Kivédekezett győzelem - helyzetjelentés a keleti frontról

Augusztus első hetében lezárult a Donyecki és Luganszki Népi Milícia július elején indított hadművelete, melynek célja a felkelők uralta terület és az ukrán-orosz határ közé beékelődött, közel 5500-6000 főt számláló három ukrán katonai egység (72. gépesített dandár, 79, és 24. légi mozgékonyságú ezredek) felszámolása volt, és az általuk ellenőrzött, megközelítőleg 120 km hosszú határszakasz feletti hatalom átvétele.

Amennyiben a Kijevhez hű erők sikeresek lettek volna és terveiknek megfelelően továbbtámadtak volna a határsáv mentén, akkor elzárták volna a felkelőket és a lakosságot a határon túlról érkező segélyszállítmányoktól. Ebben az esetben, kis szerencsével a tél beálltáig felszámolhatták volna a felkelők szervezett ellenállását.

A Milícia viszont az ukrán támadó ék elleni offenzívájával és annak utánpótlástól való elszigetelésével július közepére már katlanba zárta és védekezésre kényszerítette a korábban támadólag fellépő Kijevhez hű egységeket. A felmentő műveleteket sikeresen hárították el a felkelők, mivel a stratégiailag kiemelkedő fontosságú, 277 méteres Szaur-Mogila nevű magaslatot végig ellenőrzésük alatt tartották. Ez volt eddigi sikerük kulcsa. A Milícia tüzérsége a katlanba zárt egységeket folyamatos nyomás alatt tartotta, nem kockáztatták meg a sarokba szorított ellenség sok áldozatot követelő megtámadását. Az utánpótlás híján maradt ukrán alakulatok egyre szűkebb gyűrűbe szorultak, és kitörési kísérleteik addig kudarcot vallottak. Augusztus 4-én már tömegesen dezertáltak a 72. dandár katonái és keltek át az orosz határon, miután harceszközeiket hátrahagyták -a Milíciával kötött megállapodás értelmében, cserébe a szabad elvonulásukért.

A Milícia hadizsákmányaiból pár.

A 79. és 24. ezredek maradéka rá két napra súlyos veszteséggel ugyan de kitörést hajtott végre, hogy Miuszinszk magasságában csatlakozzanak a Petrivszke, Pervomajszki, Limancsuk irányában előretörő ukrán felmentő csapatokkal. Közel 1000 Kijevhez hű katona menekült így ki a katlanból. Az üzemanyaghiány, vagy műszaki okok miatt hátrahagyott harceszközök elszállítását közben megkezdte a Milícia. A hírek szerint 67 db harcjárművet és tüzérségi eszközt zsákmányoltak, melyek között van 18 darab BM-21 "Grad" rakéta-sorozatvető is.

A Milícia által zsákmányolt Grad rakéta sorozatvetők egy csoportja.

Az augusztus 5-én indított ukrán támadást most a Szaur-Mogila magaslatot elkerülve vezették el, és csak falvak uralmáért küzdöttek meg a Milícia erőivel. A felkelők érzékeny veszteségeket okoztak ugyan a támadóknak, de az áttörést nem tudták meghiúsítani nyílt terepen, ahol az eszközbeli fölény egyértelműen Kijev erőit segíti a harcban. Snizhne városba már nem hatoltak be az ukránok. A támadás egy Miuszinszk nevű kisváros elfoglalásával érte el kezdeti lendületének végét, ahol már komoly ellenállásba ütköztek a Milícia részéről. Augusztus 8. napjára a korábban a katlant biztosító felkelő alakulatok már ellenlökést hajtottak végre Miuszinszktől délre, és elkezdték a támadó ukrán ék visszaszorítását. Eközben az ukránok újabb kísérletet tettek Szaur-Mogila elfoglalására.

Augusztus első hetének hadműveletei térképe, Donyeck.

Augusztus első hetére tehát Új-Oroszország hadereje elhárította a megsemmisítésére irányuló legveszélyesebb ukrán támadást, ezzel komoly stratégiai sikert ért el. Megnövelte az Oroszországi Föderációval közös határának hosszát, közel duplájára (ez megközelítőleg 320 km). Ezzel együtt két jelentős határátkelő állomás is a felügyelete alá került, így az utánpótlási lehetőségei bővültek. Másrészt az itteni front felszámolásával sikerrel szabadíthat fel csapatokat a Milícia, melyeket az ellentámadások során bevethet. Messze még ennek a háborúnak a vége, ha a kijevi vezetésnek csak ilyen "győzelmekre" futja.

Ukrán Kitörési kísérlet eredménye.

http://www.hidfo.net/2014/08/09/kivedekezett-gyozelem-helyzetjelentes-keleti-frontrol

Cтрашно pазгром! Rettenetes vereség!

Igy illették már tegnap Ukrajna szerte (de még inkább csak Kijevi “magasságos körökben”) a valcmanista erők csütörtöki dél-donbasszi katasztrofális katonai vereségét.

A történtek egyelőre csak Donbasszban forognak közszájon, meg a kijevi “udvarban”. Ukrajna népe egyelőre még nagyon keveset tud. Számukra talán a csend mondhat manapság legtöbbet. Hiszen mintegy varázsütésre-elhallgattak az ATO diadaljelentések. Az északi “katlan” történéseit eddig sem taglalta a kijevi fősodratú, viszont bőségesen tárgyalta a déli sikereket, amelyek néhány napon belüli diadalt vetitettek elő. És hirtelen nagy lett a csend!

A Bal-Rad valamivel több mint egy hónapja “Fekete Nap” névvel illette Valcmanék zsoldoshordájának vereségét. Akkor még mi magunk sem hittük, hogy lehet egy “még feketébb nap”!

Csütörtök estére kiderült: AZ A “FEKETE NAP” – AZ CSAK “SZÜRKE NAP” VOLT!

Csütörtökön Donyecktől délkeletre valami olyasmi történt, ami magyar fogalommal csak a Dony-kanyari összeomlásunkhoz hasonlitható. (Annyi különbséggel persze, hogy Valcmanéknak van még bőven mivel pótolni ezt a rettenetes veszteséget!)

ÖTSZÁZNÁL TÖBB valcmanista veszett oda csütörtökön a dél-donbasszi húsdarálóban. Három latorzászlóalj személyi állományából mindössze kétszáznegyvenöt egyed úszta meg a rettenetet, és esett fogságba. Közülük csak nyolcan nem sebesültek.

Nyolcvan darab páncélos jármű, 16 “Katyusa”, tizenöt darab vontatott löveg, húsz nehéz tehergépkocsi, nyolc tanker, és nyolc darab autóbusz lett a miliciák hadizsákmánya.

De még valamit tudni kell az esemény egyik-vélhető-mozgatórugójáról is. Nagyban kivivhatta a népi milicia dühét, hogy a csapda kialakitásakor már tudták: ellenségeik között ott van a Szlavjanszkot egy hónapon keresztül lövő, és a város szenvedéseinek okozásából oroszlánrészt vállalt 72. latorkülönitmény!

A hadihelyzet ellentmondásossága, a szembenálló felek versenyfutása egymással és az idővel, az objektív körülményekkel folytatódik.

1. Tovább szorul az ostromgyűrű a két székváros körül. Egyes hírek szerint Valcman bábelnök augusztus 24-ig – Ukrajna függetlenségi napjáig (1991) – térdre akarja kényszeríteni a felkelőket, és győzelmi díszszemlét akar a leverni remélt forradalom székvárosában, Donyeckben. Győzelme érdekében „váratlan meglepetést” ígér – olyat, ami térdre kényszeríti az ellenállást.

