Egyelőre
 nem mutatkoznak jelei annak, hogy a hétköznapokban  is érezhetővé válna
 a kormányfő által illiberális demokráciának  nevezett felállás. A 
kisebb, vagyon elleni bűncselekményekkel szemben  tehetetlenek a 
hatóságok, de a magántulajdon védelme máig  bűncselekménynek számít.
Mit 
tehet az a gazda, aki tisztességes, termelő munkát folytat, de  bűnözők 
behatolnak a birtokára, és egyévi munkája eredményét  eltulajdonítják? 
Tisztességes ember ilyenkor a rendőrséghez fordul, hogy  az illetékes 
hatóságok oldják meg a problémát – hiszen ez az állam  feladata. 
Magyarországon azonban úgy tűnik, az állam úgy akarná saját  
hatáskörében tartani a bűnözők elleni fellépést, hogy az illetékes  
hatóságok nem rendelkeznek kellő eszközökkel a kisebb bűncselekmények  
ellehetetlenítésére. A szakmai diskurzust máig átitatja a liberális  
dogma, az egyéni szabadságjogok káros mértékű túlhangsúlyozása. Ennek a 
 hibás rendszernek szemléletes példája, hogy ma elítéltek egy gazdát, 
aki  a hatóságok tehetetlensége miatt arra kényszerült, hogy megvédte 
saját  tulajdonát a bűnözőkkel szemben.
A mai 
napon bűnösnek nyilvánították és 7 év börtönre ítélték azt a  
vácszentlászlói férfit, aki fagyállót öntött a saját borába, mert  
tehetetlen volt azzal szemben, hogy a bűnözők bejárnak birtokára és  
kifosztják. A sajtót mindaddig nem foglalkoztatta az eset, ameddig a  
bűnözők zavartalanul működtek, és más munkájának eredményét következmény
  nélkül eltulajdoníthatták. Úgy tűnik azonban, a rendőrség is 
tehetetlen  az ehhez hasonló esetekben, mert a gazda saját vallomása 
szerint  “tehetetlennek érezte magát a tolvajokkal szemben” – tehát nem 
volt  jelen az állami szerv, aminek ezt a problémát kezelnie kellett 
volna. A  sajtót akkor kezdte foglalkoztatni az ügy, amikor a bűnöző  
vesztette életét a lopott borral elfogyasztott fagyálló miatt.
Az eset 
rámutat arra az abszurd helyzetre, ami ma Magyarországon  továbbra is 
fennáll. A tisztességes ember sérelmet szenvedett a bűnözők  
tevékenysége miatt – a rendőrség nem kezelte a problémát, és a sajtót  
sem érdekelte. Amint a bűnöző sérelmet szenvedett – az ügy máris  
büntetőüggyé vált, és a sajtót foglalkoztatja a kérdés, mert az egyén  
jogai sérültek.
V. Pálra
 gyakorlatilag amiatt szabtak ki 7 évi börtöntüntetést, mert  az állam 
nem biztosít kellő eszközöket a rendőrség számára ahhoz, hogy a  kisebb 
bűncselekmények ne maradjanak következmény nélkül – de eközben  az egyén
 számára sem engedélyezi, hogy saját magántulajdonát megvédje,  ha a 
rendőrség arra nem képes. Amennyiben a kormány valóban elkötelezett  az 
úgynevezett “illiberális demokrácia” megvalósítása felé, az eset egy  
precedens értékű felmentéssel kellene végződjön. Az a jogi környezet  
ugyanis, ami lehetővé teszi, hogy a bűnözőnek több joga legyen, mint a  
tisztességes, törvényes módon élő embereknek, a liberális demokrácia  
sajátossága.
A
 liberális demokrácia jogi környezete a tisztességes embert  
rákényszeríti arra, hogy kriminalizálódjon, és maga is bűncselekményt  
kövessen el, ha nem akar a bűnözőkkel szemben kiszolgáltatott helyzetben
  maradni. V. Pál nem a szokványos értelemben vett bűnelkövető, hanem a liberális demokrácia jogi környezetének áldozata.