King
szerint a világgazdaság alacsony növekedési csapdába esett, és a
2008-as válságból való kilábalás gyengébb volt, mint a nagy gazdasági
világválság után. Arra a következtetésre jutott, hogy itt az ideje, hogy
a Federal Reserve és más központi bankok zárt ajtók mögött
tárgyalásokat kezdjenek a politikusokkal.
A repóügyletek (repoügyletek) piacán
szeptember 16-án a kamatlábak az egekbe szöktek. A Federal Reserve
közbelépett, és négy napon keresztül napi 75 milliárd dollár értékben
avatkozott be, amire a 2008-as válság óta nem volt példa.
Fabio Vighi,
a Cardiffi Egyetem kritikai elméletének professzora szerint a Fed
ekkor kezdte el a sürgősségi monetáris programot, amelynek keretében
hetente több százmilliárd dollárt pumpáltak a Wall Streetre.
Az
elmúlt mintegy 18 hónapban a "világjárvány" leple alatt azt láttuk,
hogy gazdaságokat zártak be, kisvállalkozásokat zúztak szét, munkásokat
tettek munkanélkülivé, és az emberek jogait rombolták le. A zárlatok
és korlátozások elősegítették ezt a folyamatot.
Ezeknek
az úgynevezett "közegészségügyi intézkedéseknek" kevés köze van a
közegészségügyhöz, és sok köze van a kapitalizmus válságának
kezeléséhez és végső soron a gazdaság szerkezetátalakításához.
A
neoliberalizmus megszorította a munkavállalók jövedelmét és
juttatásait, a gazdaságok kulcsfontosságú ágazatait kiszervezte, és
minden rendelkezésére álló eszközt felhasznált a kereslet fenntartására
és olyan pénzügyi Ponzi-rendszerek létrehozására, amelyekbe a gazdagok
továbbra is befektethetnek és amelyekből profitálhatnak.
A
2008-as összeomlást követően a bankszektornak nyújtott mentőcsomagok
csak átmeneti haladékot jelentettek. Az összeomlás sokkal nagyobb
durranással tért vissza a Kovács-korszak előtt, a több milliárd
dolláros mentőcsomagokkal együtt.
A disztópikus "nagy újrakezdés", amelynek jelenleg tanúi vagyunk, erre a válságra adott válasz. Ez az újraindítás a kapitalizmus átalakítását irányozza elő.
Fabio Vighi megvilágítja a "világjárvány" szerepét mindebben:
...néhányan talán már elgondolkodtak
azon, hogy a rendszerint gátlástalan uralkodó elit miért döntött úgy,
hogy befagyasztja a globális profittermelő gépezetet egy olyan
kórokozóval szemben, amely szinte kizárólag a nem produktív (80 év
felettiek) embereket támadja meg.".
Vighi
leírja, hogy a kovász előtti időkben a világgazdaság egy újabb
kolosszális összeomlás küszöbén állt, és megírja, hogyan dolgoztak a
svájci Nemzetközi Fizetések Bankja, a BlackRock (a világ leghatalmasabb
befektetési alapja), a G7 központi bankárok és mások azon, hogy
elhárítsák a közelgő hatalmas pénzügyi összeomlást.
A
világgazdaság fuldoklott a fenntarthatatlan adóssághegyek alatt. Sok
vállalat nem tudott annyi nyereséget termelni, hogy fedezze saját
adósságai kamatfizetéseit, és csak újabb hitelek felvételével tudott
talpon maradni. A csökkenő forgalom, a megszorított árrés, a korlátozott
pénzforgalom és a nagymértékben tőkeáttételes mérlegek mindenütt egyre
nagyobb méreteket öltöttek.
A
zárlatok és a gazdasági tranzakciók globális felfüggesztése azt a célt
szolgálta, hogy a Fed (a COVID álcája alatt) frissen nyomtatott pénzzel
árassza el a gyengélkedő pénzügyi piacokat, miközben a hiperinfláció
elkerülése érdekében leállította a reálgazdaságot.
