Rozsdapattintás

Öt évvel a NATO líbiai bombázásai után még mindig nincs jele annak, hogy stabilizálódna az ország. A nyugati katonai szövetség megdöntötte Moammer Kadhafi hatalmát, de “rendszerváltásról” nem beszélhetünk, hiszen új rendszer máig nem épült ki Líbiában; az ország több részre szakadt, és közvetlen az Európai Unió határai mentén biztonságos háttérbázist alakíthattak ki a terrorszervezetek.

Öt évvel ezelőtt kezdtek a NATO-országok hadmozdulatokat Líbiában, melynek során az ország vezetőjét meggyilkolták, a “diktatúrának” nevezett rendszert megdöntötték, majd kezdetét vette egy a nyugati vezetők által “demokratikus reformnak” nevezett intézkedéssorozat. Ennek eredményeként az országban máig anarchikus állapotok uralkodnak – bár Líbiáról mint országról sem beszélhetünk egyértelműen, mert a volt Líbia területén ma több kormány működik párhuzamosan, az egymással harcban álló fegyveres csoportok területei közti határvonal pedig naponta változik.

Az ENSZ valamiféle demokratikus rendezést próbál beindítani, a NATO-országok pedig saját lokális érdekeik mentén öt éve folytatnak légicsapásokat és különböző katonai műveleteket Líbia területén. Miközben a nyugati vezetők újra a beavatkozás lehetőségéről beszélnek, a helyzet abszurditását mutatja, hogy ez a “beavatkozás” öt éve zajlik, és éppen annak köszönhetően alakultak ki a mai anarchikus állapotok; a NATO beavatkozott, és anarchiába döntött egy országot az Európai Unió határán, ahová ma a világ terrorszervezetei harctéri tapasztalatot szerezni járnak, Afrika lakossága pedig Líbián át özönlik Európába.

Bár a közvélemény minderről úgy értesül, mint a NATO számára “fokozott biztonsági kockázatot” jelentő problémák összességéről, az a tény, hogy a NATO-országok a “diktatúra” megdöntését követően öt éven át semmilyen komolyabb erőfeszítést nem tettek a helyzet stabilizálása érdekében, azt mutatja, hogy a NATO-nak érdekében áll a líbiai káosz fenntartása.

Líbiában ma Tripoli és Tobruk területén működik “kormány”, melyek különböző militáns szervezeteken keresztül törekszenek az ország ellenőrzés alá vonására. A rivális “kormányok” közti harc következtében több százezer ember kellett elhagyja otthonát, a hatalmi vákuumban pedig megvetették lábukat a világ terrorszervezetei, melyek állandó kiképzési lehetőségként tekintenek azokra a régiókra, melyekben az államiság megszűnését követően nem tud kiépülni újabb erős központi hatalom. A Daesh (“Iszlám Állam”) mára több mint 6000 harcosával ellenőrzés alá vonta a Földközi-tenger partvidékének egy részét, és fokozatosan ellenőrzés alá vonja az embercsempészetet (bevándorlás az Európai Unióba).

A szíriai orosz beavatkozás sikerei miatt a terrorszervezetek tagjai már tavaly év végén elkezdték elhagyni Szíriát. Bár az európai sajtó főként annak lehetőségével foglalkozik, hogy képzett harcosaik a tömeges bevándorlással Európába érkeznek, ennél sokkal nagyobb számban jelenhetnek meg Líbiában, ahol az újabb, állam nélküli, anarchiába süllyedt régió kiváló kiképzési környezetet jelent a szervezet soraiba a világ számos országából érkező “újoncoknak”.

Ha egy újabb dzsihádista hadsereg felkészítéséhez keresnek megfelelő területet, Líbia az ideális választás. Nem csak annak okán, hogy az országban hatalmi vákuum alakult ki; a NATO indirekt beavatkozással megdöntötte Líbia kormányát, majd öt éven át nem mutatott határozott törekvést arra, hogy ennek helyébe egy másik kormányt állítson. Ez a tény – amit a közvélemény talán határozatlanságnak lát – meghívólevél a világ összes terrorszervezete számára, hogy Líbiában rendezkedjenek be hosszú távú kiképző tevékenységre. A NATO öt év alatt stabilizálhatta volna az országot – de nem tette, ami azt mutatja, hogy érdekében áll a kaotikus helyzet fenntartása.

