Vajon már készenlétben van a 2015-ös IMF-hitel Magyarországnak?

Közleményt adott ki az Európai Bizottság, melyben azzal fenyegetőzik, hogy 2015 tavaszán újraindítják Magyarország ellen a túlzottdeficit-eljárást, ha a kormány nem hoz meg bizonyos "pótlólagos költségvetési intézkedéseket". Ezeket a "pótlólagos intézkedéseket" természetesen Brüsszel előírja számunkra, - máris felsorolták azokat a "strukturális reformokat", melyeket szerintük az Orbán-kormánynak végre kell hajtania (ellenkező esetben jön a túlzottdeficit-eljárás).

Az Európai Bizottság "stabil és kiegyensúlyozott" társasági adórendszert akar. Azt akarják, hogy a nyugati multinacionális vállalatok aránylag kevesebb adót fizessenek, és a hazai vállalkozások még nagyobb hátrányban legyenek. Emellett követelik, hogy a kormány töröljön el olyan különadókat, mint a bankadó vagy a reklámadó. Ezek ugyanis, bár nem jelentenek semmiféle gazdasági problémát Brüsszel magyarországi érdekeltségeinek, valakinek mégiscsak sértik a büszkeségét, mert beiktatásuk azt jelenti, hogy a magyar kormány is beszedhet valamiféle profitot a külföldi érdekeltségektől, ami Brüsszel szerint megengedhetetlen, mert ez a magyar kormány alárendelt szerepe elleni szimbolikus lázadás, ami precedens értékű lehet.

Máris készül betörni az Orbán-kormányt

Emellett követelik a normál hitelezési feltételek helyreállítását, vagyis nem engedik, hogy a kormány bármiféle korlátot szabjon a bankoknak a lakosság kizsigerelésére. Még ha csak szimbolikus lett is volna, a kormány azon tervei, hogy korlátot vezessen be a hiteltörlesztésekre a havi jövedelem meghatározott hányadáig, megint csak szúrták Brüsszel szemét, mert ez szintén a magyar kormány alárendelt helyzetének szimbolikus felborítása lett volna.

Emellett Brüsszel több, igen alapos jelzést adott arra, hogy támadást fog kezdeni a magyar állami költségvetés ellen. Így akarják előidézni azt a helyzetet, hogy a kormány ne tudja tartani a 3%-os "hiánycélt". Ez lett az eredménye Orbán bohóckodásának, amiért nem jelölte az Európai Bizottság élére az ajánlott személyt, amit Európa összes demokratája ajánlottan megválaszt. Ajánlottan, mert ha egy ország nem választja meg, az ellen indul is a túlzottdeficit-eljárás, vagy valamilyen más elnevezéssel hozzák olyan helyzetbe az országot, hogy rá tudják erőltetni a megszorításaikat. Vajon már készenlétben van a 2015-ös IMF-hitel Magyarországnak?

http://www.hidfo.net/2014/07/01/maris-tamad-az-europai-bizottsag

A keddi brüsszeli tasli nem tett jót a forintnak, szerdán reggel is 312-nél jár az euró jegyzése, és még csak most kezdődik el igazán a hét a devizapiacon. Ha nem lenne elég az amerikai és európai hír- és adatdömping, van nekünk egy devizahiteles ügyünk, egy hitelminősítői vizsgálatunk és most már egy szóbeli fegyelmink a Bizottságtól.

Az Európai Bizottság határozottan figyelmeztette tegnap Magyarországot, hogy tegyen pótlólagos költségvetési intézkedéseket az államadósság csökkentésére vonatkozó előírások teljesítése érdekében. Ha ezt elmulasztja, 2015 tavaszán újraindulhat a túlzottdeficit-eljárás. (Az NGM is reagált: szerintük a jobb növekedési adatok az adósságráta további csökkenését vetítik előre.)

Ez a hír katalizálta a már korábban beindult forintgyengülést, az árfolyam sikertelenül, de megpróbálta áttörni a 312,5-ös szintet is – írja friss összefoglalójában az Equilor. A magas forgalom melletti gyengülésben közrejátszott az ukrán feszültség kiéleződése, a tegnap bejelentett részletek a devizahiteles törvényjavaslatról és a pénteki Moody’s döntéssel kapcsolatos találgatások. Az Equilor azt írja: a piac lehetségesnek tartja, hogy rövid időn belül a 315-ös szintet is tesztelni fogja az árfolyam.

Szerda reggel az éjszakai pihenő után újra gyengülésnek indult a forint: 312-nél is járt az euró jegyzése.

 Az euró árfolyama tegnap és ma    

A hét pedig csak most kezdődik el igazán, mármint ami a makroadatokat és várt bejelentéseket illeti. Szerdán az amerikai munkaerőpiaci adatok (ADP) és Janet Yellen Fed-elnök beszéde, csütörtökön EKB-kamatdöntő ülés és Mario Draghi sajtótájékoztatója, amerikai munkaerőpiaci adatok borzolhatják a kedélyeket. Pénteken a devizahiteles törvényről szavaz a Parlament, és a Moody’s-nál terítékre kerül a magyar államadós-osztályzat ügye.
(privatbankar)

Megint hazudnak - Magyarország fűtés nélkül maradhat?

A Gazprom nyilatkozatából kiderült, hogy bár először az európai országokban meglévő saját tulajdonú és bérbe vett földalatti gáztározóit tölti fel, Magyarországgal sem a tározók használatára, sem a feltöltésre nincs bérleti szerződésük. Bár a Gazprom nyilatkozatát megelőzően a kormány már pozitív bejelentéseket tett, miszerint folyamatban van a tározók feltöltése és nem fog problémákat okozni az ukrán gáztranzittal előállt helyzet, mint kiderült, szó nincs ilyenről, a Gazpromnak nincs is szerződése a magyar tározók feltöltésére.

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium ma jelentette be, hogy megtörtént a 915 millió köbméteres stratégiai földgázkészlet betárolása. Az MVM Csoport pénteki közleménye szerint erre 100 milliárd forint értékű tulajdonosi kölcsönt vettek fel. Mindebből úgy tűnik, a gázimport valamilyen alternatív forrásból történt. Ugyanakkor a második Orbán-kormány volt energetikáért felelős államtitkára szerint a tározók töltöttsége jelenleg 20%-on áll, ami veszélyes helyzetet teremt, mert a bejövő kapacitás szűkössége miatt más forrásból nem lehet feltölteni a tározókat olyan mértékre, hogy az elegendő legyen arra az esetre, ha az ukrán konfliktus a télen át elhúzódik.

Az Orbán-kormány jelenleg is azzal van elfoglalva, hogy az ország energetikai stabilitását veszélybe sodorja. Mint kiderült, folyamatban van Ukrajna felé a reverz gázszállítás, amit egy francia cégen keresztül folytatnak, hogy a jogi következményeket elkerüljék. Korábban a Gazprom egyértelműen közölte, beszüntetik a gázexportot azon országok számára, melyek saját földgázkészleteikből visszafelé értékesítenek az illegitim kijevi kormány kimentésére. Jelenleg Moszkva jóindulatán múlik, hogy Magyarországra leállítják-e a gázexportot az ukrán kormány kisegítése miatt. Miközben Washington akaratából a kormány a kijevi helytartókat támogatja, a tározóink nincsenek feltöltve.

http://www.hidfo.net/2014/07/01/megint-hazudnak-magyarorszag-futes-nelkul-maradhat

A 3000 milliárdból tavaly év végére 177 millió forint maradt.

Benyújtotta Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap pénzügyi beszámolóját a tavalyi évről a parlamentnek.

Ebbe az alapba került az a durván 3000 milliárd forintnyi vagyon, amelyet a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer felszámolásakor, a pénztártagok államhoz való átterelésével 2011 tavaszán bekebelezett az állam. Az alap vagyona 2013 év végén mindössze 176,7 millió forint volt, vagyis szinte teljes egészében elfogyott.

A pénz fele magyar állampapírban volt, 2011-ben, az összeg államhoz kerülésekor ennyivel csökkent az államadósság. A fennmaradó pénzből is vásároltak vissza állampapírokat, de jutott a helyi önkormányzatoktól átvett hitelek előtörlesztésére is.

A megszűnt magánnyugdíjpénztárak (tavaly és tavalyelőtt négy ilyen volt) 2013-ban közel 10 milliárd forintot utalt át a nyugdíjalapba, a kényszerből visszalépett pénztártagok felhalmozott vagyona került az államhoz.

Az alap fenntartása ráadásul pénzt emészt fel. A működési kiadások 2012-ben 207 millió forintot tettek ki, 2013-ban már 875 millió forintra duzzadtak. Ebből a legnagyobb tételt, 710 millió forintot a bankköltségek és a tranzakciós illeték adta.
(HVG)

Kormányt buktatni a Barátok közttel?

Érdekes fordulatot vett a kormány radikális atlantista médiafelületek elleni hadjárata - az RTL Klub reklámadó elleni tiltakozása odáig fajult, hogy az elemzők a magyar médiában kialakult robbanásszerű helyzetről beszélnek, egy a sajtónak nyilatkozó médiajogász szerint pedig akár a kormány bedöntésére is képes lenne az RTL Klub.

"Eddig voltak jobboldali meg baloldali újságok, tévék, rádiók, és voltak kvázifüggetlen nagy, kereskedelmi csatornák. A kvázifüggetlenséget persze tessék szó szerint érteni, mert a tulajdonosok mindig tudták, hogy kivel hogyan kell jóban lenni a tulajdonosi körökben. Ebbe a langyos éldegélésbe robbant be a reklámadó, s kavart fel mindent" - majd arra a felvetésre, van-e esély arra, hogy a Barátok köztben is kormánykritika jelenjen meg, az a válasz érkezett, hogy bár "az ottani művilágból ez nagyon kiesne, - de ha a Barátok közt helyett egy hétig csak egy fekete képernyő jelenne meg, azzal a felirattal, hogy elmarad a sorozat a reklámadó miatt, az már lehet, hogy elég lenne egy kormánybuktatáshoz."

Az elképzelt kormánybuktató párbeszédek egyike.

