Megsemmisült a déli offenzíva

A donbasszi népi milícia eddigi legnagyobb győzelmét aratta az elmúlt napokban. A győzelemhez remek stratégiai érzék, sok áldozat és nem kevesebb vakmerőség kellett. A kivívott győzelemhez kellett azonban a kijevi vezetés makacssága, önteltsége, elbizakodottsága. Nézzük sorban az eseményeket.

Porosenko, a kijevi junta elnöke június 21-én egyoldalú tűzszünetet léptetett életbe. A kijevi vezetés próbálta a tűzszünetet mint békülési lépést tálalni. Ezzel szemben az ukrán katonaság tovább folytatta a megtorló intézkedéseknek nevezett katonai csapásokat. Több falut ért rakéta- illetve tüzérségi támadás. Ekkor már Putyin elnök felszólította a kijevi elnököt, hogy kezdjen tárgyalásokat a milíciával. Majd két nap múlva Putyin nyomatékosította felszólítását, Merkel kancellárnő pedig telefonon szó szerint utasította Porosenko elnököt, hogy azonnal kezdjen tárgyalásokat a donbasszi vezetéssel. A kijevi vezetés figyelmen kívül hagyva a mérsékelt vezetők felszólításait tovább folytatta a csapásokat. A tűzszünet valójában arra terjedt ki, hogy az ukrán hadsereg leállította a támadó hadmozdulatokat, csak állóháborút vívott, de azt tüzérséggel, rakétás egységekkel, repülőgépes bombázásokkal. Ez a konokság lett a mostani déli hadseregtörzs veszte.

A donbasszi vezetés pillanatok alatt kiismerte Porosenko elnök és társasága viselkedését. Tudták, hogy elbizakodottak, gőgösek, nagyképűek, és erre alapozták az egész felépített hadmozdulatukat. Innentől kezdve nem is próbáltak tárgyalni, hanem felkészültek a cselre, amely a mostani, nem sorsdöntő, de nagy jelentőségű győzelmet elősegítette. Nagy mennyiségű fegyvert és lőszert, élelmiszert rejtettek el a városokban, a rendelkezésükre álló haditechnikát pedig úgy mozgatták, hogy azt lássa az ukrán hadsereg, a donbassziak felkészülnek arra, hogy körmük szakadtáig védeni fogják az ütközőzónaként funkcionáló határvárosokat. Az ukránok tüzérséget telepítettek, ezek védelmét kiépítették, harckocsikat, gyalogsági páncélozott járművek tömkelegét sorakoztatták fel, és úgy gondolták, a két határvárosban felőrlik a védelmet, és elfoglalják a városokat; mire végeznek, alig marad milicista, az ágyútűzben és bombázásban feláldozzák magukat.

A másik hadművelet éppen ezért kevésbé előkészített volt a részükről, de ide is rengeteg lőszert és fegyvert hordtak össze. Ez volt a offenzíva déli része. Ennek elsődleges célja az lett volna, hogy deszantosok és gépesített lövészek nagy ütemben előretörve visszafoglalják a nagyjából 80-100 kilométer hosszú határsávot. Arra alapoztak, hogy a milícia erőit Szlavjanszkban és Kramatorszkban vonja össze. Ennek pont az ellenkezője történt, a milícia szinte semmilyen védelmet nem épített ki ezekben a városokban. Három napig állta a milícia a tüzérségi tüzet. Eközben sorban jelentek meg az interneten a veszteségekről szóló álhírek, a milícia kevés emberéről, a sok sebesülésről szóló hírek, legfőképpen az ukrán haderő félrevezetésére. Aztán 7 nap múlva a milícia bejelentette, képtelen tovább tartani a városokat. Minden komoly technikát kivontak már előzőleg, a kivonulás fedezésére pedig direkt elbaltázott ellenlökéseket hajtottak végre, hogy az ellenség elbizakodottságát növeljék. Ezekben az önfeláldozó, elterelő hadműveletekben igazi hősök születtek, akik csak a figyelem eltereléséért áldozták az életüket. Készen állt a csapda, és az ukrán hadsereg minden épeszű veszélyérzet nélkül sétált bele.

Az ukrán hadsereg a következő alapvető és nagy hibákat követte el:

1, Első sorban arra alapozott, hogy korlátlan légi fölénye van a terület felett, és bármilyen nagyobb csapatmozgást meg tud akadályozni.
2, Abban bízott, hogy a milícia kevés emberből áll, amely nem folyamatosan bevethető teljes létszámban, így képtelen lesz ellenállni a gyors, erősen páncélozott gyalogságnak.
3, A térség körbekerítésével állandóan megosztják a milíciát, amely a védekezésre rendezkedik be, és nem lesz képes támadó manőverek végrehajtására.
4, Az ukrán hadsereg nem volt felkészülve arra, hogy a milícia milyen mennyiségű zsákmányolt harcjárművet tud megjavítani rövid idő alatt és hadrendbe állítani. Semmiféle adatuk nem volt arról, hogy az ellenállás mekkora páncélos erővel fog védekezni. Így arra sem számítottak, hogy bármi fennakadást okozhat a páncélosok az előretörésben.
5, nem számoltak azzal, hogy a milícia mekkora tüzérséggel rendelkezik. Fogalmuk sem volt róla, hogy mit foglaltak le a laktanyákban, amelyek átálltak a felkelők oldalára. Sem a rakétás egységekről, sem a tüzérségről, illetve páncéltörő képességről nem volt információjuk.
6, nem vették figyelembe azt, hogy a déli műveletek egy igen keskeny területen haladnak keresztül, tartalékaik hosszú és vékonyka utánpótlási útvonalakon haladnak.
7, végül nem vették figyelembe, nem keresték az összefüggéseket arra, hogy a milícia milyen jellegű hadmozdulatokat hajtott végre.

Ezek összessége vezetett ahhoz, hogy az ukrán hadsereg több ezer katonáját elvesztette. Északon a milícia feladja a városokat, és ezzel előre kiszámíthatóan egy hetet nyernek. A városok nagy ukrán erőket kötnek le. Ezzel szemben nagyon felkészültek arra, hogy melyek azok a célok, amit az ukránok gyorsan el akarnak majd érni. Ez a donyecki és a luganszki reptér, ahol mindkét helyen komoly ukrán erő rekedt bent. A másik, hogy dél felől mielőbb lezárják a határvonalat. Ahelyett, hogy a milícia állandó és körkörös védekezésre állt volna be, célirányosan ezekre a területekre koncentrálva helyezte el csapatait. Így az előretörő csapatoknak nem a szétszórt védelmi állások között kellett előretörni, hanem komolyan kiépített többlépcsős sávos védelembe futottak bele.

Az ukránok jelentése a saját veszteségeikről.

A milícia 8-án feladja a városokat, és látványos menekülésbe kezd. Eközben délen is beengedik az ukránokat mélyen hatolni a határvonal mentén. Aztán 9-én elszabadul a pokol. A beásott és jól elrejtett déli orosz tüzérség megkezdi működését. Folyamatos tüzet zúdítanak az előretörő páncélos egységekre, önjáró lövegekre, az MLRS rakétás egységek komplett csapatösszevonásokat semmisítenek meg. A déli hadszíntér pillanatok alatt mészárszékké változik.

Piros: ukrán, zöld: milícia.

Északon eközben a feladott városokban előkerülnek az elrejtett fegyverek, páncéltörők, a városok minden pontján harcok dúlnak. A Luganszktól délkeleti irányban fekvő reptér irányába folytatott előretörés szintén vérfürdővé válik, amikor 10-én az orosz ágyúk elkezdenek dolgozni. Folyamatosan lövik a repteret és az odavezető utakat. A hadsereg a reptér környékét igyekszik bombázni, teljesen feleslegesen. Amikor beljebb merészkednek a tüzérséget támadni, a gépeket sorban lelövik. Meghozta gyümölcsét az is, hogy a milícia kiiktatta a légtérfelügyeletet a légvédelmi bázis lerombolásával, ugyanis a saját Szu-25 gépük is komoly veszteségeket okozott az ellenséges tankok között. Luganszktól keletre Mikolaivka faluban elakad az ukrán előretörés. Nyugati oldalon hatalmas harcok árán átverekszik magukat Olekszandrivszk falun, és megindulnak déli irányba bekeríteni a várost. 10-én kapja meg az első tüzérségi csapásokat és légicsapást az ukrán harckocsi ék. Aznap 9 harckocsi marad a mezőkön, a gyalogságnak Grad rakétacsapásokat, és tüzérségi csapásokat kell elszenvednie. Ezen kívül romhalmazzá lövik a repteret is. Onnan már nem nagyon kell kimenteni senkit. A luganszki reptéren két ezred szorult be, nagy részük mára halott. Ez az egyetlen cél, amelyet az ukrán hadsereg még nem adott fel, hogy elérje a repteret. Egyedül itt tudtak áttörést elérni, de elkezdték a csapatok kivonását, és mára csak páncélosokkal próbáltak célt elérni, eddig eredménytelenül.

Piros: ukrán, zöld: milícia.

Délen a donyecki reptér elérése lett volna az egyik cél. A csapatok meg sem tudták közelíteni a repteret. Itt nagyon sokan adták meg magukat, mikor a milícia ágyúkkal kezdte lövetni a repteret. Amikor a hadsereg megpróbált felvonulni és éket alkotni a támadáshoz, folyamatosan ágyútűzbe kerültek. 10-én aztán kezdtek befutni a déli oldal parancsnokaihoz az első rossz hírek. Egyre több egység semmisült meg. A milícia nem Donyecknél akarta lezárni a déli földnyelvet, ahogy azt az ukrán hadvezetés gondolta (arra az esetre, ha valami gond lenne az offenzívával, vagy orosz segítséget kapnának), hanem sokkal keletebbre, ahol a legkeskenyebb a zsák alakú terület. A milícia három napos kegyetlen harcokkal, lezárták a területet, és a rakétás egységek felmorzsolták a bent rekedt csapatokat. Rengeteg tankot, BMP-t hagytak hátra, mert rájöttek, hogy túl nagy célpontok, az orosz tüzérség minden megmozduló járműre azonnal tüzet nyitott. Néhány tank árkokban, vízrendszerekben próbált meg kijutni. Gyalogosan a legnagyobb az esély. Mára már összecsapások nincsenek, az ukránok minden lehetséges módon igyekeznek kimenekülni a zsákból. Helikopteres mentés szóba sem jöhet, repterük nincs.

16-ára az ukrán hadsereg elvesztette a kezdeményező képességét, és már csak sodródik az eseményekkel.

Körülmények, amelyek segítik a milíciát:

1, a milícia nagyobb létszámban van mint amire becsülték. Ennek ellenére az ukrán hadsereg többszörös emberfölényben volt. Azonban a milícia oldalán sokkal nagyobb a harci tapasztalat, sokkal jobb a morál, és nagyobb a helyismeret is.
2, a milícia fő ereje a várakozásokkal szemben a tüzérség lett. A milícia tüzérsége hatalmas eszköz- és gyalogsági veszteségeket okozott.
3, hatalmas meglepetést okozott a milícia "légierője", az a Szu-25 ös gép, amely ukrán jelzésekkel jelent meg, majd lőtt ki számtalan harcjárművet.
4, a milícia rendkívül nagyszámú páncéltörővel rendelkezik, mind tüzérséggel, mind rakétával. A tankok nagy részét merész gyalogsági akciókban, kézi páncéltörőkkel lőtték ki.
5, a milícia sokkal hatékonyabb és modernebb harcmodort alkalmazott. A nagy nehezen mozgó tömbök helyett gyorsan mozgó kisebb, de nagy tűzerővel felszerelt egységeket mozgatott. A győzelmek miatt sokkal jobb a morál mint az ukránok közt.
6, a milícia kommunikációja magasan jobb, mint a hadseregé. A milícia szakemberi szerint az ukránok veszteségének 20, de akár 30 százaléka a rossz kommunikációra vezethető vissza. Volt rá eset, hogy ukrán Szu-25 csapásmérő repülő a saját tankjait lőtte, mert nem tudta, ki hol helyezkedik el.
7, a milícia területén felállított KGB egységek rendkívül hatékonyan dolgoztak, és felszámoltak minden ukrán felderítő egységet, így az ukránok semmiféle adatokkal nem rendelkeztek a támadás előtt.

Most a milícia próbálja learatni a gyümölcsét a helytállásnak. Folyamatosan tűz alatt tartják a menekülő egységeket. Gyorsan mozgó egységek vadásszák a menekülő katonákat, gyűjtik be az elhagyott fegyverzetet - folyik a hajtóvadászat. A legnagyobb eredmény mégis az, hogy a milícia képes volt életben maradni olyan körülmények közt, amikor két hétig egy teljes összefegyvernemi offenzíva nyomása alatt állt. Még egy-két nap, és Kijevben felelősöket keresnek, fejek fognak hullani. A másik nagy eredmény, hogy a terület kitisztítása után a milícia immár stabilan 200 kilométer hosszú orosz határvonallal rendelkezik. Az ukránok elvesztették a légi fölényt.

http://www.hidfo.net/2014/07/18/megsemmisult-deli-offenziva