Sucharit Bhakdi professzor arról beszél, miért alakult ki benne erős kötődés Németországhoz, és miért jutott el oda, hogy ma már el akarja hagyni az országot. Elmondása szerint Németország tette lehetővé számára, hogy orvos, majd tudós és professzor legyen. Külföldiként is támogatták és elismerték a teljesítményét: habilitált, oktatott és kutatott, később pedig német állampolgárság nélkül is élethosszig tartó közalkalmazotti státuszt kapott. 
Éppen ezért különösen fájdalmas számára, amit Németországban az utóbbi években tapasztal. A tudományos élet jelenlegi irányítását rendkívül rossznak tartja, és úgy véli, hogy a korábbi, teljesítményen és szakmai elismerésen alapuló rendszer jelentősen megváltozott. Példaként Stefan Homburgot említi, akit kiemelkedő német akadémikusnak tart. 
A német társadalom politikai magatartását is élesen bírálja: szerinte sokan „alvó birkaként” fogadják el azt, amire rákényszerítik őket, és ezt nem tekinti valódi demokráciának. 
Bhakdi korábban annyira Németországhoz kötődött, hogy tíz éve azért kérte a német állampolgárságot, mert akkor még úgy gondolta, ott fogja leélni az egész életét, sőt ott szeretne meghalni. Ma már ennek éppen az ellenkezőjét mondja: ha lehetősége nyílik rá, el akar menni, és személy szerint Thaiföldre szeretne visszatérni. A távozást jelenleg elsősorban az nehezíti, hogy fiuk még iskolába jár.