Nem véletlen szokás azt mondani, hogy a média a negyedik hatalmi ág. A Nielsen Közönségmérés nemrég publikált adatai szerint a teljes népesség naponta átlagosan 4 óra 46 percet ül a televízió előtt, eközben naponta mintegy 78 reklámot néz meg. A kereskedelmi média saját üzleti érdekei mentén tevékenykedik, ami az általánossá váló rossz szellemiség, dekadencia esetén is az igények kiszolgálásával termeli a profitot, vagyis a szelemi hanyatlást erősítő katalizátorrá vált. Ebbe a 'békés vérszívásba' avatkozott bele a kormány a reklámadóval, ami a kereskedelmi médiának egyszerű profitkiesést jelent. Mindez arra már elég volt, hogy a kereskedelmi médiák észrevegyék; a magyar nézőközönség mellett egy kormány is van ebben az országban. Vagyis az utóbbi 25 évben először számítanak tényezőnek a magyar hatóságok a kereskedelmi média számára, aminek mindeddig legfeljebb jelképes összegű bírságokat szabtak ki, de a profitszerző tevékenységet érdemben nem akadályozták.

http://www.hidfo.net/2014/07/01/kormanyt-buktatni-baratok-kozttel

Elégedetlenkedik már néhány “majdanovci”!

Türelmetlenek lettek a kijevi majdanisták! Ukrajnába már mehet “bizniszelni” az EU, de a nagy és szép remények beteljesülései még váratnak magukra.

Sőt! Mintha rosszabbra fordultak volna a dolgok a fényes győzelem-de még inkább Valcman Nyalókakirály trónralépése óta. Elbocsájtások, áremelkedések, áruhiány, fizetéscsökkenések, szociális ellátások megnyirbálása, sőt megvonása!

Nem erről volt szó a Majdanon! A Majdan igéreteiből csak az oroszokkal való konfrontálódás valósult meg ezidáig! Ugyan át-át lődöznek orosz területekre, de hát ez még mindig nem az igazi! Ráadásul csak EZ az EGY IGÉRET látszik teljesülni! A sok közül! De a többi az várat magára! A majdanisták türelme meg egyre fogy! Már talán nagyobb iramban, mint a drágulás!

Ma néhány majdanistának-akik még mindig ott “forradalmárkodnak” a Grusevszka-utcában is-elegük lett! Ebédidőben kifigyeltek egy a Majdan hullámán felemelkedett honatyát. Aki éppen ebédelni indult.

A bizony korgó gyomrú majdanovcik meg körbekapták. És néhány kérdést akartak neki föltenni. Szergej Pasinszkij ma kihagyta az ebédet!

A nyomorult meg “szabadulása” után még a szemüvegét követelte vissza!

Hogyan is mondta Petr Szimonyjenko a Kommunista Párt vezetője?
“Őszre Ukrajnában szociális forradalom lesz!”

Meglehet nem is kell addig várni!

https://balrad.wordpress.com/2014/07/01/elegedetlenkedik-mar-nehany-majdanovci/

Tankcsata kezdődött Donyeckben

Karlivka mellett tankok csapnak össze. Az autókat visszafordítják Donyeck irányába. Karlivka bejáratát eltorlaszolták a Donyecki Népi Köztársaság katonái csapatszállítókkal. Az eddigi információk alapján ukrán csapatok kíséreltek meg áttörést reggel. Amint többet tudunk, jelentkezünk!

http://www.hidfo.net/2014/07/01/gyorshir-tankcsata-kezdodott-donyeckben

Délelőtt tiz óra óta elkeseredetten támadja a kijevi latorhatalom zsoldosbandája az Izvarino-Donyeck, és a Kraszopartyizanszkij-Gukovo határátkelőket.

A határátkelőkön szolgálatot teljesitő orosz határőrizeti és vámszervek azonnal lezárták a maguk oldalát, és biztonságba húzódtak. Jelentették ugyanakkor, hogy “vélhetően” rakéták csapódtak be orosz területre.

Izvarinonál a latorhorda érzékeny veszteséget szenvedett. Páncélozott szállitójárművük aknára futott. Amig ezen álmélkodtak-néhány sorozattal lerendezték őket. Hatan pusztultak ott.

Donyeckben is hat martalóc harapott a fűbe ma délután. Mindenáron a városközpont felé akartak menni. A milicia meg ezt nem akarta. Nagy tanulság: ne menj bokros területre PSZH-val. Mert ott-háborús időkben-kószálhat valaki a vállán egy RPG-vel! És ha ez a kettő találkozik, általában az előbbi húzza a rövidebbet. Leginkább a rajta-benne ülők.

Időközben Donbassz Hősévé nemesedett “Sztálin”! Délelőtti dicsőséges helytállásáról áradozik az internet. Szemtanúk állitása szerint dühöngő bika módjára támadt a latorhordára, és nem csak lövege és két géppuskája dolgozott derekasan, hanem az eleje is. Két BTR-t is letaposott. A halálra vált zsoldosok ész nélkül futottak szanaszéjjel a dühödten tomboló “Joszif Sztálin” elől.

http://balrad.wordpress.com/2014/07/01/donbassz-hose-lett-sztalin-a-tank/

A valcmani “B”-terv kezd egész Donbasszban testet ölteni. Nyugodtan kijelenthetjük: az emberirtás terve terebélyesedik.

A már-már Szlavjanszk-Kramatorszk szimbólumának számitó, és megannyi ádáz csatát túlélt Karacsun-hegyi televiziós adótorony ma délelőtt megadta magát. Mint hirláncszem, a kijevi latorhorda érdeklődését nagyon magára vonta. Majd a tüzérségét is. Sorsa beteljesedett.

Szlavjanszkkal és Kramatorszkkal szinte minden kommunikáció megszakadt. Internetes hirportálok műholdas kapcsolatokkal rendelkező hirforrásokra hivatkozva arról tudósitanak, hogy ez a két város szüntelen tüzérségi támadás alatt áll, és hogy mind a lakosság, mind pedig az önvédelmi erők tagja gázálarcokkal a csomagjaikban közlekednek. A reggeli gyalogos-rohamkisérlet kudarcán elbátortalanodott latorhorda nem is lopakodik Szlavjanszk közelébe.

Karlovka falu határában az önvédelmi erők totálra megsemmisitettek két hiénatankot-a benne ülőkkel együtt. RPG-vel eltaláltak egy URAL-t is.

Nyikolavjevkát légitámadás érte. Egy eddig be nem azonositott tipusú repülőgép két rakétát lőtt ki a városra. Három polgári személy vesztette életét.

Hosszú időn keresztül Donyeck-Donbassz “fővárosa” csak apróbb csetepaték helyszine volt. A repülőtéri csata óta viszonylagos csend volt a városban. Ma reggel óta itt is próbálkozik a zsoldossereglet, de nagyon még a város szélét sem tudta megözeliteni. Néhány külső városrész legszélén vannak lövöldözések.

Az ártatlan Piskunovka falut viszont a latorhorda tüzérséggel letarolta. Ebben az aprócska faluban vadászpuskás emberen kivül a II. vh.-óta fegyverest nem láttak. Még rendőr sem igen járt errefelé. A lakók néhány nappal ezelőtt az önvédelmi erőket is rábeszélték, hogy még pihenőre se álljanak ott meg!-nem akarnak ők bajt a fejükre.
Mindezek dacára ma dél tájban mégis “csőstül” jött a fejükre a baj. A békés és fegyvertelen falu hat lakója vesztette életét a latortámadásban. Szinte egyetlen ép ház nem maradt Piskunovkában.

https://balrad.wordpress.com/2014/07/01/harci-helyzetkep-donbasszbol/

Őrizetbe vették Sarkozyt

Nicolas Sarkozy volt francia elnököt ma reggel őrizetbe vették és kihallgatják "befolyással való visszaélés" és "nyomozási titok megsértésének gyanúja" miatt. Az igazságügyi rendőrség korrupció elleni küzdelemmel foglalkozó hivatalában hallgatják ki, mert napvilágra jutott, hogy az igazságügyi hatóságok több tagja egy olyan hálózatot üzemeltetett, amely a francia kormány több tagját értesítette, ha ellenük nyomozás indult. Így lehetőségük volt arra, hogy korrupciós ügyeik nyomait eltüntessék, mielőtt a rendőrség azokra rátalálhatna.

Sarkozy személyének eltakarítása valakinek érdekévé vált a hatalmi struktúrában, mert sorban hozzák elő a kétes ügyeit. Tavaly januárban a La Parisien közzé tett egy interjút, amiből kiderült, hogy Sarkozy neve is felmerült egy illegális fegyverkereskedelmi ügy kapcsán. Az eljárás során egy libanoni üzletember megerősítette, hogy Sarkozy 2006-os kampányát közvetlen a Kadhafi-család finanszírozta.

Az üzletember olyan iratokkal állt elő, melyek a bíróság számára egyértelmű bizonyítékot szolgáltattak arra vonatkozóan, hogy ez a Sarkozy számára nyújtott pénzügyi támogatás a kampányidőszak után sem szűnt meg. A Tripoli által biztosított összeg meghaladta a 100 millió eurót, melyből 50 millió közvetlen a Kadhafi-családtól származott. A Sarkozynek nyújtott támogatásokat követően pedig Líbiát porig rombolta a NATO, és valami addig érthetetlen okból kifolyólag a francia vadászgépek elsőként bombázták a kormány állásait. A líbiai államfőt meggyilkolták, a Líbiai Központi Bank aranytartalékát elhordták.

Később Kadhafi halála ellenére is nyilvánosságra jutott, hogy Sarkozy a 2006-os kampányra közvetlen a Kadhafi-kormánytól kapott támogatást. Líbia lerohanását követően Szaif al-Iszlám, Kadhafi fia is bejelentette, hogy Nicholas Sarkozy csak az ő családjától 50 millió eurót kapott a kampányidőszakban. Azt követően kezdtek nyomozni a hatóságok a volt elnök kampánytámogatásai kapcsán. Annak ellenére, hogy a volt államfő ügyét tovább görgeti a bírói hatalom és már többször is felmerült a börtönbüntetés ehetősége, Sarkozy a mai napig szabadlábon volt.

http://www.hidfo.net/2014/07/01/orizetbe-vettek-sarkozyt

A Magyar Kommunizmus 1960-1980 között – Milyen is volt a Kádár-i vezetés?

