Pénteken volt 25 éve, hogy 1990 június 12-én, az Orosz Parlament képviselői elfogadták azt a nyilatkozatot, mely Oroszországot önálló, szuverén államnak mondta ki, – s egyben kinyilvánította függetlenségét a Szovjetuniótól, s annak többi tagállamától.

Így Oroszország kiválásával lényegében megszűnt egy nagyhatalom és súlyos hatalmi vákuum keletkezett mind a volt Szovjetunió térségében, mind Kelet-Európában, s ez aztán kiterjedt az egész világra is. – (Ezen a kialakult válságos helyzeten a másfél évvel később, a volt Szovjetunió tagköztársaságaiból megalakult FÁK – Független Államok Közössége, – sem enyhített különösebben, mert az mind politikailag és gazdaságilag túl laza, s ezáltal súlytalan szövetségnek bizonyult.)
Kétes ünnep tehát ez a negyed százados évforduló, melyet sem az orosz nemzeti erők, sem pedig a kommunisták nem ünnepelnek meg. Csak az oroszországi liberális körök emlékeznek nosztalgiával a 25 évvel ezelőtti napokra, melyek szabad utat biztosítottak a nyugatbérenc álszent, alkoholista Jelcinnek az Oroszország fölötti hatalomba. – Lévén előzőleg  májusban Jelcint megválasztották az Orosz Föderáció Legfelsőbb Tanácsa Elnöki Tanácsának elnökévé, s így de jure az Orosz Föderáció első számú vezetőjévé vált. Az áruló Gorbacsov pedig, aki “csak” az addigra már szinte semmit nem jelentő cím birtokosa; a Szovjetunió elnöke volt ’90 március 15-től, – lényegében már teljesen ki volt zárva a lényeges döntésekből.
Az ország állapotának folyamatos romlása mellett Gorbacsov számára a kegyelemdöfést a december 1-jei ukrán népszavazás jelentette, ahol az ukránok a függetlenedés mellett foglaltak állást. Oroszország, Ukrajna és Fehéroroszország elnökei a fehéroroszországi Bresztben 1990 december 8-án tartott megbeszélésükön létrehozták a Független Államok Közösségét és bejelentették a Szovjetunió megszűnését. Így lett végül is Oroszország teljesen “független” állam.
Az Orosz Kommunista Párt elemzője szerint; egyáltalán nem értékelhető egyértelműen pozitívnak ez a 25 évvel ezelőtti esemény, melyet ma egyesek az “Orosz függetlenség napjaként” ünnepelnek. Mert lényegében semmi más nem történt, minthogy a szovjet nagyhatalom megszűnésével, mind Oroszországban, s a többi volt szovjet tagállamban, valamint Közép és Kelet-Európában megvalósult a régi római elv; az “Oszd meg és uralkodj – a Divide et impera”.
A 25 évvel ezelőtti Oroszország a nyugati demokrácia importálásával nyilvánvalóan nem lett erősebb, sőt tovább gyengült, – kitéve a dollár árfolyamának, az olajárak ingadozásának, valamint a nyugati és a globális gazdaságtól való függőségnek, annak minden válságával, (pl.1998, 2008), együtt. Ehhez képest az utóbbi idő nyugati gazdasági szankciói lényegesen enyhítettek Oroszország gazdasági függőségén a Nyugattól, – így lőttek a jenkik jó nagy gólt, – önmaguknak.
Az elemző szerint mindemellett egyszerre “átokként de áldásként” is kell tekinteni Oroszország 25 évvel ezelőtti függetlenedésére. A negatív hozadékot nagyjából felsoroltuk, a pozitív pedig az, – bár ezt részletesebben nem fejtette ki, de mi úgy gondoljuk; – hogy Oroszország minden gyötrődése ellenére, végre elindulhatott újra a felemelkedés útján. Mivel mind gazdasági, társadalmi, de katonai erejét is sikerült összpontosítania anélkül, hogy a perifériák tartósan elvonták volna a figyelmét. Ez a folyamat Jelcin lemondása (1999 december 31.) után, – Vlagyimir Putyin Oroszország elnökének való megválasztásával (2000. március 26-án), s a hivatalos beiktatásával (május 7-én) kezdődött, – s azóta is tart.
(Ám, ha volt is ellentét az egykori Szovjetunió nemzetei között, ha túlságosan is felülemelkedett az egyes népeinek szélsőséges nacionalizmusa, sőt sovinizmusa, – az megint csak a Nyugat rendszeres aknamunkájának volt köszönhető. – Ahogyan régen, úgy most is ez a fő módszerük. Mint már fentebb is említettük; “Oszd meg és uralkodj!” Ez az elv érvényesült a 90-es években a csecsen, majd később a grúziai válságokban, – de a mára már egyre akutabbá váló ukrán válságban is.)
***
Többek között ezen okok miatt az orosz kommunisták szentpétervári szervezete pedig egyenesen szomorú ünnepnek tartja ezt az úgynevezett évfordulót, – mert szerintük ez a nap volt az, mikor az árulók segítségével , ahogy írják; “meggyilkolták a hazát.” Éppen ezért, ezen a szomorú évfordulón a kommunista párt néhány aktivistája úgynevezett felvilágosító demonstrációt tartott Szentpétervár belvárosában, hogy elmondhassák az embereknek; valójában mit is jelent ez az állítólagos “ünnep”, melyet inkább csak a liberálisok és a polgári körök tartanak meg.


























