A nyugati katonai blokk először nevezi meg kihívásként Pekinget
Bradley
Blankenship amerikai újságíró, rovatvezető és politikai kommentátor.
Szindikált rovata van a CGTN-nél, és szabadúszó riporterként dolgozik
nemzetközi hírügynökségeknek, többek között a Hszinhua hírügynökségnek.
Mit jelent a NATO új stratégiai koncepciója Kína számára
Az
Észak-atlanti Szerződés Szervezetének (NATO) legutóbbi madridi
csúcstalálkozóján a szövetség 2010 óta először állította össze
"stratégiai koncepció" dokumentumát. A koncepcióban Oroszországot
nevezik meg a szövetségesek biztonságát fenyegető legfontosabb
fenyegetésként - de most először említi meg Kínát is, mint aggodalomra
okot adó tényezőt. Bár a NATO nem alkalmazkodott egyes tagállamok
provokatív retorikájához, Kína megemlítése mégis jelentős.
A
"Stratégiai környezet" című értékelésében a NATO egy egész bekezdést, a
13. pontot szentelte Kínának. Azt mondta, hogy Kína "kinyilvánított
ambíciói és kényszerítő politikája kihívást jelent érdekeink,
biztonságunk és értékeink számára. A Kínai Népköztársaság politikai,
gazdasági és katonai eszközök széles skáláját alkalmazza globális
lábnyomának növelésére és hatalmának kivetítésére, miközben
stratégiáját, szándékait és katonai kiépítését illetően átláthatatlan
marad. A KNK rosszindulatú hibrid és kiberműveletei, valamint
konfrontatív retorikája és dezinformációja a szövetségeseket veszi
célba, és árt a szövetség biztonságának."
Frissített stratégia, új tagok, régi ellenségek: A NATO-csúcstalálkozó legfontosabb eseményei
"A KNK
arra törekszik, hogy ellenőrzése alá vonja a kulcsfontosságú
technológiai és ipari ágazatokat, a kritikus infrastruktúrát, valamint a
stratégiai anyagokat és ellátási láncokat. Gazdasági befolyását
stratégiai függőségek létrehozására és befolyásának növelésére használja
fel. Arra törekszik, hogy felforgassa a szabályokon alapuló nemzetközi
rendet, többek között az űr-, a kiber- és a tengeri területeken. A
Kínai Népköztársaság és az Orosz Föderáció közötti egyre mélyülő
stratégiai partnerség és a szabályokon alapuló nemzetközi rend
aláásására irányuló, egymást erősítő kísérleteik ellentétesek
értékeinkkel és érdekeinkkel" - teszi hozzá a közlemény.
A 14.
pont úgy tűnik, hogy visszavesz ebből a konfrontatív álláspontból,
amikor azt mondja, hogy a NATO továbbra is "nyitott a KNK-val való
konstruktív elköteleződésre, beleértve a kölcsönös átláthatóság
megteremtését, a szövetség biztonsági érdekeinek védelme érdekében". De
azt is kimondja, hogy a tagok azon fognak dolgozni, hogy kezeljék a
Kína által jelentett "rendszerszintű kihívásokat", amire a "kooperatív
biztonság" című részben is utalnak, kijelentve, hogy "az
Indo-csendes-óceáni térség fontos a NATO számára, mivel az ottani
fejlemények közvetlenül befolyásolhatják az euroatlanti biztonságot".
Először
is, ez az egész értékelés hitelt ad annak a rendkívül hibás logikának,
hogy Kína valahogy aláássa a nyugati ipart. A tény az, hogy a
globalizáció, egy nyugati országok által kezdeményezett folyamat, a
globális piaci verseny fokozódását eredményezte. Kína nem torzította el
ennek a versenynek a szabályait, csupán tisztességesen megnyerte
azokat, ami nem meglepő, hiszen Kína rendelkezik a világ legnagyobb,
ráadásul magasan képzett lakosságával.
Kína figyelmeztet az "ázsiai NATO" ellen
Érthető
módon Peking ezt úgy fogja fel, mint a fejlődésének tiszteletlenségét,
amelyet békésnek és a világ számára kölcsönösen előnyösnek tekint.
