Beigazolódott, amelyről már korábban többször is írtuk: az uniós források elapadásával a magyar növekedési mese véget fog érni. Az
Eurostat által publikált legfrissebb GDP-adatokból a tendencia jól
látható: a magyar gazdaság néhány negyedév alatt éllovasból sereghajtóvá vált az
Európai Unióban azzal, hogy az uniós transzferek még nem futottak bele
a gazdaságba a költségvetési ciklus jelenlegi szakaszában, és néhány
húzóágazat sem teljesített úgy, ahogy az elmúlt években. Utóbbi szintén
súlyos szerkezeti problémákat vet fel: a magyar ipar az
elmúlt években egyre inkább aszimmetrikus szerkezetűvé, a konjunktúra
érzékeny gépjárműgyártás pedig túlságosan dominánssá vált a hazai
termelésben.
A probléma súlyosságát jól jellemzi, hogy még az elemzőket és a Nemzetgazdasági Minisztériumot is meglepte a vártnál rosszabb adat, és még Varga Mihály sem mentegetőzött, csak reményét fejezte ki, hogy a következő negyedévekben már jobb számokat fogunk látni. Mindez azért fontos, mert a 2017-es költségvetést
nagyon optimista makrogazdasági számok mellett tervezték meg, a friss
adat ismeretében talán érdemes lenne felülvizsgálni ezeket az adatokat,
mielőtt a költségvetési törvényt elfogadja a fideszes többség.
Vártnál rosszabb adat
A legfrissebb adatok alapján a magyar gazdaság
2016 első negyedévében 0,5 százalékkal növekedett éves alapon
(2016Q1/2015Q1), és 0,8 százalékkal csökkent negyedéves alapon
(2016Q1/2015Q4). Mindkét adat meglepetésként érte az elemzőket, annak
ellenére is, hogy mindenki visszaesésre számított az elmúlt évek „szárnyalása” után. A
kiigazítatlan éves index 0,9 százalékot mutat, ezzel kapcsolatban a
legpesszimistább előrejelzések 1,7-2 százalék közötti növekedéssel számoltak, tehát a magyar gazdaság jóval a várakozások alatt teljesített az első negyedévben.
A pocsék gazdasági teljesítmény három fő okra vezethető vissza:
- Ahogyan már többször is megírtuk, a magyar gazdaság teljesítménye nagyban függ az uniós transzferektől. A 2010-es kormányváltást követően a Fidesznek sikerült feltornáznia a nettó transzferek mértékét 2 százalékról 4,4 százalékra.
A multiplikátor hatással kiegészülve ennek jelentős hatása volt a
gazdasági teljesítményre. Az előző költségvetési ciklus pénzei
gyakorlatilag elfogytak, a 2014-2020-as költségvetési ciklus forrásai
pedig várhatóan az év második felében kezdenek beáramlani, a nettó
transzferek visszaesése pedig máris kifejtette hatását a gazdasági
teljesítményben.
- Ezzel szoros összefüggésben áll az építőipar teljesítménye.
Annyira, hogy márciusban már az építőipar teljesítményének zsugorodása
20 százalékról 33,9 százalékra nőtt, egy hónapon alatt pedig 6,3
százalékkal mérséklődött az építőipari termelés volumene. A kevesebb uniós forrás miatt kevesebb az állami és a magánmegrendelés, ez pedig teljesen hazavágta a magyar építőipart.
- Az ipari teljesítményhez kapcsolódó legtöbb részindex is azt mutatja,
hogy bajban van a magyar ipar, és ez nem csak az építőiparnak
köszönhető. Az elmúlt években a járműgépgyártás például domináns
ágazattá vált a feldogozóiparon belül, az elmúlt év sokkhatásai
(VW-botrány például) a hazai termelésre és megrendelésállományra is
hatással lehet.
A
növekedési adatokkal kapcsolatos másik fontos megállapítás, hogy az
ipar visszaesését nem tudta ellensúlyozni a belsőfogyasztás, ez pedig
arra utal, hogy annak ellenére, hogy a válságban már régen vége van, a magyar háztartások többsége még mindig nagyon óvatos (ez a megtakarítási adatokból is kivehető).
