Európában ma rendkívül nehéz időket élünk. A politikai elit teljesen elszakadt az emberektől, háborút akar Oroszország ellen, de támogatja az USA Irán elleni háborúját is. Az ukrán háború érdekében a gazdasági megszorítások politikája mindennapos, és ez az életszínvonal drasztikus eséséhez vezetett, ami miatt ma több országban kinn vannak az emberek az utcákon (Franciaország, Olaszország, Belgium, Spanyolország), hogy kifejezzék elégedetlenségüket.
David Gibbs feljebb belinkelt előadása egy olyan Európába vezet vissza, ahol volt remény arra, hogy Európa hiteles, az USA-tól független utat járjon. Ugyan ma pont nem ezt teszi, de esetleg érdekes felidézni, hogy a mai helyzet hogy állt elő.
Gibbs a hallgatókat a 90-es évekbe viszi vissza, amikor befejeződött a hidegháború. A Szovjetunió összeomlása után az USA elit kapkodva keresett új ellenségeket. Gibbs maga is egyetemi oktató, és azt állítja, hogy az egyetemi berkek egész konferenciákat szenteltek ennek a kérdésnek. Gibbs azt is nyíltan kimondja, hogy a hadi-ipari komplexum, a vezető szellemi műhelyek, és az egyetemek, mind a CIA befolyása alatt vannak.
Gibbs szerint a 90-es évek az emberiség számára nagy elszalasztott lehetőség is volt. A Szovjetunió (Gorbacsov) a teljes atomarzenál leszerelését javasolta, de ezt az USA elutasította. Az USA-ból lehetett volna egy normális ország a hadsereg méretét és szerepét tekintve, és az erőforrásokat lehetett volna más célokra használni. De az USA nem ezt választotta, annak ellenére, hogy a népesség nagy része is ezt támogatta volna.
A visszautasításért általában az amerikai politika elit felelős. Pl., az akkor honvédelmi államtitkár, Paul Wolfowitz, minden béke irányú törekvést elutasított, mert szerinte az USA-nak a Szovjetunió összeomlása után nyert hegemóniájára kell törekedni.
Gibbs szerint akkor még az a lehetőség is felmerült, hogy egy nap az USA Európával vagy Japánnal fog háborúzni, az előbbi ellen azért, mert akkor még független külpolitikát folytatott. Wolfowitz később a Project for the New American Century (PNAC), neokonzervatív szellemi műhely, vezetője lesz, mely szervezet az USA külpolitikáját „izraelisítse”: a dominancia érdekében a gátlástalan erőszakot támogatja.
A politikához kellettek háborúk, de csak olyanok, amelyekből az USA biztosan győztesként kerül ki. A Szovjetunió összeomlása után gyors egymásutánban az USA három aránylag gyors háborút vívott: egyet Panamában, egyet Irakban (első Öböl háború), és egyet Szomáliában (bár ezt békemisszióként szokták eufemizálni). Ezeknek a háborúknak a valódi célja csupán az volt, hogy az USA közölje a világgal: ő az egyetlen nagyhatalom. Gibbs azt is aláhúzza, hogy az Öböl-háborúk elsődleges célja is ez volt, nem az olaj, amit sokan említenek.
A Szovjetunió felbomlása után a NATO deklarált küldetése okafogyottá vált. A neokonzervatívokat ez az új helyzet nagyon aggasztotta. De nem csak őket, az USA fegyverlobbijának is jól jött, hogy a NATO ernyője alatt fegyvereket tudott eladni Nyugat Európának. Gibbs elemzése szerint a Dél-Szláv háborúknak is az volt az egyik deklarált célja, hogy a NATO szerepét előtérbe tolják, a független európai politika rovására.
Ha a mai helyzetet elemezzük, fontos felidézni, hogy Európában, a 90-es évekig, sok független politikus volt, és abszolút nem volt egyértelmű, hogy amikor az USA valahol háborúzott, akkor abban a teljes európai elit támogatta. Gibbs erre több példát hoz fel: Charles Degaulle-t, Olof Palmet, és Willy Brandtot. A 90-es években sokan azt remélték, hogy a NATO feloszlik, és hogy Európa, mint független entitás lép fel a világpolitikában, hogy az USA agresszív politikáját is ellensúlyozza.
A 90-es évek elején, a Dél-Szláv háborúk kezdetén, Európa minden lehetőséget megragadott, hogy békét teremtsen. Bosznia-Hercegovina kiválásakor nagy volt a veszélye egy polgárháború kirobbanásának. Európa az ENSZ-szel együtt dolgozott a békéért, a küldöttséget José Cutileiro vezette. Gibbs itt David Owent idézi. Owen, aki egyébként NATO párti angol politikus volt, a memoárjában azt állította, hogy az amerikaiak minden európai erőfeszítést megtorpedóztak. Európa több küldöttsége sikeresen tárgyalt a Bosznia-Hercegovinában élő mindhárom etnikai csoport vezetőségével, és a béke többször is karnyújtásnyira volt, de a megegyezéseket az USA meghiúsította.
A Dél-Szláv háborúnak egy későbbi fejezete volt a Koszovói háború. Az európaiak a Rambouillet kastélyban próbáltak egy egyezményt tető alá hozni az albán többség, és a szerb kisebbség között. Az egyezség létrejöttét ott is az USA akadályozta meg. A cél az volt, hogy Európa semmilyen szerepet ne kapjon a rendezésben, és hogy a nyilvánosságnak úgy tűnjön, hogy a NATO-ra szükség van. A Daytonban rendezett békekonferencián az európaiak már csak statisztákként voltak jelen.
Sajnos ezek után Európa feladta a független Európa projektet. Az európai elit nagy része beadta a derekát és azóta nem keresi a lehetőséget, hogy kiálljon a kontinens érdekei mellett.
Az USA így sem volt elégedett, mert, ugyan Európa visszaszorult, viszont ettől még nem növekedett a fegyverlobbi bevétele. A frissen alakult lobbi csoport, a PNAC a hadiköltségek és az amerikai globális befolyás drasztikus növelése mellett lobbizik. A PNAC növelni akarta a Perzsa Öbölben található USA bázisok számát, de tudták, hogy a közvélemény ehhez negatívan viszonyul, ezért vártak a „Pearl Harbor pillanatra”. A „Pearl Harbour pillanat” kifejezés egy olyan eseményre utal, amelynek sokkszerű hatása a közvélemény számára igazolná a háborúkat, valamint a hadikiadások további növelését.
A Pearl Harbor pillanat szeptember 11. volt. Ezután jött a „terrorizmus elleni háború”. De sem az USA külpolitikai elitnek, sem a fegyverlobbinak nem elég: az állítólagos „terroristák” nem használnak nehéz fegyvereket, nincs repülőgépanyahajójuk, vagy F16-osuk, így ellenük sem igazolt a nehéz fegyverekre költött büdzsé.
Ezért ellenség ma Oroszország és Kína.
És ez a helyzet komolyan magában hordozza az atomháború veszélyét.
Van-e kiút?
Gibbs azzal a gondolattal zárja előadását, hogy az embereknek, USA-ban és Európában egyaránt, elegük van a vég nélküli háborúkból. A többség nem látja értelmét az elit háborús fétisei támogatásának, a vég nélküli gazdasági megszorításoknak, már csak azért sem, mert közben az életszínvonal egyre romlik.
- David Gibbs az arizonai egyetem történelem tanára
A szöveget angolról magyarra fordította: Hetényi Balázs
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése