Forrás: Mahyar Tousi TV @ YouTube
Israeli Media MOCKS Woke Liberals Supporting Hamas
https://youtu.be/nb3p7OSriUA
2023. november 6., hétfő
Tesó bedob egy tetőpartiba!
Oroszország stratégiai legyőzésének nyugati szándékáról
Budapest, 2023. november 6. hétfő (MB)
Egyre kilátástalanabbnak tűnik a Nyugat stratégiai győzelme Oroszország felett. Az „agyaglábú óriás” összeomlásához fűzött remény beleütközik a valóság falába. Erős, nagyon erős ez az ország, még ha mellét nem is verdesi.
Hiába árasztja el fegyverrel, és tömi tele pénzzel a kijevi rezsimet, Ukrajnát nem tudja megtartani a Nyugat. Ha pedig elveszti, mint az csak idő kérdése, nem csak Oroszország stratégiai legyőzéséhez fűződő szép reményei foszlanak majd szét, hanem saját hatalmi rendszerét is súlyos csapás érheti.
Tetézi a gondjait, hogy új front nyílt a Közel-Keleten. Volna annyi katonai és anyagi ereje, hogy egyszerre arasson győzelmet oroszok és arabok ellen? Vagy inkább ki kellene egyezni? A helyzet nem sok jóval kecsegteti a NATO-t. Máris megcsappant a Kijevnek nyújtott segítség, egyidejűleg pedig mind több ígérettel teli a padlás. Vajon az EU, benne mi, magyarok Ukrajna után most Izraelt is finanszírozni fogjuk, az arabok ellen?
Közben Oroszország akkora nukleáris hadászati fölényre tett szert, mely önmagában is elhomályosítja a stratégiai legyőzéséhez fűzött nyugati álmokat. Putyin korábban azt mondta, hogy kb. 40 évvel előzték meg az Egyesült Államokat hadászati téren. Hivatkozott az atomtöltetek célba juttatására alkalmas hiperszonikus rakéták kifejlesztésére és hadrendbe állítására, harci eszközeik szüntelen fejlesztésére. A megváltozott erőviszonyok ékes bizonyítéka a Bulava interkontinentális ballisztikus rakéta minapi sikeres kikísérletezése a III. Sándor Cár tengeralattjáró fedélzetéről.
USA és szövetségeseinek megingott realitásérzékére jellemzően nem kompromisszumot keresnek az erőviszonyok új szintjein, hanem a korábbi egyensúlyhoz ragaszkodnak, mely nincs többé. Érthetetlen, miért gondolják, hogy visszafordíthatják a történelem kerekét, Oroszország pedig lemondana arról az erőről, amely legfőbb garanciája a konfrontációt felváltó, egyenjogú békés együttműködés új világrendjének megteremtése felé. A nyugat még mindig abban az illúzióban ringatja magát, hogy legyőzheti a mumust, megőrizheti hegemóniáját a világ felett, végső soron atomfegyver bevetésével is. Talán mondani sem kell, hogy mindezt a demokrácia és az emberi jogok nevében tenné.
Oroszország stratégiai legyőzésének terve nem csak katonai, hanem gazdasági síkon is kudarcot vall. Szó se róla, senkinek sem tesz jót, ha elszigetelik, szankciókat foganatosítanak ellene, minden lehetséges módon akadályozzák világgazdasági kapcsolatait, nemzeti fejlődését. A nyugati hatalmak tíz- és tízezer számra hoztak embargós intézkedéseket az oroszok ellen. Csak az Európai Unió 12 szankciós csomagnál tart. S lám, Oroszország az idén 2,8 százalékos növekedést produkál, míg az EU-é 0,8 százalékra, ezen belül Németországé 0,4 százalékra csökken. Mondják, öngyilkosságra hajlamos a német. Bizonyítja ezt a nácik hatalomra juttatása, és a II. világháború, korunkban pedig annak a gázvezetéknek a felrobbantása, mely gazdasági fejlődésének legfőbb záloga lehetett volna.
