King 
szerint a világgazdaság alacsony növekedési csapdába esett, és a  
2008-as válságból való kilábalás gyengébb volt, mint a nagy gazdasági  
világválság után. Arra a következtetésre jutott, hogy itt az ideje, hogy
  a Federal Reserve és más központi bankok zárt ajtók mögött  
tárgyalásokat kezdjenek a politikusokkal.
A repóügyletek (repoügyletek) piacán
 szeptember 16-án a kamatlábak az egekbe szöktek. A Federal Reserve  
közbelépett, és négy napon keresztül napi 75 milliárd dollár értékben  
avatkozott be, amire a 2008-as válság óta nem volt példa.
Fabio Vighi,
  a Cardiffi Egyetem kritikai elméletének professzora szerint a Fed 
ekkor  kezdte el a sürgősségi monetáris programot, amelynek keretében 
hetente  több százmilliárd dollárt pumpáltak a Wall Streetre.
Az 
elmúlt mintegy 18 hónapban a "világjárvány" leple alatt azt  láttuk, 
hogy gazdaságokat zártak be, kisvállalkozásokat zúztak szét,  munkásokat
 tettek munkanélkülivé, és az emberek jogait rombolták le. A  zárlatok 
és korlátozások elősegítették ezt a folyamatot.
Ezeknek
 az úgynevezett "közegészségügyi intézkedéseknek" kevés köze  van a 
közegészségügyhöz, és sok köze van a kapitalizmus válságának  
kezeléséhez és végső soron a gazdaság szerkezetátalakításához.
A 
neoliberalizmus megszorította a munkavállalók jövedelmét és  
juttatásait, a gazdaságok kulcsfontosságú ágazatait kiszervezte, és  
minden rendelkezésére álló eszközt felhasznált a kereslet fenntartására 
 és olyan pénzügyi Ponzi-rendszerek létrehozására, amelyekbe a gazdagok 
 továbbra is befektethetnek és amelyekből profitálhatnak.
A 
2008-as összeomlást követően a bankszektornak nyújtott  mentőcsomagok 
csak átmeneti haladékot jelentettek. Az összeomlás sokkal  nagyobb 
durranással tért vissza a Kovács-korszak előtt, a több milliárd  
dolláros mentőcsomagokkal együtt.
A disztópikus "nagy újrakezdés", amelynek jelenleg tanúi vagyunk, erre a válságra adott válasz. Ez az újraindítás a kapitalizmus átalakítását irányozza elő.
Fabio Vighi megvilágítja a "világjárvány" szerepét mindebben:
...néhányan talán már elgondolkodtak
 azon, hogy a rendszerint  gátlástalan uralkodó elit miért döntött úgy, 
hogy befagyasztja a  globális profittermelő gépezetet egy olyan 
kórokozóval szemben, amely  szinte kizárólag a nem produktív (80 év 
felettiek) embereket támadja  meg.".
Vighi 
leírja, hogy a kovász előtti időkben a világgazdaság egy újabb  
kolosszális összeomlás küszöbén állt, és megírja, hogyan dolgoztak a  
svájci Nemzetközi Fizetések Bankja, a BlackRock (a világ leghatalmasabb 
 befektetési alapja), a G7 központi bankárok és mások azon, hogy  
elhárítsák a közelgő hatalmas pénzügyi összeomlást.
A 
világgazdaság fuldoklott a fenntarthatatlan adóssághegyek alatt.  Sok 
vállalat nem tudott annyi nyereséget termelni, hogy fedezze saját  
adósságai kamatfizetéseit, és csak újabb hitelek felvételével tudott  
talpon maradni. A csökkenő forgalom, a megszorított árrés, a korlátozott
  pénzforgalom és a nagymértékben tőkeáttételes mérlegek mindenütt egyre
  nagyobb méreteket öltöttek.
A 
zárlatok és a gazdasági tranzakciók globális felfüggesztése azt a  célt 
szolgálta, hogy a Fed (a COVID álcája alatt) frissen nyomtatott  pénzzel
 árassza el a gyengélkedő pénzügyi piacokat, miközben a  hiperinfláció 
elkerülése érdekében leállította a reálgazdaságot.