Mind az idei, mind a jövőévi büdzsé
megtervezésekor jóval optimistább számokkal számolt a magyar kormány.
Bár attól nem kell tartani, hogy veszélybe kerülne az idei hiánycél, a
2017-es költségvetési terv elfogadása előtt valószínűleg érdemes lenne
felülvizsgálni a makrogazdasági mutatókat, és ehhez igazítani a
számokat.
Sereghajtók vagyunk a régióban
Hogy
mennyire rosszak az első negyedéves adatok, azt jól jellemzi, hogy
negyedéves alapon nézve abszolút sereghajtók vagyunk az Európai Unióban
(még Görögország is megelőz minket!). Éves alapon nézve pedig egyedül a továbbra is recesszióban lévő Görögország van mögöttünk. Ha
a régiós versenytársakat nézzük, akkor még rosszabb a helyzet:
Romániában például az első negyedévben 4,2 százalékos volt az éves
növekedés, Szlovákiában pedig 3,6 százalék.
A
Fidesz-propagandának is ellentmondanak a rossz adatok, hiszen az uniós
átlag 1,7 százalék volt az első negyedévben, miközben a magyar gazdaság
szerény 0,5 százalékos növekedést tudott produkálni - a kormány mindeközben pedig szívesen hangoztatja azt, hogy a régió, élén Magyarországgal az Unió növekedési motorja. Abban igaza van a Fidesznek, hogy a régiónak meghatározó szerepe van az Unió növekedésében, azonban egyre inkább úgy fest, hogy Magyarország ebből ki fog maradni a jövőben, és sorra elhúznak mellettünk a régiós versenytársak.
(Ez
már csak azért is fontos, mert a befektetők számára nem utolsó szempont
a stabil makrogazdasági környezet, amely Magyarországra egyáltalán nem
volt jellemző a válság óta. A hírekbe pedig leginkább az unortodox
módszerekkel tudtunk bekerülni, illetve azzal, hogy a jegybanki
alapítványok százmilliárdokat költenek mindenféle kontroll nélkül.)
Borus jövő
Bár
rövid távon nem kell azzal számolni, hogy recesszióba zuhanna a
gazdaság (például az építőipari indexek már azt mutatják, hogy a második
félévben javulhat az ipar teljesítménye), hosszú távon mindenképpen
kezelni kellene azt a helyzetet, hogy a magyar gazdaság ennyire ki van szolgáltatva néhány ágazatnak és az uniós transzfereknek. A
kormánypárt tervei szerint a következő években felpörgetik az uniós
források lehívását (hasonló dinamika lenne mint az elmúlt években),
azonban 2019 után komolyabb visszaesés valószínűsíthető, ha elapadnak
ezek a források. Hosszú távon tehát egyáltalán nincs biztosítva a stabil
gazdasági növekedés, de még rövid és közép távon is csak arra elegendő ez a 2-3 százalék körüli növekedés, hogy tartani tudjuk a többi régiós ország növekedési ütemét.
Ahhoz,
hogy Magyarország fel tudjon zárkózni a nyugat-európai országok
fejlettségi szintjéhez minimum 6-7 százalék körüli stabil növekedésre
lenne szükség. Szerkezeti változások nélkül ez teljesen
elképzelhetetlen (a rendszerváltás óta egy negyedévben fordult
elő, hogy a 6 százalékot megközelítettük). De hogy mennyire nem
lehetetlen kihívásról van szó, azt jól tükrözi a szlovák gazdaság a
kétezres évek közepén 10 százalékos növekedést is produkálni tudott.
Nagyobb strukturális reformok nélkül (intézményi rendszer
átalakítása, nagy ellátórendszerek rendbetétele, bürokrácia és korrupció
csökkentése, stabil befektetőbarát gazdasági környezet kialakítása) viszont marad a bizonytalanság és az uniós forrásokra való utaltság.TényTár