Az európai vezetők két hét múlva újabb találkozót tartanak, amely a római szerződés megkötésének 60. évfordulóját fogja jelölni. Európa-szakértők szerint ez egy újabb folyamat kezdetét jelenti, melynek során az Európai Unió visszahúzódik az Európai Gazdasági Közösség határai közé, magára hagyva a kelet-európai tagállamokat.
Az EU politikai elemzői már hetek óta foglalkoznak annak lehetőségével, hogy a március 25-re tervezett római csúcstalálkozónak messzemenő következményei lesznek; Jean-Claude Juncker ekkor fogja kezdeményezni az úgynevezett „fehér könyv” megvitatását, ami sokak szerint új alapokra helyezheti a nemzetek feletti uniót. A dokumentum várhatóan konkretizálja majd az európai gazdaság felpörgetésével, a terrorizmus elleni harccal és az európai integráció mélyítésével kapcsolatos javaslatokat.
A Ria Novosztyi politikai szakértője, Dmitrij Dobrov szerint ennek az ún. „fehér könyvnek” jelentőségét alulbecsülni nem szabad, mert súlyos üzenetet hordoz a kelet-európai tagállamok számára. A dokumentum egyik javaslata az úgynevezett „kétsebességes Európa” létrehozása – ami az EU vezetői részéről annak elismerését jelenti, hogy az újonnan csatlakozott tagállamokat felzárkóztatni nem sikerült, és nincs semmilyen esélye annak, hogy a jövőben az EU képes lenne kelet-európai országokat felzárkóztatni a nyugat-európai országok szintjére.
„Juncker javaslata annak deklarálását jelenti, hogy bizonyos keleti és déli tagállamok többé nem azt az integrációs utat járják, mint az EU régebbi tagállamai. Az európai integrációs elgondolása túl ambíciózus volt, a terjeszkedés lehetőségeit rosszul ítélték meg, és az újabb tagállamok felvétele nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.” – mondta. Dobrov szerint Juncker javaslata azt mutatja, hogy
Brüsszel a válsághelyzetben magára hagyja a gazdaságilag elmaradottabb országokat, és inkább az unió belső magjának megerősítésére fog összpontosítani.
A szakértő szerint a hajdani nyugat-római birodalom örökösei fogják továbbvinni az európai integrációt, a „civilizálatlan” területeket pedig magukra hagyják. Ez a kétsebességes Európa elgondolása, ami az EU elmélyülő válságának hatására mindinkább előtérbe kerül, és annak elismerését jelenti, hogy a keleti tagállamok többé nem remélhetnek fejlődést és növekedést az Európai Uniótól.
Dobrov kifejti, hogy az EU válsága a nemzetek feletti unió alap struktúrájába volt kódolva, mert eleve nem lehetséges az integráció olyan országok közt, melyek gazdasági, politikai, kulturális fejlődésének szintje egymással nem kompatibilis. „Mi a közös Hollandiában és Bulgáriában?” – kérdi. A szerző azonban arra is rámutat, hogy az európai integráció mélyítése geopolitikai tényezők mentén is megtörik. Lengyelország már meg sem próbálja leplezni birodalmi szemléletét, és saját befolyási zónát épít a térségi országokban – ami így konfliktusba került a francia-német befolyási törekvésekkel.
Dobrov visszautal Belgium miniszterelnökének egy korábbi nyilatkozatára, melyben nagyon lényegretörően kifejtette, hogy „az Európai Unió több mint egy évtizede a permanens válság állapotában van, a felbomlás gyakorlatilag idő kérdése. Az az európai idea, ami a háború utáni generáció számára vonzó jövőkép volt, elvesztette aktualitását.” A szakértő szerint az EU számára valóban kiutat jelent a „kétsebességes Európa” projekt, de ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy az Európai Unió visszahúzódik korábbi határai mögé, az utóbbi néhány évtized során csatlakozott tagállamokat pedig magára hagyja: „sajnáljuk, a felzárkóztatás nem sikerült”.
A szakértő ugyanakkor arra is rámutat, hogy a „belső magon” kívül eső országok éppen amiatt ellenzik oly hevesen a kétsebességű Európa elgondolását, mert ezáltal elesnének a felzárkóztatásra szánt uniós forrásoktól. Az „európai projekt” sikertelenségét pedig önmagában az is mutatja, hogy ezek az országok ma nagyobb mértékben függenek az uniós pénzektől, mint az EU-csatlakozás idején.

http://www.hidfo.ru/2017/03/ketsebesseges-europa-brusszel-magara-hagyja-a-kizsakmanyolt-tagallamokat/