Mint már szó volt róla, az ellenállók kezén lévő területek rendkívül összezsugorodtak – lényegében csupán a két székváros közvetlen környékétől az orosz határ menti térségekre korlátozódnak. Viszont a két megyének ezek a területei össze vannak kötve egymással.
A JUNTA LEGFŐBB KATONAI CÉLJA EZÉRT MOST AZ, HOGY EZT AZ EGYSÉGES TERÜLETET MEGBONTSA, RÉSZEIRE SZAKÍTSA – MAJD A RÉSZEKET KÜLÖN-KÜLÖN LEHENGERELJE.

Ez egyben előfeltétele annak, hogy megindítsa általános támadását a két székváros (Donyeck, Luganszk) – de mindenekelőtt, a népi forradalom központjának számító, milliós lakosságú Donyeck ellen. A harcok, ezért, most elsősorban Donyeck megye területén folynak. Részben, hogy elvágják a két megyét összekötő utakat – illetve elvágják egymástól azokat a városokat, (Gorlovka, Sahtyorszk, Makejevka, stb.) amelyek még a népfelkelők kezén vannak, és amelyek elfoglalásával végképp bezárulna a gyűrű Donyeck körül.
(Ez utóbbi cél Luganszk esetében már megvalósult: a közel félmilliós város blokádja teljessé vált, és drámai módon bontakozik ki benne a humanitárius katasztrófa.) Mindkét város esetében rendkívül súlyosbítja a helyzetet, hogy a junta messzehordó, egyre pusztítóbb tűzerejű tüzérsége folyamatosan lövi a városokat.

KIFEJEZETTEN A LAKÓÉPÜLETEKET, KÖZMŰVEKET TÁMADVA, ROMBOLVA.

(Még akkor is, ha netán a közelben vannak a népfelkelőknek állásai. De a pusztító, a lakosság ellenállását megtörni hivatott lövetés akkor is folyik, ha a civil létesítményeknek még a közelében sincsenek állásai a népfelkelőknek.)

CÉLJAI ÉRDEKÉBEN A JUNTA IMMÁR A LÉGIERŐT IS BEVETETTE: DONYECKET SÚLYOS LÉGITÁMADÁSOK IS ÉRTÉK.

Már fény derült a junta ördögi tervére (terveire): szétbombázni a nagyvárosok környéki, vegyi anyagokkal dolgozó üzemeket, hogy azok elszabaduló mérges gázai emberek tízezreit pusztítsák el. Amellett – miután a malajziai utasszállító gép aljas lelövésével kapcsolatos provokációjukkal felsültek (ezt jelzi, hogy teljes lett a csend a gép körül – illetve a junta HADMŰVELETET TERVEZ INDÍTANI A GÉP LEZUHANÁSÁNAK SZÍNTERÉN, ami végképp megsemmisítene minden, még esetleg meglévő bizonyítékot), most újabb ördögi tervet agyaltak ki. A JUNTA ELLENŐRZÉSE ALATT ÁLLÓ TERÜLETEKRŐL LŐNÉNEK DONYECK MEGYE NYUGATI – ugyancsak a junta ellenőrzése alatt álló – körzeteiben lévő vegyi, illetve veszélyes anyagokkal dolgozó üzemeket. Ezek mérges gázai, egyrészt, ugyancsak a lakosságot pusztítanák – másrészt, ÚJABB PROVOKÁCIÓKÉNT, OROSZORSZÁGOT, A NÉPFELKELŐKET VÁDOLNÁK MEG EZEKNEK AZ ÜZEMEKNEK A ROMBOLÁSÁVAL.

2. A juntát nemcsak a maguk elé kitűzött határidő sürgeti azonban, HANEM ÁLTALÁBAN AZ IDŐ IS. A hadműveleti területek felé szakadatlanul áradó emberanyag és pusztító erejű haditechnika dacára AZ OFFENZÍVA KIFULLADÓBAN VAN.

