Élni és túlélni Donbasszban – A lakosság hétköznapjai

Milyen körülmények között élnek ma az emberek a Donyecki és- Luganszki Népköztársaságok területén?

…”Különös, hogy a kommunális költségek a háború ellenére, a 2014 március 1-i szinten maradtak. – Ezzel szemben az ukrán kormány által ellenőrzött területeken a gáz 280%-al „ugrott meg”, a hideg és meleg víz ára 67%-al emelkedett, a villanyszámla 40%-os „hízást” mutatott…

A Kijev által ellenőrzött televíziós csatornák egyre azt sugallják, a Donbassz éhezik, lehetetlenség ott élni. Igaz, hogy mindeközben elfelejtenek interjút készíteni az érdekeltekkel, a helyi lakossággal. Talán legpontosabban így fogalmazhatnánk, valóban súlyos gondokkal küzd a Donbassz, de az emberek mégsem „tépik a hajukat” ezen gondok miatt…

Az egykori Szovjetunióban virágzott a közmunkák intézménye. Ha valaki nem igazán biztos léptekkel, tántorogva haladt a járdán este 23 óra és reggel hét óra között, előbb-utóbb mehetett virágágyásokat ültetni, kerítést festeni, ezt-azt építgetni. Most ez a fajta büntetés-végrehajtás újra virágzik a DNR és az LNR területén…”

***

Július végén formálisan fegyvernyugvás volt Donbassz területén, az ukrán hadsereg időszakosan nem, vagy csak helyenként bombázta a falvakat és a városokat. A Donyecki Hírügynökség egyik híre szerint; a kijevi kormánytól független területen, a július utolsó hétvégéin friss gyümölcsöt lehet vásárolni, – mégpedig jelentős árengedménnyel! Ilyen szociális jellegű hirdetést nem először publikál a hivatalos sajtó itt, a megmerevedett frontvonal mentén. A Lenta.ru a Donbassz lakóinak mindennapi életét vizsgálta ezen hír kapcsán.

A lakáskérdés

Luganszk teljesen lerombolt látképéhez képest Donyeck viszonylag épen maradt. A törött ablakok és a hatalmas lyukak a falakon eléggé szembetűnőek, de a helyi lakosság szemmel láthatóan már megbirkózik a javítás-újjáépítés feladataival.

A háború előtt Donyeckben egy kétszobás lakás 45-50 ezer dollárért talált új gazdára, ma az ingatlanügynökök szerint 15 000 dolláros árból még kedvezményt is ígér a tulajdonos. Általában a szűkös anyagi viszonyok között élők próbálnak ily módon javítani a család költségvetésén. Mások még kivárnak, várják a jobb idők eljövetelét és az árak emelkedését. Lakást bérelni a város bármely részében könnyűszerrel lehet, rengeteg az ajánlat. Korábban havi 3 000 hrivnyáért már viszonylag jó állapotban lévő lakást lehetett bérelni, ma 1 000 hrivnya körül alakul az alku előtti ár.

Donyeckben is, mint bárhol a Donbasszban a központi fekvésű lakások voltak a népszerűbbek. Ma egészen más aspektus az irányadó, „ide nem repülnek a bombák” áll a hirdetésekben a szabvány mondat. Legnépszerűbbek a Zapervalnaja és Donszkoj kerületek, ezek esnek legtávolabb a becsapódások helyétől. Kevés szórakozási lehetőség található arrafelé, helyenként még az útburkolat is hiányzik, de „messze esik a repülőtértől”. Bár a fegyvernyugvás óta egyre-másra tünedeznek fel a lakók a repülőtérhez közeli lakásokban is.

Bakinszkaja városrész, amely 20 perc gyaloglásra fekszik a vasútállomástól és 20 perc autózás a repülőtértől már biztonságos területnek tekinthető. Oda viszik óvodába azokat a gyerekeket, akik a Marjinkába vezető út mentén laknak.

A benzin aranyat ér

A helyi lakosok véleménye szerint ma feleannyi autó gurul az utakon, mint a háború előtt. Ez nemcsak azért van így mert a régió sok lakója elhagyta házát, lakását.  Benzint nagyon ritkán lehet tankolni a kutakon, az autó tulajdonosa vagy vezetője néha órákig is keresi a benzinlelőhelyeket.

Másrészt az ár igen magas. Kijevben az A-92-es benzin literje 19.9 hrivnya, az A-95-ös 20.64 hrivnya. A DNR és az LNR felkelők által ellenőrzött részein az előbbi literje 27 hrivnya, az utóbbi 27.50 hrivnyába kerül. A felkelők táborában fel-felröppennek a hírek, hogy hamarosan orosz benzin jön, amely a jelenlegi árak felébe fog kerülni.

