A javasolt "Pandémiaszerződés" első nyilvános meghallgatásai lezárultak, a következő kör június közepén kezdődik.
Megpróbáltuk
 ezt a témát a címlapon tartani, kizárólag azért, mert a  mainstream 
annyira igyekszik figyelmen kívül hagyni, és továbbra is  pártos háborús
 pornót és propagandát gyártani.
Amikor 
mi - és mások is - a nyilvános beadványok oldalára  hivatkoztunk, akkora
 volt a visszhang, hogy a WHO honlapja rövid időre  összeomlott, vagy 
úgy tettek, mintha összeomlott volna, hogy az emberek  ne küldjenek 
nekik több levelet.
Akárhogy is, ez egy győzelem. Remélhetőleg a nyáron megismételhetjük.
Addig 
is a jelek arra utalnak, hogy a sajtóban megjelenő csekély  
sajtóvisszhang - főként az internet metaforikus hátsó oldalain - arra  
fog összpontosítani, hogy a szerződés "elég erős" legyen, és hogy a  
nemzeti kormányokat "felelősségre lehessen vonni".
A brit Telegraph április 12-i cikke a következő címmel jelent meg:
A világjárványról szóló szerződés "túlságosan felhígított" lehet ahhoz, hogy megállítsa az új járványkitöréseket.
A cikk a
 globális közegészségügyi egyezményért felelős testület  (GPHC) 
jelentésére összpontosít, és idézi a jelentés egyik szerzőjét,  Dame 
Barbara Stockingot:
A 
legnagyobb félelmünk [...] az, hogy túl könnyű azt gondolni, hogy  az 
elszámoltathatóság nem számít. Egy olyan szerződés, amelyben nincs  
benne a megfelelés, nos, őszintén szólva, akkor nincs értelme egy  
szerződésnek".
A 
GPHC-jelentés a továbbiakban azt állítja, hogy a jelenlegi  nemzetközi 
egészségügyi szabályok "túl gyengék", és egy új, "független"  nemzetközi
 testület létrehozására szólít fel, amely "értékeli a  kormányok 
felkészültségét", és "nyilvánosan megdorgálja vagy megdicséri  az 
országokat, attól függően, hogy megfelelnek-e az elfogadott  
követelményeknek".
Egy 
másik cikk, amelyet a London School of Economics adott ki, és  amelynek 
társszerzői a Német Szövetség az Éghajlatváltozásért és az  
Egészségügyért (KLUG) tagjai voltak, szintén az "elszámoltathatóság" és a
  "megfelelés" gondolatát erőlteti:
Ahhoz, 
hogy a szerződésnek legyen foga, az azt irányító szervezetnek  
rendelkeznie kell a hatalommal - akár politikai, akár jogi -, hogy  
kikényszerítse a betartást.
A jelentés a 2021. májusi ENSZ-jelentést is megismétli, amikor a WHO számára több hatáskört követel:
A WHO jelenlegi formájában nem rendelkezik ilyen hatáskörrel [...].
A szerződés továbbviteléhez ezért a WHO-t fel kell hatalmazni - mind pénzügyileg, mind politikailag.
A 
jelentés javasolja "nem állami szereplők", például a Világbank, a  
Nemzetközi Valutaalap, a Kereskedelmi Világszervezet és a Nemzetközi  
Munkaügyi Szervezet bevonását a tárgyalásokba, és javasolja, hogy a  
szerződés pénzügyi ösztönzőket kínáljon az "egészségügyi vészhelyzetek" 
 korai bejelentésére [kiemelés hozzáadva]:
Az 
egészségügyi vészhelyzet kihirdetése esetén a forrásoknak azokba  az 
országokba kell áramlaniuk, ahol a vészhelyzet bekövetkezik, és olyan  
válaszlépéseket kell kiváltaniuk, mint a finanszírozás és a technikai  
segítségnyújtás. Ezek különösen fontosak az LMIC-országok számára, és  
felhasználhatók az államok időben történő információmegosztásának  
ösztönzésére és fokozására, biztosítva őket arról, hogy a  
jelentéstételért nem fognak önkényes kereskedelmi és utazási  
szankciókkal sújtani, hanem ehelyett a járvány kitörésére való hatékony 
 reagáláshoz szükséges pénzügyi és technikai forrásokat kapnak.
Ez azonban nem áll meg itt. Felvetik azt a kérdést is, hogy az országokat büntetik-e a "be nem tartásért":
 [A szerződésnek rendelkeznie kell] egy
 adaptálható ösztönző rendszerrel,  [beleértve] az olyan szankciókat, 
mint a nyilvános megrovás, a  gazdasági szankciók vagy a kedvezmények 
megtagadása. 
 
 
 
Javaslatok a bürokratáktól:
Ha "időben" jelented a "járványkitöréseket", akkor "pénzügyi forrásokat" kapsz a kezelésükhöz.
Ha
  nem jelented a járványkitöréseket, vagy nem követed a WHO utasításait,
  akkor elesel a nemzetközi segélyektől, és kereskedelmi embargókkal és 
 szankciókkal kell szembenézned.
Ezek
 a javasolt szabályok együttesen  szó szerint ösztönöznék a lehetséges 
"járványkitörések" bejelentését.  Ahelyett, hogy megakadályoznák a 
"jövőbeli járványokat", aktívan  ösztönöznék azokat.
Nem 
újdonság, hogy azokat a nemzeti kormányokat, amelyek nem  hajlandóak 
játszani, megbüntetik, és azokat, amelyek játszanak,  lefizetik. Ezt már
 láttuk a Covid esetében.
