Amerikai kormányügynökök adták ki a CIA kémszoftvereit

Az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség összegyűjtött más országokból származó kiberhadviselési módszereket, melyeket saját céljaira használt fel, hogy riválisaikra terelje a gyanút. A WikiLeaks kedden kezdett nyilvánosságra hozni egy minden eddiginél nagyobb, a CIA tevékenységével kapcsolatos archívumot.

„A CIA távoli vezérlésű eszközökért felelős ága, az UMBRAGE csoport begyűjti azokat a támadási technikákat, melyekhez más országokból ellopott malware-ekből jutnak hozzá, beleértve az Oroszországi Föderációt is. Az UMBRAGE és más kapcsolódó projektek segítségével a CIA nem csak fokozni tudja a támadások számát, de emellett másra terelheti a gyanút azáltal, hogy azoknak a csoportoknak az „ujjlenyomatait” hagyja hátra, melyektől az adott programot ellopták.” – áll a WikiLeaks sajtóközleményében.

Repülőgépek zuhannak le, atomerőművek meghibásodnak - háború a XXI. században

A WikiLeaks szerint az UMBRAGE jelszavakat gyűjt és felelős az antivírusok elkerüléséért – a közleményben emellett az áll, hogy a CIA a közelmúltban elveszítette az ellenőrzést az arzenáljához tartozó malware-ek, vírusok, trójaiak, távoli vezérlésű rendszerek és az ezekkel kapcsolatos dokumentáció felett, így ezek nyilvánosságra fognak jutni.

A weblap szerint a WikiLeaks amerikai kormányzati hackerektől kapott hozzáférést a CIA által használt kémprogramokhoz és globális használatukkal kapcsolatos dokumentációhoz.

Ezek az információk egész más kontextusba helyezik az elmúlt hónapok történéseit, hiszen novemberben az amerikai elnökválasztások során Oroszországot vádolták azzal, hogy beavatkozott a választási folyamatba. A WikiLeaks azonban olyan adatokat kezd nyilvánosságra hozni, melyekből kiderül, hogy a CIA előszeretettel használt olyan módszereket, melyekkel más országokra – különösen Oroszországra – tereli a gyanút az általa elkövetett kiberbűncselekményekkel kapcsolatban.


http://www.hidfo.ru/2017/03/amerikai-kormanyugynokok-adtak-ki-a-cia-kemszoftvereit/

Németország is „nagyon komolyan veszi” a WikiLeaks kiszivárogtatását

Németország állandó kapcsolatot tart az Egyesült Államokkal a kiberbiztonságot érintő kérdések terén, és komolyan veszi a WikiLeaks által kiszivárogtatott információkat – mondta Sebastian Fischer, a külügyminisztérium szóvivője.

Kedden a WikiLeaks elkezdett nyilvánosságra hozni egy eddig példátlan nagy mennyiségű archívumot a CIA tevékenységével kapcsolatban. E szerint az amerikai titkosszolgálat globális szinten lehallgatja az okostelefonokat és üzenetküldő alkalmazásokat, emellett más országoktól lopott programokkal riválisaira tereli a gyanút kibertámadások elkövetésével. A német hatóságokra fokozott nyomás nehezedik az újabb kiszivárogtatás kapcsán, mert a német hatóságok már évek óta próbálják eltussolni az amerikai megfigyelési botrányt: a „szövetséges” ország nem csak Angela Merkel és számos más vezető politikus telefonjait hallgatta le, de kiderült, hogy egy német titkosszolgálat is amerikai megrendelésre figyelt meg európai politikai és gazdasági vezetőket illegálisan.

A szóvivő a botrány kapcsán tartott sajtótájékoztatón azt mondta, „mint az köztudott”, állandó kapcsolatot tartanak fenn amerikai kollégáikkal az ilyen típusú problémák kezelésére, melyek „újra és újra felmerülnek” – a WikiLeaks által kiszivárogtatott információkat pedig „nagyon komolyan veszik”.