A magyar vezetés később, a hatvanas években, különösen a Kádárral bizalmas baráti viszonyt ápoló Hruscsov bukása után, lassan próbált lazítani a moszkvai póráz szorosságán. Ez elsősorban gazdasági téren mutatkozott meg. A piaci viszonyokat legalább töredékesen érvényesítő új gazdasági mechanizmus 1968. év eleji bevezetése rendkívül kényes külpolitikai helyzetbe hozta az MSZMP-t. Egyrészt az ortodox bolsevik Brezsnyevék sem nézték jó szemmel a liberalizációt, másrészt a szomszédos országok kommunista vezetői is megrettentek: már megint Budapest felől fújnak a „jobboldali elhajló” szelek. Az egyetlen kivételt a csehszlovák főtitkár, Alexander Dubček jelentette – de a prágai tavasz eltiprása egyetlen szövetségesétől is megfosztotta Kádárt. Ráadásul ebben, tántoríthatatlan hűségét bizonyítandó, a magyar vezetés is részt vállalt, a magyar páncélosok is végigdübörögtek Csehszlovákia útjain. Ez egyrészt csírájában fojtotta el a reformista cseh és szlovák értelmiség körében – a Nyers-féle gazdasági nyitás eredményeképpen – bimbódzó magyarbarát érzelmeket, másrészt a „mieink” kivonulása után újabb retorzióknak tette ki a felvidéki magyarságot. Jellemző módon szóba sem került, hogy – az ’56-os példa reciprokaként – most Kádárék támasszanak feltételeket az új prágai vezetés elismerésének fejében. Az „öreg” ennél akkor már sokkal jobban féltette a hazai gazdasági reformot, rettegett, hogy Moszkvában „rájönnek”: Magyarországon sok tekintetben ugyanaz folyik, mint aminek Csehszlovákiában erőszakkal vetettek véget (kivéve persze a politikai nyitást, amiről Budapesten szó sem lehetett). A kommunista vezetés ekkor már ráébredt, hogy egy új forradalmat csak akkor tudnak elkerülni, ha az életszínvonal hatvanas évek eleje óta tapasztalható emelkedését fenn tudják tartani, s ez egyedül a merev gazdasági struktúra lazítása útján volt megoldható ideig-óráig. Ennek viszont alapfeltétele a Moszkva irányába tanúsított maximális külpolitikai hűség, és nem utolsó sorban a szomszédos „testvérországokkal” ápolt felhőtlen viszony volt. Ez pedig minden esetben a helyi magyarság érdekképviseletéről való lemondással járt együtt. Vagyis Kádárék lényegében a viszonylagosan tágabb belpolitikai mozgástérért cserébe „beáldozták” a határon túli magyarságot.

Az egyetlen kivétel egy ideig Románia volt. Igaz, az okokat ebben az esetben is a fenti gondolatmenet mentén kell keresni. Ceaușescu ugyanis a hatvanas években különutas külpolitika követésébe kezdett, s ennek csúcspontjaként 1968-ban megtagadta a csehszlovákiai bevonulásban való részvételt. (Persze e döntésében messze nem a reformok iránti elkötelezettség, sokkal inkább a nyugati szimpátia elnyerésének szándéka vezette.) Brezsnyevék ezért szigorú megrovásban részesítették Bukarestet, s bár nyílt szakításra nem került sor, Románia egy ideig a „tábor” fekete bárányának számított. A sorba természetesen a Kreml mindenkori irányvonalához kínosan igazodó magyar külügy is beállt. Ekkor „vették elő” az erdélyi magyarság tíz esztendeje ad acta tett ügyét, s a hatvanas évek közepétől a budapesti vezetés nagyon óvatosan ugyan, mindig ügyelve a kötelező marxista dogmatika nyelvezetének betartására, de bírálni kezdte a román nemzetiségi politikát. Ennek részeként Kádár János 1967 szeptemberében egész oldalas cikket írt a Pravdába, amelyben félreérthetetlen utalásokat tett az erdélyi magyarság sanyarú helyzetére. A válasz persze nem sokat késett: a román sajtóban valóságos magyarellenes hecckampány indult, s a Magyarországról érkező könyvek és újságok terjesztését is ott akadályozták, ahol tudták.

Kádár sajátos személyiségéből fakadt, hogy a „vonalat” egy ponton túl nem csak követte, de el is hitte. Talán ennek – s persze a számára megalázó bukaresti rágalomhadjáratnak – tudható be, hogy ebben az időszakban a Politikai Bizottság titkos ülésein is éles kirohanásokat intézett a „sovén, nacionalista” bukaresti vezetésre és a „pojáca” Ceaușescu ellen. A „Conducatorral” egyébként, ha csak lehetett, kerülte a személyes találkozást, talán az egyetlen politikus volt hosszú pályafutása során, akit szívből gyűlölt. 1981 szeptemberében az RKP üzenetet intézett az MSZMP-hez, melyben a magyarországi sajtótermékek forgalmazásának teljes leállításával és nyílt sajtóvitával fenyegetőzött. Kádár az erdélyi kérdésben (és csak abban!) rá jellemző kettősséggel reagált. Egyrészt leszögezte, hogy „mi a nacionalizmus útjába nem mehetünk be”, hiszen „a szocializmus ellenségei nagyobb örömmel semmit sem üdvözölnének, mint egy magyar–román nyilvános polémiát és szembenállást”. Ugyanakkor hozzáteszi, hogy ha a kérdést pusztán a románok nemzetiségi politikája felől nézné, „akkor az ember azt mondja, elő a kést, a nagykést, hol a koltom, [sic] és gyerünk lőni.”

Mindez azonban semmilyen hatással nem volt a határon túl rekedt többi magyar közösséggel kapcsolatos hozzáállásra. Csehszlovákia „példaértékű” nemzetiségpolitikájáról rendszeresen harsogtak a magyar újságok, a „jugós” magyarokra pedig világútlevelük és viszonylagos jólétük miatt egyenesen irigységgel vegyes csodálattal tekintett a hazai közvélemény. A kárpátaljaiakról szólni sem illett, hiszen a „lenini utat járó Szovjetunióban” még csak fel sem merülhetett semmilyen problémás etnikai kérdés. Az iskolákban Trianonról általában mélyen hallgattak, egy-egy bátrabb tanár tett csak egy félmondatnyi megjegyzést, s már így is az állásával játszott. Ha a békediktátum szóba is került a közbeszédben, csak mint a „szocializmus által meghaladott” problémáról értekeztek róla. Függetlenségi harcaink, nemzeti hőseink gúny, jobb esetben is szőrszálhasogató áltudományos „viták” kereszttüzébe kerültek, melyek végén rendre „kiderült”, hogy valójában milyen kisszerű, széthúzó és erkölcstelen nép vagyunk, vagy legalábbis voltunk. Ugyan ki akart volna emlékezni erre a múltra?

S általában: a múlt mint olyan a Kádár-rendszer pszichológiájában nem vagy csak nagyon ködösen létezett. A „Trabant – telek – bécsi Ibusz-utazás” szellemi-erkölcsi Bermuda-háromszögében elveszett nemcsak a határon túli véreinkért, de a velünk egy országban, városban, utcában élőkért érzett felelősségtudat is. Kádár egy leigázott, porig alázott, de forrongó, és büszkeségében vérig sértett országot „vett át” bukott kommunista elődeitől. Első éveit leginkább a saját népétől való rettegés jellemezte. Valószínűleg legszívesebben azt is elfelejtette volna, hogy a határon belül magyarok élnek, nemhogy azon kívül. Faludy György híres versében, melyet a forradalom vérbe fojtásának huszadik évfordulójára írt, így „dicséri” a főtitkárt:

Te érted el. Szívós vagy. Egy országot
toltál át Ázsiába.

Fájóan találó szavak, melyeket talán csak annyival lehet még kiegészíteni: Kádár János egy egész nemzetet tolt át a múltnélküliség, a gyökértelenség, a kollektív öntudatlanság szürke birodalmába(az akkori „lemaradt” bolsevik toprongyokban tengődő Ázsiára értendő és nem a mai kiválóan helytálló és példaértékűen kiemelkedett Ázsiára), a lét és nemlét határmezsgyéjére. Évtizedeket igénybe vevő, kemény, ugyanakkor elodázhatatlan munka lesz e pontról „visszahúzni” a magyarságot. És most itt vagyunk, sokakban egyfajta „jó szándékú” nosztalgiával az akkori élhetőnek tűnő közéletről, másfelől meg lassan 3 és fél évtized eltelt, melyből 25 év „demokráciában” ringatott és még nincs vége a…

Várhegyi Kálmán összeállítása

A Szent Korona: Részletek Pap Gábor tanulmányából

Kegyelem néktek és bölcsesség

Mitõl szent a magyar Szent Korona? Ha ezt a kérdést föltesszük egy iránta érdeklõdõ egyszerû embernek, akkor valami olyan választ kapunk, hogy hát azért, mert pápa küldte, vagy azért, mert egyháziak koronáznak vele. Tehát valami egészen ésszerû vagy annak tûnõ érvet keres a válasz fogalmazója. Valójában egy kicsit másképp áll a dolog.
    Elõször is nem magától értetõdõ, hogy ennek a koronának „szent" jelzõje lett. Össze tudjuk vetni egy másik, egykor ugyancsak használatban volt és vele nagyjából egykorúnak is látszó koronával - ez a német-római császári korona -, de azt nem szokták szent koronának nevezni, ott magát a birodalmat nevezik Szent Római Birodalomnak. Tehát mindenképpen föl kell figyelni erre a jelzõre. Ahhoz, hogy a kérdésre válaszolni tudjunk, tudni kell, hogy három típusát szoktuk megkülönböztetni a koronáknak. Az elsõ a házi korona, a második az országló korona, a harmadik a beavató korona. A házi koronát - mint mondani szoktuk - papucsban is lehet viselni, tehát családi körben is hordhatja a király, hogyha éppen ez jött rá. Az országló koronát országos ügyek intézésekor viseli. Vagy a két legfontosabb hivatala, a fõbírói és a fõhadúri feladat gyakorlása közben, vagy pedig ha idegen országok követeit fogadja, tehát ország-ország közötti kapcsolatban.
    És végül van a beavató korona, amirõl a legkevesebbet tudjuk, mert Európában az utolsó másfél ezer évben - legjobb tudomásunk szerint - a miénk volt az egyetlen olyan korona, amelyik a szó legszorosabb értelmében beavató koronának tekinthetõ. Ennek az a sajátossága, hogy sem családi körben, sem országos ügyek intézésekor nem lehet viselni. Egyetlen alkalommal lehet viselni, a koronázáskor. Kifejezetten egyfajta direkt ráhatás kifejtése a feladata, és így a legjobb analógiáit a sámánkoronák között találjuk meg. A magyar Szent Koronának a felépítése, az alakja is sajátságos, és érdekes módon ehhez is az egyetlen használható analógiát a sámánkoronák szolgáltatják.

