Szintén szerdai sajtóértesülés volt, hogy a leépítést a Külügyminisztériumban kezdik, a hónap végén 220-an kapják meg a felmondásukat.
(Szabó Zsuzsanna)