A boltok polcain

Az elmúlt hónapokban az ukrán hivatalos sajtó hasábjain megjelent hírek szerint a Donbassz boltjai tátonganak az ürességtől, más források szerint minden kapható. Valójában mindegyiküknek igaza van, minden attól függ, a konkrét hírforrás milyen céllal adja az információt. Ugyanis egyszer ez, másszor az hiányzik valóban a polcokról, és általában váratlanul köszönt be a hiány, nem lehet készülni rá. Egyszer nincs sajt, másszor hiánycikk a tej, a csirke, a felvágott, a borotválkozási eszközök, fogkefék és paszták, légfrissítő, hajlakk miegymás.

Mindennek egyszerű a magyarázata; a háború előtt a városok ezen árukból önellátóak voltak. Például a Hercules-üzem, amely húskészítményeket állított elő, ma zárva van. Az élőállatot a zaporozsjei vagy dnyepropetrovszki régióból hozták, de ma a blokád miatt a gépkocsik nem járnak. A kozmetikai cikkeket gyártó kisüzemet a háború a földdel tette egyenlővé.

Ma a polcokon lévő áruk 90%-a orosz vagy fehérorosz gyártmányú. A Rosztov-na-Donu orosz városba vezető úton (210 km) szakadatlanul jönnek-mennek az áruszállító teherautók, hiszen itt nem kell ukrán területen áthajtani. Végül is minden a tervezés függvénye. A boltok vezetői, eladói nem szoktak hozzá ahhoz, hogy valami is hiányozzék a többnyire helyi előállítású áruféleségekből, ezért nehezen tudják megtervezni a folyamatos szállítást. Általában az utánrendelés a megoldás, de míg az megjön, addig az az áruféleség hiányzik a polcokról.

A választékot most Moszkva, a moszkvai kerületi, Minszk, Mineralnije Vodi, Sztavropol, Belgorod, Breszt, Kurgán, Habarovszk Rosztov-na-Donu városok gyártói biztosítják. Az árak a kijevinél 20-100%-al magasabbak. Ami Kijevben 90 hrivnya, az a Donbasszban 130. De egyre gyakrabban fizetnek az emberek orosz rubellel, ez lassanként kiszorítja a hrivnyát a DNR és az LNR területéről.

Mennyi a pénz értéke?

A pénz árfolyamát általában a Donbassz központi bankjai állapítják meg, ezek az elmúlt év vége óta működnek. Habár a „működnek”, itt nem a megfelelő kifejezés. A bankfiókok végeznek ugyan pénzügyi műveleteket, de sem hitel-, sem depozit-programok nincsenek a választékban, bankkártyák nincsenek itt forgalomban, a fizetést és más szociális juttatásokat borítékban, aláírás ellenében veszi át a lakosság.

A fizetések mértéke nagyjából ugyanaz, mint bárhol Ukrajnában, illetve egy kicsivel magasabb. Ez év áprilisában még az ukrán és az orosz pénz is forgalomban volt, ma már csak orosz rubelben zajlik a pénzforgalom. Május óta adótételek is megjelentek a fizetések mellett, eleddig csak „feketén”, adómentesen jutottak hozzá a fizetésekhez az emberek.

Különös, hogy a kommunális költségek a háború ellenére, a 2014 március 1-i szinten maradtak.  Ezzel szemben az ukrán kormány által ellenőrzött területeken a gáz 280%-al „ugrott meg”, a hideg és meleg víz ára 67%-al emelkedett, a villanyszámla 40%-os „hízást” mutatott.

Donbasszban minden szolgáltatás árát a helyi adminisztráció útján fizetik be a lakosok, – de mivel a felkelők nem működnek együtt Rinat Ahmetov oligarcha elektromos áramot szolgáltató vállalatával, – így a régi villanyszámlák adósságai már a múlté lettek.

A legtöbb nyugdíjas két helyről is kap átutalást, a Donbassz adminisztrációjától és Kijevtől is. „Kevesebb jut a háborúra” jelentik ki Donbassz pénzügyi vezetői, amikor nem igazán ügyelnek a nyugdíjasok effajta ügyeskedéseire. Mivel itt egy ukrán bank sem működik, egy új szolgáltatás kapott lábra a helyi lakosok között, a kártya készpénzesítése. Donyeckben mindenhol ott függ a felirat: ”Segítünk készpénzt levenni a kártyáról”.

Mivel nem mindenki hagyhatja el a Donbassz területét, ez a szolgáltatás virágzik a városokban és futószalagra helyezte az internet-banking műveleteket. A dolog így működik: A polgár valamelyik ukrán bank kártyájával érkezik a műveletet elvégző „szakértőhöz”, – a kártyára valamilyen szociális juttatás értéke került átutalásra, tegyük fel családi pótlék vagy nyugdíj. A „szaki” elveszi a delikvens kártyáját, – az összeget átvezeti a sajátjára, majd a pult alól előhúz egy összeget és máris átadja a kártya tulajdonosának. Ezután havonta egyszer-kétszer a legközelebb fekvő ukrán városba utazik, s a saját kártyájáról „kasszíroz”.

A szokásos tarifa 5%, a rubel műveletekért nem jár percent, mert a kurzus változása bőven kárpótolja az iniciatív „szakembert”.

Közmunkák

Az egykori Szovjetunióban virágzott a közmunkák intézménye. Ha valaki nem igazán biztos léptekkel, tántorogva haladt a járdán este 23 óra és reggel hét óra között, előbb-utóbb mehetett virágágyásokat ültetni, kerítést festeni, ezt-azt építgetni. Most ez a fajta büntetés-végrehajtás újra virágzik a DNR és az LNR területén.

Ukrajnától eltérően a Donbassz területén létezik halálbüntetés is, – golyó által. A statisztika nem nyilvános.

A korrupció kifejezés azonban hiányzik a bűnügyi jelentésekből, a helyi lakosság szerint nem is igazán virágzik, inkább „nevelő célzatú beszélgetés” folyik a kiskaliberű elkövetővel. Ha mégis átlépi valaki a „nagybani” korrupció kerítését, számíthat rá, hogy komoly börtönbüntetés, és még komolyabb „jóvátétel” lesz az osztályrésze. A lakosság történetei szerint eleinte sokan próbálkoztak a már jól bejáratott és megszokott úton előnyökhöz jutni a csinovnyikok irodáiban, – de lassacskán ezek a műveletek kiszorultak a Donbassz közéletéből.

A kommunikáció nyelve

Már a háború előtt is ritkán lehetett itt ukrán nyelven beszélgető embereket találni, ám a harcok kezdete óta szinte csak oroszul beszél a lakosság. Ez év január 1. óta az orosz a hivatalos nyelv az ügyintézések során.

Csökkentett óraszámban ugyan oktatják még az ukrán nyelvet az iskolákban, viszont az orosz nyelv oktatására fordított időt megkétszerezték. A középiskolákban a háború előtt az ukrán volt az oktatás nyelve, ma az orosz nyelv teljesen kiszorította ezt a gyakorlatot.

A régiókban nincs ukrán nyelvű kábeltelevízió. A polgárok vagy az orosz csatornákat nézik, vagy  helyi adókat „fogják”. Az ukrán elnök újévi köszöntője csak az interneten volt látható.

Területi hovatartozás

Nehéz kiértékelni a helyiek érzelmeit a területi hovatartozással kapcsolatban. Tapasztalatunk szerint nem is igazán „oroszbarát” mint inkább „ukránellenes” a lakosság hangulata.

Elbeszélések szerint, amikor Kijevben pánik volt a hrivnya hirtelen romlása idején, akkor Donbassz lakossága néhány hónapja már semmilyen pénzt nem látott és csak az orosz emberbaráti konvojok mentették meg sokukat az éhhaláltól.

Pontosítani kell ugyanakkor, – ez az ő saját, tudatos választásuk volt, egyszerűen elfáradtak az Ukrajnában már az állandósult és átláthatatlan változásoktól.

A Kijev által ellenőrzött televíziós csatornák egyre azt sugallják, a Donbassz éhezik, lehetetlenség ott élni. Igaz, hogy mindeközben elfelejtenek interjút készíteni az érdekeltekkel, a helyi lakossággal. Talán legpontosabban így fogalmazhatnánk, valóban súlyos gondokkal küzd a Donbassz, de az emberek mégsem „tépik a hajukat” ezen gondok miatt.

„Fölment az ára? Sebaj, egy kicsit visszafogjuk magunkat! Nincs ma hús? Nem gond, halat eszünk! Amennyiben jellemeznünk kellene a Donbássz lakóinak viszonyát a háború okozta nehézségekhez, csak arra szeretnénk emlékeztetni, hogy Kijev a „területért harcol”, míg ezeknek az embereknek ez a „terület” az otthonuk és ők még sokáig emlékezni fognak arra, hogy Kijev „nem értük harcol, hanem ellenük.”

Forrás: Nyikolaj Podgornij / Lenta.ru – Fordította: Rapid Press

Ajánlja: Fort András / Szabad Riport