“Oroszország napja, vagy az Orosz függetlenség napja?” tették fel a kérdést az aktivisták. “Függetlenség? De vajon kitől? Egy igazi hazafi, egy igazi kommunista nem tartja ezt a napot ünnepnek, mert az, hogy 1990 június 12-én, az Orosz Parlament képviselői elfogadták azt a nyilatkozatot, mely Oroszországot önálló, szuverén államnak mondta ki, – s egyben kinyilvánította függetlenségét a Szovjetuniótól, s annak többi tagállamától, – nem volt más mint gyilkosság.”

(Mégpedig tömeges gyilkosság melyben az úgynevezett “rendszerváltás” és “demokratizálódás” következtében kirobbanó gazdasági, pénzügyi és társadalmi válságokban, s a már fentebb említett etnikai konfliktusokban, háborúkban több millió orosz és volt szovjet állampolgár vesztette életét, az elmúlt majd negyed században. Megvalósult a “Divide et impera” – a szerk.)

“Függetlenedés?” teszik fel a kérdés még egyszer a kommunisták. “Kiktől is szabadultunk meg? És kiktől nem? Hát a szélsőséges nacionalistáktól, a sovinisztáktól nem, a náciktól nem – és az oligarcháktól sem.
Mely oligarchák nem mások, mint az egykori szovjet pártnomenklatura egyes csinovnyikjai, nacsalnyikjai (és leszármazottaik – a szerk.) – a hatalmat a saját céljaikra felhasználó, önmagukat kommunistának hazudó mindenkori kollaboránsok és haszonélvezők, – kikből mára a már említett nagyhatalmú oligarchák lettek, a globális pénzügyi tőke helyi komprádor burzsoáziájának tagjai, – NA EZ NAP VALÓJÁBAN AZ Ő ÜNNEPÜK VOLT. Mert ők húzták ezekből eseményekből a legtöbb hasznot.”
Vannak, akik tudják, hogy mi az igazi szabadság. De ők ezen a napon, június 12-én, nem ünnepeltek. Az ő számukra “Oroszország napja” ezentúl a “Győzelem napja”, (május 9.) lesz.
Szabad Riport / Bohun
Források: Konsztantin Lazarev, kommunista frakció, Orosz Állami Duma / Kprf.ru, – Az Orosz Kommunista Párt helyi szervezete, Szentpétervár / Kprf.ru – “День победы” именуемый теперь “Днем России” / Kprf.ru – Wiki, – SzRTI archivum