Vighi szerint:
...a tőzsde nem azért omlott össze
(2020 márciusában), mert zárlatokat kellett bevezetni; sokkal inkább
azért kellett zárlatokat bevezetni, mert a pénzügyi piacok
összeomlottak. A zárlatokkal együtt járt az üzleti tranzakciók
felfüggesztése, ami lecsökkentette a hitelkeresletet és megállította a
fertőzést. Más szóval, a pénzügyi struktúra rendkívüli monetáris
politikával történő átalakítása a gazdaság motorjának leállításától
függött."
Mindez a
Wall Street több milliárdos mentőcsomagját jelentette a COVID
"enyhítésének" álcája alatt, amelyet a kapitalizmus alapvető
átalakítására irányuló folyamatos terv követett, amely magában foglalja a
kisebb vállalkozások csődbe kergetését vagy felvásárlását a
monopóliumok és globális láncok által, biztosítva ezzel e ragadozó
vállalatok számára a további életképes nyereséget, valamint a zárlatok
és a felgyorsult automatizálás következtében munkahelyek millióinak
felszámolását.
Matt Taibbi író és újságíró 2020-ban megjegyezte:
Megőrzi a szabad piac minden
kegyetlenségét azok számára, akik a való világban élnek és dolgoznak,
de a papírgazdaságot állami protektorátussá alakítja, amelyet egyfajta
trumpi pénzfal vesz körül, amelynek célja, hogy a befektetői osztályt
megóvja a veszteségtől való félelemtől. Ez a pénzügyi gazdaság egy
fantázia kaszinó, ahol a nyeremények valódiak, de az ingyenes zsetonok
fedezik a veszteségeket. A társadalom egy ritka szegmense számára a
kudarcot kiírják a kapitalista alkuból".
A
Világgazdasági Fórum szerint 2030-ra a lakosság mindent, amire szüksége
van, "bérelni" fog. Ez azt jelenti, hogy aláássák a tulajdonjogot
(vagy esetleg lefoglalják a személyes vagyontárgyakat) és korlátozzák a
fogyasztói választási lehetőségeket, amit az államadósság
csökkentésének vagy a "fenntartható fogyasztásnak" a retorikája támaszt
alá, amit a gazdasági összeomlás következtében közelgő megszorítások
legitimálására fognak használni. A "COVID-mentességi" csomagok számláját
az átlagemberek fogják állni.
Ha a
pénzügyi mentőcsomagok nem a tervek szerint alakulnak, további
megszorításokat rendelhetnek el, amelyeket talán a "vírus", de az
"éghajlati vészhelyzet" ürügye is indokolhat.
Nemcsak
a nagy pénzügyek mentették meg magukat. A korábban gyengélkedő
gyógyszeripar is hatalmas mentőövet kapott (közpénzek a vakcinák
kifejlesztésére és megvásárlására) és mentőövet a pénzt hozó COVID
oltásoknak köszönhetően.
A 2020
márciusa óta tapasztalt zárlatok és korlátozások hozzájárultak a
globális láncok és az e-kereskedelmi óriások eredményeinek
fellendítéséhez is, és megszilárdították dominanciájukat. Ugyanakkor a
COVID-kormány intézkedései nyomán az alapvető jogokat felszámolták.
KAPITALIZMUS ÉS MUNKA
Ennek
az "új normálisnak" a lényege az egyéni szabadságjogok és a személyes
szabadságjogok megszüntetésének kényszere. A munkásosztály jelentős
részét már régóta "feleslegesnek" tekintik - ezeket az embereket
feláldozták a neoliberalizmus oltárán. Az automatizálás és az
offshoring miatt elvesztették a munkájukat.
Azóta a
lakosság ezen részének a szűkös állami jólétre és a lepusztult
közszolgáltatásokra, vagy - ha "szerencséjük van" - bizonytalan,
rosszul fizetett szolgáltatási szektorbeli állásokra kellett
támaszkodnia.
A
2008-as összeomlást követően azt láttuk, hogy az átlagemberek még
inkább a peremre szorultak. Az Egyesült Királyságban egy évtizedes
"megszorítások" után - a bankok megmentését követő államadósság
visszafogásának álcája alatt végrehajtott neoliberális támadás az
átlagemberek életkörülményei ellen - az ENSZ egyik vezető szegénységi
szakértője a konzervatív jóléti politikát a 19. századi dologházak
létrehozásához hasonlította, és arra figyelmeztetett, hogy ha a
megszorításoknak nem vetnek véget, az Egyesült Királyság legszegényebb
emberei "magányos, szegényes, csúnya, brutális és rövid életet" fognak
élni.