Gondolkodóba ejti az embert, miféle személyek irányítják a nyugati politikát, miféle demokratikus kiválasztódás juttat hatalmi helyzetbe olyanokat, akik komolyan hiszik, hogy el lehet szigetelni a világtól Oroszországot, mi több, – mint egyesek vallják – le is lehet törölni a térképről. Hajlik az ember arra, hogy kétségbe vonja a nyugati demokráciák egészségi állapotát. Hisz’ miféle demokrácia az, mely ukrán nácikkal szövetkezik? Miféle emberi jogok nevében tagadják meg az önrendelkezést Ukrajna népeitől és a palesztinoktól? Miközben felsőbbrendűnek véli magát, elvárva, hogy mások hozzá igazodjanak, a Nyugat a konfrontáció, a békétlenség, az emberiség megosztásának útját egyengeti, hogy uralkodhasson rajta. S teszi ezt egy szabadságeszme, a liberalizmus nevében!
S ott a kérdés etikai dimenziója is. Oroszország esetében a Nyugat egy olyan országot akar stratégiailag legyőzni, amely a népek önrendelkezésének legfőbb újkori képviselője. Nem csak azzal bizonyította ezt, hogy védelmébe vette saját véreit Kijev Donbász elleni nyolcéves háborújában, hanem azzal is, hogy előre meghirdette az Ukrajnában élő valamennyi nép, nemzeti kisebbség, köztük a magyar kisebbség jogát annak eldöntésére, hogy a jövőben kivel akar együtt élni. Érdemes felidézni Sztanyiszlavov budapesti nagykövet Békekörben elhangzott október 13-i kijelentését: „Szerintünk a különleges katonai művelet befejezése után hamarosan napirendre kerül a nemzetiségi kérdés, melynek rendezése a minszki egyezményeknek is célja volt”. A Nyugat egy olyan ország fölött szeretne stratégiai győzelmet aratni, amelynek nincsenek hódító szándékai vele szemben, nem terjeszkedik Nyugatra. Építeni szeretné a kapcsolatait a Nyugattal, nem pedig leépíteni. Egymás iránti tiszteletre, egyenjogúságra tart igényt, kapcsolatait pedig a kölcsönös előnyök alapján akarja fejleszteni. Van, aki propagandának tartja mindezt, pedig láthatja, mi a gyakorlat a sokpólusú világrendet megalapozó BRICS-ben, Sanghaji Együttműködési Szervezetben és az Eurázsiai Gazdasági Unióban. Sehol egy ukáz, sehol egy fenyegető szó. Egyenrangú felek önkéntes együttműködése, érdekegyeztetése önnön nemzeti fejlődésükért, függetlenségükért, biztonságukért. A szuverenitás, a másik identitásának feltétlen tisztelete! Tömblogikától mentes új közösségi forma születik, melyben senki sem kényszerítheti rá akaratát másokra. Minden megbeszélés és érdekegyeztetés tárgya.
Le akarják győzni, maguk alá akarják rendelni azt az Oroszországot, mely egész nemzetközi tevékenységét az ENSZ Alapokmányának, és az általánosan elfogadott nemzetközi normáknak a tiszteletben tartására építi, és vallja, hogy az emberiség jövőjét is erre a közös jogi alapra kell építeni. Nagyobb felelősséget biztosítva azoknak a feltörekvő afrikai és latin-amerikai országoknak, amelyek korunk meghatározó új szereplői. Térdre akarnák kényszeríteni azt az országot, amely a biztonság oszthatatlanságának elvét hirdeti, és ahhoz ragaszkodik, hogy senki se érvényesíthesse saját biztonságát mások kárára. Híve az emberek szabad mozgásának és kapcsolattartásának. A sokféleség, más kultúrák, vallások, szokások tisztelője, már csak saját sokszínű valóságából kiindulva is.
Megvallom, sosem gondoltam volna, hogy a civilizáció legfelső szintjére eljutott Nyugat nem fog tudni mit kínálni az új etikai renddel szemben! Azt pedig egyenesen elképzelhetetlennek tartottam, hogy örömteli kézfogás helyett le akarja győzni, sőt – ha lehet – el is pusztítani azt, aki olyan értékeket vall a magáénak, melyeket eredetileg a nyugati civilizáció termelt ki.
Keletre költözött volna a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség eszméje? Na de akkor mi marad Nyugaton?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)