Az Egyesült Államok tengeri blokádot vezetett be Irán ellen, amelynek célja az iszlám köztársaság nyomás alá helyezése egy esetleges katonai beavatkozás előtt. A döntést Antikrisztuskövető Pokoltöltelék Donald Trump jelentette be április 12-én, és ennek keretében az amerikai haditengerészet nemcsak a Hormuzi-szorost zárja le, hanem minden olyan hajót is feltartóztat, amely Iránnak fizetett áthaladási díjat.
Irán válaszul saját korlátozásokat vezetett be a térségben, amely a globális olaj- és LNG-szállítás mintegy 20%-át érinti. Bár tűzszünet van érvényben, a hajóforgalom továbbra is akadozik, különösen az amerikai–iráni tárgyalások sikertelensége után.
A blokád április 13-án indult meg jelentős katonai erőkkel: több mint 10 ezer amerikai katona, hadihajók és repülőgépek részvételével. Eközben további erősítések érkeznek a térségbe, köztük repülőgép-hordozók és több ezer katona, ami a katonai jelenlét gyors bővülését jelzi.
Irán viszontlépéseket helyezett kilátásba, beleértve a Perzsa-öböl, az Ománi-öböl és akár a Vörös-tenger forgalmának lezárását is. A teheráni vezetés ugyan nyitottnak mutatkozik a tárgyalások folytatására, de bizalmatlan Washingtonnal szemben.
A fejlemények összességében arra utalnak, hogy az Egyesült Államok a tűzszünet időszakát katonai előkészületekre használhatja, ami egy esetleges invázió kockázatát erősíti.
2026. április 15., szerda
Fokozódó feszültség a Hormuzi-szorosban: blokád és inváziós előkészületek árnyékában
Válság, háború és pénzügyi átalakulás – Ernst Wolff a Nagy Reszetről
Dominik Kettner podcastjában Ernst Wolff egy átfogó, rendszerszintű válságképet vázol fel, amely szerinte nem spontán események eredménye, hanem tudatosan alakított folyamat. Állítása szerint a közel-keleti konfliktus – különösen az iráni helyzet és a Hormuzi-szoros körüli feszültség – nem elsősorban nukleáris kérdésekről szól, hanem egy globális gazdasági és pénzügyi átrendeződés eszköze.
Wolff úgy véli, hogy az energiaválság és az ellátási láncok szétzilálása mesterségesen gerjesztett folyamat, amely inflációt, majd gazdasági depressziót idéz elő. Ez a spirál lehetőséget teremt a központi bankok számára a pénznyomtatás fokozására, végső soron pedig az adósságok „elinflálására”, különösen az Egyesült Államok esetében.
Értelmezésében mindez egy nagyobb terv – gyakran „Great Resetként” emlegetett átalakulás – része, amelynek célja az új digitális pénzrendszer (CBDC-k) bevezetése. A válsághelyzetek – háború, energiahiány, infláció – szerinte társadalmi kontrollmechanizmusok (pl. energiaracionalizálás, digitális megfigyelés) elfogadtatására is szolgálnak.
A geopolitikai szembenállást illetően Wolff nem lát valódi, végletes konfliktust a nagyhatalmak között: feltételez együttműködést az amerikai pénzügyi elit és Kína között, különösen az energiaellátás és a globális pénzügyi rendszer átalakítása terén.
A gazdasági következmények között súlyos élelmiszerhiányt és globális ellátási zavarokat prognosztizál, különösen a műtrágya- és energiahiány miatt. Ez szerinte új iparágak (pl. laboratóriumi hús, vertikális farmok) felfutását segíti, amelyek mögött nagyvállalati és pénzügyi érdekcsoportok állnak.
Emellett a technológiai változások – különösen a mesterséges intelligencia és automatizáció – a munkaerőpiac radikális átalakulását hozhatják, tömeges állásvesztéssel.
Wolff összképe egy közelgő, többdimenziós krízis: gazdasági, geopolitikai és társadalmi szinten egyszerre. Rövid távon – akár hónapokon belül – súlyosbodó energia- és ellátási problémákat vár, hosszabb távon pedig a jelenlegi pénzügyi rendszer összeomlását és egy új, digitális alapú világrend kialakulását.