2001. szeptember 11. reggelén, – 19 terrorista átvette az irányítást, négy amerikai polgári utasszállító repülőgép fölött.
“A New York-i
Világkereskedelmi Központ ikertornyaiba két repülőgép csapódott be,
ezzel megölve a környező emeleteken dolgozó embereket. Mindkét épület
két órán belül összeomlott. Ezt követően több épület is az
ikertornyokhoz hasonlóan összedőlt, vagy megrongálódott.
A harmadik repülőgép a Pentagon
Virginia állambeli arlingtoni épületébe repült. A negyedik eltérített
gépet egyes feltételezések szerint a terroristák a Fehér Házba
irányították volna, de az utasok visszafoglalták, azonban már nem tudták
megmenteni a lezuhanásról, az utasszállító repülő Washingtontól
mindössze 15 percnyire, Pennsylvania államban, Shanksville mellett
csapódott a földbe. A repülőjáratok egyetlen utasa sem élte túl a
támadásokat.
A terrorakciók következtében
géprablókkal együtt összesen 2995 ember vesztette életét. Az áldozatok
túlnyomó többsége civil volt.” (Wiki).
Attól a naptól kezdve a Világban minden megváltozott. Elkezdődött a terrorizmus fantomja elleni, soha véget nem érő háború…
Még jól emlékezünk arra, hogy milyen
megrendülten fogadtuk akkor a híreket. Már akkor tudtuk, hogy minden
megváltozik, s a világ többé sohasem lesz olyan, mint régen. Azóta több
elmélet is született ezen akcióknak a háttereiről, a “Cui prodest? –
Mégis kinek állt az érdekében?” – jegyében. – De ebbe most nem
bonyolódunk be, – a megemlékezés nem is erről szól. Hanem egészen
másról, a biztos dolgokról. Ezek pedig a következők:
A terrorizmus sohasem
elfogadható, bárki is teszi, bárkivel. – Semmi, de semmi nem indokolhat
meg egy terrorakciót, – fegyveres támadást a civilek ellen. – Legyenek
azok bármely nemzet polgárai.
Mert 2001. szeptember 11-én fegyveres
támadás történt, fegyvertelen civilek ellen. 4 légitámadás, melyben
maguk a hatalmas utasszállító gépek voltak a bombák.
Most bizonyára néhányan megkérdezik:
Miért állunk ki Amerika mellett? – Nem. Mi nem állunk ki Amerika,
pontosabban az amerikai kormányzat mellett. Nem állunk ki a világot
fosztogató és kizsákmányoló pénzügyi burzsoázia mellett. – Mi a
megtámadott és szörnyű kínhalállal elpusztult fegyvertelen civilek
mellett állunk ki, – s azon hősök mellett, akik egy ilyen szörnyű
katasztrófának a következményeit próbálták elhárítani, csökkenteni. – A
tűzoltók, mentősök, rendőrök mellett.
A terrorizmus sohasem elfogadható, bárki is teszi azt, – bárkivel, bármilyen címszó alatt. Sem 2001-ben, sem pedig 2014-ben.
Eszünkbe jut Szlavjanszk civil
lakónegyedeinek lövetése a kijevi junta nehéztüzérsége által, –
Szemjonovka foszforbombázása, és Donbassz lakosságának irtása a Grad
sorozatvetőkkel a civil lakónegyedekben.
De Kelet-Ukrajnán kívül eszünkbe jutnak a
gázai ENSZ iskolákat ért légitámadások, foszforbombaesők, a Hamász
rakétái ellenében. – Eszünkbe jutnak még az előző évtizedek is. Vietnam,
a napalm bombák, – Hirosima, Nagaszaki atompokla, Drezda szörnyű égő
áldozata, vagy éppen London, Cardiff, s Coventry bombázása. És még
sorolhatnánk…
Civilek ellen támadni fegyverrel, – mindig terrorizmus és háborús bűn.
És mi mélységesen elítéljük azokat is,
akik bármilyen mértékű, akár kicsi hasznot is húztak és húznak ezekből a
tragédiákból, – illetve azokat, akik előre tudtak a bekövetkező
eseményekről, – de ennek ellenére nem értesítettek róla mindenkit.
Szeptember 11. ártatlan áldozatai, s a támadásokat követő mentési munkálatok résztvevői, – már ott vannak az emberiség hősei között, – részvéttel és tisztelettel gondolunk rájuk.
A Szabad Riport szerkesztősége
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése