Drago Bosnic, független geopolitikai és katonai elemző
A múlt héten, június 23-án az Egyesült Államok kormányának egyik ügynöksége az Európai Biztonsági és Együttműködési Bizottság, ismertebb nevén a Helsinki Bizottság, "Oroszország dekolonizálása" címmel tartott kongresszusi tájékoztatót. Steve Cohen Tennessee (D-TN) demokrata képviselő nyitotta meg az előadást, amelynek során azt állította, hogy az oroszok "lényegében gyarmatosították saját országukat", azzal érvelve, hogy Oroszország "nem egy szigorúan vett nemzet, abban az értelemben, ahogyan a múltban ismertük". A találkozón jelen volt Casey Michel is, aki a múlt hónapban véleménycikket írt a The Atlantic című lapban "Dekolonizáljuk Oroszországot" címmel. Úgy tűnik, hogy az ő véleménycikke adta a lendületet a rendkívül ellentmondásos tájékoztatóhoz. Michel szerint "Oroszország dekolonizálása" nem kizárólag az Orosz Föderáció "felosztásáról" és "feldarabolásáról" szól, hanem az "antiimperializmus iránti hiteles elkötelezettségről".
A panelbeszélgetés résztvevői azt sürgették, hogy az USA nyújtson több támogatást (egyértelműen arra utalva, hogy jelenleg már létezik tényleges támogatás) az Oroszországon belüli és a diaszpórában élő szeparatista mozgalmaknak, és konkrétan Csecsenföldet, Tatárföldet, Dagesztánt és Cirkassziát említették a "dekolonizáció" lehetséges jelöltjei között. Szibériát külön tárgyalták, és a Bizottság szerint több köztársaságra kell felosztani. Az (első) hidegháború idején az USA, mint első számú imperialista hatalom, számos szeparatista csoportot támogatott a Szovjetunióban. Így minden bizonnyal nem ez az első alkalom, hogy a politikai Nyugat prominens személyiségei keményen fellépnek az Orosz Föderációval szemben, és az eurázsiai óriás szétverésére keresik a módját, ahogyan a politikai Nyugat több mint 30 évvel ezelőtt ugyanezt tette Jugoszláviával.
Ami manapság jelentősen különbözik, az a nyílt és nyilvános felhívás. Amellett, hogy ez rendkívül ellentmondásos és veszélyes, hiszen Oroszország nem egy újabb tehetetlen ország, amelyet a politikai Nyugat büntetlenül elpusztíthat és lakosainak millióit megölheti, hanem egy katonai szuperhatalom, amely percek alatt könnyen radioaktív pusztasággá változtathatja riválisait, azt javasolni, hogy Oroszországot "dekolonizálni" kellene, rendkívül képmutató, különösen a (neo)kolonializmus pillérétől, magától az Egyesült Államoktól. Szerencsétlen megalakulása óta a harcias imperialista thalassocracy számos országot megszállt és szétzilált, rommá züllesztve őket, és szinte örökké bukott államokká változtatva őket.
A Szovjetunió szétverése után a Bush-korszak hírhedt alelnöke, Dick Cheney Oroszország feldarabolására és több kisebb államra való felosztására törekedett. 1997-ben a Reagan-korszak egykori amerikai nemzetbiztonsági tanácsadója, Zbigniew Brzezinski még egy cikket is közzétett a Foreign Affairs magazinban, amelyben egy "lazán konföderált Oroszország létrehozását javasolta - amely egy európai Oroszországból, egy szibériai köztársaságból és egy távol-keleti köztársaságból állna". Ez tehát, még egyszer mondom, nem új helyzet. Az USA prominens politikai személyiségei már évtizedek óta ezt szorgalmazzák. A kérdés az, hogy míg ők ezt személyes alapon tették, nem pedig kormánytisztviselői minőségükben, addig ebben a konkrét esetben egy amerikai kormánybizottság nyíltan háborúra szólít fel, hiszen a nyíltan harcias kijelentéseiket csakis így lehet értelmezni.
Michel, a szerző, akinek a véleménynyilvánítása a panelbeszélgetést inspirálta, kijelentette, hogy "Oroszország továbbra is felügyeli azt, ami sok tekintetben egy hagyományos európai birodalom, csakhogy ahelyett, hogy a tengerentúlon gyarmatosítana nemzeteket és népeket, inkább a szárazföldön gyarmatosítja a nemzeteket és népeket". Sajnálkozott azon, hogy az USA nem használta fel a Szovjetunió felbomlását arra, hogy magát Oroszországot szétverje, és panaszkodott, hogy az Orosz Föderációban működő szeparatista mozgalmaknak nyújtott nyugati támogatás "nem ment elég messzire".
"Ezek gyarmatosított nemzetek, amelyeket mi a tulajdonképpeni Oroszország részének tekintünk, noha ezek maguk is nem orosz nemzetek, amelyeket - mint ismét láthattuk - továbbra is gyarmatosít a Kreml egy újabb diktatúrája" - mondta Michel.
Ismét hangsúlyozta, hogy a találkozón nem egyszerűen Oroszország "feldarabolása és felosztása" mellett érveltek, hanem állítólag "a gyarmatosítás és az imperializmus valódi ellenzése" motiválta őket. Maga a gondolat, hogy Michel támogatja a "gyarmatosítás és az imperializmus valódi ellenzékiségét", mélységesen komikus, mivel éveken át az USA antiimperialista mozgalmát mocskolta, miközben nevetségessé tette és (vissza)használta ezt a kifejezést Kuba, Venezuela, Nicaragua és Bolívia kormányainak démonizálására, amelyek mind évtizedeken át küzdöttek az USA nagyon is valós agressziója ellen. Mégis, Michel szemtelenül a világ egyik leghangosabb támogatója a "antiimperializmus" egy olyan egyedi formájának, amely történetesen a valóban imperialista politikai Nyugat, különösen az USA érdekeit szolgálja.
Természetesen egyikük sem tett említést arról, hogy az orosz lakosság, bár főként orosz etnikumúakból áll, mégis mintegy 20%-ban számos más etnikai (tatárok, burjátok, kalmükök, baskírok stb.) és regionális identitású (kozákok) csoportot is magában foglal, akik már jóval több mint egy évezrede élnek egymás mellett, vagyis többször annyi ideje, mint amióta az USA létezik. Továbbá, ellentétben az Egyesült Államokkal, amely a számos őslakos néptől teljesen meghódított földet foglalja el, amelyek közül több tízmilliót lemészároltak, éppen azért, hogy elrabolják földjeiket (leszármazottaik ma rezervátumokban élnek), Oroszország érintetlenül hagyta az általa (általában békésen, ismét csak ellentétben az Egyesült Államokkal) bekebelezett őslakos népeket, életmódjukat, vallásukat és kulturális örökségüket a kormányzat védte.
- Forrás: infobrics.org