„Négymillió nigger vesztette el a munkáját” –
fogalmazott általános felháborodást kiváltva az Európai Parlament
szerdai plenáris ülésnapján Janusz Korwin-Mikke, szélsőjobboldali
lengyel politikus. A gazdasági kérdésekben szélsőségesen liberális,
társadalmi problémák terén pedig szélsőségesen konzervatív nézeteket
valló, 72 éves Korwin-Mikke a minimálbér bevezetése ellen érvelt rossz
angolsággal, amikor az Egyesült Államokban John F. Kennedy által
bevezetett minimálbér hatásait hozta fel példaként a fent idézett mondat
kíséretében.
A kijelentést ráadásul nem hagyta ennyiben:
párhuzamot vonva Európa „negroinak” nevezte azt a 20 millió fiatalt,
akik szerinte a minimálbér létezése miatt nem jutnak ma munkához a
kontinensen.
A gyakran csak lengyel Jörg Haiderként emlegetett JKM (sokszor csak
monogramjával utalnak Korwin-Mikkére a lengyel médiában) nem most
először okoz felháborodást. A 80-as években a Szolidaritásból induló
politikus több mint 20 éve hangoztatja nézeteit a lengyel politikai élet
perifériáján, általában mindössze 1-2 százalékos választási eredményt
elérve (egy rövid hazai képviselőséget leszámítva a ’90-es évek elején).
Az idei EP-választások
EU-ellenes hullámai azonban váratlanul 7,5 százalékos eredményt hoztak
számára, ezzel a negyedik erővé téve pártját hazájában. Egyes azóta
készült kutatások már tíz százalék környékén is mérték Korwin-Mikke és
az Új Jobboldal Kongresszusának támogatottságát.
Az EU, mint kommunista projekt
Kevés ember szállt nála élesebben unióellenes retorikával síkra. A
veterán botrányhős saját bevallása szerint belülről rombolná le az
európai integrációt, a Bizottság épületét bordélyházzá alakítaná, a
választási eredmények fényében pedig rögtön kijelentette: néhány hónap
alatt olyan pokollá teszi az EP-ét,
hogy sokáig emlékezni fognak rá. Brüsszelben újságírói kérdésre
válaszolva cinikusan megjegyezte, hogy nézetei ellenére örömmel
elfogadta mandátumát, hiszen ez „immunitást, egy kis pénzt és képviselői
irodát” biztosít számára.
Az Európai Uniót kommunista projektnek, Barrosót pedig maoistának
nevező, mindig jellegzetes csokornyakkendőt hordó politikusnak
képviselői pályafutása első hónapjában ez már a legalább a második
botránya volt. Néhány hete, amikor a lengyel EP-képviselők a külügy
épületében találkoztak a közös ügyek megvitatása érdekében, felpofozta
Michał Boni volt közigazgatási és digitalizálási minisztert, saját
bevallása szerint azért, mert az 1992-ben sértegette őt a lengyel szejm
szószékén. Miután Boni nyilvánosságra hozta az ügyet, Korwin-Mikke
megjegyezte, hogy bár csak egy „szimbolikus pofonról” volt szó, most már
sajnálja, hogy nem köpte le képviselőtársát. Az eset után Sikorski
lengyel külügyminiszter kijelentette, hogy amíg ő áll a tárca élén, a
szélsőséges politikus nem teheti be többet a lábát a külügy épületébe.
A mostani egyébként JKM második felszólalása volt az új parlament
plenáris ülésein. Első hozzászólásában a globális felmelegedést
áltudományos humbugnak nevezte, ami véleménye szerint bizonyos csoportok
érdekeinek megfelelően mindössze annyit szolgál, hogy az EU által
„megszállt országok” nulla növekedést produkáljanak a
széndioxid-kibocsátási kvótáknak köszönhetően. JKM egyébként ragaszkodik
az angol nyelvű felszólalásokhoz, ezáltal mind képviselőtársainak, mind
a tolmácsoknak nehéz pillanatokat szerezve.
Nézzen szét az EU nem hivatalos fővárosában, Brüsszelben!