    Milyen sajátosságokkal rendelkezik egy beavató korona? Egyet említettem már. A másik is szorosan összefügg ezzel, ez az, hogy lecserélhetetlen. Mi annyira hozzászoktunk ehhez, hogy ha egy magyar ember meghallja, hogy pápai tiara, akkor számára természetesnek tûnik, hogy ez valami nagyon régi, és legalább olyan becses tárgy, mint amilyen a magyar Szent Korona, és szinte nem hisz a fülének amikor meghallja, hogy a pápai tiara olyan idõs, mint a legutóbbi pápa, mint pápa. Magyarul: minden pápa-koronázásra újonnan készül, ha egyáltalán készül. Ez a lecserélhetetlenség a magyar történelemben annyira egyedi, hogy amikor az elsõ, még hazai talajból sarjadt dinasztiánk, az Árpád-ház kihal, akkor egy kisebb kavarodás támad korona-ügyben. Az akkori pápa jelöltje, Károly Róbert, 1308-ra olyan helyzetbe kerül, hogy katonailag sikerül uralma alá hajtani az országot. Egyetlen nagy gond van csupán: a magyar Szent Korona nincs a birtokában. Az erdélyi vajdánál van, és ebben a kényszerhelyzetben a pápai legátus, egy Gentilis nevezetû bíboros, közvetlenül a pápa leiratát hozván, kihirdeti, hogy a magyar Szent Koronától ebben a szükséghelyzetben elveszik a szentségét és átruházzák egy új koronára, amelyet éppen most készítettek Károly Róbert részére. Valóban el is készült a korona, valóban meg is koronázták vele, de a nemzet ezt az aktust nem fogadta el hitelesnek. Sõt meg van rá a konkrét adatunk, nagyon szép szöveg, hogy már a szertartás elõtt figyelmeztették a bíborost, nem lesz ennek jó vége, mert ez a nemzet ragaszkodik hozzá, hogy a magyar Szent Koronával koronázzanak, minthogyha a királyság maga is ebben a koronában rejtõznék. Mintha egyenesen ebben lenne lekötve. Ez annyira hihetetlenül hangzott a judeokrisztián emlõkön nevelkedett Gentilis bíboros fülének, hogy egészen egyszerûen eltekintett tõle. Megrendezte a koronázást, amelyik egyébként még többrendbélileg szabálytalan volt, és utána... hát a fiaskót el kellett viselniük, hogy a magyar nemzet nem fogadta el ezt a koronázást. Végül is tárgyalások kezdõdtek az erdélyi vajdával, és vissza kellett szerezni tõle a magyar Szent Koronát. Európa ekkor tudta meg elõször hivatalosan, hogy mit jelent, illetve hogyan „mûködik" a magyar Szent Korona. És azért kell ezen csodálkoznunk, mert még ma is él a közvéleményben - sõt idõnként tudós berkekben is fölmerül - egy olyan elképzelés a Korona idekerülésével kapcsolatban, hogy pápa küldte. Nos, az egyetlen dolog ami biztos, az az, hogy háromszáz év alatt nem lehet elfelejteni, mire való a magyar Szent Korona. Ha tényleg pápa készíttette és küldte volna 1000 körül, akkor pontosan tudta volna 300 év múlva is az akkori pápa, hogy mire jó és mire nem jó. Ez el kell, hogy gondolkodtasson bennünket, mert nagyon durván fogalmazva ez annyit jelent, hogy 1308 és 1310 között rá kellett döbbennie a pápaságnak arra, hogy nem diszponál a magyar Szent Korona fölött. Ez nagyon kemény tétel. Becsületére legyen mondva az akkori pápának, V. Kelemennek, ezt a békát, hogy úgy mondjam, lenyelte. Tehát végül is visszakerült a magyar Szent Korona, meg is koronázták vele Károly Róbertet, és ettõl kezdve tekintette a nemzet érvényesnek az uralkodását. Hiába készíttette és áldotta meg a pápa az elõzõ koronát, ez az ország nem úgy mûködik, hogy egy ilyen önkényes döntést elfogadhasson.
    No most itt természetesen föl lehet tenni a kérdést, hogy ha nem a pápától származik a Korona szentsége, s ha õ nem is tudja, mitõl és miképpen szent a magyar Szent Korona, akkor honnan adódik ez a szentség? És akkor azt kell mondani - és ez tényleg kényszerítõ következtetés! -, hogy ezek szerint nem a római egyházon belül fogantatott ez a szentség, tehát minden valószínûség szerint elõbbi keletû, mint ahogy ez az egyház kiterjesztette a hatáskörét a magyarságra. És ezt nagyon komoly formában kell fölvetni, mert visszájáról is igaz a példa. Amikor az Anjou-család kihal, az utolsó sarja egy hölgy, Mária királynõ. Apja és elõdje, Nagy Lajos, perszonálunióban, vagyis egyszemélyes uralma alatt egyesítette a lengyel és a magyar királyságot. Így aztán a lengyel koronát is nálunk õrizték. Mármost a lengyelek úgy döntöttek, hogy török veszedelem közeledvén, nekik nem kell nõ-uralkodó, tehát nem fogadták el Máriát királyuknak. Erre visszaüzen Mária - võlegénye, Luxemburgi Zsigmond, a késõbbi Zsigmond császár és király tanácsára -, hogy ne sokat spekuláljanak, hiszen nálunk van a koronájuk. Magyar észjárás szerint ez teljesen egyértelmû jelzése annak, hogy tehát a királyságuk is a kezükben van. A lengyelek viszont enyhén szólva mosolyogtak a dolgon, és visszaírták, hogy: na és?... Tehát ahogy a pápai udvar részére a század elején - a XIV. századról beszélünk -, úgy a század végén a lengyelek számára érthetetlen a mi koronánk különleges státusa. Hogy mi köze lehet egy korona tárgyi mivoltához annak, hogy most király lesz itt nálunk vagy nem lesz király valaki. A lengyel példa nem egyedi, az egész európai térségben egyetlenegy országban sem értik, és hozzá kell tennem, hogy máig sem értik ezt a feladványt, azt, hogy mi fán terem ez a sajátossága a magyar Szent Koronának. Ez csak azért tragikus - sajnos így kell fogalmaznom -, mert nálunk az úgynevezett szellemtudományok, tehát a humán tudományok, kezdettõl fogva, mind a mai nappal bezárólag, a mai nap sem kivétel, szõröstül-bõröstül nyugat-európai orientáltságúak. Nagyon egyszerûen fogalmazva: akármelyik tudósunknak akármilyen kérdést teszünk fel, a válasz sztereotip módon nyugat-európai igazodású lesz. Nem tehetnek róla, így nevelték õket, engem is így neveltek. Ebbõl nagyon kevesen tudnak kilátni, illetve befelé látni, a saját értékeink felé, tisztelet a kivételnek, mert azért van ilyen is.
    Ez tehát a második sajátossága a magyar Szent Koronának. A harmadik megint csak ezzel függ össze, és úgy szól, hogy a mi koronánk nem tárgynak tételezõdik. No, ez már olyan állítás, hogy az ember a fejéhez kap: most akkor még mi jöhet? Hát ez jön. A magyar Szent Korona nem tárgy. A magyar Szent Korona személynek tételezõdik. Élõ minõségnek. Hát ez valóban olyan feltételezés, amely természettudományos világképbe sehogy sem fér bele. Emiatt egyetlen természettudóst se rójunk meg, õk meg olyan kiképzést kaptak, amelyben ennek a mondatnak nincs értelme. Hiszen nincs az a teszt, amelyet õk az élõ minõséggel szemben alkalmaznak, és amelyik kimutathatná, hogy ez élõ minõség. Ez a korona egészen más síkon „él", mint amit jelenleg az élettan tudománya, illetve annak résztudományai számon tartanak. De él.
    Végül a negyedik, megint csak az elõbbiekkel összefüggõ sajátossága az ilyen beavató koronáknak az, hogy ábrázolhatatlanok. Tehát egyfajta tabu veszi körül õket. Ez a körülmény elég sok fejtörést okozott a kutatóknak, hiszen például a Képes Krónika tele van királykoronázás-jelenetekkel, beleértve az Árpád-kori koronázásokat is, de sehol még csak utalásszerûen sem jelenik meg ez a korona-alak. Hanem mindenütt egy egészen sztereotip forma jelenik meg, ahogyan mint gyerekek rajzoltuk annak idején, vagy rajzolják ma is a gyerekek a koronát, egy ilyen kis tüskés abroncs formájában. Ebbõl már majdnem karikatúraszerûen egy olyan következtetést is levonhatok - egyébként van olyan tudós, aki ezt ki is mondta, le is írta -, hogy miután ennek a koronának az elsõ hiteles ábrázolása a XV. század elején jelenik meg, azelõtt nem is ez volt a magyar Szent Korona. Hogy mennyire veszélyes dolog nem ismerni ennek a koronának a „mûködési" sajátosságait, éppen az ilyenfajta következtetések mutatják. Teljesen vadul „elment a víz alá" a következtetés, hiszen azon az útvonalon, amelyen ez a tudósunk elindult - a nevét most nem árulom el, mert ez tényleg elég vad dolog volt, márpedig amúgy jó szakemberrõl van szó -, egyszerûen nem tud máshová kilyukadni, végül is a maga módján teljesen következetes gondolatmenet volt ez.
    Mindenesetre tény, hogy az elsõ abszolút hiteles ábrázolása annak a koronának, amelyet ma a Magyar Nemzeti Múzeumban lehet látni, egy külföldi krónikában jelent meg, mégpedig a Fugger család müncheni krónikájában. Abban az idõben, amikor a korona kényszerû módon az országon kívül tartózkodott, hiszen az elsõ Habsburg uralkodónknak, Albertnek az özvegye, biztosítandó magának, illetve gyermekének, akit még akkor a pocakjában hordott, a trónt, már tanulva Károly Róbert esetébõl, 1440-ben példátlan arcátlansággal ellopta a Koronát. A nemzet erre nem volt felkészülve. Hogy ekkora galádságot elkövessenek ellene, hogy saját törvényes királyának az özvegye teljesen útszéli módon ellopassa a koronánkat. Ennek a nemzetnek, azt hiszem, még nagyon sokat kell tanulni, mert még mindig jóhiszemû, de ekkora galádság a történelme folyamán azért kevés érte. Beleértve a legutóbbi idõket is, természetesen. Hogy ez a Fugger bankárcsalád milyen szerepet játszott a magyar történelemben, az külön téma. Lényeg az, hogy náluk a koronánknak nagyon szép, precíz ábrázolása maradt fönn, s nem kétséges, hogy a mi koronánké, hiszen a hozzá tartozó szöveg is fönnmaradt.

