
Irán
 legfelsőbb vezetője, Hamenei ajatollah keddi  nyilatkozatában az USA 
vezetését nevezte meg a Daesh által okozott véres  tragédia fő 
felelősének. Az iráni vezető szerint “az arrogáns hatalmak  egymás ellen
 fordítják a muszlimokat, és teljesen elpusztították olyan  arab 
országok infrastruktúráját mint Líbia, Szíria, vagy Jemen.”
“Síita
 vagy szunnita, az amerikaiaknak egyre megy; ők minden  olyan muszlim 
ellen vannak, aki az iszlám szabályai szerint él, az  erőfeszítéseik ez 
ellen irányulnak. […] Az ellenségeink által használt  egyik legfőbb 
eszköz a modern iszlám civilizáció kibontakozásának a  
megakadályozására, hogy megosztanak minket, muszlimokat. Az Egyesült  
Államok jelenlegi vezetése elutasítja az iszlám alapelveit, és  
nyilatkozataikkal ellentétben valójában arra törekszenek, hogy egymás  
ellen fordítsák a muszlim közösségeket. Ennek érdekében olyan terrorista
  szervezeteket hoznak létre, mint a Daesh és más csoportok, amelyeket 
az  Egyesült Államokhoz kapcsolható szervek anyagi támogatásával és  
politikai segítségével hoztak létre. Az amerikai vezetés felelős a  
muszlim világban az elmúlt időszak során bekövetkezett összes  
tragédiáért.” – nyilatkozta Hamenei.
Az iráni
 vezető ugyanakkor rámutatott, hogy az erkölcsi alapon  bekövetkező 
iszlám ébredés egy olyan folyamat, amit az USA már nem lesz  képes 
megállítani: “…amikor az iszlám ébredés elkezdődött,  megijedtek és 
megpróbálták visszatartani, ez néhány országban sikerült  is nekik, de 
az iszlám ébredést nem lehet elpusztítani.”
Az 
 iszlám világ megosztására irányuló erőfeszítések elítélése Rohani  
iráni elnök vasárnapi nyilatkozatában is kihangsúlyozásra kerültek; “Nincs
  sem síita, sem szunnita félhold. Iszlám hold van. Mi muszlimok egy  
olyan világban élünk, ahol muszáj összefognunk. Szíria lerombolása  
erősítette-e vajon Törökországot, Jordániát, Szaúd-Arábiát, Katart, az  
Emírségeket, vagy más országokat? Elégedett-e vajon Izraelen kívül bárki
  más Szíria szétrombolásával?”
A két, 
majdnem egyidőben elhangzó nyilatkozat azért fontos, mert az  Egyiptom 
által kezdeményezett egységes arab haderő felállításának  tervén, és a 
Szaúd-Arábia részéről bejelentett terrorellenes fegyveres  nagykoalíció 
létrehozásán keresztül egy önállóan felemelkedő, iszlám  központú 
hatalmi pólus kialakulásának szervezeti keretei feletti  kontroll 
különböző oldalról való megközelítéseinek kísérleti képe  
körvonalazódik. Ennek a pólusnak az utóbbi időben egyre erőteljesebben  
szorgalmazott kiépítésével kapcsolatos áttételes megnyilatkozások  
a BRICS országok és az USA mellett egy közös, az utóbbi 1400 év során  
kifejlődött civilizációs alapokra épülő, az Atlanti-óceán és  
Csendes-óceán közötti térségben létrejövő önálló hatalmi tengely  
kiépülését jelentik. Ennek a lehetőségét a regionális iszlám hatalmak  
egyre reálisabbnak ítélik meg, ezért a közeljövőben az amerikai  
geopolitikai érdekektől való függetlenedési kísérletek keretében  
végrehajtott politikai manőverek sorozata várható.
Ennek a 
koncepciónak a keretén belül a jemeni, iraki, szíriai és  líbiai helyzet
 mihamarabbi rendezése lesz a cél, melyet az Egyesült  Államok nagy 
valószínűséggel a pillanatnyi helyzet alapján elsősorban a  Daesh-t 
eszközként felhasználva igyekszik megakadályozni.