Nem csak a terroristák számára jelent ideális kiképzőközeget a líbiai anarchia; a NATO-országok számára ez szintén kiváló lehetőség arra, hogy megújítsák a távoli háborúkban megrozsdásodott katonai gépezetet. Egy anarchiába süllyedt régió, közvetlen az Európai Unió szomszédságában ideális környezet arra, hogy bármelyik európai ország bármikor “átdobjon” oda néhány különleges alakulatot, vagy lebombázza a terroristák egy újabb kiképzőtáborát. Mindezt a világ távoli pontján zajló háborúk logisztikai költségei nélkül, ami nem csak a különleges alakulatok és a légierő személyi állományának kiképzését teszi nagyságrendekkel olcsóbbá, hanem valamennyi haderőnem számára kiváló lehetőséget jelent a képességjavításra, a távoli háborúk járulékos költségei nélkül. Mondjuk ki bátran;

a NATO-nak érdekében áll, hogy határai mentén mindig legyen néhány anarchiába süllyedt ország.

Az olcsó kiképzés, értékes harctéri tapasztalat mellett ezernyi előnye van az ilyen régiók “üzemeltetésének”; a média állandó jelleggel foglalkozik a terrorfenyegetettséggel, ami lehetővé teszi a tömeges megfigyelési programok legitimálását, az évről évre kiterjedtebb jogkörök megadását a kormányoknak és titkosszolgálatoknak. A háborús zónából özönlő migránsok tömege Európa-szerte megerősíti a szélsőjobboldalt, ami lehetővé teszi, hogy a NATO-országok kétharmados lakossági támogatással bíró – radikális jobboldali – kormányokat működtessenek a tagállamok többségében. Az állandó fenyegetettség emellett lehetővé teszi, hogy a NATO rendfenntartó erőként legitimálja magát Európában. Ez szintén egy döntő tényező, mert a szovjet veszély ellen létrehozott katonai szövetség létezése a Szovjetunió felbomlásával értelmetlenné vált, ennek következtében két évtizede identitásválsággal küzd.

A terrorszerveteknek érdekében áll az anarchia fenntartása, hiszen ez lehetővé teszi a világ számos országából érkező “újoncok” állandó kiképzését, valós harctéri körülmények közt. Sajnos, – mint a fenti példákból látható – a NATO-országoknak szintén ezernyi oka van arra, hogy az anarchiát fenntartsák. Emiatt, ha kezdődik is újabb nyugati invázió Líbiában, az elhúzódó háború lesz, aminek célja nem a válság megoldása, hanem az állandó kiképzési környezet fenntartása, a távoli háborúk költségessége nélkül.


http://www.hidfo.ru/2016/03/rozsdapattintas/

Szlovákiai magyar szabadkömüvesség a gyakorlatban

De elöször egy idézet Drábik János Uzsoracivilizáció c. könyvéböl:

http://www.kontrollblog.com/2013/05/dr-drabik-janos-uzsoracivilizacio-i.html

"Évi egy millió fontot jövedelmező vagyonát Rhodes Lord Rothschildra hagyományozta 1888-ban írt harmadik végrendeletében azzal, hogy hozzon létre egy titkos társaságot, amely befejezi életművét. Az alapításra 1891 márciusában került sor. A társaságot Lord Rothschild megbízásából Lord Alfréd Milner vezette. Ennek az angliai központtal működő Rhodes Társaságnak hívták később a legbelsőbb irányító testületét Round Table-nek (Kerekasztalnak). A többi országban létrehozott helyi szervezeteit pedig Round Table Csoportoknak nevezték."

------------------------------

A kerekasztalból mára egyfajta "kódszó" lett: minden olyan elit-szervezet, melynek a nevében benne van ez a szó, az szabadkömüves.

Mint például:

Szlovákiai Magyarok Kerekasztala

http://www.kerekasztal.org/rolunk/

A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala nyitott, politikai pártoktól független, önkéntes és informális intézmény, amely a szlovákiai magyar szervezetek egyeztető fóruma.

(valójában a szlovákiai magyar politikát, kulturát és közéletet erösen befolyásoló szabadkömüves központ)

Ezen kívül a Kerekasztal munkájában részt vehetnek olyan jeles személyiségek, illetve vállalkozók, akik sokat tettek a közösség érdekében. A jeles személyiségek köre behatárolt: Kossuth-díjas írók, professzorok, szlovákiai magyar Európai Parlamenti képviselők. A vállalkozók köre meghívásos alapon történik, azok kerülnek megszólításra, akik anyagi eszközeikkel vagy egyéb módon nagyon komolyan járultak hozzá a szlovákiai magyar intézményrendszer fejlesztéséhez.