Két afrikai ország - Burundi
 és Tanzánia - elnökei  kitiltották a WHO-t a határaikról, és nem voltak
 hajlandók csatlakozni a  pandémiáról szóló narratívához. Mindkét elnök 
váratlanul meghalt  hónapokkal a döntésük után, és helyükre új elnökök 
kerültek, akik  azonnal visszafordították elődjük kovid-politikáját.
Alig 
egy héttel Pierre Nkurunziza elnök halála után az IMF  beleegyezett, 
hogy elengedjen majdnem 25 millió dollárt Burundi  államadósságából, 
hogy segítsen a kovid19 "válság" leküzdésében.
Mindössze
 öt hónappal John Magufuli elnök halála után Tanzánia új  kormánya 600 
millió dollárt kapott az IMF-től a "covid19-járvány  kezelésére".
Elég világos, hogy mi történt itt, nem igaz?
A 
globalisták puccsokat támogattak, és "nemzetközi segélyekkel"  
jutalmazták az elkövetőket. A pandémiáról szóló szerződésre vonatkozó  
javaslatok egyszerűen legitimálnák ezt a folyamatot, és a titkos hátsó  
csatornákról a nyílt hivatalos csatornákra helyeznék át.
Mielőtt
 az új hatáskörök következményeit megvitatnánk, emlékeztessük  magunkat 
arra a hatalomra, amellyel a WHO már most is rendelkezik:
Az 
Egészségügyi Világszervezet az egyetlen olyan intézmény a  világon, 
amely jogosult "világjárványt" vagy nemzetközi aggodalomra okot  adó 
közegészségügyi vészhelyzetet (PHEIC) hirdetni.
A WHO főigazgatója - egy nem választott pozíció - az egyetlen személy, aki ezt a hatalmat gyakorolja.
Már
  láttuk, hogy a WHO visszaélt ezzel a hatáskörrel, hogy a semmiből egy 
 hamis világjárványt hozzon létre... és most nem a kovászról beszélek.
2008 
előtt a WHO csak akkor hirdethetett influenza világjárványt, ha  
"hatalmas számú haláleset és megbetegedés" történt, ÉS ha volt egy új,  
elkülönülő altípus. 2008-ban a WHO lazította az "influenzajárvány"  
definícióját, és megszüntette ezt a két feltételt.
Amint 
arra a British Medical Journalhoz 2010-ben írt levél  rámutatott, ezek a
 változások azt jelentették, hogy "sok szezonális  influenzavírus 
besorolható influenza világjárványnak".
Ha a 
WHO nem hajtotta volna végre ezeket a változtatásokat, a 2009-es  
"sertésinfluenza" kitörését soha nem nevezhették volna világjárványnak, 
 és valószínűleg észrevétlenül el is múlt volna.
Ehelyett
 országok tucatjai költöttek dollármilliókat sertésinfluenza  elleni 
vakcinákra, amelyekre nem volt szükségük, és amelyek nem is  működtek, 
hogy egy olyan "világjárvány" ellen küzdjenek, amely kevesebb  mint 20 
000 halálos áldozatot követelt. A WHO-nak a sertésinfluenza  
közegészségügyi vészhelyzetként való kihirdetésére vonatkozó  
tanácsadásért felelős személyek közül sokakról később kiderült, hogy  
pénzügyi kapcsolatban állnak a vakcinagyártókkal.
A 
kirívó korrupció e történelmi példája ellenére a Pandémiáról szóló  
szerződés egyik javasolt záradéka még könnyebbé tenné a járványveszély  
kihirdetését. A 2021. májusi "Covid19: Make it the Last Pandemic"  
[kiemelés hozzáadva] jelentés szerint:
A WHO főigazgatója által a jövőben a PHEIC-nek nyilvánításnak az elővigyázatosság elvén kell alapulnia, amennyiben ez indokolt.
Igen, a
 javasolt szerződés lehetővé tenné, hogy a WHO főigazgatója  globális 
vészhelyzetet hirdessen ki egy potenciális világjárvány  megelőzése 
érdekében, nem pedig egy ilyenre válaszul. Egyfajta pandémiát  megelőző 
bűnözés.
Ha ezt 
összekapcsoljuk a "potenciális egészségügyi vészhelyzetet"  bejelentő 
fejlődő országoknak javasolt "pénzügyi támogatással", akkor  láthatjuk, 
mire készülnek - lényegében a harmadik világ kormányainak  
megvesztegetésére, hogy ürügyet adjanak a WHO-nak a vészhelyzet  
kihirdetésére.
Már ismerjük a többi kulcsfontosságú pontot, amelyek valószínűleg szerepelnek majd a világjárványról szóló szerződésben.
Szinte 
biztosan megpróbálnak majd nemzetközi oltóanyag-útleveleket  bevezetni, 
és a nagy gyógyszergyárak zsebébe tömik a pénzeket, hogy még  gyorsabban
 és még kevesebb biztonsági teszteléssel állítsanak elő  
"oltóanyagokat".
Mindez 
azonban elhalványulhat ahhoz képest, hogy a WHO (vagy  bármilyen új, 
"független" szerv létrehozásáról döntenek is)  főigazgatójának jogi 
hatáskörrel ruházzák fel a nemzeti kormányok  büntetését, megrovását 
vagy jutalmazását.
Egy 
"Pandémiaszerződés", amely felülbírálná vagy felülbírálná a  nemzeti 
vagy helyi kormányokat, nemzetek feletti hatásköröket adna egy  nem 
megválasztott bürokratának vagy "szakértőnek", aki azokat teljesen  
saját belátása szerint és teljesen szubjektív kritériumok alapján  
gyakorolhatná.
Ez a technokrata globalizmus definíciója.