A bizonytalan politikai helyzet és a várható
energia árnövekedés, vagy esetleges
hiányhelyzet kialakulása miatt néhány
adalék a túléléshez. Ahogy megígértem, néhány apróságot ismét felteszek végszükség esetére, de esetleg továbbfejlesztéshez ötletadónak is.
Az oldalon már szerepelt korábban néhány, viszonylag könnyen megvalósítható készülék.
Nem is annyira (vég)szükségmegoldások címmel . Akkor a
szivattyúra szerelhető vízszűrő és a
Rocket-kályha került ismertetésre. Most a
vízszűrő kút nélküli, egyszerűen, bárki által könnyen elkészíthető változata, a
csőfűtő berendezés, és az
őszi-tavaszi időszakban mennyezetfűtésre, nyáron hűtésre használható egyszerű megoldások kerülnek terítékre. Külön megemlítésre kerül egy "
ezüst-kolloid készítő" áramkör, és hogy miként lehet a "
Zappert" is befogni a biológiai víztisztításba.
Elsőként
két flakont,
három hozzájuk tartozó
kupakot, egy kicsi darab
szúnyoghálót és
granulált aktívszenet igényelő vízszűrő kerül bemutatásra. A
NATO permetezések miatt idén már nem egyszer voltak özönvízszerű
esőzések.
Ilyenkor a városi artézi kutakba, és főleg a partiszűrésű kutakba nagy
mennyiségű szennyező anyagot juttat az óriási mennyiségű csapadék. A
vízművek, észlelve a vegyi-szennyeződéseket és a fertőzésveszélyt,
többnyire "
klórozással" próbálják legalább a fertőzésveszélyt elhárítani. A vegyi-szennyeződések nem kerülnek eltávolításra, és
az erősen klóros víz ihatatlan, büdös, megfájdul tőle az ember feje.
Két kétliteres flakonból (lehetőleg vastagabb falúból) gyorsan készíthetünk aktívszenes vízszűrőt.
Az egyik flakonnak ki kell fúrni az alját, akkora lyukat tágítva, hogy a
másik flakon nyaka beleférjen. A másik flakon alját le kell vágni, mert
ez lesz a tölcsér, amibe a vizet tölthetjük.
Nem árt, ha van kéznél egy olcsó
ragasztópisztoly.
A levágott talpú flakon kupakját kb. 3mm-es átmérőjű fúróval ki kell
furkálni (5 lyuk elég). A kifúrt kupakba egy átmérőjének megfelelő vagy
egy kicsit nagyobb szúnyoghálódarabot kell kivágni ollóval, majd
rászorítani a levágott végű flakon menetes végére.
2 db ilyen kupakot kell készíteni. Az így összerakott "
tölcsért"
bele kell ragasztani a kifúrt végű flakonba, úgy, hogy ne szivárogjon a
ragasztásnál. Ezzel tulajdonképpen elkészült a szűrőház. Már csak annyi
dolgunk van, hogy az alsó flakonba beletöltsünk tölcsérrel kb. 1 liter
granulált aktívszenet, és felcsavarjuk rá a kifurkált, szúnyoghálóval
ellátott másik kupakot. 2-5 literes befőttesüvegbe állítva azonnal
használható, de használat előtt célszerű a
zuhany vagy csap alatt átmosatni,
hogy az apróbb széntörmelékek ne kerüljenek a megszűrt vízbe, bár az
aktívszén szemcséi kifejezetten hasznosak a szervezet számára. A szűrő
lehet kidobott vízszűrőbetét kisebb lyukú rézhálója is.
A harmadik
kupak arra kell, hogy amikor nem használjuk a szűrőt, átfordítjuk a
szűrőnket a levágott talpára, levesszük a kilyuggatott kupakot, és
feltesszük a sértetlent. Visszafordítva
célszerű annyi vizet tölteni az aktívszénre, hogy ellepje, mert az aktívszén a levegőből is megköti a szennyeződéseket, így idő előtt elveszíti megkötőképességét. Én
ezüst-kolloidot szoktam hozzáadni, hogy a víz ne poshadjon meg, de
ezüst-kolloid híján Zappert is lehet használni a baktériumok és vírusok ellen. Ekkor biorezonanciával pusztítjuk el a vízben megtelepedő kórokozókat.
A szűrő 1-2 óra alatt elkészíthető...
Az egyszerű "
csőfűtéshez" nem sok anyag kell, és főleg nem különleges anyagok, valamint magas szintű felkészültség sem szükséges. Alapként akár a
Rocket-mass fűtést is fel lehetne hozni, de az elv nem is a "
repülő kályhacső",
a torlósugaras hajtómű alapelvéből származik, hanem egy sokkal régebbi
kályhafűtési gyakorlatból. Az idősebbek még emlékezhetnek arra a
begyújtási módszerre, amikor "
visszafüstölt" a kályha, sparhelt,
mert hideg volt a kémény,
és főleg nem elég magas. Ilyenkor széthúzták a kályhacsövet,
újságpapírt tömtek bele, és meggyújtották. A újra összedugott kályhacső
elkezdett felmelegedni, és már volt is "huzat", be lehetett gyújtani
tűzhelybe füst nélkül. A jelenség oka az, hogy a felmelegedett csőben
örvénylő, toló áramlás alakul ki, ami tolja maga előtt a levegőt, és
maga mögött vákuumot hoz létre. Számunkra a csőkályhában, "kazánban", a
nagy levegőmennyiség beszívásával tökéletessé teszi az égést, miközben
az utolsó kalóriányi hőmennyiség is elvonható.
A képen látható félkész csőrendszer, begyújtva az alsó könyökbe, 1-2
perc alatt felmelegedik. Ha egy minimális huzattal rendelkező kéményre
kötjük, már a begyújtáskor, az áramlás kialakulása előtt sem füstöl
vissza. Egy maréknyi fatörmeléktől felforrósodik a csőrendszer, és
feketére festve közvetlenül sugározza le a meleget, miközben a fa szinte
hamu nélkül ég el. Egyterű vagy összenyitható helységekben, de kis
súlya és szétszedhetősége miatt, akár egy sátorban is használható. Ha
nincs lehetőség tűztér kialakítására,
az alsó csőbe csatlakozó 72 fokos ívbe berakható egy 50 cm-es cső is.
Ebben az esetben kicsit feljebb kell begyújtani, majd letolni az égő
gyújtós. A ferdén kiálló cső, átmérőjétől függően megrakható fával,
rövidebbekkel is. Mivel a kéménybe alig jut füst, egyenletes égés esetén
pedig egyáltalán nem (csak a hullámzó levegőt lehet látni, mint a
földgáz égésénél), a kémény "
igénybevétele" minimális. Nincs koromlerakódás, szurkosodás. A "
tűztér"
kialakítása a lehetőségek függvénye. Az alábbi képen látható tűztér
csak kéménnyel használható, mert a 2mm-es acéllemez elhűti a csövet,
ezért célszerű elszigetelni (pl. azbeszt, vagy azzal csereszabatos)
tűzálló lemezzel egymástól a tűztér csövét és csőrendszert. Erre a célra
egy hengerré hajtott
Isolcart hőszigetelő lemez 5
cm-es szélességű csíkja is megfelel. A cső gyors felmelegedése
nagymértékben lerövidíti, megkönnyíti a begyújtást és gyorsan kialakul
az örvénylő áramlás.
A csőmelegítés már egy, 80 cm - 1m hosszúságú csővel is működik,
de sok hő veszik kárba (ez a nagy sebességű áramlás biztosítja a
tolóerőt a torlósugaras hajtóművekben). Két huzammal megdöntve
akár egy gázkonvektor parapetjén
is üzemeltethető szükségfűtésként. Legrosszabb esetben feláldozható egy
üveg az ablakból vagy erkélyajtóból, hőszigetelő lemezen kidugva a
csövet. Ez utóbbit azért említem meg, mert
házgyári lakásoknál sok esetben se kémény, se gázkonvektor, csak központi fűtés. Egy-két, méteres, száraz botfával (általában 1 m-esre vágják ritkításkor,
3-8 cm átmérő), akác esetén
8-9 órán
keresztül is képes rendkívül sok hőt lesugározni, minimális
kéményveszteség mellett. Itt elhűthető, akár kézmeleg is az égéstermék,
mert a csőben kialakuló toló áramlás és nem a huzat gondoskodik a
távozásáról.
A tűzteret úgy érdemes kialakítani, hogy az ajtaján
vagy rostélyszerkezetén el lehessen távolítani a hamut. A begyújtást
célszerű a csőben kezdeni ( pl.:
Holotrade alágyújtóssal), majd az áramlás megindulása után (1-2 perc) a tűztérben is be lehet gyújtani.
Fontos a huzatszabályozás is. A jól "
duruzsoló" (megindult örvénylés esetén egyre hangosabban "
morog", dübörög) fűtés képes olyan huzatot csinálni magának, hogy
leszakad az égő fáról a láng.
