Uram, a te szentséges szívednek ajánlom fel az egész életemet, múltamat, jelenemet, jövőmet, a legkisebb cselekedetem is. Irányíts és vezérelj engem. Add meg a tisztánlátás kegyelmét, hogy meg tudjam különböztetni a jót a rossztól. Add, hogy egész nap neked éljek.
2026. október 7., szerda
Neil Oliver: Pestis: ismét “válságkezelésre” van szüksége a hatalmi elitnek
Neil Oliver a pestisről (Yersinia pestis) beszél, amely ősidők óta jelen van, és évente 1-2 ezer halálesetet okoz. Történelmi járványok: a justinianusi (500–700-as évek), a 14. századi feketehalál (a népesség egyharmadát-felét elpusztította), majd a 19. századi kínai járvány. Három formája: bubós, szeptikémiás és pneumóniás.
Egy orosz laboratóriumi baleset kapcsán (nő megbetegedése, karantén) a média ismét félelemkeltést indított, a COVID-játszma - FENEVAD BÉLYEGE mintájára: lezárások, maszkok, gazdagok további meggazdagodása, a legnagyobb szegény-gazdag vagyonátadás a történelemben. Tömeggyilkos Népirtó Bill Gates, Event 201 és hasonló „próbajátékok” után most pneumóniás pestissel fenyegetnek, ampullák millióival készen.
Párhuzamosan zajlik a „tömeges, koordinált pótló migráció”: nem organikus, hanem a gazdagok által finanszírozott, kultúrák összecsapását és káoszt okozó folyamat. A határok nyitva maradnak, miközben járvány esetén lezárásokat követelnének.
Oliver szerint a hatalom ugyanazt a forgatókönyvet használja 2019 óta (COVID, Ukrajna, energia-zavarok), hogy időt nyerjen pénzügyi-politikai problémáira, választásokat kerüljön el vagy postai szavazással befolyásolja azokat.
Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=DH3oDC2rKsA
Ernst Wolff: A globális pénzügyi csapda és a digitális euró
Ernst Wolff szerint a világgazdaság súlyos válságban van: az államadósságok soha nem látott szintet értek el (kb. 100 billió dollár), a részvény- és kötvénypiacok túlfűtöttek, a hitelek egyre drágábbak. Az államok kétféleképpen finanszírozzák magukat: adókkal vagy államkötvényekkel, de előbb-utóbb mindig a polgárok fizetnek.
Wolff emlékeztet az IWF 2013-as „Taxing Times” javaslatára, amely 10%-os egyszeri vagyonadót javasolt minden bankszámlára. Akkor még nem tudták végrehajtani, mert az emberek kivonhatták volna a pénzüket. Ma a digitalizáció ezt lehetővé teszi.
A digitális euro bevezetésével az állam teljes kontrollt kap: programozható pénz, egyéni adók, büntetések, lejárati dátum. A „freiwillig” (önkéntes) ígéretek szerinte nem megbízhatók – példa rá a koronavírus-os időszak és India digitális rúpia kísérlete.
Wolff szerint a digitális euro és az államadósság-válság összefügg: a digitális pénz eszköz a vagyonok állami célra történő mozgósítására. Ezért mindenkit óv attól, hogy túl sok pénzt tartson bankokban.
Javaslata: amint lehet, ki kell vonulni a jelenlegi pénzrendszerből, és anyagi értékekbe – elsősorban aranyba és ezüstbe – fektetni. Ezek hosszú távon csereeszközként is szolgálhatnak, ha a digitális euro miatt a hagyományos fizetés korlátozódik.
A Párizs-szindróma: amikor a romantikus álom beleütközik a valóságba
Felix Rex a „Párizs-szindróma” jelenségét mutatja be, amelyet szélsőséges kultúrsokkként ír le. A tüneteket főként japán, újabban pedig kínai turistáknál dokumentálták, akik a Párizsról kialakított idealizált kép és a város megtapasztalt valósága közötti különbség miatt pszichés és testi tüneteket, például szorongást, szédülést, izzadást, hallucinációkat és akut téveszmés állapotot tapasztalhatnak.
A videó szerint a japán turisták Párizst elsősorban a filmekből, a divatból, a francia luxusmárkákból és a kulturális termékekből ismert romantikus, elegáns és kifinomult városként képzelik el. A szerző szerint ehhez képest a turisták egy része szeméttel borított utcákat, graffitiket, leromlott környezetet, erőszakot és tüntetéseket tapasztal. Állítása szerint a japán nagykövetség évente mintegy húsz, a jelenség által súlyosan érintett turistát orvosi kísérettel hazaszállíttat, és 24 órás segélyvonalat is működtet.
Felix Rex szerint a jelenség már kínai turistákat is érint, miközben a Kínában élőkről azt állítja, hogy Párizshoz eleve kevésbé kapcsolják a romantika és a kifinomultság képét. A videó végkövetkeztetése szerint ezért a Párizs-szindróma talán nem pusztán mentális zavar, hanem annak felismerése, hogy a szerző értelmezésében a korábban nagyszerűnek és fenségesnek tartott Párizs fokozatosan elveszítette korábbi karakterét. Ezt a folyamatot más nyugati nagyvárosokra is kiterjeszti.