    Lássuk most már, mik is a hatástényezõi ennek a koronának! Eddig csupa olyan sajátossággal ismerkedtünk meg, amelyek csak részben mint beavató koronának, részben pedig mint magyar koronának a sajátosságai voltak. Itt megint érdemes elõvenni a német-római császári koronát, összevetésül. Hiszen egy pártatlan, nemzetek fölötti megítélésben ez a két korona eléggé közel áll egymáshoz értékét tekintve, és a régiségét tekintve is. Elég azonban egyetlen pillantás a két tárgyra, hogy észrevegyük a döntõ különbséget is. A német-római császári korona a maga hatásának döntõ hányadát az arany és a drágakõ révén fejti ki, olyannyira, hogy a velünk szembeforduló és a pontos oldalnézetbõl látható részein nincs is zománckép. Összesen négy zománckép van rajta, az átvezetõ tagozatokon. A magyar Szent Koronán, mint ismeretes, összesen 19 figurális zománckép van, s ezen túl még négy-négy úgynevezett azsúr vagy „plicque a jour", tehát áttetszõ, színes üvegablak hatású zománc, a pártázat Krisztus-képének két oldalán. Ez pedig azt jelenti, hogy nagyságrendi a különbség, ezt így kell nevezni, hiszen az egyik, a német-római képrend az 1-es nagyságrendben, a másik, a miénk a 10-es nagyságrendben fogalmazódik. Ugyanakkor, ha a magyar Szent Koronára ránézünk, az elsõ lenyûgözõ - mert ez valóban lenyûgözõ - hatás, ez nem kétséges, a zománcképekbõl árad. Mármost ha egy koronán 19 figurális zománckép van, akkor ezt nem lehet másként fogalmazni, mint úgy, hogy van egy képi programja. Ehhez képest ezt a képi programot nem nagyon vallatják. Van képi programja a német-római császári koronának is, annak mind a négy képe kifejezetten ószövetségi témájú. Ezt nem árt tudni. Ha sorba rendezzük õket, az ószövetségbeli föllépéseik szerint, akkor elõször Dávidot kell megemlítenünk, utána Salamont, azután a „Kerubok között trónolót". Ez utóbbi nem tévesztendõ össze a Pantokrátor Krisztussal, tehát ez nem újszövetségi, hanem kifejezetten ószövetségi téma, és arra utal a felirata is: „általam uralkodnak a királyok". Ez egy ószövetségi idézet. És végül: Ézsaiás próféta Hiszkia király elõtt. Ha megkérdeznénk egy mai átlag német honpolgárt, hogy ki volt az a Hiszkia, alig hiszem, hogy kapásból vágná. Ennek a képnek ószövetségi környezetben van jelentése, és csak azon keresztül jön át, mondjuk, egy keresztény császárságba. Ezzel szemben a mi Szent Koronánkon egyetlenegy ószövetségi témájú kép sincs. Ez megint eléggé föltûnõ, hiszen ha összevetjük ezt a két koronát, akkor 19 képmás között talán lehetett volna helyet szorítani Izrael egyik-másik prófétájának vagy királyának is. Mindenesetre a kifejezett, tehát a feliratokban közvetlenül kifejezõdõ névazonosítás azt mutatja, hogy nálunk nem szerepel ószövetségi személy a koronán. Ezeken a „kemény tényeken" el lehet gondolkozni, nyilvánvalóan érdemes is elgondolkozni. Hadd tegyem hozzá mindehhez, hogy a német-római császári korona négy zománcképére egy teljes könyv íródott, a szent római birodalom koronájának a teológiájáról. (Reinhart Staats, 1976.) A magyar Szent Korona 19 képének teológiájáról egyelõre nincs semminemû kiadvány. Holott ha valamirõl, akkor errõl nagyon is lehetne értekezni.

Pap Gábor - „Angyali korona, szent csillag"

BESZÉLGETÉSEK A MAGYAR SZENT KORONÁRÓL

A jövő gyalogos katonája: Kézifegyverek tükrében

A hadseregek mindig is a gyalogságra épültek. Uralhatod a légteret, de repülőgépekkel nem tudsz egy várost ellenőrizni, lehetnek a tieid a legerősebb harckocsik, egy város szűk utcáiban jobbára béna kacsákká változnak. A gyalogos katonák fontossága nem kérdőjelezhető meg a jövő harcterein sem. A katonának azonban a harchoz fegyverre van szüksége, mégpedig a lehető legjobbra.

Először is: milyen az ideális katonai kézifegyver? A fegyvernek viszonylag könnyűnek, 3-4 kg körülinek kell lennie. Persze a nagyobb tömegnek is van előnye, lövés közben nyugodtabban viselkedik, kisebb a visszarúgása, vagyis jobban kontrollálható. Hátránya természetesen az, hogy egy nehéz fegyverrel nem lehet gyorsan váltani a célpontok között, és mindenekelőtt cipelni is megterhelőbb. A fegyver hossza is fontos, egy rövid fegyverrel sokkal könnyebb épületekben mozogni, vagy járműből kiszállni, nem akad bele mindenbe, viszont a hosszabb fegyvercső pontosabb fegyvert jelent, különösen nagy távolságokra való lövésnél.

SVD Dragunov és AK-74 bevetésben, valahol Csecsenföldön

A pontos lövés pedig elvárás, a mai általános nézet szerint egy átlagos katonának 300-400 méteres távolságon belül képesnek kell lennie eltalálni a célt. A lőszer sem mindegy ebből a szempontból: egy kisebb és könnyebb lőszerből többet vihet magával a katona, ugyanakkor kellően hatásosnak kell lennie, nagy távolságnál is képesnek kell harcképtelenné tenni az ellenfelet (erről később). Nem árt, ha ergonómikusnak is tervezték, a kezelőszerveknek kézre kell esniük, és lehetőleg mindkét kézzel lehessen használni. Ez nem csak a balkezes katonák miatt fontos, hanem azért is, mert megeshet, hogy a jobbkezes embernek is bal kézzel kell lőnie - például a fedezék miatt.

Az utóbbi időben komoly térhódításba kezdtek a kompakt gépkarabélyok, amelyek a géppisztolyok méreteivel, de a gépkarabélyok erejével bírnak. Fent: HK G36C gépkarabély, alul HK MP5K géppisztoly

Ma már elvárás az is, hogy legyen rajta optikai célzóberendezés, városharcokban a vörös pont (angolul red dot) vagy reflexirányzék, nyílt területeken pedig 1,5-4x-es nagyítású távcső - lehetőleg cserélhetően megoldva, hogy az adott körülményeknek megfelelő legyen a gyalogos fegyverén. Mindenek előtt azonban a kézifegyvernek nagyon megbízhatónak kell lennie, hiába van rajta a legprecízebb fegyvertávcső, hiába lehet még 600 méterről is tiszta fejlövést leadni vele, hiába olyan kézreálló, hogy egy lépcsőfordulóban is másodperc törtrésze alatt tudod célra emelni, ha pont akkor mond csütörtököt, amikor használni szeretnéd. Márpedig a harctéren ritkán ideálisak a körülmények, ezért jól kell bírnia a szélsőséges időjárási körülményeket, a koszt és azt, hogy adott esetben a használójának napokig nincs lehetősége nyugodt körülmények között a nagytakarítással és a karbantartással foglalkozni.

Az M16/M4-család hírhedt a kosz iránti érzékenységéről, ezért a HK egy saját M4 változatott gyártott és a nyilvánosság előtt mutatta be, mennyire sárálló.

Ki kell térjünk ki a lőszer problémájára. Stratégiai szempontból az az előnyös, ha az ellenséges katona csak megsebesül, de életben marad, hiszen egy sebesült katona több problémát okoz az ellenségnek, mint egy halott, Tény, hogy ez brutális gondolatmenet, de a háború nem éppen az emberi szeretett kenetteljes megnyilvánulásairól szól. A probléma ezzel ott van, hogy a sérült ellenség még harcképes lehet. Számtalan példa van arra, hogy nagyon súlyos sebet kapott emberek is még percekig harcoltak, vagyis taktikai szempontból viszont az az előnyös, ha az ellenség minél súlyosabb, lehetőleg halálos sebet kapjon.

A vadász, rendfenntartói vagy önvédelmi fegyverekhez éppen ezért készítettek olyan lövedékeket, amelyek minél inkább deformálódik, "gombásodik", egyes esetekben a lövedék egész orra szétnyílik, hogy minél nagyobb sebcsatornát vágjon, és az energiáját lehetőleg maradéktalanul leadja a célpontban. Ez a katonai lövedékeknél is így volt még az 1800-as években, ám a még a XIX. század végén az orosz cár látva a robbanó- és repeszhatású kézifegyver-lövedékek szörnyű hatásait, kezdeményezte azok kitiltását a hadszínterekről. Az erről szóló nemzetközi egyezményt 1899. július 29-én írták alá Hágában, ez lett az első Hágai Egyezmény (amit sokan a Genfi Egyezménnyel kevernek, amit 1925-ben az I. világháború tapasztalatai alapján a harci gáztámadások tiltására hoztak tető alá).

No persze az egyezmények többsége, mint tudjuk csak írás, és a jelenleg rendszeresített amerikai (NATO) és orosz gépkarabély-lőszerek - bár az egyezmény szövegének megfelelnek - a tervezőmérnökök valójában mindent megtettek, hogy a lehető legsúlyosabb sebet okozzák. Az M855-ös jelű szabvány NATO lőszer (melyet az M16, M4, G36, stb. gépkarabélyok használnak) például rövid távon becsapódva hajlamos több darabra széttörni, a szovjet/orosz 5,45 mm-es karabélylőszer (amit az AK-74 fegyvercsalád használ) lövedékét pedig úgy alakították ki, hogy a testbe csapódva azonnal irányt változtat, bukdácsolni kezd, hogy minél hosszabb sebcsatornát hozzon létre.

Egy 5,56 mm-es NATO-lövedék útja az emberi testet szimuláló ballisztikai gélbe becsapódva

A mai kézifegyvereknél magától értetődik a sorozatlövés képessége, ám a sorozatlövésnek csak bizonyos körülmények között van gyakorlati haszna. A sorozatlövés közben ugyanis a fegyver visszarúgása miatt a cső elmozdul a célról, és ahogy a lövések jönnek egymás után, egyre nagyobb mértékű az elmozdulás, tehát (hacsak a célpont nincs túl közel) valószínűleg a 3-4-5 lövés már messze a cél mellet vagy fölött fog elrepülni. Ennek kiküszöbölésére találták ki a rögzített sorozatlövést, amikor többnyire három (ritkábban két) lövés kiváltása után az újabb lövéshez előre kell engedni az elsütőbillentyűt, majd újra meg kell húzni. Az egymás után kilőtt három lövedék szórásképe még viszonylag kicsi, így ideális esetben mindhárom eltalálhatja a célpontot.