(tehát egyértelmüen elitista szervezet, mely rátelepedett a szlovákiai magyarság teljes intézményrendszerére, s amely nem demokratikus, hanem meghívásos alapon müködik, mint egy titkos társaság/testvériség)

... A Kerekasztal szervezési lebonyolítója a Fórum Kisebbségkutató Intézet.
Dátum: 2011. november 11

(11/11/11, a 11-es szám mint a halál szimbóluma a Kabbalában?!)

A kerekasztal tagszervezetei:

http://www.kerekasztal.org/rolunk/a-szlovakiai-magyarok-kerekasztala-tagszervezetei/

A fent linkelt listán jól látható, hogy szinte az egész szlovákiai magyar közélet szabadkömüves irányítás alatt van, s a szervezet lényegében az 1989 elötti Kommunista Párt szerepét tölti be, azzal a különbséggel, hogy míg a kommunisták nyíltan telepedtek rá mindenre, addig ezek a legnagyobb titokban próbálják tenni ugyanezt. Vajon mi szükség van a nagy titkolózásra?

Egyszer volt alkalmam beszélgetni egy volt kerületi MKP elnök egyik bizalmasával, s az röhögve mondta, hogy valójában már több szabadkömüves van a jelenlegi közéletben, kultúrában, vállalkozói szférában és politikában mint amennyi kommunista telepedett rá anno 1989 elött a társadalom szféráira.

A szervezet úgy müködik mint egy testvériség. Akárcsak a testvérek, a tagok néha öszintén utálják egymást, s rivalizálnak is egymással, viszont van egy közös "anyukájuk", aki megszabja nekik az irányt, megszabja, mikor miröl mit javasolt mondani, különösen a politikában és a közéletben, de nemkülöben még a kultúrában is. "Anyuka" szabja meg a tabutémákat is. Így tudják elfojtani a rendszerellenes kritikát szinte mindenhol, még akár a színdarabokban is.

A szlovákiai magyar kulturális élet az elmúlt 10-15 évben olyan silánnyá lett, hogy ettöl szerintem még a kommunizmus idején is jobb volt.

"Anyuka" székhelye Somorján van, a Kisebbségkutató Intézetben és a Kerekasztalnál.

A Kerekasztal "szóvivöje" jelenleg egy Tokár Géza nevü alak. Bár nyilvánosan "jelentéktelenebb profilt müködtet", csak mint egyszerü politikai kommentátor cikkez néha az Új Szó napilapban, furcsa módon nem okoz neki problémát sajtótájékoztatókon beülni a két jelenlegi szlovákiai magyar párt elnöke, Bugár Béla és Berényi József közé.

Balról: Berényi, Tokár és Bugár

Továbbá szeret az interneten is irkodni, a saját neve ill. a "jclayton" nicknév alatt, például:

http://kozbeszed.sk/author/jclayton/

Szerzö: Tokár Géza (viszont lásd az URL-ben a "jclayton" nicket)

Egy kis betekintés "jclayton" sötétebb oldalába, a néhai kukac.sk fórumon, ahol már 2009-2010-ben nagyon aktív volt ez a nicknév, itt például egy másik fórumozót zaklat azért, mert a másiknak nem tünik túl hihetönek a 2001. szept 11.-i merényletek hivatalos verziója:

http://www.kukac.sk/archivum/viewtopic.php?t=776&postdays=0&postorder=asc&start=30&sid=2177c9ee909468f7ec05312726d34dc3

Vajon miféle ember képes a szept 11-i merényletek hivatalos verziójának ilyen odaadó védelmezésére? Aki erre képes, az bármire képes.

Minél gátlástalanabb és kétarcúbb valaki, annál nagyobbak az esélyei a szervezeten belül az elömenetelre.

Amikor a "központban" úgy hiszik, hogy a jövöben változhat a közhangulat, például radikalizálódhat mélynemzeti irányba (vagy ök maguk akarják a helyzetet radikalizálni), akkor ennek megfelelöen új kezdeményezések felfuttatásába vágnak bele. A lényeg az, hogy az új (radikális) kezdeményezés élére is szabadkömüvesek kerüljenek.