Amikor a kínai államtanácsos és védelmi miniszter, Wei Fenghe június
19-én Szingapúrban, a legutóbbi Shangri-La Párbeszéd alkalmával
beszélt, miközben amerikai kollégája is jelen volt, kifejezetten ezt
jegyezte meg. A Kína befolyásának "megfékezésére" irányuló
erőfeszítések lényegében arra irányulnak, hogy megállítsák Kína
fejlődését, amelyet az emberiség történelmének legnagyobb
szegénységellenes kampánya kísért. Ez ellen harcolni aljasul
erkölcstelen.
A másik
pont ezzel kapcsolatban az, hogy lényegében 30 országra terjeszti ki
az amerikai stratégiát Kínával szemben, az úgynevezett "stratégiai
kétértelműséget". Ez önmagában is rendkívül provokatív, mert azt
jelenti, hogy a NATO és Kína kapcsolata ugyanolyan kiszámíthatatlan és
kaotikus lehet, mint a jelenlegi amerikai-kínai kapcsolat. Ez már
önmagában is viharosabbá teszi a világgazdaságot, tekintve, hogy az USA
és Kína a világ két legnagyobb gazdasága, de az Európai Unió nagy
részének bedobása még nagyobb katasztrófát jelentene.
A NATO
stratégiai koncepciója egyértelműen nyitva hagyja az ajtót a szövetség
számára, hogy beavatkozzon Kína szomszédságába. Megjegyzendő, hogy a
NATO dokumentumában a saját szomszédságáról is említést tesz, azaz a
nagyhatalmi politika koncepcióját a saját érdekeit illetően elismeri,
de Kína érdekeit nem ismeri el. Ez egy rendkívüli tévedés, amely már jó
ideje az USA/NATO politikájának kézjegye, és amely megteremtette
például a jelenlegi ukrajnai konfliktus feltételeit.
Végezetül
pedig el kell ismerni, hogy bár a dokumentum erősen utal
Oroszországra, és a NATO keleti szárnyán Európában a csapatok fokozott
jelenléte kíséri, ennek még mindig köze van a Kínával kapcsolatos
amerikai stratégiai gondolkodáshoz. Az egyik értékelés, amely véleményem
szerint nagy befolyással bír az amerikai biztonsági államban, A. Wes
Mitchell, az európai és eurázsiai ügyekért felelős korábbi helyettes
államtitkáré.
Ázsiai nemzet NATO-misszióra törekszik
Egy
2021 augusztusában a The National Interest című lapban megjelent
írásában azt mondta, hogy egy kétfrontos háború Oroszországgal és
Kínával nem lenne megnyerhető, ezért az USA-nak meg kell találnia a
módját annak, hogy mindkettővel való konfrontációját eltolja. A cikk
szerint az USA-nak halálos csapást kell mérnie Oroszország európai
befolyására, és arra kell kényszerítenie, hogy keleti hatalom legyen.
"Egyszerűen
fogalmazva, a célnak az kellene lennie, hogy enyhítsük Amerika
egyidejűségének problémáját azáltal, hogy Oroszországot arra
ösztönözzük, hogy kevésbé legyen európai hatalom - és inkább ázsiai" -
írta. Megjegyzendő, hogy ez a cikk nem csak egy magazinban jelent meg,
hanem egy jelentésen alapul, amelyet Mitchell 2020-ban írt a Pentagon
számára.
A NATO
stratégiai koncepciójának Oroszországra való összpontosítása és a
szövetség közelmúltbeli intézkedései Mitchell stratégiájának pontos
megvalósításának tűnnek. Vagyis Oroszország kiszorítása Európából az
ukrajnai konfliktus és a NATO keleti frontjának kiépítése révén - ezzel
egy potenciális kétfrontos konfliktus megkísérlése Oroszországgal és
Kínával. Bár a stratégiai koncepció most Oroszországra összpontosít,
egyértelműen Kína van a célkeresztben, mint a következő fő célpont.
