A videó a davosi Világgazdasági Fórumon elhangzott – a szerző szerint szokatlanul nyílt – beszédre épít, amelyben Kanada miniszterelnöke, Mark Carney azt állítja: a „szabályokon alapuló nemzetközi rend” nem egyszerűen meggyengült, hanem összeomlott. A tartalom kulcsa a „átmenet” és a „törés” közti különbségtétel: míg egy átmenet javítható pályakorrekciót jelent, a „törés” azt, hogy a régi rendszer már nem állítható helyre.
A videó központi érve, hogy a globalizációt és a gazdasági összekapcsoltságot a nagyhatalmak – elsősorban az USA – fegyverként használják: vámokkal, szankciókkal, pénzügyi nyomásgyakorlással. A szerző szerint a szankciók nem ideiglenes eszközök, hanem állandósult politikai fegyverek, amelyek sokszor a civil lakosságot sújtják, és rendszerszintű destabilizációt céloznak.
Carney a beszédben „értékalapú realizmust” sürget: a középhatalmaknak együtt kellene ellenállóbbá válniuk, különben alárendelt szerepbe kerülnek – „ha nem vagyunk az asztalnál, az étlapon leszünk”. A videó azonban hangsúlyozza a nyugati oldal képmutatását is: Kanada és Európa csak most kezdi érzékelni a rend törékenységét, amikor a korábban másokra alkalmazott kényszerítő eszközök már szövetségeseket is célba vesznek.
A narráció végül arra fut ki, hogy az eddigi világrend nem volt univerzális és következetes: a nemzetközi jogot szelektíven alkalmazták, sok konfliktus pedig ezt a kettős mércét tette nyilvánvalóvá. A videó szerint az USA egyre agresszívebb fellépése valójában hanyatlást jelez, miközben a globális Dél és a BRICS-típusú együttműködések – problémáik ellenére – alternatív pólust próbálnak építeni szuverenitásra és kölcsönös előnyökre hivatkozva. Forrás: https://youtu.be/Yx5oBR7SH90
A videó központi érve, hogy a globalizációt és a gazdasági összekapcsoltságot a nagyhatalmak – elsősorban az USA – fegyverként használják: vámokkal, szankciókkal, pénzügyi nyomásgyakorlással. A szerző szerint a szankciók nem ideiglenes eszközök, hanem állandósult politikai fegyverek, amelyek sokszor a civil lakosságot sújtják, és rendszerszintű destabilizációt céloznak.
Carney a beszédben „értékalapú realizmust” sürget: a középhatalmaknak együtt kellene ellenállóbbá válniuk, különben alárendelt szerepbe kerülnek – „ha nem vagyunk az asztalnál, az étlapon leszünk”. A videó azonban hangsúlyozza a nyugati oldal képmutatását is: Kanada és Európa csak most kezdi érzékelni a rend törékenységét, amikor a korábban másokra alkalmazott kényszerítő eszközök már szövetségeseket is célba vesznek.
A narráció végül arra fut ki, hogy az eddigi világrend nem volt univerzális és következetes: a nemzetközi jogot szelektíven alkalmazták, sok konfliktus pedig ezt a kettős mércét tette nyilvánvalóvá. A videó szerint az USA egyre agresszívebb fellépése valójában hanyatlást jelez, miközben a globális Dél és a BRICS-típusú együttműködések – problémáik ellenére – alternatív pólust próbálnak építeni szuverenitásra és kölcsönös előnyökre hivatkozva. Forrás: https://youtu.be/Yx5oBR7SH90