Halász Béla: Nem szabad meghasonulnunk!

http://www.felvidek.ma/nezopont/publicisztika/60159-halasz-bela-nem-szabad-meghasonulnunk

A Kerekasztal KB tagjai

http://ujszo.com/napilap/kozelet/2012/11/12/a-kerekasztal-kb-tagjai

Csemadok (Hrubik Béla), Diákhálózat (Kovács Balázs), Fontos vagy! Mozgalom (Boldoghy Olivér), Fórum Információs Központ (Öllös László), Fórum Kisebbségkutató Intézet (Tokár Géza), Galánta és Vidéke Társulás (Horváth Adrián), Gútáért Polgári Társulás (Halász Béla), ...

http://halaszbela.sk/

Vajon Béla is rajonghat a numerológiáért? Lásd az elsö cikkeinek a dátumait: 31/1-én , majd 13/3-án nem kevesebb mint öt cikk.

(Szabadkömüves) színház az egész világ.

http://www.pokolraveluk.com/content/index.php?option=com_content&view=article&id=188:2016-03-20-12-12-01&catid=23:belfoeld&Itemid=60

Szíria

A hét elején nagy garral bejelentette a “Dzshebhat an-Nuszra”, hogy 48 órán belül…-most aztán…hű-meg ha…! Hát kissé megkéstek a 48-órán belüli rettenetes és elsöprő erejű offenzívájukkat a kormányerők ellen. Ha pedig ez volt “AZ A” beharangozott nagy offenzíva-ami tegnap számukra igencsak gyászos eredményt hozott-hát jobban tették volna, ha elhalasztják! De még inkább, ha eleve elvetették volna még a gondolatát is.

Hama tartományban a kormányerőktől származó jelentések szerint ugyanis tegnap szokatlan méretű latorpróbálkozásokat tapasztaltak Madadzhine és Rabayya települések környékén. Komolyan is vették a műsort. Aminek a vége az lett, hogy már annak is örült volna a terrorhorda, ha üres kézzel távozhat. De hát a legtöbb latoregyed nem tudott távozni sehogy. Örökre ott maradtak.

Igaz, a harcokban hat szír katona iselesett, három pedig megsebesült.

Deir ez-Zor tartományban a tartományi főváros és Mayadeen közötti főútvonal tekintélyes szakaszát már a kormányerők uralják. Itt nagyon pórul járt az ISIS-falka. Latorjai jó részét elküldte Palmürába. Azok tekintélyes hányada ott pusztult. Amelyek még életben maradtak, út hiján visszafelé menekülni nem tudnak! A Thayyem olajmezőt is bebukták. Szóval ráfaragtak cudarul.

Homsz tartomány kalifátusista pribékjei számára is rosszul végződött a tegnapi nap. Tall al-Bard környékén ismét öngyilkos autóbombákkal próbálkoztak. Az orosz légierő le is rendezte a kérdést. A Quraytayn városában fészkelő isisisták a földhöz szegezve kénytelenek hallgatni palmürai bűntársaik könyörgését valami segítségért, de az orrukat sem merik kidugni a városból. Az ugyanis a biztos véget jelenti számukra.

Pedig hát Palmüra patkányainak bármilyen segítség jól jönne!

Daraa tartományban, Anhul falunál mondhatja el az an-Nuszra horda, hogy “sikert” értek el. Már amennyiben sikernek nevezhetik, hogy támadásukat lekontrázta a szír hadsereg!-de valamiért megálltak. Így aztán a fele latorállomány még lélegzik!

Raqqa városának ISIS martalócai számára nem volt sikeres a tegnapi nap. Egy igen nagy fészküket szórta meg a “maradvány” orosz légierő. A raqqai latorzsoldlistáról legalább százhúsz pribéknevet le is húztak. Ráadásul két “emír” is kifeküdt a tegnapi légitámadás miatt. Ali Musa al-Shavah és Abu Farah pusztulása miatt nagy a latorajvék Raqqában.

Aleppo tartományban tegnap ismét az “Élet Útját” próbálta megkaparintani az an-Nuszra banda, egy eléggé erőtlen próbálkozással. Ott is veszett mind a huszonöt lator.

Aleppotól északra egy kicsivel, belháború dúl. A “Szabad Szíriai Hadsereg” és a “Dzshabhat al-Shāmīyah” nevű egyesült martalócbandák vívnak életre-halálra az ISIS-hordával Al-Kamaliyah és Yucca térségében. Utóbbiak esélyesei a harcnak. A kurdok és a hadsereg érdeklődve figyeli az eseményeket. Ha elérkezettnek látják az időt, majd beavatkoznak, és igazságot tesznek.

http://www.balrad.com/2016/03/20/sziria-88/