Az 
iszlám világ stabilizációs folyamataiban olyan, eddig nehezen  
elképzelhető történések bekövetkezése valószínűsíthető, mint az afgán  
kormány kiegyezése a tálibokkal, és az Al-Kaida hálózati rendszerében  
működő csoportok magatartásának jelentős mérséklődése a régiók helyi  
lakossági szimpátiájának megnyerése érdekében. Az Al-Kaida a Daesh-el – 
 mint vetélytárs szervezettel – a helyi erőforrásokért vívott harcot  
illetően eddig a brutalitás propagandájában próbálta meg felvenni a  
versenyt. Ezen erőforrások elérhetőségét azonban a nemzetközi  
diplomáciai folyamatok nagy mértékben beszűkítik, aminek köszönhetően  
egy újabb ideológiai előrelépés várható az Al-Kaida szervezeti keretein 
 belül, amely az iszlám szellemiségű hatalmi pólus felemelkedésének  
célját jobban szolgáló, regionális szinten az eddigi radikális iszlám  
helyett mérsékelt fokú politizálás térnyerését jelenti. Mindemellett  
ideológiában és retorikában az USA fő ellenségkép marad, amely a  
szervezetnek az iszlám társadalom részéről elnyert szimpátiáját ezután  
is fenntartja. Ennek az elképzelésnek a sikeres kivitelezésére az  
atlanti ideológiai blokk történelmében az IRA Sinn Féin-en keresztüli  
hivatalos politikai életbe való betagozódása szolgál példaként.
A 
felsorolt manőverek elindulásának reális lehetőségét jelzi a  Muszlim 
Hittudósok Nemzetközi Uniója által közzétett nyílt levél,  melyben a 
világ legbefolyásosabb, az iszlám összes ágából több mint 90  000 
vallástudóst tömörítő muszlim szervezet arra szólítja fel az iszlám  
világot, hogy “bármilyen, az Oroszországi Föderációval kapcsolatos  
döntés meghozatala esetén a döntéshozók először az oroszországi iszlám  
teológusokkal kell konzultáljanak az ügyben.” Az iszlám  
világ autoritatív szinten egyetlen egyetemesen elismert szervezete (az  
általa megállapított normákat és döntéseket kivétel nélkül minden  
muszlim felekezet kötelezőnek tartja) a levélben kihangsúlyozza, hogy “pozitív hozzáállással tekint az Oroszországi Föderációra, amely az arab és muszlim közösséget ma támogatja.”
A 
Muszlim Hittudósok Nemzetközi Uniójának központja Katarban  található, 
és vezetésében a Muszlim Testvériség szervezetéhez köthető  
vallástudósok jelentős súlyt képviselnek. A levél nyilvánosságra  
hozatala egy olyan fordulat kezdetét jelentette, melynek folytatásaként a
  katari külügyminiszter hivatalos tárgyalásra érkezett Moszkvába  
december 25.-én, a szíriai helyzet rendezése körüli eddig homlokegyenest
  eltérő orosz és katari álláspontok közös nevezőre hozatala érdekében, 
 amely a diplomáciai szabályok irányította eredménnyel zárult. Katar  
továbbra is Aszad elnök távozásának szükségessége mellett foglalt  
állást, míg Szergej Lavrov orosz külügyminiszter az eddigi orosz  
álláspontot megismételve, a szír emberek döntésének jogosultságát  
támogatta Aszad kérdésében. A két fél azonban egy azonnali politikai  
tárgyalási mechanizmus megkezdésének közös akaratát nyilvánította ki a  
szíriai rendezés ügyében, és a katari politikus nyíltan utasította el az
  USA politikai elitjének befolyásos csoportját alkotó, John McCain  
vezette érdekkör és az amerikai védelmi miniszter Ashton Carter által  
támogatott török-szaúdi-egyiptomi-amerikai szárazföldi koalíciós haderő 
 bevetésének javaslatát.