Philip Alston, az ENSZ szélsőséges szegénységgel foglalkozó előadója azzal vádolta a minisztereket,
hogy tagadják a politikák hatását. Azzal vádolta őket, hogy "a brit
lakosság jelentős részének szisztematikus elszegényítésével".
Egy másik 2019-es jelentésében az Institute for Public Policy Research agytröszt a kormány politikáját tette felelőssé a
2012 óta az Egyesült Királyságban bekövetkezett több mint 130 000
halálesetért. Azt állította, hogy ezek a halálesetek megelőzhetők lettek
volna, ha a közegészségügyi politika javulása nem akadozik a
megszorítások közvetlen következményeként.
A Trussell Group szerint az elmúlt 10 évben az Egyesült Királyságban nőtt az élelmiszer-szegénység és az élelmiszerbankok igénybevétele.
David Gordon, a Bristoli Egyetem professzora által készített, az Egyesült Királyságban tapasztalható szegénységről szóló, lesújtó jelentésből
pedig kiderült, hogy közel 18 millióan nem engedhetik meg maguknak a
megfelelő lakhatási körülményeket, 12 millióan túl szegények ahhoz, hogy
részt vegyenek a közös társadalmi tevékenységekben, minden harmadik
ember nem engedheti meg magának, hogy télen megfelelően fűtse otthonát,
és négymillió gyermek és felnőtt nem kap megfelelő ételt
(Nagy-Britannia lakossága a becslések szerint mintegy 66 millió fő).
Ráadásul a New Policy Institute 2015-ös jelentése megállapította,
hogy az Egyesült Királyságban a szegénységben élők száma mindössze
két-három év alatt 800 ezerrel, 13,2 millióról 14,0 millióra nőtt.
Eközben a The Equality Trust 2018-ban arról számolt be,
hogy a "megszorítások" évei minden voltak, csak nem szigorúak az
Egyesült Királyság leggazdagabb 1000 embere számára. Csak egy év alatt
(2017-2018) 66 milliárd fonttal, öt év alatt (2013-2018) pedig 274
milliárd fonttal növelték vagyonukat, és teljes vagyonukat 724 milliárd
fontra növelték - ez jelentősen több, mint a háztartások legszegényebb
40%-ának vagyona együttvéve (567 milliárd font).
Csak
néhány a "szabad piac" kegyetlenségei közül azok számára, akik a való
világban élnek és dolgoznak. És mindezek a nehézségek a bezárásokat
megelőzően történtek, amelyek aztán tönkretették az életeket, a
megélhetést és az egészséget: a rák diagnózisa és kezelése, valamint
más betegségek elhanyagolása az egészségügyi szolgáltatások bezárása
miatt.
A
jelenlegi gazdasági válság során azt látjuk, hogy világszerte sok
millió embert fosztanak meg a megélhetésétől. A mesterséges
intelligencia és a termelés, az elosztás és a szolgáltatásnyújtás
fejlett automatizálása miatt a közeljövőben már nem lesz szükség tömeges
munkaerőre.
Ez
alapvető kérdéseket vet fel a tömeges oktatás, a jóléti és egészségügyi
ellátás és rendszerek szükségességével és jövőjével kapcsolatban,
amelyek hagyományosan a kapitalista gazdasági tevékenység által
megkövetelt munkaerő reprodukálását és fenntartását szolgálták.
A
gazdaság átstrukturálásával a munkaerő és a tőke kapcsolata átalakul.
Ha a munka a munkásosztályok létezésének feltétele, akkor a
kapitalisták szemében miért tartanak fenn olyan (többlet)munkaerőt,
amelyre már nincs szükség?
A
COVID-hez kapcsolódó politikák eredményeként a vagyoni hatalom és
tulajdon koncentrációja zajlik: az Oxfam kutatása szerint 2020-ban a
világ milliárdosai 3,9 billió dollárral gazdagodtak, míg a dolgozó
emberek 3,7 billió dollárt veszítettek.
Ugyanakkor,
miközben a lakosság nagy része a tartós munkanélküliség állapotába
kerül, az uralkodók belefáradtak a tömeges ellenállásba és
ellenállásba. Egy olyan biológiailag biztonságos megfigyelő állam
kialakulásának vagyunk tanúi, amelynek célja a szabadságjogok
korlátozása a mozgás- és gyülekezési szabadságtól kezdve a politikai
tiltakozáson át a szólásszabadságig.
A globális következmények is óriásiak. Alig egy hónappal a COVID-menetrend bevezetése után az IMF és a Világbank máris a fejlődő országok segélykérelmeinek áradatával szembesült, amelyek mentőcsomagokat és kölcsönöket kértek.
Ideális fedezet a világgazdaság újraindításához egy hatalmas adósságválság és a nemzeti vagyon későbbi privatizációja révén.
2020-ban David Malpass, a Világbank-csoport elnöke kijelentette,
hogy a szegényebb országoknak "segíteni" fognak, hogy a különböző
zárlatok után talpra álljanak, de a "segítség" feltétele az lesz, hogy a
neoliberális reformok még jobban beágyazódjanak.
Más
szóval, az államok de facto privatizációja (amely minden nemzetet
érint, gazdagokat és szegényeket egyaránt), a nemzeti szuverenitás
(teljes) eróziója és a dollárban denominált adósság, amely az USA
befolyásának és hatalmának további erősödéséhez vezet.
A
felülről lefelé irányuló felügyeleti kapitalizmus rendszerében,
amelyben a lakosság egyre nagyobb részét tekintik "nem produktívnak" és
"haszontalan evőnek", az elit az individualizmus, a liberális
demokrácia, a szabad választás és a fogyasztás ideológiáját "felesleges
luxusnak" tekinti a politikai és polgári jogokkal és szabadságjogokkal
együtt.
Csak
meg kell néznünk az Ausztráliában zajló zsarnokságot, hogy lássuk, hová
tarthatnak más országok. Milyen gyorsan alakult át Ausztrália
"liberális demokráciából" brutális, totalitárius rendőrállammá, ahol a
gyülekezés és a tiltakozás nem tűrhető.
Az
egészség védelmének nevében megveretni, földre dobni és
gumilövedékekkel lőni magunkat, ugyanannyi értelme van, mint egész
társadalmakat tönkretenni társadalmilag és gazdaságilag romboló
lezárásokkal, hogy "életeket mentsünk".
Ugyanannyi
értelme van, mint a tudományosan nem alátámasztott maszkviselésnek és a
társadalom eltorzítására vonatkozó megbízásoknak, a visszaélésszerű és
hibás PCR-teszteknek, a teljesen egészséges emberek "esetnek" való
bélyegzésének, a szándékosan felfújt COVID halálozási adatoknak, a
veszélyes kísérleti vakcináknak az egészség nevében történő
erőltetésének, a félelem fokozásának, Neil Ferguson hamis modelljeire
támaszkodva, a mindezekről szóló viták cenzúrázása, és a WHO világméretű
"világjárványt" hirdetett ki a 2020 elején a globális "esetek" nagyon
alacsony száma alapján (44 279 "eset" és 1440 feltételezett COVID-halálozás Kínán kívül a 6 fős népességből. 4 milliárd emberből).
Ebben
kevés, ha van egyáltalán logika. De persze, ha a kapitalizmus válsága
szempontjából nézzük a történéseket, akkor talán sokkal több értelme
lesz.
A
2008-as összeomlást követő megszorító intézkedések elég rosszul
érintették a hétköznapi embereket, akik még az első zárlat bevezetésekor
is a hatásoktól szenvedtek.
A
hatóságok tisztában vannak azzal, hogy ezúttal mélyebb, durvább
hatások, valamint sokkal szélesebb körű változások várhatók, és úgy
tűnik, hajthatatlanul ragaszkodnak ahhoz, hogy a tömegeket szigorúbban
ellenőrizzék és kondicionálják a közelgő szolgasághoz.
Colin Todhunter a fejlesztés, az élelmiszeripar és a mezőgazdaság
területére szakosodott, és a Centre for Research on Globális Kutatások
Központjának munkatársa.