A korábbi bridzsbajnok politikus és párttársai függetlenként
tevékenykednek az Európai Parlamentben, miután még Marine Le Pen is túlságosan szélsőségesnek
ítélte meg nézeteiket az együttműködéshez. Korwin-Mikke demokráciáról
és nőkről vallott gondolatait megismerve ez nem is meglepő:
előszeretettel hangoztatja ugyanis, hogy ő maga monarchia-párti, a
demokráciát a „többség zsarnokságának”, a valaha volt „legbutább”
kormányzati formának tartja; véleménye szerint az ideális államban egy
uralkodó kormányoz Isten kegyelméből.
Ha pedig már demokrácia, akkor a nőknek legalábbis nem szabadna
szavazniuk. Véleménye szerint „tudományos tény”, hogy a nők butábbak a
férfiaknál, ráadásul nem is érdekli őket a politika, mindig csak a
jóléti állam populista ígéreteire szavaznak. Indoklása szerint evolúciós
okai vannak annak, hogy a nők kevésbé intelligensek, elvégre „egyetlen
értelmes emberi lény sem lenne képes napi egy óránál többet tölteni egy
kisbabával és az állandó értelmetlen gügyögéseivel.”
Az erősen Putyin-párti, az orosz elnököt és Augusto Pinochet volt
chilei diktátort politikai példaképének tartó Janusz Korwin-Mikke a
történelemről még szélsőjobboldali mércével mérve is sajátos nézeteket
vall. Egy interjúban kijelentette, hogy semmilyen bizonyíték nincsen
arra, hogy Hitler tudott volna a holokausztról és a koncentrációs
táborok létezéséről.
Blogja Lengyelország egyik leglátogatottabb politikai blogja, ahol a
paralimpia kapcsán kifejtette, a Paralimpiai Játékokat nem tartja
sportnak, és annak semmi keresnivalója a képernyőn. Meglátása szerint
Európa egyre inkább a szegények és az „életképtelenek” támogatását
helyezi középpontba, így hagyva, hogy kolonizálja a világ az öreg
kontinenst. „Olyan mintha bridzsversenyt rendeznék Down-szindrómásoknak”
– jellemezte a sporteseményt hatalmas felháborodást kiváltva a
politikus.
Korwin-Mikke természetesen a gazdaságról is szélsőséges nézeteket
vall, bírálói szerint a híres libertárius közgazdász, Milton Friedman
hithű szocialistának tűnik mellette. Egyik emlékezetes produkciójaként a
magas lengyel adók ellen tiltakozva az Államkincstár épülete előtt
elfogyasztotta saját adóbevallását.
Bár a radikális politikus térnyerése valóban aggodalomra ad okot, két
dolgot nem szabad elfelejteni ezzel kapcsolatban. Egyrészt, hogy
Lengyelországban – hazánkhoz hasonlóan – európai viszonylatban is
alacsony volt a részvétel: a választópolgárok kevesebb mint 24 százaléka
ment el voksolni, az alacsony részvétel pedig sok esetben a
szélsőségeseknek kedvez. Másrészt pedig Lengyelországban már az 1990-es
évek óta nagy hagyománya van az antipártok sikerének. A hatalommal és a
politikai rendszerrel elégedetlen szavazók szinte minden választáson
parlamentbe juttatnak egy anti-establishment-jellegű meglepetéspártot,
ami aztán rendszerint egyetlen ciklus után eltűnik. Andrzej Lepper
Önvédelem pártja a 2000-es évek elején töltötte be ezt a szerepet, a
2011-es választásokon pedig a szélsőséges liberális botrányhős Janus Palik
pártja kapott 10 százalékot. Palikot az Európai Parlamentben most nem
szerzett mandátumot, a felmérések szerint pedig a Szejmbe való újbóli
bejutásra sincsen nagy esélye.
Megjegyzés: Furcsák ezek az európai "szélsőséges"
nemzeti pártok. Sok-sok mindent összehordanak a valóságos út helyett -
az igazságkeresés és annak védelme helyett - a liberális médiának
számtalan támadási felületet biztosítva ezáltal. Mint eme fenti példánk
is bizonyítja. És itt egyedül a hitelesség forog kockán.
Vajon itthon a Hungaristák létezését miért hellgatják el? Mert hitelesek?
Mert hitelesek!
Hírfigyelő Szolgálat