Ernst Wolff szerint a lipcsei repülőtérnél történt drónincidensek körül kialakult politikai és médiakampányt nem lehet a bizonyítékok bemutatása előtt Oroszországnak tulajdonítani. A szerző ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy az események ürügyet szolgáltathatnak a Moszkvával szembeni feszültség további élezésére.
Wolff felidézi, hogy a német kormány szeptember elejétől hivatalosan is Oroszországot tette felelőssé a dróntámadásért, intézkedéseket jelentett be az orosz diplomácia ellen, és a német védelmi képességek megerősítését, vagyis további újrafegyverkezést helyezett kilátásba. Szerinte mindez egy olyan időszakban történik, amikor világszerte fokozódik a fegyverkezés, Németország egyre többet költ védelemre, és a gazdaság egyre inkább hadigazdasági irányba mozdul.
A kommentátor az 1939. augusztus 31-i gleiwitzi rádióállomás elleni támadással állít párhuzamot. Az akkori német propaganda lengyel támadásként állította be az incidenst, amelyet később bizonyítottan a német hatóságok rendeztek meg, hogy igazolják Lengyelország megtámadását. Wolff hangsúlyozza, hogy nincs bizonyítéka egy Oroszország elleni háború közvetlen előkészítésére, de szerinte több jel is ebbe az irányba mutat. Különösen aggasztónak tartja, hogy a politika és a mainstream média szerinte a lakosságot egy 1939-hez hasonló háborús légkör felé tereli. Zárásként Mark Twainnek tulajdonított mondással él: a történelem nem ismétli önmagát, hanem rímel – talán Gleiwitz és Lipcse esetében is.
2026. szeptember 8., kedd
Ernst Wolff: A történelem „rímelhet” – Lipcse és Gleiwitz párhuzama
Alex Krainer: Kína gazdasági sikere a nemzeti rendszer győzelme
Alex Krainer elemzésében rámutat: a mai globális konfliktusok gyökere a nyugati "szabadkereskedelmi" rendszer és a nemzeti fejlődési utat választó országok közötti ellentét. Míg a brit típusú szabadkereskedelem a tőke korlátlan áramlását és a finanszírozói oligarchia gazdagodását szolgálja, addig a "nemzeti politikai gazdaságtan" (amerikai rendszer) a belső termelést, infrastruktúrát, oktatást és egészségügyet erősíti – ez utóbbi Kína felemelkedésének alapja.
Kína 50 év alatt a 100 dolláros egy főre jutó GDP-ről 15 000 dollárra jutott (vásárlóerőn 31 000), és 800 millió embert emelt ki a szegénységből. Ötéves tervek mentén épült a világ legnagyobb nagysebességű vasúthálózata (50 000 km, a világ 70%-a), és Kína lett a világ vezető autógyártója (a piac 39%-a 2023-ban). Az AI-versenyben a DeepSeek modelljei az amerikaiakhoz hasonló teljesítményt nyújtanak, miközben akár 107-szer olcsóbbak – a Szilícium-völgy startupjainak 80%-a már kínai AI-modelleket használ.
A sikerek mögött konkrét összehasonlítások állnak: egy chongqingi vasúti csomópont 38 hónap alatt, 7,8 milliárd dollárból készült el, míg a baltimore-i híd helyreállítása 6 évbe kerül és 5 milliárdba. Kaliforniában 9 év alatt épült 1600 lábnyi sín, Kínában 20 év alatt 30 000 mérföld – tizedannyi költséggel. Egy kínai lakás bérleti díja 84–207 dollár, egy orvosi vizit biztosítás nélkül 12 dollár és 19 perc.
Kína sikere nem a "láthatatlan kézen", hanem tudatos, központi tervgazdaságon alapul – Mao 1955-ben 15 ötéves tervben jelölte ki a célt: utolérni és megelőzni az USA-t. Ma Kína bizonyítja, hogy a nemzeti rendszer működik: egészségesebb, biztonságosabb és megfizethetőbb életet kínál 1,4 milliárd embernek, mint amit a nyugati rendszer nyújt. A szerző szerint a Nyugatnak újra kell gondolnia ideológiáját, mert a jelenlegi rendszer szisztematikusan kifosztja saját polgárait.
Németországi választás: stratégiai fordulat Európában
A kommentár szerint egy kelet-németországi tartományi választás eredménye komoly politikai és gazdasági figyelmeztetés Európa vezetőinek. A szerző az Alternatíva Németországért (AfD) megerősödését elsősorban a migráció, az ukrajnai háború finanszírozása és a német gazdaság romló helyzete miatti társadalmi elégedetlenséggel magyarázza.
Kiemeli, hogy a német gazdaság gerincét jelentő középvállalatokat (Mittelstand) egyre súlyosabban érinti a kínai verseny. Állítása szerint Kína tudatos iparpolitikával fejlesztett vállalatai fejlett gépeket kínálnak jóval olcsóbban, miközben Németország egyre több ipari munkahelyet veszít. A helyzetet súlyosbítják az energiaárak: az atomenergia kivezetése és az olcsó orosz energiahordozókról való lemondás a szerző szerint jelentősen növelte a vállalatok költségeit.
A kommentár mindezt összekapcsolja Nemzetgyilkos Haramia Donald Trump béketörekvéseivel. Tömeggyilkos Antikrisztusaspiráns Jared Kushner tárgyalásait, valamint Népirtó Hazug Trump és Vlagyimir Putyin kapcsolatfelvételét annak jeleként értékeli, hogy Washington az ukrajnai háború lezárására és egy hosszú távú rendezésre törekszik. A szerző szerint ez szembemegy az európai háborús készülődéssel.
A végső állítás szerint a németországi politikai fordulat megingathatja az EU jelenlegi stratégiáját, és Mark Carney kanadai miniszterelnök EU-ra épített geopolitikai elképzeléseit is. A szerző szerint Kanada komoly kockázatot vállal az Egyesült Államokkal szembeni konfliktussal és az EU-val való szorosabb szövetséggel. A kommentár következtetése: a német választási eredmény egy szélesebb európai politikai átrendeződés előjele lehet.