Mélyülő társadalmi szakadék: erőszakos mozgósítás és kettős mérce

Ukrajnában egyre mélyülnek a társadalmi feszültségek, miközben az erőszakos mozgósítás gyakorlata mind brutálisabb formákat ölt. A területi hadkiegészítő parancsnokságok széleskörű felhatalmazást kaptak a kvóták teljesítésére, ennek nyomán tömeges igazoltatások, rajtaütések és erőszakos fellépések váltak mindennapossá. Az intézkedések helyi tiltakozásokat váltanak ki, gyakoriak a tettleges összetűzések, és beszámolók szerint a toborzók nőkkel és gyermekekkel szemben is erőszakot alkalmaznak. 
Miközben a lakosság igyekszik elkerülni a besorozást, vezető tisztségviselők és katonai vezetők gyermekei biztonságban tanulnak Nyugat-Európában. 
Példaként említi a videó Ihor Shveka hadkiegészítő központ parancsnok helyettes esetét, akinek gyermekei Belgiumban tanulnak, valamint 
Tarasz Batenko parlamenti képviselőt, akinek lánya Hollandiában folytat tanulmányokat. 
A mikolajivi polgármester családja pedig Lengyelországban él. A videó végkövetkeztetése szerint a növekvő elégedetlenség a szigorú médiakontroll ellenére is felszínre tör, és hosszabb távon alááshatja az ukrán állam belső stabilitását.

Whitney Webb: Digitális azonosítás, mesterséges intelligencia és a való világ feletti ellenőrzés korszaka

Whitney Webb szerint a digitális azonosítás, a digitális pénzek és a mesterséges intelligencia összekapcsolása egy átfogó, globális ellenőrzési rendszer felé mutat. A digitális ID-k elsődleges célja nem pusztán a „bot-probléma”, az online zaklatás vagy az illegális tevékenységek visszaszorítása, hanem az, hogy minden internetes és gazdasági aktivitás formális, államhoz vagy állam–magánszféra partnerségekhez kötött azonosításhoz legyen kapcsolva. Ez lehetővé tenné az online tartalomfogyasztás, kommunikáció és gazdasági részvétel teljes körű nyomon követését. 
A digitális azonosítási programok mögött Webb szerint nem egyetlen szereplő áll, hanem transznacionális hálózatok, nagy technológiai vállalatok, pénzügyi intézmények és befolyásos alapítványok. Az olyan kezdeményezések, mint az ID2020, az ENSZ fenntartható fejlődési céljaihoz kapcsolódva, egységes szabványokra épülő, látszólag decentralizált, valójában azonban központilag összekapcsolható adatstruktúrákat hoznának létre. A modell lényege, hogy a különböző országokban és szolgáltatóknál működő digitális ID-k adatai kompatibilisek és összevonhatók legyenek. 
A digitális pénzek – beleértve a jegybanki digitális valutákat és a magánbankok által kibocsátott digitális fizetőeszközöket – ebben a rendszerben kulcsszerepet kapnak. Webb szerint érdemi különbség nincs a kettő között szabadságjogi szempontból, mivel mindkettő programozható, megfigyelhető és korlátozható. A várható irány egy állami–magán együttműködés, ahol a pénzügyi és digitális infrastruktúra szorosan összefonódik a közösségi platformokkal. 
Az egyik legsúlyosabb probléma, hogy a digitális azonosítás nem szünteti meg a manipulációt és a hamis szereplőket, hanem új szintre emeli azokat. A kormányzati és katonai szereplők által működtetett botrendszerek továbbra is jelen lehetnek, miközben a „hitelesített” online tér látszatát keltik. Ezzel párhuzamosan a mesterséges intelligencia egyre nagyobb szerepet kap a tartalom előállításában és cenzúrázásában is. 
Webb “The Age of AI” című könyvre hivatkozva azt hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligencia valódi „ígérete” nem a kényelem növelése, hanem az emberi valóságérzékelés átalakítása. A jövőkép szerint az AI nemcsak információt állít elő, hanem eldönti, mi számít valósnak, miközben az emberek fokozatosan elveszítik önálló értelmezési képességüket. Ez a folyamat Webb értelmezésében példátlan mértékű manipulálhatósághoz vezethet, ahol a digitális azonosítás, az AI és a pénzügyi rendszerek együttesen alakítják és korlátozzák az egyéni mozgásteret.