Az ukrán hadsereg egyébként sem magas harci morálja egyre inkább hanyatlik. A kényszersorozásokkal ugyan emberek tízezreit kényszerítették be a hadseregbe, de ezek harcértéke igen alacsony. Néhány napos gyorstalpalók elvégeztetése után már küldik is a harci feladatokra minden szempontból felkészületlen újoncokat a harctérre (akik jelentős részét egészen más ürügyekkel rendelték váratlan katonai szolgálatra). Legendásan katasztrofális a hadsereg ellátatlansága: a kiéhezett katonákkal nem ritkán megvetetik még védőeszközeiket is. Már a világhálón keresztül is eljutott a közvélemény jelentős részeiig az orosz határ menti térségekben körülzárt ukrán egységek kétségbeejtő helyzete (akik az élelmiszerek és ivóvíz mellett immár lőszereikből is kifogytak). A katonák egyre nagyobb részében vált ki ellenállást az a felismerés: hozzájuk hasonló egyszerű, békés állampolgárok ellen küldték, küldik őket harcba.

Az ország mind több településén bontakozik ki tömegmozgalom a mozgósítások ellen. A kényszersorozottak felháborodott hozzátartozóinak jó pár helyen sikerült megakadályozniuk (de legalábbis késleltetniük) szeretteik frontra indítását. Az akciókban – hogyan, hogyan nem – meglehetősen kitűntek Kárpátalja magyarok lakta települései.

MINDEN ERŐSZAKOSSÁGA DACÁRA, A HARMADIK MOZGÓSÍTÁSI HULLÁM EREDMÉNYEI JELENTŐSEN ELMARADTAK A KITŰZÖTT CÉLOKTÓL.

A junta által bevallott mintegy 300 helyett valójában 4-5 ezer katona esett el már az április vége óta tartó katonai terrorhadjáratban, tízezrekre rúg a sebesültek száma. (Legfrissebb hír szerint kijevi képviselők egy csoportja nyilvánosságra hozta: az április vége óta tartó hadműveletek eddig már tízezer ember életét követelték – míg a menekültek száma, ENSZ adat szerint, meghaladja a háromnegyed milliót.) KÖZELHARCBAN A JUNTA MARTALÓCAI RENDRE ALULMARADNAK – ezért is választják a gyáva és alávaló harcmódokat, mint például a polgári célpontok válogatás nélküli pusztítását. A szívós, kitartó, hősies ellenállás végképp aláássa a junta seregének harci morálját. Ez, egyfelől, megmutatkozik a hadviselés növekvő kegyetlenségében (ami már semmivel sem marad el a német megszállók kegyetlenkedéseitől).

Másfelől pedig a tömeges dezertálásokban. Részben a harcoló alakulatoktól, de kiváltképpen az orosz határ közelében bekerített, reménytelenné vált helyzetű ukrán csapategységektől százával szöknek át orosz területre nemcsak ukrán katonák, de a közismerten a Majdan fasiszta rohamosztagosaiból felállított nemzeti gárdák tagjai is. Eddig, több hullámban, legalább hatszáz ukrán katona és (meggyőződéses fasiszta) nemzeti gárdista menekült át a határ túloldalára. Valami érthetetlen oknál fogva, az orosz hatóságok, ahelyett, hogy internálnák őket, az esetleg szükséges gyógykezelések után, lehetővé teszik számukra a visszatérést Ukrajnába. (Ezt már többen, közöttük népfelkelők is, szóvá tették.) Az ilyen menekültek között szemtanúk felismertek olyan gyilkosokat is, akik részt vettek a május 2-i borzalmas ogyesszai vérengzésben. Holott az orosz Országos Nyomozati Központ letartóztatási parancsot adott ki minden, háborús bűntettet elkövető ukrán politikus, katona ellen, tábornoktól közlegényig. Most először, a napokban az orosz hatóságok őrizetbe vettek négy, orosz területre szökött ukrán tisztet és altisztet. Nekik az orosz törvények szerint kell majd felelniük azért a háborús bűntettért, amit AZ OROSZORSZÁGI GUKOVO HATÁRÁLLOMÁS ÉS –TELEPÜLÉS CÉLTUDATOS ÉS MÓDSZERES ÁGYÚZÁSÁVAL KÖVETTEK EL. Tettükért akár húsz évet is kaphatnak. (Zárójelben jegyezzük meg: és ez hol van azoktól a rémtettektől, amit ezek az emberi mivoltukból kivetkőzött vadállatok saját népükkel szemben elkövettek, és követnek el, folyamatosan, nap mint nap!)

