Az „AI-slop” kifejezés az utóbbi időben az internetes viták egyik kulcsszava lett. Eredetileg a sablonos, tömegtermelt szórakoztatóipari tartalmakra – például a Marvel- és DC-filmekre – használták, ma viszont főként az AI által generált, alacsony minőségű képeket, videókat és mémeket bélyegzik így. A jelenség furcsa módon egyszerre egyesíti és megosztja a politikai oldalak szereplőit: mindenki használja az AI-t, de mindenki dühös is miatta. 
A vita két fő „fronton” zajlik. Az egyik oldalon az úgynevezett prompterek állnak, akik sérelmezik, ha mások lemásolják vagy újrahasznosítják az általuk kitalált szöveges utasításokat, sőt egyesek jogi lépéseket is emlegetnek. A másik oldalon a hagyományos művészközösségek tiltakoznak az AI-eszközök ellen, mert azok lebontják a kreatív kapuőri szerepeket, és tömegek számára teszik lehetővé a képkészítést különösebb technikai tudás nélkül. 
A videó érvelése szerint mindkét tábor viselkedését taktikai önérdek és képmutatás jellemzi: mindenki akkor öleli magához az AI-t, amikor az neki kedvez, és akkor kiált „moslékot”, amikor fenyegetve érzi saját státuszát. A konfliktus valójában nem az esztétikáról szól, hanem arról, hogy az AI alapjaiban kérdőjelezi meg az alkotásról, munkáról és tulajdonról alkotott régi elképzeléseket. A szerző végkövetkeztetése nyers és ironikus: az AI itt marad, a dráma elkerülhetetlen, az „AI-moslék” pedig sokak számára egyszerre felháborító és szórakoztató jelenség.