Az a 
tendencia, amely az eddig háttértámogatást biztosító muszlim  államok 
Daesh-től való elfordulásával és a terrorszervezet támogatásának  
hirtelen leállításával kezdődött, és a líbiai rendezésben  
Oroszországgal érdekegyezésben végrehajtott nemzetközi diplomáciai  
manővereken keresztül folytatódott, így kiteljesedni látszik.
Erről a 
fordulatról egyedül a török vezetés késett le, mert elhitte  azt az 
amerikai elit által szorgalmazott elképzelést, hogy az USA-nak a  
hidegháború során a Közel-Keletre sikerrel alkalmazott  
török-szaúdi-izraeli pilléren alapuló külpolitikai koncepciója, amely a 
 török regionális hegemónia fenntartásának egyik fő eszközeként is  
funkcionált, harminc év elteltével is sikeresen alkalmazható. A török  
vezetés az Egyesült Államok befolyásának hatására megpróbált  
végrehajtani egy szabálytalan előzést, és a Hamenei által megemlített  
iszlám ébredés “elrablásával” az USA hegemóniára épülő világrendhez való
  besorolás folytatása mellett döntött. Ennek a döntésnek a logikai  
bizonyítékát nemcsak az orosz Szu-24 vadászgép lelövése és a török  
titkosszolgálat a MIT által fedezett anyagi, egészségügyi, és  
haditechnikai támogatás továbbvitele, vagy a Daesh-el folytatott  
olajüzlet jelentik. A MIT vezetője, Hakan Fidan október közepén az  
Anadolu News Agency török hírügynökségnek adott interjú során úgy  
nyilatkozott, hogy:
“Az 
ISIS realitás, és el kell fogadnunk, hogy nem törölhetünk el  egy jól 
szervezett és népszerű szervezetet. Ezért arra hívom fel nyugati  
kollégáim figyelmét, hogy értelmezzék újra az iszlamista politikai  
áramlatokról alkotott képüket, tegyék félre cinikus mentalitásukat, és  
akadályozzák meg Vlagyimir Putyinnak a szíriai iszlám revolucionisták  
szétzúzására irányuló terveit. A külföldről érkező Szíriába  
tartó nagyszámú dzsihadista koordinálásának megoldásának érdekében  
feltétlenül szükséges, hogy az ISIS konzulátust, de legalább politikai  
képviseletet állítson fel Isztambulban.” (a nyilatkozatot 
 Fidan a heves belföldi ellenreakciók után mint “titkosszolgálatoknál  
bevett manipulációs technikai eszközt” próbálta feltüntetni, majd a  
későbbiekben a riportot az összes török szerverről törölték.)
A katari
 irányváltás így nemcsak az eddig elkövetett  terrorcselekményekhez 
(különösen az orosz civil repülőgép  Sínai-félsziget feletti 
megsemmisítése) fűződő esetleges katari anyagi  támogatások szálainak 
végső elvarrását, és így a nemzetközi  elszigetelődés és szankcionálás 
lehetőségének megelőző kiküszöbölésére  irányul, hanem egyúttal egy a 
multipoláris világrendben felemelkedő,  iszlám civilizációs szellemiségű
 önálló hatalmi erőtér létrehozásának  koncepciójába illeszkedik.
Az ezzel
 egybehangzó, az iráni politikai vezetés által fent említett  
nyilatkozatok ennek a folyamatnak a kibontakozási lehetőségeit rejtő  
megfelelő pillanat “itt és most” realitására hívják fel a muszlim világ 
 figyelmét.
http://www.hidfo.ru/2015/12/iran-egy-egyseges-modern-iszlam-hatalmi-polus-kialakitasat-szorgalmazza/
http://www.hidfo.ru/2015/12/iran-egy-egyseges-modern-iszlam-hatalmi-polus-kialakitasat-szorgalmazza/
 