Vighi szerint:
...a tőzsde nem azért omlott össze 
(2020 márciusában), mert  zárlatokat kellett bevezetni; sokkal inkább 
azért kellett zárlatokat  bevezetni, mert a pénzügyi piacok 
összeomlottak. A zárlatokkal együtt  járt az üzleti tranzakciók 
felfüggesztése, ami lecsökkentette a  hitelkeresletet és megállította a 
fertőzést. Más szóval, a pénzügyi  struktúra rendkívüli monetáris 
politikával történő átalakítása a  gazdaság motorjának leállításától 
függött."
Mindez a
 Wall Street több milliárdos mentőcsomagját jelentette a  COVID 
"enyhítésének" álcája alatt, amelyet a kapitalizmus alapvető  
átalakítására irányuló folyamatos terv követett, amely magában foglalja a
  kisebb vállalkozások csődbe kergetését vagy felvásárlását a  
monopóliumok és globális láncok által, biztosítva ezzel e ragadozó  
vállalatok számára a további életképes nyereséget, valamint a zárlatok  
és a felgyorsult automatizálás következtében munkahelyek millióinak  
felszámolását.
Matt Taibbi író és újságíró 2020-ban megjegyezte:
Megőrzi a szabad piac minden 
kegyetlenségét azok számára, akik a való  világban élnek és dolgoznak, 
de a papírgazdaságot állami  protektorátussá alakítja, amelyet egyfajta 
trumpi pénzfal vesz körül,  amelynek célja, hogy a befektetői osztályt 
megóvja a veszteségtől való  félelemtől. Ez a pénzügyi gazdaság egy 
fantázia kaszinó, ahol a  nyeremények valódiak, de az ingyenes zsetonok 
fedezik a veszteségeket. A  társadalom egy ritka szegmense számára a 
kudarcot kiírják a kapitalista  alkuból".
A 
Világgazdasági Fórum szerint 2030-ra a lakosság mindent, amire  szüksége
 van, "bérelni" fog. Ez azt jelenti, hogy aláássák a  tulajdonjogot 
(vagy esetleg lefoglalják a személyes vagyontárgyakat) és  korlátozzák a
 fogyasztói választási lehetőségeket, amit az államadósság  
csökkentésének vagy a "fenntartható fogyasztásnak" a retorikája támaszt 
 alá, amit a gazdasági összeomlás következtében közelgő megszorítások  
legitimálására fognak használni. A "COVID-mentességi" csomagok számláját
  az átlagemberek fogják állni.
Ha a 
pénzügyi mentőcsomagok nem a tervek szerint alakulnak, további  
megszorításokat rendelhetnek el, amelyeket talán a "vírus", de az  
"éghajlati vészhelyzet" ürügye is indokolhat.
Nemcsak
 a nagy pénzügyek mentették meg magukat. A korábban  gyengélkedő 
gyógyszeripar is hatalmas mentőövet kapott (közpénzek a  vakcinák 
kifejlesztésére és megvásárlására) és mentőövet a pénzt hozó  COVID 
oltásoknak köszönhetően.
A 2020 
márciusa óta tapasztalt zárlatok és korlátozások hozzájárultak  a 
globális láncok és az e-kereskedelmi óriások eredményeinek  
fellendítéséhez is, és megszilárdították dominanciájukat. Ugyanakkor a  
COVID-kormány intézkedései nyomán az alapvető jogokat felszámolták.
KAPITALIZMUS ÉS MUNKA
Ennek 
az "új normálisnak" a lényege az egyéni szabadságjogok és a  személyes 
szabadságjogok megszüntetésének kényszere. A munkásosztály  jelentős 
részét már régóta "feleslegesnek" tekintik - ezeket az  embereket 
feláldozták a neoliberalizmus oltárán. Az automatizálás és az  
offshoring miatt elvesztették a munkájukat.
Azóta a
 lakosság ezen részének a szűkös állami jólétre és a  lepusztult 
közszolgáltatásokra, vagy - ha "szerencséjük van" -  bizonytalan, 
rosszul fizetett szolgáltatási szektorbeli állásokra  kellett 
támaszkodnia.
A 
2008-as összeomlást követően azt láttuk, hogy az átlagemberek még  
inkább a peremre szorultak. Az Egyesült Királyságban egy évtizedes  
"megszorítások" után - a bankok megmentését követő államadósság  
visszafogásának álcája alatt végrehajtott neoliberális támadás az  
átlagemberek életkörülményei ellen - az ENSZ egyik vezető szegénységi  
szakértője a konzervatív jóléti politikát a 19. századi dologházak  
létrehozásához hasonlította, és arra figyelmeztetett, hogy ha a  
megszorításoknak nem vetnek véget, az Egyesült Királyság legszegényebb  
emberei "magányos, szegényes, csúnya, brutális és rövid életet" fognak  
élni.
