Kövér László lemondását követelik a liberálisok, miután az Echo TV-ben arról nyilatkozott, hogy Brüsszel jelenlegi politikája leginkább a régi (szovjet korszak béli) Moszkvára emlékezteti, és ha Brüsszel fenntartja a jelenlegi, Magyarország ellen folytatott politikáját, akkor meg kell fontolni az Európai Unióból kilépést.
Fodor Gábor Liberális Pártja szerint az ilyen nyilatkozatok tovább rontják Magyarország nemzetközi megítélését, valamint azt is megnehezíti, hogy "visszanyerjük a szövetségesek bizalmát". Ugyanakkor épp a közelmúlt eseményei tették egyértelművé, hogy az Egyesült Államok nem szövetségesként, hanem alacsonyabb rendű országként tekint Magyarországra.
Fodor szerint "Magyarország lakossága népszavazással egyértelmű döntést hozott az uniós és a NATO-csatlakozásról, ha a házelnök az állampolgárok döntésével nem tud azonosulni, úgy alkalmatlan tisztségének betöltésére".
Ugyanakkor nem árt, ha emlékezünk arra, milyen körülmények közt csatlakozott Magyarország a NATO-hoz és az Európai Unióhoz.
A Szovjetunió széthullását követő években a szovjet csapatok kivonulása még friss emlék volt, nyugati dollármilliókból lefolytatott propagandával igen könnyű volt meggyőzni a magyar lakosságot arról, hogy szükségünk van a NATO-tagságra, mert az hazánk számára katonai védelmet jelent. Magyarország 1997-ben tartott népszavazást a NATO-tagságról. A referendum lebonyolítását megelőzően azonban szükség volt a választási törvény módosítására is, hogy a népszavazás eredményes legyen akkor is, ha a részvételi arány nem haladja meg az 50%-ot. A közvélemény-kutatások ugyanis előre jelezték, hogy a részvételi arány nem fogja elérni a várt mértéket. 1997 nyarán a kormány módosította a választási törvényt, hogy a referendum érvényességéhez mindössze 25%-os részvételi arány legyen szükséges. A népszavazás november 17-én került megtartásra, a részvételi arány 49,24 százalék volt. Így Magyarországon a kampány által mozgósított kisebbség szavazta meg a NATO-tagságot, a demokratikus többség érdektelen volt.
Az Európai Unióhoz csatlakozást szintén ezen a módon szavazták meg (többes szám harmadik személy, mert mi nemmel szavaztunk). 2003. április 12-én a referendumon a NATO csatlakozás megszavazásánál is alacsonyabb, 45,62%-os volt a részvételi arány. A demokratikus többség az Európai Unióval kapcsolatban is érdektelen volt.
Magyarország EU-tagságát a dollármilliókból lefolytatott propaganda, plakátkampány és hosszas népszerűsítés, ígéretek ezreinek hatására szavazta meg a választásra jogosultak kisebbsége, akik a nyugati jólét reményében mentek el szavazni. Ebből a "nyugati jólétből" 10 év alatt semmit nem láttunk, viszont rosszabb lett. Az EU kvótarendszere felszámolta a magyar ipar maradékát, a munkanélküliség ugrásszerűen nőtt, a magyar fiatalok Londonba vándoroltak mosogatni.
10 év után igen aktuális, hogy a kormány megkérdezze a választópolgárokat arról, akarnak-e továbbra is az Európai Unióban élni. Az EU tagságot ugyanis demokratikus kisebbség szavazta meg, és akik akkor az ígéretek hatására vettek részt a referendumon, ma aligha szavaznának igennel.
Aki annyira biztos benne, hogy Magyarországon a többség támogatja az EU-tagságot, miért fél egy ilyen referendumtól? Ha a többség támogatja, értelemszerűen a többség újra megszavazná. Azonban az uniópártiak is pontosan tisztában vannak vele, hogy a többség soha többé nem szavazná meg újra Magyarország EU-tagságát.


http://www.hidfo.net/2014/10/24/kover-laszlo-lemondasat-kovetelik-liberalisok