A rögzített sorozatlövésnek van egy lélektani hatása is: a sorozatlövéskor a gyalogos hajlamos csak a cél felé fordítani a fegyverét, és folyamatosan tüzelni, abban a reményben, hogy valamelyik lövedék majdcsak eltalálja azt. Azonban ez egyfelől nem túl hatékony módja a fegyverhasználatnak, másfelől lőszerpocsékolásra sarkallja a katonát. A rögzített sorozatlövéskor viszont megfelelő kiképzés esetén minden hármas lövéssorozat után ösztönösen újra fog célozni a katona, így nagyobb az esély a találatra, és közben még a lőszerpazarlás veszélye sem áll fent.

Ennek a gondolatmenetnek lett például eredménye az M16A2, M16A4 és M4 gépkarabély, amelyek nem is rendelkeznek sorozatlövés képességével, csak egyes lövéssel és rögzített sorozatlövéssel. Azonban rövid lőtávolságoknál, városharcok, épületharcokban a teljes sorozatlövés képességét hiányolták a katonák, ennek következtében jelentek meg az M16A3 és M4A1 gépkarabélyok, melyek az egyes lövés mellett teljes sorozatlövés leadására is képesek. A minél hatékonyabb kézifegyverek fejlesztése terén már az 1980-as években feltűnt egy igen ígéretes fegyver, a német HK G11, amely hüvely nélküli lőszert használt. A lövedék gyakorlatilag a nyolcszögletű meghajtótöltetbe volt elhelyezve, vagyisa lőszerre nézbe csak egy hasábot láthatunk. A hüvely nélküli lőszer előnye a nevében szerepel: az elsütés után nincs hüvely, amit ki kellene vetnie a fegyvernek, így nagyobb tűzgyorsaságot lehet elérni, hiszen a lövés egy mozzanatát (az üres hüvely kivetését) el lehet hagyni. Ennek köszönhetően a G11 rögzített sorozatlövéskor 0,06 másodperc alatt lőtt ki három lövedéket - a reakcióerők ennyi idő alatt még nem realizálódtak a lövész számára a tehetetlenség miatt, vagyis amire a visszarúgást érzékelné, és a fegyver elmozdulna a célról már a harmadik lövedék is elhagyta a csövet.

A sorozatgyártásra érett G11K2, előtte egy tár és a hüvely nélküli lőszerei. Hiába lett tökéletes, mégse kellett senkinek

A G11 a teszteken nagyszerűen szerepelt, pontos és megbízható és igen hatékony fegyverré fejlesztették, ráadásul a kicsi és könnyű lőszeréből egy katona több, mint kétszer annyit vihetett magával, mint egy hagyományos lőszerből. De az 1990-es évek elején az újra egyesült német kormány túl drágának találta, és egy új lőszertípus rendszeresítését is problémásnak látták, így a G11 - bármennyire is előremutató fegyver volt - végleg eltűnt a süllyesztőben.

Az 1990-es években új irányvonalat szabott meg az amerikai hadsereg. A vízió szerint egy csúcstechnikát képviselő új fegyver egy 5,56 mm-es gépkarabélyból és egy 20 mm-es gránátvetőből állna. A gránátvető egy speciális lőszert használ, amelynek mini-számítógépe a feladatnak megfelelően robbantja fel a gránátot. Például ha a célpont egy fedezék mögött rejtőzik, akkor a cél felett mintegy egy méteres magasságban robban, azonban ha a célpont ablak mögött tartózkodik, akkor a gránát késleltetve robban, mikor már az épület belsejébe ért. Mindemellett ráadásul a gránátvető hatásos lőtávolsága 1 km körül van, így már messziről is bevethető, például mesterlövészek ellen. A fegyveren egy optikai rendszerrel egybeépített ballisztikai számítógép is található, amely megmutatja a lövésznek, hogy hova kell céloznia, hogy eltalálja a gránátvetővel a célpontot, és az éjszakai használathoz az optikai rész egy infravörös kamerát is magában foglalt.

Az XM29 OICW egyik prototípusa még tesztelés alatt

Az XM29 OICW igen ambiciózus program volt, és noha eredetileg arra szánták, hogy leváltsák a rajokban az M16/M203 gránátvetős fegyvert, a program folyamatosan csúszott, részben az egyre magasabbra emelkedő beszerzési költség, részben a fegyver túl nagy tömege miatt. Noha az XM29 teljesítette a legtöbb vele kapcsolatos elvárást, végül a hadsereg nem tartott igényt rá, és a gránátvető részét külön fejlesztették tovább XM25 néven. Persze lehet, hogy csak azoknak lett igazuk, akik úgy vélték, hogy a harctéren nincs helye olyan fegyvernek, amelynek használati utasítása egy lexikon vastagságát éri el.

Az OICW-utód 25 mm-es gránátvető, az XM25 makettje egy kiállításon

A belga FN cég az OICW-hez hasonló elképzeléssel állt elő, ám más megközelítést használt. A fegyver teljesen modulszerűen épül fel. Alaphelyzetben egy 1,6x-es nagyítású távcső foglal helyet a tetején, de ez lecserélhető egy ballisztikai számítógéppel feltuningolt optikai irányzékkal, a cső alá pedig egy saját fejlesztésű 40 mm-es gránátvető kerülhet. Az FN F2000 gépkarabély bull-pup elrendezésű, vagyis a zárszerkezet és a tár a fegyver végében kapott helyet, amely miatt azonos csőhossz mellett rövidebb lehet a fegyver teljes hossza. Ennél az elrendezésnél az egyik probléma, hogy a súlypont túl hátra kerül, amely miatt ösztönös lövésnél könnyen a cél fölé mehet a lövés. A másik általános probléma az, hogy a hüvelyeket a tusnál veti ki, így ha jobbkezes fegyvert bal kézbe fogunk és a vállunkhoz szorítjuk, akkor a zárszerkezet az arcunk mellett lesz, és lövéskor a hüvely is ide szeretne távozni.

Más bull-pup fegyvereknél - mint az Osztrák Steyr AUG-nál vagy a Francia FA MAS-nál - ezt úgy oldják meg, hogy a fegyver átszerelhető jobb illetve bal kezes használathoz. (A britek L85 gépkarabélya angolos egyszerűséggel oldja meg ezt a gondot: kizárólag jobb kézzel használható.) Az F2000 esetén a hüvelyt egy kis alagúton keresztül a fegyver elején, jobb oldalon veti ki, így mindkét kézzel kényelmesen használható. A csúcstechnika azonban itt sem adja olcsón magát: egy teljes F2000 fegyverrendszer ára 5000 dollár körül mozog - de még így is sokkal olcsóbb, mint az XM29 lett volna.

Az FN F2000 az alap 1,6x-os optikai irányzékkal és egy 40 mm-es gránátvetővel. Figyelemre méltó a kidobott hüvelyek elvezetése a fegyver elejébe

Megint mások azonban inkább visszatértek a jól bevált receptekhez, és azt csiszolgatják abból kiindulva, hogy ami bevált, ahhoz ne nyúlj. A német, spanyol és norvég hadseregben rendszerbe állított német HK G36 ezt az elvet vallja. A fegyver belső szerkezete gyakorlatilag a már sokszor bizonyított AK-47-es megoldásaira épül, csak ott módosítva, ahol muszáj volt. A fegyver fogantyújában alaphelyzetben 1,5x-es nagyítású optikai irányzék található, vagy pedig egy kettős megoldás, alulra egy 3,5x-es nagyítású, felülre pedig egy red dot irányzék.

HK G36KV tesztelés alatt a norvég hadseregnél

A tárak átlátszó műanyagból készültek, így a katona egy pillantással meg tudja nézni, hogy még mennyi lőszer áll a rendelkezésére. A G36 megbízhatósága a jó öreg Kalasnyikovokéhoz mérhető, olyannyira, hogy a belső szerkezete az XM29 OICW gépkarabély részébe, illetve az amerikai hadsereg egyik lehetséges következő kézifegyverében, az XM8-ban is szinte egy az egybe lett beszerelve.

Az XM8 család - klikk a nagyobb változathoz

Az XM8 egyébként egy olyan fegyvercsalád megalkotására törekszik, ahol a négy változat, a teljes értékű gépkarabély, a rövid kompakt karabély, a mesterlövész változat és a könnyű géppuska gyakorlatilag teljesen szabadon "kilegozható" a részegségekből. A zárszerkezet és az elsütőszerkezet teljes megegyezik, csak a tus, az előágy és a cső különbözik. Ha mesterlövész puskát akarunk csinálni a gépkarabélyunkból csak egy hosszabb, 20 inches (kb. 500 mm-es) csőre kell kicserélni a gépkarabély 12,5 inches (kb. 320 mm-es) csövét, egy lenyitható kétlábú állványt magába foglaló előágyra a karabély előágyát és a red dot irányzékot egy 3,5x-es nagyítású optikai irányzékra. Ha könnyű géppuskát akarunk, a csövet egy 20 inches vastag csövű változatra kell cserélni - amely jobban bírja a folyamatos tüzelést -, és a 30-as szekrénytár helyet egy 100 lőszert befogadó C-Mag tárat kell a fegyver illeszteni.

E megoldás fő előnye, hogy nagyban megkönnyíti a logisztikát, hiszen a főbb alkatrészek teljesen megegyeznek a legáltalánosabban használt fegyverekben. Az amerikai hadsereg pedig eldöntötte, hogy lecseréli a jelenlegi M16/M4 gépkarabély-családot és az M249 SAW könnyű géppuskáit. A közelmúltban ezért ki is írt egy pályázatot, amelynek a győztese váltja le a régi fegyvereket; az egyik esélyesnek az XM8-család tűnik.

Az XM8 tesztelés alatt az amerikai szárazföldi erőknél

Az Amerikai Speciális Hadműveletek Parancsnokságánál (US SOCOM - United States Special Operation COMmand) már eldőlt, hogy leváltásra kerül az M4A1 SOPMOD, az utódja a Belga FN cég amerikai leányvállalatának SCAR gépkarabélya lett. Az új fegyver két változatban kerül rendszeresítésre, a SCAR-L(ight) ugyanazt a szabvány 5,56 mm-es NATO lőszert használja, mint az M16 és M4 gépkarabélyok, a SCAR-H(eavy) pedig szintén szabvány 7,62 mm-es NATO lőszert. Ez akár a harctéren is átszerelhető az orosz 7,62 mm-es lőszerrel való használtra, amelyel például az AK-47 tüzel. Ennek különösen mélyen az ellenséges vonalak mögötti bevetéseknél van jelentősége, ugyanis így az ellenségtől zsákmányolható muníciót is felhasználhatják a katonák, nem kell attól tartaniuk, hogy a saját fegyverükbe való lőszertípusból kifogyhatnak.

A SCAR-L és a SCAR-H gépkarabélyok

Persze vannak még radikálisabb megoldások is, mint a MetalStorm, amelynél a csőben egymás mögött foglalnak helyet a lövedékek, mindegyik mögött egy-egy meghajtótöltet, a lövést elektronikusan váltják ki, egymás után. A megoldás legnagyobb előnye a félelmetes tűzgyorsaság, gyakorlatilag amint elhagyta az előző lövedék a csövet, máris indulhat a következő. Szintén előnyös az egyszerűsége, mivel nincs szükség semmiféle mechanikus alkatrészre a működéshez.

Ugyanakkor szemben egy hagyományos lőfegyverrel, ahol a cső hossza ugye minden lövésnél ugyanakkora, tehát ideális esetben az egymás után kilőtt lövedékek ugyanazt a pályát fogják leírni, és ugyanoda is csapódnak be, a MetalStorm esetén az egymás mögött elhelyezett lövedékek miatt az első lövedék még csak rövid utat tud megtenni a csőben, a következő már egy kicsivel hosszabbat, az az utáni még hosszabbat és így tovább. Ezzel az a probléma, hogy mindegyik lövedék egy kicsivel más röppályát ír le, így a fegyver pontossága nagyobb lőtávolságokra már nem kielégítő, ezért kézifegyvereknél legalábbis nem valószínű, hogy ez a megoldás elterjedne.

A tesztelés alatt lévő MetalStorm pisztoly belső felépítése

Szintén próbálkoznak már egy ideje a folyékony meghajtótöltetekkel, ahol a lövedéket egy előre kiszámított mennyiségű folyékony robbanóanyag segítségével indítják el, amelyet csak a lövés előtt jutattak a zárszerkezetbe. A megoldás legnagyobb előnye az lehetne, hogy egy számítógép előre ki tudja számolni a cél távolságából, hogy mekkora sebességre kell gyorsítani a lövedéket az ideális találati esélyhez. Közeli célok ellen elég kis mennyiség is, így kisebb lesz a visszarúgás is, nagy távolságokra pedig nagyobb mennyiségű hajtóanyagot használva lehet indítani egy ugyanolyan lövedéket. Gyakorlatilag tehát ugyanazzal a fegyverrel hatékonyan lehetne harcolni akár egy szűk folyósón, de akár az 1000 méterre lévő ellenség ellen is.

Ez hatalmas előny lehetne a hagyományos lőszereket használó fegyverekkel szemben ahol ugye azonos lőpormennyiség van minden egyes lőszerben, amelyet még a lőszer és a fegyver tervezésekor kell előre meghatározni. Noha a fejlesztések már jó ideje folynak, a folyékony hajtótöltetes kézifegyverek előnyeinek kihasználásához bonyolult és ezzel együtt drága fegyvert kell építeni.

Más elképzelések is vannak, egyik ilyen terv kis méretű önirányító rakéták alkalmazását veti fel, amelyek képesek a mozgó célpontot követni. Ezen elképzelés gyakorlati megoldásának lehetőségét az amerikai hadsereg is vizsgálja, de kérdéses, hogy mennyibe fog kerülni egy-egy ilyen minirakéta. Habár megfelelő találati arány esetén a katonának csak viszonylag kevésre van szüksége belőle, de ha túl drága, akkor aligha valószínű, hogy rendszeresíteni fogják.

A Future Warrior 2020 tervben szereplő négylövetű mini-rakétaindító kézifegyver modellje

Szintén egy lehetőség a lézerek alkalmazása, de ezen kutatások is még igen kezdetlegesek, és sok problémát vetnek fel. A lézer gyakorlatilag egy fénysugár, ezért terjedését gátolhatja a füst, a köd, az eső vagy hóesés, márpedig a csatatereken ezek teljesen hétköznapi jelenségek. Ettől függetlenül nagyon ígéretesnek tűnnek egyes fejlesztések, mint például a vakítófegyver, amellyel az ellenséges katonák szeme világát lehet akár permanensen elvenni. A vak katona harcképessége a nulla környékére redukálódik, ugyanakkor nem halálos sérülést jelent, amely politikai/etikai téren újabban fontos tényezővé lépett elő - no persze kérdéses mennyivel emberségesebb tömegével megvakítani az ellenséges katonákat, mint megölni - veti föl az Sg.hu haditechnikai portál.

Hírfigyelő Szolgálat

Az ISIS egy Krízis, vagy csak valamiféle vicc?

Néha az események a hírekben annyira szürreálisnak tűnnek, hogy az ember azt kezdi találgatni, hogy vajon valódiak, vagy legalábbis nem abban az értelemben látjuk. Pontosan ez a helyzet az Iszlám Kalifátus, vagy ISIS múlt heti nyilatkozatával.

Az első dolog, amire egy éber olvasó rámutatott, hogy van egy ISIS nevű katonai vállalkozó, mely olyan területeken kínál többek között szolgáltatásokat, mint a "szerepjáték", "gyakorlat és kiértékelések", "emberi intelligencia", "különleges műveletek", és "pilóta nélküli légi jármű rendszerek".

https://public.isishq.com/public/capabilities/default.aspx

A legtöbb irodájuk a Közel-Keleten és az Egyesült Államokban van, és jó tipp lehet, hogy nekik van szerződésük az ISIS művelet elvégzésére a Közel-Keleten. Amikor cikkeket látunk az ISIS követeléseiről az "adjátok át lányaitokat szexre", vagy a Keresztények keresztrefeszítéséről, és a "Dzsihád fekete zászlója fog London felett repülni", akkor könnyű megtippelni, hogy egy nagy pszichológiai hadviselésről van szó.

Az egyik MI5 forrás a következőket mondta minderről:

"Ez egy PR gyakorlat, hogy a terrorizmust egy márkás, csomagolt jelenlétté tegyék, amely a vállalati marketing és a PR hatáskörébe tartozik. Tanúi vagyunk egy globális pszichológiai hadviselésnek, elmozdulva a "terror" csoportok tisztességtelen pszichopata megítélésétől sokkal inkább focicsapatok győzelemért folytatott játékához a megtisztított arénában."

Ahogy korábban említettük, volt egy megállapodás különböző titkos hatalmi csoportok között egy iszlám kalifátus létrehozására, a franciák és az angolok által az Első Világháború után létrehozott mesterséges határok helyett a Közel-Keleten. Ez az, ami most történik.

Ez kapcsolatban áll a hirtelen beáramló illegális bevándorlókkal, akik beözönlöttek az Egyesült Államokba. Volt egy titkos megállapodás, amiről biztosan nem történt egyeztetés az emberek többségével, hogy Észak- és Dél-Amerikát egyetlen blokkba egyesítik. Az amerikai kontinens lakossága 950 millió lenne, elég ahhoz, hogy szemben állhassanak Kínával és Indiával, valamint a hamarosan kialakuló kalifátussal. Ez része a tervnek, hogy felosszák a világot hét-kilenc blokkra, melyek mindegyikének lakossága mintegy 1 milliárd fő, amit évekkel ezelőtt említett meg a Nemzetközi Fizetések Bankja vagy BIS, a központi bankok központi bankja egyik magas rangú tagja. A többi tervezett csoportosulás Afrika, Európa plusz Oroszroszág és a nem kínai Kelet-Ázsia.

Miközben a BIS-ről beszélünk, elkészült az éves jelentésével:

http://www.bis.org/publ/arpdf/ar2014e.htm

A múlt héten figyelmeztettek annak a veszélyeire, hogy a központi bankok "tündérport" pumpálnak a tőzsdékre mondván, hogy rossz vége lesz. Még ennél is érdekesebbek, legalábbis számomra azok a jelentések, melyek felhívnak az "adósságtól, mint a növekedés fő hajtóerejétől való eltávolodásra". Más szóval a globális babiloni stílus adósrabszolgaság központjai hirtelen ráébrednek a valóságra, hogy szinte mindig bölcsebb megkeresni a pénzt, mielőtt azt elköltenék.

Vannak más jelei, hogy az elit nagy változásokat tervez, egy részük júliusban indul. Az egyik legnagyobb természetesen a 100 milliárd dolláros BRICS fejlesztési bank, amely állítólag július 15-én kezd működni. Ezen kívül Kínában külön fog megnyílni a saját 100 milliárd dolláros fejlesztési bank is, több forrás és híradás szerint.

http://www.portfolio.hu/vallalatok/penzugy/kina_sajat_vilagbankot_alapit.200532.html

Együtt több tűzerővel fognak rendelkezni, mint a Világbank és az IMF.

Ez a lépés azért készül, mert Amerika és a nyugat megtagadta e szervezetek reformját annak érdekében, hogy azok megfelelően tükrözzék a világ jelenlegi gazdasági és demográfiai realitásait.

Az IMF-ről szólva egy figyelmes olvasó küldött egy linket Christine Lagarde IMF vezető nagyon furcsa sajtótájékoztatójáról Washingtonban az év elejéről, mely az okkult számmisztikát is érinti. Ha az értelmezés helyes, akkor valami nagy devizához kapcsolódó eseményt terveztek július 20-ára.



Mint általában, az előre megjósolt változások időpontjai jöttek és mentek, úgyhogy ezt is hasonló módon érdemes kezelni.

Azonban egy újabb jele, hogy a világ alapvetően megváltozott, az a legnagyobb nemzetközi tengeri gyakorlat, mely a múlt héten kezdődött Hawaiin, ahol a japán, az indiai és a kínai mellett 22 másik haditengerészet vesz részt. Ez meghazudtolja a nácionista média kísérleteit, hogy konfliktust gerjesszenek Kína, az Egyesült Államok és Japán között.

http://www.cpf.navy.mil/rimpac/2014/

Itt az ideje rámutatni, hogy bár még mindig sok rossz dolog történik, és ezekről széles körben számolnak be, van egy csomó kevésbé publikus jó hír is.

Például a Pentagon végre bejelentette, hogy készen áll arra, hogy aláírja a 161 nemzetet felölelő Ottawai Egyezményt, mely az ember elleni taposóaknák betiltásáról szól.

http://www.defense.gov/news/newsarticle.aspx?id=122562



A korábbi háborúkban telepített taposóaknák 15-20 ezer ember halálát okozzák minden évben, és ennél is többet sebesítenek meg.

Az ürügy, amiért az USA megtagadta a taposóaknák felszámolását az volt, hogy szükség van rájuk Észak- és Dél-Korea határánál. Ugyanakkor egy másik kisebb jó hír, hogy az észak-koreai kormány a múlt héten egyoldalúan felajánlotta, hogy "leállítja az összes katonai ellenségeskedést" 2014 június 27-étől, múlt péntektől kezdődően, egy nappal az Első Világháború kezdetének 100. évfodulója előtt. Ez az első alkalom, hogy Észak-Korea ilyen javslatot tett a tűzszünet óta, melyet 1953-ban deklaráltak Észak- és Dél-Korea között.