Fischer azt mondta, Németországnak nincsenek saját adatai a kiszivárogtatott dokumentumokra vonatkozóan, ezért nem tudják megítélni azok hitelességét.

Játék, vagy fejlett kémszoftver a Pokémon Go?

http://www.hidfo.ru/2017/03/nemetorszag-is-nagyon-komolyan-veszi-a-wikileaks-kiszivarogtatasat/

Atomtánc észak-koreai módra

Az atomok tánca igazából lenyűgöző. Főleg, ha hagyjuk őket. Ellenben amikor az ember, mint orránál fogva láncra fűzött medvét akarja megtáncoltatni a parányi elemeket, az eredmény nem ugyanaz.

Vajon az örökkévalóság távlatából Észak-Korea milyen atomtáncoltatónak bizonyul? Remélhetőleg csupán kicsinyes hencegőnek, akinek eszén az elemek is túljárnak.

Forrás: James Corbett

Kevés annyira ütemesen ismétlő geopolitikai esemény létezik, amire akár táncolni lehetne. Észak-Korea atomprogramja talán ezek közé sorolható, legalábbis, ami katonai gyakorlataikat, tesztrobbantásokat, az ellenük kirótt szankciókat és a válaszként érkező „Halál Amerikára” retorikát illeti.

A kiszámítható és számunkra látható politikai csatározás mellett ugyanakkor az embernek az az érzése, hogy a húr az utóbbi időkben a szokásosnál is tovább feszült. A tánczenével ellentétben azonban, ahol az egyre gyorsabb ütemet diktáló rossz dobos maximum néhány lábra lépésért lehet felelős a táncparketten, az atomtánc felgyorsulása ennél lényegesen nagyobb veszély lehet.

Mint tudjuk, az elmúlt hetekben Észak-Korea számos lépést tett az atomszakadék felé, például, amikor márciusban négy ballisztikus rakétakilövést hajtott végre a Japán által saját gazdasági zónájának tekintett területre, amire Japán a teljes készültség elrendelésével válaszolt. Szakértők szerint ezek nem interkontinentális rakéták voltak, de az észak-koreai kormány azzal henceg, hogy akár már idén sor kerülhet erre is. Figyelembe véve, hogy Észak-Korea hivatalosan harcban áll Dél-Koreával (és így az USA-val és az ENSZ-szel is), illetve, hogy egy atomtöltet célba juttatásának kulcsa (legalábbis az USA nyugati partjára) egy működőképes interkontinentális ballisztikus rakéta (és persze a nukleáris töltetek megfelelő méretre történő kicsinyítése), a fenyegetés nem hagyható figyelmen kívül.

Emellett az alábbi tényezőket is érdemes észben tartani:

• A márciusi kilövések után kiderült, hogy a Pentagon legalább 3 éve folytat titkos kiberháborút Észak-Korea ellen a rakétatesztek meghiúsítása érdekében.
• Ezt követően Észak-Korea ENSZ nagykövete, Ja Song Nam, azzel fenyegette a Biztonsági Tanácsot, hogy „ebből már tényleg háború lehet” illetve, hogy a „Koreai-félszigeten uralkodó helyzet is a háború határát súrolja”.
• Az USA még ugyanezen a napon hadrendbe állította THAAD rakétavédelmi rendszerét Dél-Koreában.

Ez utóbbi tétel tökéletesen illusztrálja, hogy miként araszol a helyzet a háború felé. A THAAD rakétavédelmi rendszert ugyanis az Észak-Korea felől jelentkező veszélyre hivatkozva fejlesztik, de Oroszország és Kína nagyon jól tudja, hogy ellenük is irányul. Az ilyen rakétavédelmi rendszereket mindig pusztán védelmi eszközként mutatják be a nyilvánosságnak, de minden katonai szakértő tudja, hogy egy működő offenzíva egyik legfontosabb eleme az ellenség rakétáinak elhárítása.

Viktor Ozerov Oroszország Védelmi és Biztonsági bizottságának elnöke meg is jegyezte a fenti események után, hogy

„egy újabb Oroszország elleni provokációval állunk szemben […], amit az Észak-Korea felől jelentkező fenyegetettséggel próbálnak álcázni. A céljuk, hogy ha a gyűrűt nem is tudják teljesen bezárni Oroszország körül, legalább megpróbálnak nyugat és kelet felől támadó pozícióba helyezkedni.”

A helyzetben talán az a legaggasztóbb, hogy milyen mértékben képesek a hírforrásoknál keringő pletykák és spekulációk összezavarni a tényeket. Elég, ha megnézzük, hogy mennyi idő alatt változott a „beazonosítatlan lövedék” „atomtöltetű rakétává” a fővonalas hírgyártók képzeletében.

Manapság hajlamosak vagyunk amolyan ártatlan és a hagyományokhoz immár elengedhetetlenül hozzátartozó néptáncként tekinteni erre az észak-koreai módra lejtett atomtáncra. Hiszen nem csak egy őrült diktátorról van szó, aki szánalmas kis tűzijátékaival próbál ráijeszteni a világ nagyhatalmaira? Nagyon úgy tűnik, hogy minden új kör a táncparketten egyre messzebbre sodorja a táncpartnereket. Egyre közelebb a táncparkett mentén húzódó szakadékhoz.

Eközben Észak-Korea atomprogramja halad előre, a NATO és Oroszország illetve Kína közötti kapcsolatok egyre romlanak, az emberi hibalehetőség faktora pedig nő.

Mire a világ észbe kap, a táncolók egy lőporos hordón találják magukat, a katonai beszállítóknak pedig, akik a kezdetektől fogva minden centet kisajtoltak a helyzetből, eszük ágában sincs lefújni a bulit.

Közben a zenekar egyik tagja, mintha új dallamot csempészett volna a kísérőzenébe.

Kína külügyminiszterének őrült ötletét valahogy így lehetne összefoglalni: „Uraim, mit szólnának hozzá, ha egy teljes észak-koreai megszállást szimuláló, évről évre megtartott hadgyakorlat helyett megpróbálnánk beszélgetni az észak-koreai fiúkkal? Vagyis ahelyett, hogy álatombombákat dobálnánk és atomapokalipsziseket szimulálnánk, hagyjuk az egészet a fenébe és inkább beszéljünk velük. Hátha hajlandók feladni az atomprogramot?”

Meglátjuk, mit szól a zenekar többi tagja. Mindenesetre az érintetteket mintha nem érdekelné a válasz. Túlságosan el vannak foglalva saját táncukkal, nehogy elvétsék a betanult lépéseket.

http://idokjelei.hu/2017/04/atomtanc-eszak-koreai-modra/

Szabadkereskedelmi egyezményt köt Irán és az Eurázsiai Gazdasági Unió

Az Eurázsiai Gazdasági Unió minisztertanácsának tagjai kedden aláírtak egy rendeletet, ami előirányozza az eurázsiai unió és Irán közt egy átmeneti szabadkereskedelmi egyezmény megkötését.

Az Eurázsiai Gazdasági Unió egy orosz kezdeményezésre létrehozott regionális politikai és gazdasági blokk, amely a tagállamok – Oroszország, Örményország, Belorusszia, Kazahsztán és Kirgizisztán – közt hivatott elősegíteni az áruk és szolgáltatások szabad mozgását.

Teljes formájában az Iránnal kötendő szabadkereskedelmi megállapodás valamennyi tagállam számára jelentős GDP-növekedést hozhat. Örményország 27 millió, Belorusszia 78,6 millió, Kazahsztán 508,6 millió, Kirgizisztán 12 millió, Oroszország pedig 1,3 milliárd eurónak megfelelő összegű növekedéssel számolhat.

A minisztertanács prognózisa szerint a szabadkereskedelmi egyezmény teljes formájának elfogadása és ratifikálása több évet is igénybe vehet. A most formálódó átmeneti egyezmény csak a legfontosabb exportcikkekre vonatkozik.


http://www.hidfo.ru/2017/03/szabadkereskedelmi-megallapodast-kot-iran-es-az-eurazsiai-gazdasagi-unio/