Ukrajna és Mali között több ezer kilométerben mérhető a távolság.
A geopolitikai távolság azonban sokkal közelebb van, olyannyira, hogy úgy tűnik, mintha a két országban zajló konfliktusok ugyanazon geopolitikai áramlatok és a világban zajló átalakulások közvetlen eredményei lennének.
A mali kormány most azzal vádolja a francia csapatokat, hogy mészárlást követnek el a nyugat-afrikai országban. Ennek következtében április 23-án az orosz külügyminisztérium kijelentette, hogy támogatja a mali erőfeszítéseket, és nemzetközi vizsgálatot sürget a francia visszaélések és mészárlások kivizsgálására Maliban. "Reméljük, hogy a felelősöket azonosítják és igazságosan megbüntetik" - közölte a minisztérium.
A nyugati média tudósításaiban nagyrészt elhallgatta a francia mészárlásokról szóló mali és orosz állításokat; ehelyett inkább a francia vádaknak adott hitelt, miszerint a mali erők, valószínűleg "orosz zsoldosok" segítségével, mészárlásokat hajtottak végre és tömegsírokban temették el a halottakat a francia hadsereg nemrég kiürített Gossi bázisának közelében, hogy Franciaországot okolják.
Április elején a Human Rights Watch "független, hiteles" vizsgálatot követelt a gyilkosságok ügyében, bár mindkét beszámolót cáfolta. Azt állította, hogy valóban véres hadjáratra került sor, amely március 23-31. között főként "fegyveres iszlamisták" ellen irányult.
A média szépítése és a hivatalos félretájékoztatás mellett Mali valóban sok vérontás színtere volt az elmúlt években, különösen 2012 óta, amikor az észak-mali militáns lázadás az amúgy is instabil és elszegényedett ország teljes destabilizációjával fenyegetett.
A lázadásnak megvoltak az okai, többek között az, hogy a Nyugat 2011-es Tripoli elleni háborúját követően hirtelen Líbiából származó csempészett fegyverraktárakhoz jutottak hozzá. A háború és az azt követő időszak alatt Líbiából kiszorított több ezer fegyveres a nagyrészt kormányzatlan északi mali régiókban talált menedéket.
Ezt szem előtt tartva, a fegyveresek sikere - ahol mindössze két hónap alatt sikerült elfoglalniuk az ország területének közel egyharmadát - nem kizárólag a nyugati fegyvereknek köszönhető. Mali nagy része szenvedett a kormány elhanyagoltságától és a rendkívüli szegénységtől. Ráadásul a mali hadsereg, amely gyakran külföldi érdekeknek engedelmeskedik, erőszakos hadjáratai és szörnyű emberi jogi visszaélései miatt nagyon gyűlölt ezekben a régiókban. Nem csoda, hogy az északi lázadás miért talált olyan nagy népszerűségre ezeken a részeken.
Két hónappal az északi tuareg lázadás után egy mali tiszt és állítólag elégedetlen katonák egy csoportja megbuktatta a megválasztott kormányt Bamakóban, korrupcióval és azzal vádolva azt, hogy nem sikerült megfékezni a fegyvereseket. Ez pedig megnyitotta az utat Franciaország katonai beavatkozásához egykori gyarmatán, a terrorizmus elleni küzdelem ürügyén.
A 2013-ban kezdődött francia háború Maliban a maliak szempontjából katasztrofális volt. Nem stabilizálta az országot, és nem nyújtott átfogó tervet a lázadó északi országrész pacifikálására. Háború, az emberi jogok megsértése maguk a franciák által, és újabb katonai puccsok következtek, leginkább 2020 augusztusában és 2021 májusában.
Franciaország beavatkozása azonban Franciaország szempontjából gyümölcsöző volt. Amint a francia csapatok elkezdtek Maliba özönleni, amint Franciaország elkezdte megerősíteni az ellenőrzését a Száhel-övezet országai, köztük Mali felett, ami két védelmi megállapodás aláírásához vezetett, 2013-ban és 2020-ban.
Itt ér véget a francia nyugat-afrikai "sikertörténet". Bár Párizsnak sikerült mélyebbre ásnia magát abban a régióban, nem adott okot a mali népnek vagy kormánynak arra, hogy támogassa tetteit. Ahogy Franciaország egyre jobban belekeveredett a maliak életébe, az egyszerű emberek az egész országban, északon és délen egyaránt megvetették és elutasították őket. Ez a váltás tökéletes alkalom volt Oroszország számára, hogy Franciaország és a Nyugat alternatívájaként kínálja magát. Oroszország megjelenése az összetett színtéren lehetővé tette Bamakónak, hogy tiszta szakítást tervezzen a Franciaországtól és nyugati, NATO-szövetségeseitől való teljes függőségétől.
Még mielőtt Franciaország hivatalosan is megszüntette volna jelenlétét az országban, orosz fegyverek és haditechnikusok érkeztek Bamakóba. A francia fegyvereket gyorsan felváltották a harci helikopterek, a mobil radarrendszerek és más orosz haditechnika. Nem csoda, hogy Mali miért szavazott az ENSZ Közgyűlésének azon határozata ellen, amely Oroszországnak az ENSZ Emberi Jogi Tanácsából való kizárásáról szólt.
Az ukrajnai háború és a február végén kezdődő nyugati szankciók hatására Oroszország felgyorsította politikai és gazdasági kapcsolatépítését, különösen a déli országokban, abban a reményben, hogy enyhíteni tudja a nyugati vezetésű nemzetközi elszigetelődés hatását.
Valójában Moszkva geopolitikai törekvései Nyugat-Afrikában már korábban elkezdődtek, mint az ukrajnai konfliktus, és Mali azonnali támogatása Oroszországnak a háborút követően Moszkva sikerét bizonyította a térségben.
Bár Franciaország hivatalosan tavaly februárban kezdte meg kivonulását Maliból, Párizs és más európai fővárosok egyre inkább tudatában vannak annak, hogy mit érzékelnek "orosz fenyegetésként" a térségben. De hogyan tud a Nyugat visszavágni ennek a valós vagy képzelt fenyegetésnek, különösen a francia kivonulás fényében? Mali további destabilizálása az egyik lehetőség.
Május 16-án Bamako valóban kijelentette, hogy meghiúsított egy katonai puccsot az országban, azt állítva, hogy az államcsíny vezetői olyan katonák voltak, akiket "egy nyugati állam", feltehetően Franciaország támogatott.
Ha a "puccs" sikerrel járt, ez azt jelzi, hogy Franciaország - vagy egy másik "nyugati ország" - egy újabb katonai beavatkozással tervez visszatérést Maliba?
Oroszország viszont nem engedheti meg magának, hogy elveszítsen egy olyan értékes barátot, mint Mali, a nyugati szankciók és elszigetelődés kritikus időszakában. Ez valójában azt jelenti, hogy Mali továbbra is egy évekig tartó geopolitikai hidegháború színtere lesz. E háború győztese potenciálisan egész Nyugat-Afrikát magáénak tudhatja, amely a nemzeti határain messze túlmutató globális verseny túsza marad.
- Forrás: counterpunch.org
