2014. augusztus 10., vasárnap

6 dolog, amiért magas IQ-val nehezebb a beilleszkedés

1. Gyorsabb vagy, mint az átlag

Ha a benned ketyegő processzor órajele lényegesen magasabb, mint a környezetedé, az abból látszik a legjobban, hogy gyorsabb vagy. Gyorsabban földolgozod a bejövő infókat, gyorsabban kinyered belőle a számodra hasznos részeket, és gyorsabban is reagálsz rájuk.

Csoportban ez azt jelenti, hogy te már azelőtt kitalálod a megoldást, hogy a többiek egyáltalán észrevennék, hogy van valami probléma. Ezért gyakran sok időd megy el arra, hogy meggyőzd a többi embert arról, hogy a probléma egyáltalán létezik (és ha nem vagy kellően karizmatikus megjelenésű, hanem inkább fura ufónak nézel ki, akkor rendre le is söpörnek az asztalról). Ha túl gyakran és túl lendületesen állsz elő az észrevételeiddel, akkor egy idő után arrogánsnak fognak tartani, ezért megtanulsz csendben maradni, és csak néha ereszteni el egy-egy éleslátó megjegyzést.

2. Műveltebb vagy, mint az átlag

Ez akkor is így van, ha a formális végzettséged nem magas – egyszerűen azért, mert információfüggő vagy. Muszáj állandó jelleggel információkat fogyasztani, mert ha nem teszed, az idegsejtjeid éhenhalnak a fejedben. Emiatt és a fent részletezett „gyorsaságod” miatt több információt dolgozol föl egy nap, mint más emberek, s emiatt olyan dolgokról is tudomást szerzel, amikről a legtöbben nem. Ha jó a memóriád, könnyen elő is tudod őket hívni, és villanthatsz.

3. Nagyobb komplexitással látod át a dolgokat, mint az átlag

Gyors vagy, tájékozott és hatékonyan felismered a mintázatokat, ezért általában több lépéssel tudsz előre gondolkozni az élet sakktábláján, mint a legtöbb ember. Ennek persze megvannak a hátulütői is: lassabban, körülményesebben hozol döntéseket, és látsz hozzá mindenféle feladathoz, és persze jobban is szorongsz. Lassan döntesz, mert több tényezőt mérlegelsz, mint mások, magasabbra teszed a lécet a feladatoknál, mert eleve több szempontot veszel számításba. (És el sem tudod képzelni, hogy mások nem – s ráadásul mindig azt hiszed, hogy neked objektív mércével mérve kell nagyot alkotnod, holott többnyire elég csupán a veled versengőket legyőznöd).

A szorongás pedig… ha világosan átlátod, hogy milyen igazságtalan a világ, mennyire az erősebb és az erőszakosabb joga mozgat mindent, és az emberek mennyi gonoszságra képesek, azt nehezen tudod kiiktatni a világképedből. Ez a felismerés ugyanis óhatatlanul annak belátásával jár, hogy az egyes ember mennyire magányos, sérülékeny és kiszolgáltatott ebben a barátságtalan és ellenséges világban – ami annyira elemi erejű, hogy a léted alapjait fogja megingatni.

A kérdés az, hogy mit kezdesz ezzel az információval: hagyod, hogy maga alá temessen a depresszió, vagy találsz valamilyen adaptív megküzdési stratégiát?

4. Állandóan „fordításra” kényszerülsz

Ha a saját „anyanyelveden” beszélsz a többi emberrel, az értetlenség falaiba ütközöl. Gyorsaságodat a legtöbben nem tudják követni, azokat a könyveket, filmeket, programnyelveket, matematikai tételeket stb., amikre természetes módon utalgatsz, a többiek nem ismerik, a „sakktáblán” pedig nem tudnak követni, és nem is értik, hogy hogyan jutottál arra a következtetésre, amire. (Munkahelyi szituációban ez jelentheti azt, hogy amikor megfogalmazod a „jóslatodat”, akkor mindenki hülyének néz, és csak akkor ismerik el, hogy igazad volt, amikor már megtörtént a baj.) Jobb esetben csak értetlenséggel reagálnak, rosszabb esetben viszont a viselkedésedet az arrogancia jeleként értelmezik, és így is reagálnak rá.

Ezért a legfontosabb, amit egy magadfajta megtanul, az az, hogy hogyan mérje föl a másik ember intellektusát és műveltségét, és hogyan igazítsa a kommunikációját ehhez a szinthez. Az NT-k többnyire már gyerekként elsajátítják ezt, az aspik pedig sokszor csak a késő huszonéveikben kezdik el észrevenni ennek szükségességét. (A férjem pl. nem „fordít” semmilyen közegben, ő mindenhol ugyanazokat a sokrétegű kulturális referenciákkal tűzdelt mondatokat tolja, aztán vagy megértik az emberek, vagy nem. Többnyire persze nem.)

