A javasolt "Pandémiaszerződés" első nyilvános meghallgatásai lezárultak, a következő kör június közepén kezdődik.
Megpróbáltuk
ezt a témát a címlapon tartani, kizárólag azért, mert a mainstream
annyira igyekszik figyelmen kívül hagyni, és továbbra is pártos háborús
pornót és propagandát gyártani.
Amikor
mi - és mások is - a nyilvános beadványok oldalára hivatkoztunk, akkora
volt a visszhang, hogy a WHO honlapja rövid időre összeomlott, vagy
úgy tettek, mintha összeomlott volna, hogy az emberek ne küldjenek
nekik több levelet.
Akárhogy is, ez egy győzelem. Remélhetőleg a nyáron megismételhetjük.
Addig
is a jelek arra utalnak, hogy a sajtóban megjelenő csekély
sajtóvisszhang - főként az internet metaforikus hátsó oldalain - arra
fog összpontosítani, hogy a szerződés "elég erős" legyen, és hogy a
nemzeti kormányokat "felelősségre lehessen vonni".
A brit Telegraph április 12-i cikke a következő címmel jelent meg:
A világjárványról szóló szerződés "túlságosan felhígított" lehet ahhoz, hogy megállítsa az új járványkitöréseket.
A cikk a
globális közegészségügyi egyezményért felelős testület (GPHC)
jelentésére összpontosít, és idézi a jelentés egyik szerzőjét, Dame
Barbara Stockingot:
A
legnagyobb félelmünk [...] az, hogy túl könnyű azt gondolni, hogy az
elszámoltathatóság nem számít. Egy olyan szerződés, amelyben nincs
benne a megfelelés, nos, őszintén szólva, akkor nincs értelme egy
szerződésnek".
A
GPHC-jelentés a továbbiakban azt állítja, hogy a jelenlegi nemzetközi
egészségügyi szabályok "túl gyengék", és egy új, "független" nemzetközi
testület létrehozására szólít fel, amely "értékeli a kormányok
felkészültségét", és "nyilvánosan megdorgálja vagy megdicséri az
országokat, attól függően, hogy megfelelnek-e az elfogadott
követelményeknek".
Egy
másik cikk, amelyet a London School of Economics adott ki, és amelynek
társszerzői a Német Szövetség az Éghajlatváltozásért és az
Egészségügyért (KLUG) tagjai voltak, szintén az "elszámoltathatóság" és a
"megfelelés" gondolatát erőlteti:
Ahhoz,
hogy a szerződésnek legyen foga, az azt irányító szervezetnek
rendelkeznie kell a hatalommal - akár politikai, akár jogi -, hogy
kikényszerítse a betartást.
A jelentés a 2021. májusi ENSZ-jelentést is megismétli, amikor a WHO számára több hatáskört követel:
A WHO jelenlegi formájában nem rendelkezik ilyen hatáskörrel [...].
A szerződés továbbviteléhez ezért a WHO-t fel kell hatalmazni - mind pénzügyileg, mind politikailag.
A
jelentés javasolja "nem állami szereplők", például a Világbank, a
Nemzetközi Valutaalap, a Kereskedelmi Világszervezet és a Nemzetközi
Munkaügyi Szervezet bevonását a tárgyalásokba, és javasolja, hogy a
szerződés pénzügyi ösztönzőket kínáljon az "egészségügyi vészhelyzetek"
korai bejelentésére [kiemelés hozzáadva]:
Az
egészségügyi vészhelyzet kihirdetése esetén a forrásoknak azokba az
országokba kell áramlaniuk, ahol a vészhelyzet bekövetkezik, és olyan
válaszlépéseket kell kiváltaniuk, mint a finanszírozás és a technikai
segítségnyújtás. Ezek különösen fontosak az LMIC-országok számára, és
felhasználhatók az államok időben történő információmegosztásának
ösztönzésére és fokozására, biztosítva őket arról, hogy a
jelentéstételért nem fognak önkényes kereskedelmi és utazási
szankciókkal sújtani, hanem ehelyett a járvány kitörésére való hatékony
reagáláshoz szükséges pénzügyi és technikai forrásokat kapnak.
Ez azonban nem áll meg itt. Felvetik azt a kérdést is, hogy az országokat büntetik-e a "be nem tartásért":
[A szerződésnek rendelkeznie kell] egy
adaptálható ösztönző rendszerrel, [beleértve] az olyan szankciókat,
mint a nyilvános megrovás, a gazdasági szankciók vagy a kedvezmények
megtagadása.
Javaslatok a bürokratáktól:
Ha "időben" jelented a "járványkitöréseket", akkor "pénzügyi forrásokat" kapsz a kezelésükhöz.
Ha
nem jelented a járványkitöréseket, vagy nem követed a WHO utasításait,
akkor elesel a nemzetközi segélyektől, és kereskedelmi embargókkal és
szankciókkal kell szembenézned.
Ezek
a javasolt szabályok együttesen szó szerint ösztönöznék a lehetséges
"járványkitörések" bejelentését. Ahelyett, hogy megakadályoznák a
"jövőbeli járványokat", aktívan ösztönöznék azokat.
Nem
újdonság, hogy azokat a nemzeti kormányokat, amelyek nem hajlandóak
játszani, megbüntetik, és azokat, amelyek játszanak, lefizetik. Ezt már
láttuk a Covid esetében.
Két afrikai ország - Burundi
és Tanzánia - elnökei kitiltották a WHO-t a határaikról, és nem voltak
hajlandók csatlakozni a pandémiáról szóló narratívához. Mindkét elnök
váratlanul meghalt hónapokkal a döntésük után, és helyükre új elnökök
kerültek, akik azonnal visszafordították elődjük kovid-politikáját.
Alig
egy héttel Pierre Nkurunziza elnök halála után az IMF beleegyezett,
hogy elengedjen majdnem 25 millió dollárt Burundi államadósságából,
hogy segítsen a kovid19 "válság" leküzdésében.
Mindössze
öt hónappal John Magufuli elnök halála után Tanzánia új kormánya 600
millió dollárt kapott az IMF-től a "covid19-járvány kezelésére".
Elég világos, hogy mi történt itt, nem igaz?
A
globalisták puccsokat támogattak, és "nemzetközi segélyekkel"
jutalmazták az elkövetőket. A pandémiáról szóló szerződésre vonatkozó
javaslatok egyszerűen legitimálnák ezt a folyamatot, és a titkos hátsó
csatornákról a nyílt hivatalos csatornákra helyeznék át.
Mielőtt
az új hatáskörök következményeit megvitatnánk, emlékeztessük magunkat
arra a hatalomra, amellyel a WHO már most is rendelkezik:
Az
Egészségügyi Világszervezet az egyetlen olyan intézmény a világon,
amely jogosult "világjárványt" vagy nemzetközi aggodalomra okot adó
közegészségügyi vészhelyzetet (PHEIC) hirdetni.
A WHO főigazgatója - egy nem választott pozíció - az egyetlen személy, aki ezt a hatalmat gyakorolja.
Már
láttuk, hogy a WHO visszaélt ezzel a hatáskörrel, hogy a semmiből egy
hamis világjárványt hozzon létre... és most nem a kovászról beszélek.
2008
előtt a WHO csak akkor hirdethetett influenza világjárványt, ha
"hatalmas számú haláleset és megbetegedés" történt, ÉS ha volt egy új,
elkülönülő altípus. 2008-ban a WHO lazította az "influenzajárvány"
definícióját, és megszüntette ezt a két feltételt.
Amint
arra a British Medical Journalhoz 2010-ben írt levél rámutatott, ezek a
változások azt jelentették, hogy "sok szezonális influenzavírus
besorolható influenza világjárványnak".
Ha a
WHO nem hajtotta volna végre ezeket a változtatásokat, a 2009-es
"sertésinfluenza" kitörését soha nem nevezhették volna világjárványnak,
és valószínűleg észrevétlenül el is múlt volna.
Ehelyett
országok tucatjai költöttek dollármilliókat sertésinfluenza elleni
vakcinákra, amelyekre nem volt szükségük, és amelyek nem is működtek,
hogy egy olyan "világjárvány" ellen küzdjenek, amely kevesebb mint 20
000 halálos áldozatot követelt. A WHO-nak a sertésinfluenza
közegészségügyi vészhelyzetként való kihirdetésére vonatkozó
tanácsadásért felelős személyek közül sokakról később kiderült, hogy
pénzügyi kapcsolatban állnak a vakcinagyártókkal.
A
kirívó korrupció e történelmi példája ellenére a Pandémiáról szóló
szerződés egyik javasolt záradéka még könnyebbé tenné a járványveszély
kihirdetését. A 2021. májusi "Covid19: Make it the Last Pandemic"
[kiemelés hozzáadva] jelentés szerint:
A WHO főigazgatója által a jövőben a PHEIC-nek nyilvánításnak az elővigyázatosság elvén kell alapulnia, amennyiben ez indokolt.
Igen, a
javasolt szerződés lehetővé tenné, hogy a WHO főigazgatója globális
vészhelyzetet hirdessen ki egy potenciális világjárvány megelőzése
érdekében, nem pedig egy ilyenre válaszul. Egyfajta pandémiát megelőző
bűnözés.
Ha ezt
összekapcsoljuk a "potenciális egészségügyi vészhelyzetet" bejelentő
fejlődő országoknak javasolt "pénzügyi támogatással", akkor láthatjuk,
mire készülnek - lényegében a harmadik világ kormányainak
megvesztegetésére, hogy ürügyet adjanak a WHO-nak a vészhelyzet
kihirdetésére.
Már ismerjük a többi kulcsfontosságú pontot, amelyek valószínűleg szerepelnek majd a világjárványról szóló szerződésben.
Szinte
biztosan megpróbálnak majd nemzetközi oltóanyag-útleveleket bevezetni,
és a nagy gyógyszergyárak zsebébe tömik a pénzeket, hogy még gyorsabban
és még kevesebb biztonsági teszteléssel állítsanak elő
"oltóanyagokat".
Mindez
azonban elhalványulhat ahhoz képest, hogy a WHO (vagy bármilyen új,
"független" szerv létrehozásáról döntenek is) főigazgatójának jogi
hatáskörrel ruházzák fel a nemzeti kormányok büntetését, megrovását
vagy jutalmazását.
Egy
"Pandémiaszerződés", amely felülbírálná vagy felülbírálná a nemzeti
vagy helyi kormányokat, nemzetek feletti hatásköröket adna egy nem
megválasztott bürokratának vagy "szakértőnek", aki azokat teljesen
saját belátása szerint és teljesen szubjektív kritériumok alapján
gyakorolhatná.
Ez a technokrata globalizmus definíciója.