Vannak más jó hírek is. Az egyik az Amerikai Értékpapír és Tőzsdefelügyelet határozata, hogy bünteti azokat a vállalatokat, melyek "konfliktus ásványi anyagokat" használnak. Egy példa, amivel a múltban találkoztam, amikor vállalati zsoldosok leszálltak Kongóban, és elfoglaltak olyan bányákat Coltanban, melyek ásványi anyagai nélkülözhetetlenek a mobiltelefonok és egyéb elektronikai eszközök gyártásához. A helyi hadurat felbérelték, akinek 5000 dollárt fizettek Coltanért, ami 50 millió dollárt ért a nemzetközi piacon. Most kevesebb cég lesz képes vásárolni lopott forrásokat ezen a módon.

Végül ezen a héten a gnosztikus illuminátusok megkérdezték, hogy a Fehér Sárkány Társaság mit gondol a palesztinok helyzetéről. A válasz megtalálható a Balfour-nyilatkozat eredeti szövegében,

http://hu.wikipedia.org/wiki/Balfour-nyilatkozat_(1917)

amely egyértelműen kimondja, hogy egy Zsidó haza hozható létre Palesztinában azzal a feltétellel, hogy " világosan kell látnunk, hogy semmi sem csorbíthatja a Palesztinában fennálló nem zsidó közösségek polgári és vallási jogait, illetve a bármely más országban élő zsidók jogait és politikai státusát.”

Tekintettel a jól dokumentált bizonyítékokra a palesztinok elleni izraeli visszaélésekről, és a nácionisták tömeggyilkosságairól és az európai zsidók elleni terrorjáról annak érdekében, hogy belekényszerítsék őket a Rothschild Izrael nevű agymosó kolóniájába, akkor egyértelmű, hogy elvesztették a mandátumukat Palesztinában. Az új kalifátus ígéri, hogy biztosítja az izraeli zsidó autonóm régió polgárainak teljes körű polgári és vallási jogait.

Benjamin Fulford
http://ujvilagtudat.blogspot.hu/2014/07/az-isis-egy-krizis-vagy-csak-valamifele.html

Rájár a rúd a Donyeck-régión átvezető vasútvonalakra.

Az ukrán vasúttársaság közlése szerint a mára virradó éjjel több helyen is robbantották a pályát. Kondrasevszkaja Nova vasútállomás közelében mindjárt három helyen is. A legsúlyosabb károk a Bukino-Szvjatogorszk szakaszon keletkeztek. Személyi sérülés nem esett.

A robbantások miatt meglehetősen komoly logisztikai problémái adódtak a kijevi puccsista hatalomnak.

Izjumtól északnyugati irányban több falu lakói is jelezték, hogy harci repülőgépeket láttak, de azok a gépek nem repültek a “zóna” felé, hanem éles fordulókkal nyugat felé vették az irányt. Több értő személy úgy véli, hogy “radarteszt” zajlik-aminek az eredménye nem igazán megnyugtató a latorhad számára.

Az orosz határtól tényleg csak pár kilométernyi távolságra lévő Szaur-Mogila emlékmű körül heves harcok bontakoztak ki. a környéket uraló magaslat birtoklásáért dúl a csata.

A nagy földrengések száma megkétszereződött 2014-ben

„Mindenfelé nagy földrengések, járványok és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen.” Lukács 21:11

Aki azt gondolja, hogy a szokásosnál több komoly földrengés volt idén, az helyesen gondolja. Egy új kutatás azt találta, hogy 2014 első negyedévében kétszer annyi nagy földrengés volt, mint 1979 óta az évnek erre a szakaszára mért átlag.

„Egy olyan időszakon vagyunk túl, amely során soha nem látott mértékű földmozgást észleltünk,” mondja a kutatást vezető tudós Tom Parsons, az Amerikai Földtani Szolgálat (USGS) geofizikusa.

Bár a földrengések száma globálisan is emelkedik, ez továbbra is a véletlennek tudható be, mondja Parsons és kutatótársa, Eric Geist, aki szintén az USGS szakembere, a Geofizikai Kutatólevelek nevű tudományos lap június 21-i számában közzétett tanulmányban.

Látva a földrengések kiemelkedően nagy számát 2014 elején, Parsons azt remélte, hogy ennek éppen az ellenkezőjét fogja találni, tehát, hogy egy nagy rengés más nagy rengéseket indít el. Korábbi kutatások azt mutatták, hogy egy rengés által elindított szeizmikus hullámok képesek az egész bolygón átutazni és kisebb rengéseket okozni teljesen máshol.

„Mivel csapatunkat érdekelte, hogy vajon egy földrengés hatással lehet-e más rengésekre globális szinten, szerettük volna megtudni, hogy ezt tapasztaljuk-e jelenleg. Azt vártam, hogy olyan bizonyítékokat találunk, amelyeket nem lehet a véletlen számlájára írni,” nyilatkozta Parsons a Live Science-nek egy email interjúban.

Az új tanulmány nem az első alkalom, hogy a kutatók nem tudtak idő vagy térbeli kapcsolatot találni a rengések között. Arra több esetben is fény derült, hogy egy komoly, 8-as, 9-es erősségű rengés több kisebb földmozgást váltott ki, de még soha senki nem tudta bebizonyítani, hogy egy nagy földrengés egy másik nagy rengés kiváltója lett volna.

A nagy földrengések közötti statisztikai összefüggések felfedezése mutatna ebbe az irányba, azonban az elmúlt időszak földrengésvihara ellenére a világban tapasztalt nagy rengések előfordulása továbbra is a véletlennek tudható be az új tanulmány szerint.

A nagynak számító, 7-es erősséget meghaladó földrengések gyakorisága 1979 óta átlag 10 rengés volt évente. 1992-ben ez 12,5-re, majd 2010-ben 16,7-re emelkedett, ami 65 százalékos növekedés 1979-hez képest. Ez a növekedés gyorsult fel 2014 első negyedében.

Parsons szerint a földrengések számának növekedése egy érme feldobásához hasonlítható statisztikailag. Időnként többször egymás után fej vagy írás jön ki, de a folyamat akkor is véletlenszerű.

„A lényeg, hogy nem tudjuk bizonyítani, hogy amit 2014 elején vagy 2010 óta látunk az nem csupán hat „írás” egymás után,” mondta.

A statisztikai adatok ettől függetlenül nem zárják ki annak lehetőségét, hogy a nagy rengések kiválthatnak egy másik komoly rengést egy egészen távoli helyszínen is. Elképzelhető, hogy a kutatók egyszerűen csak nem rendelkeznek elég adattal ahhoz, hogy megértsék az ilyenfajta globális „kommunikációt”, mondta Parsons.

Ettől függetlenül a kutatók azt találták, hogy az 5,6-os földrengések többnyire csoportokban érkeznek globális szinten, ami arra enged következtetni, hogy az ilyen erősségű rengésekre nagyobb hatással van a többi földmozgás, amit korábbi kutatások is megerősítenek.

Például a pusztító erejű japán és szumátrai 9-es rengések után az 5-ös erősségű földrengések száma távoli területeken, akár 1000 kilométer távolságban is megugrott.

Forrás: uk.news.yahoo.com

Soros: az EU-nak segítenie kell az új Ukrajnát az új Oroszországgal szemben

Az Európai Uniónak segítenie kell a tavaly ősszel a kijevi Majdanon megszületett új Ukrajnát az egyre inkább az erő alkalmazására támaszkodó új Oroszországgal szemben - mondta Soros György magyar származású amerikai pénzügyi befektető hétfőn Brüsszelben egy pódiumbeszélgetésen.

Soros a Bozar rendezvénycsarnokban a Bertelsmann nemzetközi médiavállalkozás által szervezett rendezvényen Herman Van Rompuynek, az Európai Tanács elnökének, valamint Pierre Moscovici volt francia gazdasági és pénzügyminiszternek a társaságában fejtette ki gondolatait Európa jövőjéről - részben annak kapcsán, hogy Brüsszelben most mutatták be friss könyvét, amely Az Európai Unió tragédiája címet viseli. A könyv alcíme azt a kérdést teszi fel, hogy vajon a dezintegráció vagy az újjáéledés lesz-e az EU jövője.

A kérdésre a pénzmágnás ezúttal azt a választ adta, hogy most bizakodóbb az unió jövőjét illetően, mint korábban, és ennek oka részben a növekedés ösztönzése melletti, megnövekedett fokú német elkötelezettségben, illetve Matteo Renzi olasz miniszterelnök ezt szorgalmazó erőteljes fellépésében keresendő.

Mindazonáltal úgy vélekedett, hogy az EU működőképessége továbbra sem kielégítő, pedig arra nagy szükség lenne, például olyan európai gondok megoldása érdekében, mint amilyen a romakérdés, a migrációs nyomás, illetve az ukrán helyzet.

Soros szerint Európa számára hatalmas kihívást jelent, hogy Ukrajnában olyan fellelkesült várakozások fogalmazódnak meg Európa iránt, amelyeknek nagyon nehéz lesz eleget tenni. Úgy látja, hogy Oroszország, feltörekvő hatalomként az etnikai és - az orosz ortodox egyház által támogatott - vallási nacionalizmus jegyében igyekszik kiterjeszteni a hatalmát.

Ezzel a törekvéssel szemben az EU-nak támogatást kell nyújtania Ukrajna számára - hangsúlyozta. A segítségnyújtás formái közt - tette hozzá - kitüntetett szerepet kell játszania a pénzügyi támogatásnak, egyebek közt a konkrét projektekre kibocsátandó eurókötvények formájában.

A pódiumbeszélgetésen a belga kereszténydemokrata Herman Van Rompuy - az európai föderalizmus gondolatához való viszonyát firtató kérdésre adott válaszában - azt emelte ki, hogy meggyőződése szerint az euróövezetnek az eddiginél szorosabb integrációra van szüksége. Ugyanakkor - utalt a múlt heti EU-csúcs kimenetelére - az EU-nak szüksége van az Egyesült Királyságra is.

Moscovici egyebek közt arról beszélt, hogy az uniónak hasznos, ha egy erős Németország és egy erős Franciaország együttműködik egymással. A francia szocialista párti politikus úgy vélekedett, hogy a most létrehozandó Európai Bizottságban az egyes biztosi tárcákat úgynevezett klaszterekbe kellene szervezni, vagyis egyes nagy területeken egy-egy bizottsági alelnöki jogállású biztos felügyelete alatt több, nem alelnöki jogállású biztos által irányított részterületet kellene összefogni.

Forrás: MTI