Ez különösen akkor okoz problémákat, ha nő vagy, mert egy nőnek még kevésbé megengedett, hogy nyíltan megmutassa az intelligenciáját. Ha ellentétes neművel gondolkozol kapcsolatokban, ez pláne problémákat fog okozni. (De olyan partnert kell keresni, aki nem azokra a nőkre pályázik, akikhez képest minden tekintetben fölényben lehet. Sőt, az sem zavarja, ha bizonyos dolgokban meg te vagy fölényben.)

5. Intelligencia nemegyenlő siker (legalábbis önmagában)

Arisztotelésszel szólva az átlag fölötti intelligencia csak a potencia, de nem az aktus. Aktus akkor lesz a dologból, hogyha olyan emberek vannak melletted, akiktől megkapod a kellő támogatást. Ha olyan tanáraid vannak az iskolában, akik felfedezik a tehetségedet, és támogatnak annak kibontakoztatásában. Például azáltal, hogy olyan feladatokat adnak, amik megfelelnek a szintednek, ugyanakkor kellő kihívást jelentenek, például oly módon, hogy átsegítenek a válságokkal teli időszakokon, amikor a szorongás miatt nem tudsz teljesíteni, vagy azáltal, hogy figyelembe veszik, hogy az átlagon felüli intellektusnak gyakori kísérője az is, hogy kevéssé tiszteled a tekintélyt, és nehezen tudsz hierarchikus szettingekben létezni. Akik elmondják neked azt, hogy a kiemelkedő iskolai teljesítménynek éppúgy feltétele a megfelelő időbeosztás, a feladatok helyes priorizálása és a hatékony tanulási stratégiák, mint a számítási teljesítmény maga, és segítenek abban is, hogy ezeket elsajátítsd.

Ha nincsenek ilyen tanáraid, akkor könnyen lehet, hogy úgy éled le az életed nagy részét, hogy nem is vagy tisztában a képességeiddel. Az persze átjön, hogy többnyire okosabb vagy azoknál az embereknél, akikkel találkozol, de mivel nem tapasztaltad ki, hogy mennyit „bírsz meg” valójában, ezért önbizalmad sincs, és az olyan feladatoknál, ahol nem elég a számítási teljesítmény, hanem akkor tudsz teljesíteni, ha hosszú távon is tudod motiválni magad, elvérzel, és azt látod, hogy a nálad szerényebb képességűek már rég teljesítették azt, amivel te még mindig kínlódsz.

Ha az önbizalmad alacsony marad, munkahelyi környezetben olyanokba is belefuthatsz, akik a náluk okosabbak munkájának a lenyúlására szakosodtak. Rávesznek, hogy elvégezd helyettük a munka dandárját, majd a munkádért járó elismerést ők teszik zsebre. Ezekre az emberekre jellemző, hogy tudatosan igyekeznek lenyomni az önbizalmadat, és elbizonytalanítani a képességeidben, azt a látszatot keltve, hogy amit te megcsinálsz, azt bárki meg tudja csinálni. Ha sok ilyen emberbe futsz bele, az komolyan hátráltatni tudja a karrieredet (és ennek is hatványozottan nagyobb az esélye, ha nő vagy).

6. Nagy a kísértés, hogy arroganciával kompenzálj

Ebben az egész helyzetben az a feneség, hogy nem amiatt vannak folyton nehézségeid az emberekkel való közlekedésben, mert valamiben gyengébb vagy a többieknél, hanem épp a kiemelkedő képességeid miatt. Persze az se igazságos, ha valami gyengeséged miatt bántanak, de azt az erőszak kultúrája miatt az ember mégis előbb helyre teszi saját magában (rendszerigazolás). Az átlagon felüli intelligencia miatti kirekesztettséget viszont az ember igazságtalanságnak éli meg – hiszen arról még senki sem hallott, hogy a nagy fizikai ereje miatt bántsanak valakit, meg olyat sem, hogy amiatt, hogy előnyös a külseje –, és ilyenkor könnyű beleesni abba a csapdába, hogy a fölényeskedésre fölényeskedéssel reagál: „hogy jöttök ti ahhoz, hogy ti, akik nemcsak ellenszevesek vagytok, de még segghülyék is egy csomó mindenhez, lenéztek engem, a zsenit? Ha van valaki ebben a szobában, akinek oka van arra, hogy lenézze a többieket, az én vagyok!”. Ebből az alapállásból aztán elég könnyű belecsúszni egy olyan világnézetbe, hogy „nekem mindig igazam van, és mindenki más hülye”. Ez a hozzáállás nemcsak azért káros, mert azok szemében is ellenszenvessé tesz, akikkel amúgy jól ki tudnál jönni, de azért is, mert így kevésbé ismered fel a viselkedésednek azokat a zavaró elemeit, amiket mások joggal kifogásolnak. Sok elemén pedig viszonylag kis energiabefektetéssel változtathatnál, és így azoknak a problémáknak egy jó része, amiért az arroganciát mint védekező mechanizmust kialakítottad, gyakorlatilag felszámolható.

Forrás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése