Huszonöt
éve, 1991. június 19-én hagyta el az utolsó szovjet katona
Magyarországot. Az ország ezzel elnyerte “függetlenségét”, hiszen 1944
óta először nem állomásozott hazánkban idegen haderő. Olyan helyzetbe
került Magyarország, amiben az “elit” megmutathatta, mit kezd az
országgal, ha külső kontroll nélkül marad, és függetlenül cselekedhet.
Megmutatták.
A mai
napon kivétel nélkül minden liberális közösség – jobboldali és
baloldali egyaránt – ünnepel. A nemzeti erők szintén ünnepelnek, hiszen
egy XX. századi nemzetállam számára alapelv kell legyen, hogy az
országban nem állomásozik idegen haderő. Nagy létszámú idegen fegyveres
erő jelenlétéhez szinte kivétel nélkül minden esetben hozzátartoznak a
kicsapongások, visszaélések, rablások, nemi erőszak – hosszú távú
jelenlét esetén pedig megjelenik a kiterjedt korrupció is, a katonai
felszerelések maffiaközösségek kezébe vándorolnak. Minden, Magyarország
függetlenségét alapelvnek tekintő közösség sikerként értékeli a
külföldi fegyveres erők kivonulását, és ezt ideológiai okokból, vagy
hazaszeretetből teszik. Nem szabad ezt összekeverni azzal, amiért most a liberálisok mindannyian ünnepelnek.
Azon a
napon ugyanis, amikor az utolsó szovjet katona is elhagyta az országot,
a Magyarországot irányító “elitcsoportok” egy lehetőséget kaptak arra,
hogy megszabaduljanak mindattól, amiért az emberek akkor – és
évtizedekkel korábban – a szovjet csapatok kivonulását akarták. Ebben a
döntő pillanatban az “elit” megmutatta igazi arcát – hiszen
átmenetileg lehetőséget kapott a független cselekvésre. Az ember valós
jelleme akkor mutatkozik meg, amikor felelős pozíciót, nagyobb
mozgásteret kap. Mit kezdtek a rendszerváltó erők ezzel a szabadsággal?
Abban a pillanatban, ahogy az utolsó szovjet katona átlépte az országhatárt, megkezdődött az állami vagyon szétlopása.
1991.
június 19-e nem csak abból a szempontból szimbolikus dátum, hogy ezen a
napon hagyta el Magyarországot az utolsó, itt állomásozó szovjet
katona. 1991. június 19-e volt az a nap, amikor az Állami
Vagyonügynökség Igazgatótanácsa döntést hozott arról, hogy a magyar
alumíniumipart (többek között) “teljes átalakításnak” – privatizációnak –
vetik alá. Vagyis azon a napon, ahogy az utolsó szovjet katona
elhagyta az országot, a “felelős vezetők” máris döntést hoztak arról,
hogy magánkézre játsszák az állami vagyon egy részét. A teljesség
igénye nélkül, itt található
egy rövid összefoglaló arról, hogyan lettek magánkézre játszva a valós
érték tizedéért, aprópénzért olyan állami nagyvállalatok, melyek
privatizációjáról az utolsó szovjet katona távozásának napján döntöttek.
A
szovjet csapatok kivonulásával az országot irányító közösségek külső,
nagyhatalmi kontroll nélkül maradtak. Tagjaik lehetőséget kaptak arra,
hogy az ő valós énjüket az ország élére állva kibontakoztassák. Mivel
erkölcsi tartásuk nem volt, ezt a helyzetet arra használták, hogy
gátlástalanul, a többségi lakosság kárára saját magánvagyonra tegyenek
szert. Lehetőséget kaptak egy virágzó, független ország építésére, de ők
elárulták, hátba szúrták a magyarságot. Tízmillió embert raboltak ki
abban a pillanatban, ahogy nem voltak egy idegen hatalom fegyveresei
által fenyegetett helyzetben.
A
szovjetek adtak-e fillérekért magánkézbe, majd számoltak fel emberek
millióinak megélhetését biztosító, teljes iparágakat? Mindezt az a
magyarországi “elit” tette meg, ami most ezen a napon is hangosan
ünnepli a szovjetek kivonulását. Van mit ünnepelniük, hiszen ezen a napon gazdagodtak meg.
A
szétlopott állami vagyonból származik az a gazdasági erő is, amin ma a
szovjetek kivonulását ünneplő sajtóorgánumokat működtetik. Teljesen
érthető, hogy ünnepelnek. Az nem érthető, hogy ezen a napon miért
nincsenek százezres tüntetések Budapesten, ahol az általuk kifosztott
nép követeli az elszámoltatást. A privatizáció elkövetői máig nem ülnek
börtönben. Ebből tudhatjuk, hogy bármilyen köntöst is viselnek,
bármilyen színű zászló alatt állnak, és bármilyen ideológiát hirdető
pártokat működtetnek, a mai napig nem történt elitváltás, és ugyanazok a
maffiaközösségek irányítják az országot, akik az utolsó szovjet
csapatok kivonulásával megkezdték az állami vagyon szétlopását.
Ezek a
maffiaközösségek, amik ugyan “elitnek” nevezik magukat,
bebizonyították, hogy méltatlanok egy független Magyarország vezetésére.
Bebizonyították, hogy abban a pillanatban, ahogy nincs egy idegen
hatalom puskacsöve a fejükhöz nyomva, lopnak, sikkasztanak, hazudnak,
átverik az embereket, emellett kiterjedt propagandával még azt is
elérik, hogy mindezért az emberek ünnepeljék őket. Nem is csoda, hogy a
szovjetek helyett épp most vonulnak be az amerikaiak Magyarországra,
hiszen egy ilyen lakáj szellemiségű kőművesbrigád nem egy ország
vezetésére termett, hanem idegen hatalmak kiszolgálására. Arról pedig
mindeddig maffiamódszerekkel gondoskodtak, hogy más ne legyen helyettük.
A szovjetek kivonulásával Magyarország lehetőséget kapott a függetlenségre – ők önként odaadták hazánkat az amerikaiaknak.
Gyurcsány
Ferenc máig remekül megél a szétlopott magyar alumíniumiparból
szerzett vagyon osztalékából – de aki arra kényszerül, hogy munkából,
bérből éljen, jobb, ha Londonig meg se áll. Ezért valóban megérte
követelni a szovjetek kivonulását! Igazi virágzó, független ország
lettünk, ahonnan nem menekülnek külföldre a fiatalok, és ahová szabadon
beengedhetjük az amerikai katonákat.
http://www.hidfo.ru/2016/06/szabadsag/
http://www.hidfo.ru/2016/06/szabadsag/