Sokan a meglévő fűtésrendszerükre szeretnék rákötni a
csőkazánt,
mert ilyen esetben kazánként, meleg víz előállítására szeretnénk
használni a rendszert. Az alábbi ábrán ilyen kialakítás elvi sémája
látható:
Fontos, hogy az örvénylő áramlás beindulása és fennmaradása érdekében az alsó cső ne kerüljön a víztérbe. A
Rocket-kályha
esetében a hordóba benyúló csőben alakul ki az örvénylő áramlás
felfelé. Ezután már hosszabb csőkígyóval is kivonhatjuk az égéstermékből
a hőt. Itt is ugyanez történik, de a leegyszerűsített kialakítás kisebb
helyigényű. Ettől függetlenül, kialakítható 30 literes
festékesdobozokból egy elődob is, mint egy "
mini Rocket-kályha".
Az ábrán szerepelő összeállítás már a második konstrukcióm vázlata,
mert több módosítást és újratervezést igényelt eddig is a kialakítás.
Mérete egy nagyobb radiátor helyfoglalásával egyezik meg.
100 mm-es átmérőjű cső esetén 150 mm-es, 120 mm-es cső esetén 170 mm-es a "kazán" szélessége. Magassága, kialakítástól függően 1 m körüli.
Fontos kérdés a fa beszerzése. Egy letört száraz 3-8 cm-es átmérőjű
2m-es faág 8-16 órás fűtési időt tud biztosítani, fafajtától függően.
Napi 8-15 kg fával (ugyanez a két házat fűtő kazánunkkal hideg időben
akár egy mázsa is lehet) megoldható a fűtés. Egy kerékpárra minden
további nélkül felpakolható 60-80 kg faág, ami majd egy heti fűtőanyag
hideg időben.
A víztér kialakításánál egy szabály van! A függőleges,
Rocket-kályhához
hasonló dobos, vagy az ismertetett csőkígyós megoldás esetében sem
szabad elhűteni az első csövet, mert ott alakul ki az örvénylő áramlás. A
tartály lehet lapos kialakítású, ha mód és lehetőség van 1,5-2 mm-es
lemezből összehegeszteni, és elhelyezni benne a 100-120 mm-es 1,5-2
mm-es falvastagságú csöveket. Mellette kialakítható a keringető
szivattyú csonkja, illetve ha jól működő gravitációs fűtéssel
rendelkezünk, az elmenő és visszatérő csatlakozások. Akinél a hely
megengedi, a tartály
lehet egy kiszuperált villanybojler
tartálya is, de nálam fő szempontként az dominált, hogy közvetlenül a
kazán után az első radiátor helyére legyen beépíthető. Amint elkészül a
víztartály, újabb képeket és a tapasztalatok összegzését is felteszem az
oldalra.
Nálunk már évek óta tavasszal és ősszel, amikor a napsütéses idő felmelegíti a tető cserepeit, beindítok
egy kis ventilátort a padlástérben. A mennyezetet átfúrtam, és egy
110 mm-es PVC lefolyócsődarabot vezettem fel, aminek a végén egy
110 mm/90 fokos PVC könyökbe
egy tölcséres formájú műanyag ülőke egyik levágott végű darabját
illesztettem. Az ülőke tölcséres részére rámelegítettem egy rövid, 15
cm-es 110 mm-es PVC lefolyócsődarabot ami a könyökbe csatlakozik. A
tölcsérben eredetileg egy
talpától megfosztott asztali ventilátort, majd miután "elhalálozott" 4 évnyi üzem után, egy számítógépház ventilátort rögzítettem. Erre a célra
legjobb egy egyenáramú motor, mert
az irányváltás egyszerű polaritásváltás átkapcsolással megoldható.
A ventilátor tavasszal és ősszel, napos időben napközben felmelegíti a
szobát ( a mienk északi fekvésű), 4-5 fokot is, nyáron pedig elszívja a
szobában felfelé szálló meleg levegőt. Amikor mások már fűtenek, nekünk
még nem kell begyújtani. Nyáron a kánikula kezdetén 6-8, később a falak
átmelegedése után 4-5 fokkal csökkenti a lakás hőmérsékletét. A "
kéretlen négylábú vendégek" ellen egy sűrű, erős szálú rács képezi az akadályt.
Remélhető mások is hozzájárulnak (hasznos és a jelen helyzetben egyre
nyilvánvalóbban romló állapotok miatt) közkincsé tenni mások által is
hasznosítható saját technikai tudásukat... A "sorozat" még nincs
befejezve!
/
Tulok/