A Svájci Nemzeti Banknál kivághatta a biztosítékot, hogy az új szabályozás szerint az euróövezeti államok óriásainál, így Rómánál és Párizsnál már nem érvényesíthető a költségvetési fegyelem,
ami így az euró rejtett elértéktelenedésével jár együtt. Bern tehát
nyíltan szakított Frankfurttal, mert bár az euró létrehozásakor szigorú
szabályrendszert állítottak föl, ez most a szemünk előtt erodálódik.
Tegnap mindenki kikerekedett szemekkel
figyelte a svájci frank mozgását és találgatta a svájci jegybank
lépésének időzítését. A lépés egyben ráirányította a figyelmet az
euróra, amely 2003 szeptembere óta nem látott mélypontra esett a
dollárral szemben. A hazai megfigyelők szerint a svájci jegybank
döntését megalapozhatta, hogy az Európai Központi Bank a január 22-i
ülésén úgynevezett mennyiségi könnyítéssel (QE) várhatóan több százmilliárd eurónyi többlet likviditást teremt, és a többletpénzből a svájci piacra is juthat. Megelőzendő,
hogy eurómilliárdokat kelljen megvásárolnia a frank árfolyama
védelmében, a jegybank feladta korábbi elkötelezettségét.
Egy hét eleji döntő fejlemény viszont
elkerülte az elemzők figyelmét. Itthon nem volt visszhangja az Európai
Bizottság (EB) azon keddi bejelentésének az Európai Parlament (EP)
plénuma előtt, miszerint az EB hajlandó nagyobb rugalmasságot
tanúsítani a tagállamok költségvetési politikájával kapcsolatban. Hivatalossá vált, hogy
az EB számára nem a költségvetési fegyelem az elsődleges, hanem a
reformok és befektetések, amivel gazdasági növekedést és újabb
álláshelyeket(?) lehet kreálni.
Az új szabályok szerint
az „ideiglenes” eltérés a költségvetési megszorításoktól megengedhető
lesz, ha „jelentős szerkezeti reformokat” vezetnek be a kormányzatok. A
tervezet szerint azok a tagállamok, amelyek a Juncker Bizottság
tervezett befektetési alapjába szállnak be, szerkezeti reformokat
hajtanak végre vagy ko-finanszíroznak EU infrastruktúrális- vagy
ifjúsági foglalkoztatási projekteket, azoknál magasabb deficitet is
elfogad az EB.
Déli puccs
Az Európai Stabilitási és Növekedési
Paktum új értelmezése természetesen Olaszország és Franciaország
számára érkezett ajándékként és az új felállásban szinte lehetetlen,
hogy tavasszal megbüntessék őket költségvetési lazaságukért. Mivel
ettől az új értelmezéstől Berlinnek, Hágának, Bécsnek és Helsinkinek
égnek áll a haja, az EP alelnöke, Valdisz Dombrovkisz és a francia
Biztos Pierre Moscovici nem győzték hangsúlyozni, hogy a Stabilitási
Paktum érintetlen maradt – ami természetesen nem így van!
A déliek lobbi-erejét mutatja az is,
amilyen puccsszerűen lett átverve a javaslat az EB Biztosok
Kollégiumán. A vezető német pénzügyi lap, a Handelsblatt számolt be
róla, hogy a biztosok csak az ülés kezdetén kapták kézbe a 16 oldalas
indítványt, amellyel felbőszítették a német Öttinger Biztost és pár
kollégáját, akik hevesen tiltakoztak, de a végén a többség megszavazta a
rugalmassági klauzúrát. Az EP CDU/CSU parlamenti német liberális
csoportjának vezetője, Herbert Reul is tiltakozott kedden és „rendkívül
veszélyes jelzésnek” tekintette, hogy a Paktum több adósságot enged
majd meg.
Az EB elnöke, Jean-Claude Juncker most
természetesen mást mond a délieknek és mást az északiaknak, hogy
lenyugtassa az északi kedélyeket. Összességében viszont a Paktum
ezentúl majdhogynem szabadon interpretálható, a lovak elszabadultak. Róma és Párizs dörzsölheti a markát, míg a politikai feszültség Berlin és Brüsszel valamint Észak és Dél között óhatatlanul nőni fog.
Bern ebből már nem kér
Sokan elfelejtették, hogy a svájci frank a világ egyes számú menedékvalutája,
márpedig a pénzügyi és politikai
feszültség folyamatosan nő az utóbbi hónapokban a világban. A Svájci
Nemzeti Banknál most konkrétan leolvaszthatta a biztosítékot, hogy az
euróövezeti államok óriásainál, így Rómánál és Párizsnál már nem
érvényesíthető a költségvetési fegyelem, ami az euró rejtett
elértéktelenedésével jár együtt. Bern tehát nyíltan szakított
Frankfurttal, mert bár az euró létrehozásakor szigorú szabályrendszert
állítottak föl, ez most a szemünk előtt erodálódik.
Hírfigyelő Szolgálat