Nemcsak hogy a mosópor gyengébb, meg az üdítőnek van más íze a hazai boltokban mint nyugaton, ráadásul néhány, itthoni üzletben kapható termék ára úgy marad változatlan, hogy közben romlik a minősége; mind vízízűbb a zacskós leves, egyre jellegtelenebb a kapucsínó.
Somogyi háziasszonyok invitáltak bevásárlókörútra, mondván, a levesek, kávék minőségromlása legalább tetten érhető, nem úgy, mint a vezetékes gázé, mert arról is állítják a hölgyek, hogy gyengébb, hiszen lassabban fő meg a tűzhelyen a leves, de ezt a szolgáltató úgyse fogja elismerni sohasem.
– Három tányér leves jött ki egy levesporból korábban és vagy harminc gombóc volt benne, újabban maximum két és fél adagnyit tesznek bele és feleannyi gombócot, az íze is jellegtelenebb, leginkább a vízére hajaz – így egy, a városszéli hipermarketben heti ötször megforduló siófoki asszonyság. – Aztán ott az instant kapucsínó: márkás gyártó ide, vagy oda, csomagolást váltottak, ráírták, hogy új, a minősége meg a silány márkátlan kávékéval lett egyenlő, az ára persze maradt, még szerencse, hogy nem nőtt.
Egy másik áruházjáró azon már fenn sem akad, hogy évek során jó néhány tejtermék ment összébb többször is, egyszerre persze csak néhány grammnyit, ám a rutinos bevásárlók kiszúrják a trükköt; nyilván ezzel tudja tartani a gyártó a korábbi árat, vagy legalábbis elkerülni a feltűnő mértékű emelést. Törzsvevőnk azonban amellett már nem megy el szó nélkül, hogy a frissentartó fólia, vagy a szemeteszsák évről-évre vékonyodik, miközben a márka, a minőség ránézésre ugyanaz.
A Balaton partján persze ugyanazt kapja a vevő, mint a fővárosban, az osztrákoknak azonban kétszer annyi húsgombóc jár a levesükbe, mint nekünk – és ezt immár hazai vizsgálat is megerősíti. Négy éve a Szlovák Fogyasztók Szövetsége Brüsszelig is elhallatszó sajtókampányt indított, azt állítva: ugyanannak a nemzetközi cégnek a terméke keleten silányabb minőségben kerül az áruházak polcaira, mint nyugaton. Nemrég a magyar élelmiszer-biztonsági hivatal (Nébih) vizsgálódott, és egyes termékek igazolták a „szlovák gyanút”, mások azonban nem. A HVG írta meg, hogy e szerint a magyar energiaital kevésbé dob fel, mint az osztrák, mert kevesebb taurint tartalmaz. Az apróbetűkből persze ez kiderül, de melyik vevőnél van a zsebben egy osztrák is, hogy össze tudja hasonlítani? A magyar piacra szánt vaníliás cukorra is ráírták, hogy vaníliarúd-őrleményt is tartalmaz, de az csak a vizsgálatból derült ki, hogy az osztrák zacskókba nem az egész rudat darálják bele, hanem csak az igazi aromát adó belsejét.
S ha már a levesporokat említettük: a Nébih szakértői kiszúrták, hogy a magyar boltokban kaphatókban több a konyhasó és kisebb a tömegük, így csak hígabb leves főhet belőlük, mint odaát. Megszámolták: a bécsi húsgombóclevesben majdnem kétszer annyi a gombóc, mint a pestiben. Számos termék esetében ugyanakkor nem találtak eltérést.
A mosóporok felettébb „gyanúsak”, a kólában az édesítőszer lehet más, a hazai nadrágpelenka kevésbé nedvszívó, a Fantát a gyártó cég kommunikációs vezetője szerint az „édesszájú magyarok” ízléséhez igazítják, a Tchibo hazai ügyvezetője pedig elárulta, hogy a kávé pörkölését is „igazítják”: a többnyire kotyogóval főző magyar, vagy éppen a kávéfiltert alkalmazó lengyel vásárlóhoz. Összegzésül: a bécsi és a pesti gombócadag közötti különbséget kikérjük magunknak, azon azonban hajlandóak vagyunk elgondolkodni, hogy vajon a hegyekben legelő osztrák tehén jobb ízű tejet ad-e, mint a mi marháink?
(sonline)