Vona
Gábor mindent egy lapra tett. Megsemmisül a korábbi Jobbik – vagy
önmaga másolatává válik, hogy a választások előtt a kormánysajtó hátán
tudjon újból erőre kapni.
Vona Gábor a Jobbik pártelnöki posztján újraválasztását követő – 2016 májusi – beszédében azt mondta,
a Jobbik néha „teremtő káosz”, ahol mindenki mindenért felelős. A
tisztújítást követően láthatóvá vált, kik lesznek a párt meghatározó
alakjai; ez a beszéd mérföldköve volt annak a médiaoffenzívának, ami a
párt képviselőinek magánéleti gondok sokaságát okozta, a párt számára
komoly szavazóbázis-vesztést hozott, de emellett kormánypárti képviselők
egy része sem tartja felvállalhatónak, mert attól tartanak, hogy
2018-ra a választók immúnissá válnak erre a lejárató-kampányra.
Vonáék mindent egy lapra tettek: vagy
összejön nekik a néppártosodás és XXI. századi felvilágosodás, vagy
nem. Ugyanakkor, egyelőre a kormánypártról is elmondható, hogy mindent
egy lapra tett; Vona Gábor mindennapi szereplője a Lokálnak, a szavazók
hozzászokhatnak a mindennapi lejáratáshoz, ami így országgyűlési
választások előtt már nem lesz akkora szenzáció, mint az utóbbi
hetekben, amikor a politikai ellenfelet és a választókat egyaránt
felkészületlenül érte.
Mindennel, ami van
A Jobbik vezető politikusai részéről
gyakran hallani olyan nyilatkozatokat, miszerint a kormány
médiaoffenzívája idővel megbosszulhatja magát. Hogy a fiatalok számára
érthető legyen, hogyan válna a Jobbik passzív elszenvedő félből
veszélyes politikai ellenféllé, filmes hasonlatoz folyamodhatunk.
„Ötezer évente a feketelyuk megnyílik, és visszatér a gonosz.” Az Ötödik elem
c. film egy kézenfekvő, groteszk hasonlatot ad arra, ahogyan a kormány
a politikai ellenfeleket kezeli. A film ominózus jelenetében a
hadsereg bombákkal és fegyverekkel, nyers fizikai erővel akarja
megsemmisíteni a feketelyukat – a célpont azonban mindent felzabál,
amit belé lőnek, és ezáltal nagyobbá, erősebbé válik.
A kormánypárt pontosan ilyen egyszeri
Bruce Willis-ként kezeli a politikai ellenfeleket, ami eddig az esetek
többségében bevált, így semmi okuk nincs feltételezni, hogy a Jobbik
esetében nem válna be ez a módszer. Vona Gábor „teremtő káoszáról”
azonban egyelőre nem derült ki, hogy a párt a megsemmisülés szélére
sodródott, vagy szavazóbázis tekintetében az „innen már nincs lejjebb”
magabiztosságával hirtelen megnő a mozgástere. A Jobbik ugyanis kezdeti
szavazóbázisának tekintélyes hányadát elveszítette, vezető
politikusaik viszont két évvel a választások előtt hozzáedződnek ahhoz,
ami a választások előtt vár rájuk. Ha már nincs vesztenivalójuk, az a
látszat ellenére egy előnyös helyzet, ami nagyobb politikai mozgásteret
és gyorsabb reakciókat tesz lehetővé.
Az arcukra volt írva
A Jobbik 2014 utáni politikájában az
ideológiai elveket felváltotta a rövidtávú politikai haszonszerzés mint
alapelv, ami szintén fegyvert adott a kormánypárt kezébe, hiszen ma
még a politikai ellenfél szemére olvasható, hogy feladta korábbi
elveit.
A kvótareferendum előtt a Jobbikos
mozgósítás teljes hiánya, majd az alkotmánymódosítás meg nem szavazása
ilyen esetek, ezek hatására a pártról lemorzsolódik az a szavazói
réteg, amely a nemzeti érdek pártpolitika fölé helyezését várja egy
párttól. Ez rövidtávú siker a kormánypárt számára – 2018-ra viszont azt
jelenti, hogy a választások előtt a Jobbik egy olyan stabil
szavazóbázissal rendelkezik majd, ami nem nacionalista ideológiát és
hazafiasságot vár a párttól, hanem már a helyezkedő, taktikázó fiatal
pártvezetők miatt vált Jobbikossá. A gyermekeknél a fiatalság forrása –
megfelelő sajtótámogatás esetén az elöregedő lakosság se feltétlen
okoz gondot egy fiatalos párt számára.
Az ellenzéki sajtó szerint a
kormánypolitikusok arcára volt írva, hogy vereségként élik meg a
kvótareferendum eredményeit – ebben minden bizonnyal szerepe volt a
fentieknek.
Soha nem láttak még káoszt
Vona Gábor pártja viszont nem
„feketelyuk”. Jellemzi őket az útkeresés, a hirtelen jött
opportunizmus, de a sokak által csak a Lajos fáklyás embereinek gúnyolt
pártvezetők ballépései pontosan ezt a hasonlat béli „lőjünk mindennel,
ami van” harcmodort váltják ki a kormánypárt stratégáiból, ami 2018
előtt még okozhat meglepetéseket.
Ha egy asztalon mászó csiga mellé
kalapáccsal lecsapunk, behúzza a „szarvát”. Ha még egyszer megtesszük,
újra behúzza. A végtelenségig ismételgetett csapkodás hatására azonban
elmarad a reakció. Két év hosszú idő, a választók hozzászokhatnak a
kormánypárt állandóan csapkodó kalapácsához, és könnyen lehet, hogy
éppen a választások előtt éri el az ingerküszöb azt a szintet, amikor a
szavazók egy újabb lejárató-kampányra már semmilyen reakciót nem
adnak.
Sebezhetőek
Ebben a 2018-as helyzetben a Jobbikos
sajtó – és már ide sorolható az Index, ATV, MNO – valós ütőerővé válik,
és az utóbbi hónapok eseményei rámutattak, hogy a pártvezetők ma már
nem az Alfahírt kezelik pártsajtóként, hanem a Magyar Nemzetet.
Az utóbbi hetek-hónapok párton belüli
konfliktusai, vagy a párt számára kínos helyzetek esetében a Jobbikos
választó gyakran hiába várt útmutatást, azonnali tájékoztatást az
Alfahírtől a párton belüli fejleményekről, vagy egy-egy kínos helyzet
kapcsán a pártvezetők hivatalos álláspontjáról, mert a Vona Gábor
védelmére kelő cikkek órákon belül a Magyar Nemzet hasábjain jelentek
meg, miközben a Jobbikos sajtónak gondolt Alfahír egynapos késéssel
adott reakciókat a párt „forró témáira” (pl. Volner János bokorban
fotózása, Vona Gábor és Terry Black eset). Ma a Jobbiknak már van
médiabirodalma, de a választókat és a párt tagjait nem feltétlen
világosították fel arról, hogy ennek mi volt az ára.
Ez egy valóban kaotikus helyzet, amiben
minden kontroll csak átmeneti, az irányítási struktúrák gyorsan
erodálódnak, a politikai haszon csak két hétre szól, és semmilyen,
rendes állapotokhoz szokott politikai elemző nem fogja tudni előre
jelezni a két év múlva várható állapotokat. Talán nem véletlen, hogy
sokak szerint a kormánypárt tagjai az előrehozott választást tartják az egyetlen működő opciónak.
http://www.hidfo.ru/2016/12/kacago-liliom/