Bár más frontszakaszokon a népfelkelők helyzete rendkívül súlyos, az orosz határ mentén bekerített egységek esetében nem engednek a szorításból. Ennek egyik első eredményeként sikerült teljesen felszámolni egy lövészbrigádot. Az okozott emberveszteség mellett, a népfelkelők mintegy száz egységnyi harci technikát – páncélosok, tankok mellett gépágyúkat, sőt rakétavetőket is zsákmányoltak.

A NÉPFELKELŐK CÉLJA: BEFEJEZNI A HATÁRNÁL BEKERÍTETT UKRÁN EGYSÉGEK FELSZÁMOLÁSÁT (ezek létszáma mintegy ötezer fő), és, egyebek mellett, MEGSZEREZNI A BIRTOKUKBAN LÉVŐ, (aránylag) KORSZERŰ HADITECHNIKÁT. E cél elérését követően csoportosítanák át haderőiket – közöttük a zsákmányolt harceszközöket – a szorongatott helyzetben lévő körzetekbe. A JUNTA EGYIK CÉLJA, ÉPPEN EZÉRT, ENNEK MEGAKADÁLYOZÁSA, A NÉPFELKELŐK ERŐINEK TARTÓS LEKÖTÉSE. Mindaddig, amíg beveszik a két székváros környékét, majd magukat a városokat is.

AZ ELKÖVETKEZŐ IDŐSZAK TEHÁT A VERSENYFUTÁS FOLYTATÁSA. Egyben – a junta számára – a két székváros (mindenekelőtt Donyeck) ostromának előkészítése. A várost folyamatosan lövik, bombázzák – és, sajnos, sikerült diverzáns egységeket is bejuttatniuk, akik belülről támadják az ostromlott várost.
A Donyecki Népköztársaság eddigi miniszterelnöke, (az oroszországi illetőségű) Alekszandr Borodaj tegnap lemondott – átengedve posztját egy helyi katonaembernek, Alekszandr Zaharcsenkonak. (Ő maga a miniszterelnök első helyetteseként, utódjának tanácsadójaként folytatja munkáját.)

3. EKÖZBEN A JUNTA BELSŐ ELLENTÉTEI IS MINDINKÁBB ELŐTÉRBE KERÜLNEK.

Tegnap – közel fél év szünet után – Kijev központja, a Majdan (Nezalisznyisztyi – Függetlenség tere) ismét csatatérré vált.

Még a február 21-én, három uniós külügyminiszter ellenjegyzésével aláírt rendezési megállapodás előírta a közterületek, középületek kiürítését, a törvénytelen rohamosztagok feloszlatását. Ezt sohasem hajtották végre: a Majdan szélsőségeseinek eszük ágában sem volt mozdulni. Jelenlétük, idővel, azonban kezdett egyre terhesebb lenni az új hatalomnak – KIVÁLTKÉPPEN AZ ÓTA, HOGY VILÁGOSSÁ VÁLT: AZ ERŐSZAKOS PUCCSAL CSAK EGY DOLOG NEM VÁLTOZOTT: A RABLÓ, AZ ORSZÁGOT KIFOSZTÓ ÉS TÖNKRETÉVŐ OLIGARCHÁK URALMA. (És a Majdanon tanyázó szélsőségesek közül ez sokaknak nem tetszett. (Valahogy úgy, ahogy az SA vezérének, Röhmnek sem tetszett, hogy a győztes náci rezsim, Hitlerrel az élen, mindinkább a nagytőke eszközévé válik és vált. Balhitéért ő és csoportja az életével fizetett a „Hosszú kések éjszakáján”. A barnainges SA-t pedig felváltotta a fekete egyenruhás SS, mint a náci párt terrorosztaga.)