Philip Alston, az ENSZ szélsőséges szegénységgel foglalkozó előadója azzal vádolta a minisztereket,
  hogy tagadják a politikák hatását. Azzal vádolta őket, hogy "a brit  
lakosság jelentős részének szisztematikus elszegényítésével".
Egy másik 2019-es jelentésében az Institute for Public Policy Research agytröszt a kormány politikáját tette felelőssé a
  2012 óta az Egyesült Királyságban bekövetkezett több mint 130 000  
halálesetért. Azt állította, hogy ezek a halálesetek megelőzhetők lettek
  volna, ha a közegészségügyi politika javulása nem akadozik a  
megszorítások közvetlen következményeként.
A Trussell Group szerint az elmúlt 10 évben az Egyesült Királyságban nőtt az élelmiszer-szegénység és az élelmiszerbankok igénybevétele.
David Gordon, a Bristoli Egyetem professzora által készített, az Egyesült Királyságban tapasztalható szegénységről szóló, lesújtó jelentésből
 pedig kiderült, hogy közel 18 millióan nem engedhetik meg maguknak a  
megfelelő lakhatási körülményeket, 12 millióan túl szegények ahhoz, hogy
  részt vegyenek a közös társadalmi tevékenységekben, minden harmadik  
ember nem engedheti meg magának, hogy télen megfelelően fűtse otthonát, 
 és négymillió gyermek és felnőtt nem kap megfelelő ételt 
(Nagy-Britannia  lakossága a becslések szerint mintegy 66 millió fő).
Ráadásul a New Policy Institute 2015-ös jelentése megállapította,
  hogy az Egyesült Királyságban a szegénységben élők száma mindössze  
két-három év alatt 800 ezerrel, 13,2 millióról 14,0 millióra nőtt.
Eközben a The Equality Trust 2018-ban arról számolt be,
  hogy a "megszorítások" évei minden voltak, csak nem szigorúak az  
Egyesült Királyság leggazdagabb 1000 embere számára. Csak egy év alatt  
(2017-2018) 66 milliárd fonttal, öt év alatt (2013-2018) pedig 274  
milliárd fonttal növelték vagyonukat, és teljes vagyonukat 724 milliárd 
 fontra növelték - ez jelentősen több, mint a háztartások legszegényebb 
 40%-ának vagyona együttvéve (567 milliárd font).
Csak 
néhány a "szabad piac" kegyetlenségei közül azok számára, akik a  való 
világban élnek és dolgoznak. És mindezek a nehézségek a  bezárásokat 
megelőzően történtek, amelyek aztán tönkretették az  életeket, a 
megélhetést és az egészséget: a rák diagnózisa és kezelése,  valamint 
más betegségek elhanyagolása az egészségügyi szolgáltatások  bezárása 
miatt.
A 
jelenlegi gazdasági válság során azt látjuk, hogy világszerte sok  
millió embert fosztanak meg a megélhetésétől. A mesterséges  
intelligencia és a termelés, az elosztás és a szolgáltatásnyújtás  
fejlett automatizálása miatt a közeljövőben már nem lesz szükség tömeges
  munkaerőre.
Ez 
alapvető kérdéseket vet fel a tömeges oktatás, a jóléti és  egészségügyi
 ellátás és rendszerek szükségességével és jövőjével  kapcsolatban, 
amelyek hagyományosan a kapitalista gazdasági tevékenység  által 
megkövetelt munkaerő reprodukálását és fenntartását szolgálták.
A 
gazdaság átstrukturálásával a munkaerő és a tőke kapcsolata  átalakul. 
Ha a munka a munkásosztályok létezésének feltétele, akkor a  
kapitalisták szemében miért tartanak fenn olyan (többlet)munkaerőt,  
amelyre már nincs szükség?
A 
COVID-hez kapcsolódó politikák eredményeként a vagyoni hatalom és  
tulajdon koncentrációja zajlik: az Oxfam kutatása szerint 2020-ban a  
világ milliárdosai 3,9 billió dollárral gazdagodtak, míg a dolgozó  
emberek 3,7 billió dollárt veszítettek.
Ugyanakkor,
 miközben a lakosság nagy része a tartós munkanélküliség  állapotába 
kerül, az uralkodók belefáradtak a tömeges ellenállásba és  
ellenállásba. Egy olyan biológiailag biztonságos megfigyelő állam  
kialakulásának vagyunk tanúi, amelynek célja a szabadságjogok  
korlátozása a mozgás- és gyülekezési szabadságtól kezdve a politikai  
tiltakozáson át a szólásszabadságig.
A globális következmények is óriásiak. Alig egy hónappal a COVID-menetrend bevezetése után az IMF és a Világbank máris a fejlődő országok segélykérelmeinek áradatával szembesült, amelyek mentőcsomagokat és kölcsönöket kértek.
Ideális fedezet a világgazdaság újraindításához egy hatalmas adósságválság és a nemzeti vagyon későbbi privatizációja révén.
2020-ban David Malpass, a Világbank-csoport elnöke kijelentette,
  hogy a szegényebb országoknak "segíteni" fognak, hogy a különböző  
zárlatok után talpra álljanak, de a "segítség" feltétele az lesz, hogy a
  neoliberális reformok még jobban beágyazódjanak.
Más 
szóval, az államok de facto privatizációja (amely minden nemzetet  
érint, gazdagokat és szegényeket egyaránt), a nemzeti szuverenitás  
(teljes) eróziója és a dollárban denominált adósság, amely az USA  
befolyásának és hatalmának további erősödéséhez vezet.
A 
felülről lefelé irányuló felügyeleti kapitalizmus rendszerében,  
amelyben a lakosság egyre nagyobb részét tekintik "nem produktívnak" és 
 "haszontalan evőnek", az elit az individualizmus, a liberális  
demokrácia, a szabad választás és a fogyasztás ideológiáját "felesleges 
 luxusnak" tekinti a politikai és polgári jogokkal és szabadságjogokkal 
 együtt.
Csak 
meg kell néznünk az Ausztráliában zajló zsarnokságot, hogy  lássuk, hová
 tarthatnak más országok. Milyen gyorsan alakult át  Ausztrália 
"liberális demokráciából" brutális, totalitárius  rendőrállammá, ahol a 
gyülekezés és a tiltakozás nem tűrhető.
Az 
egészség védelmének nevében megveretni, földre dobni és  
gumilövedékekkel lőni magunkat, ugyanannyi értelme van, mint egész  
társadalmakat tönkretenni társadalmilag és gazdaságilag romboló  
lezárásokkal, hogy "életeket mentsünk".
Ugyanannyi
 értelme van, mint a tudományosan nem alátámasztott  maszkviselésnek és a
 társadalom eltorzítására vonatkozó megbízásoknak, a  visszaélésszerű és
 hibás PCR-teszteknek, a teljesen egészséges emberek  "esetnek" való 
bélyegzésének, a szándékosan felfújt COVID halálozási  adatoknak, a 
veszélyes kísérleti vakcináknak az egészség nevében történő  
erőltetésének, a félelem fokozásának, Neil Ferguson hamis modelljeire  
támaszkodva, a mindezekről szóló viták cenzúrázása, és a WHO világméretű
  "világjárványt" hirdetett ki a 2020 elején a globális "esetek" nagyon 
 alacsony száma alapján (44 279 "eset" és 1440 feltételezett COVID-halálozás Kínán kívül a 6 fős népességből. 4 milliárd emberből).
Ebben 
kevés, ha van egyáltalán logika. De persze, ha a kapitalizmus  válsága 
szempontjából nézzük a történéseket, akkor talán sokkal több  értelme 
lesz.
A 
2008-as összeomlást követő megszorító intézkedések elég rosszul  
érintették a hétköznapi embereket, akik még az első zárlat bevezetésekor
  is a hatásoktól szenvedtek.
A 
hatóságok tisztában vannak azzal, hogy ezúttal mélyebb, durvább  
hatások, valamint sokkal szélesebb körű változások várhatók, és úgy  
tűnik, hajthatatlanul ragaszkodnak ahhoz, hogy a tömegeket szigorúbban  
ellenőrizzék és kondicionálják a közelgő szolgasághoz.
Colin Todhunter a fejlesztés, az élelmiszeripar és a mezőgazdaság
  területére szakosodott, és a Centre for Research on Globális Kutatások
  Központjának munkatársa.