Sokadik hiábavaló kísérlet után – és tekintettel a NATO főtitkárának tegnapi kijevi látogatására – a junta (ismét) döntő lépésre szánta el magát: elrendelte a barikádok lebontását, a sátortábor feloszlatását. A benyomuló rendfenntartók még lőfegyvereket, robbanóeszközöket is találtak a sátorban (most megtalálták őket – hat hónapja ezeket még senki sem látta, pedig ott voltak azok akkor is). Ja, amúgy a szabadságharcosokból koszlott, büdös csavargók és hajléktalanok lettek a junta propagandájában.
Egy szó, mint száz: a Majdan megfutamította a hátán a hatalomba kapaszkodott rendfenntartókat – közöttük azoknak a terrorbrigádoknak a tagjait is, akik vérben fürödnek az ország délkeleti részén. Előkerült minden, amit csak a világsajtó (közöttük a magyar) nem látott sehogy sem azokban hónapokban: Molotov-koktélok, petárdák, gyújtóbombák, füst- és hanggránátok. Riadtan barikádozta el magát a pár lépésre lévő kijevi városháza, közöttük az uborkafán a főpolgármesterségbe kapaszkodott elfuserált bokszbajnok – aki külön is jól bezárkózott szobájába.

Ismét nagy lánggal égtek az autógumik. (Itt legföljebb azon kárörvendezhetünk, hogy egymást ütlegelték most azok, akik fél éve még együtt verték, ütötték a törvényes rendet védő rendőröket. Most ők is megtapasztalhatták: milyen érzés, amikor kővel hajigálnak, petárdákkal, Molotov-koktéllal gyújtanak fel téged elevenen.) Azt persze mondani sem kell: a nyugati siratókórus Janukovics idején megszokott velőtrázó jajveszékelése ezúttal elmaradt a most tomboló erőszak láttán.

A LEGUTOLSÓ HÍREK SZERINT A MAJDAN GYŐZÖTT (bár ez tegnap este óta változhatott). A junta egyes tagjai olyasfajta nyájas üzeneteket váltottak egymással, mint pl. „a két kezemmel fojtalak meg, te szemét, ha elkaplak”. Az egymással szembeni harag, ingerültség és gyűlölethullám egyik oka, kétségtelenül, a gyorsnak remélt megtorló hadjárat elhúzódása, az újabb és újabb kudarcok.
Kijevben pedig ismét lábra kaptak a hírek, hogy puccs készül Valcman bábelnök megbuktatására. Hatalmára a közismerten véreskezű milliárdos oligarcha hitsorsosa, Dnyepropetrovszk rettegett ura, Igor Kolomojszkij pályázik.

4. Moszkvában tegnap délután a hírközlő szervek beharangozták: PUTYIN ELNÖK AZNAP ESTE NAGYON FONTOS, RENDKÍVÜLI TÉVÉBESZÉDBEN FORDUL NÉPÉHEZ. (A lehetséges témáról szóló találgatások szerint az államfő a szankciók nyomán előállt helyzetről szól majd.)

Miközben Európa leforrázva találta magát a számára váratlan orosz ellenszankcióktól, és értetlenül hebegett-habogott, dadogott az ilyen kegyetlen és „merőben szokatlan” lépés miatt – aközben LATIN-AMERIKA ÓRIÁSI ÜZLETET KÖTÖTT. Egy sor latin-amerikai ország máris bejelentette: szívesen szállítja termékeit az európaiak által, amerikai nyomásra, félrelökött orosz piacra. Oroszország máris feloldotta egy sor brazil termékre korábban kirótt korlátozását.
(“f”-monogrammú olvasónk cikke)