
A 
szakértők szerint előbb-utóbb a sofőr nélküli autók fogják uralni  az 
utakat és az a nap is eljön, amikor első alkalommal ütnek el valakit.
Készítőik
 jelenleg a törvényhozókat próbálják meggyőzni arról, hogy  nincs 
szükségük külső segítségre az ilyen járművek szabályozásának  
kialakításához. Márpedig problémák és dilemmák akadnak jócskán.
Missy 
Cumming robotika mérnök az amerikai szenátus Kereskedelmi,  Tudományos 
és Közlekedési albizottsága előtt elismerte, hogy a halálos  és egyéb 
kimenetelű balesetek elkerülhetetlenek lesznek a sofőr nélküli  autók 
integrációja során, a maihoz hasonló, rendkívül gyors és összetett  
társadalomba.
A Guardian írja:
„A robotautó forradalom útszűkülethez érkezett kedden miután számos szenátor és technológiai szakértő figyelmeztetett a technológiában rejlő halálos veszélyekre.
„Nem kérdés, hogy valaki meg fog halni ebben a technológiában,” mondta Missy Cummings a Duke Egyetem robotika mérnöke a szenátus Kereskedelmi, Tudományos és Közlekedési albizottsága előtt. „A kérdés, hogy ezt miként tudjuk minimalizálni.”
Az autóipar vezetői és a törvényhozók hosszasan marakodtak azon, hogy vajon szükség van-e egyetemes szabványokra a sofőr nélküli autókhoz…
„Ennek a technológiának a hitelessége nagyon törékeny, ha az emberek nem bízhatnak meg a szabványokban, amik nemcsak Önökre, hanem minden szereplőre vonatkoznak, akik a későbbiekben lépnek be a képbe,” mondták Ed Markey és Richard Blumenthal szenátorok, akik egy rendelkezésjavaslatot is készítettek az automatizált autóvezetőkre vonatkozó minimális tesztelési elvárásokról.
Ezek a bizonyos „standardok” olyan programokat vagy programozást takarnak, amik a jövőben
  kénytelenek lesznek végzetes kimenetelű, ártatlan szemlélődők életét  
vagy halálát jelentő döntéseket hozni, sokszor olyan helyzetekben,  
amiknek csak vesztesei lesznek.
Létezik erkölcsi skála, amit a számítógép és az ember egyaránt elfogadhat?
Amennyiben
 például a sofőr nélküli autót úgy programozták, hogy  mindenáron 
elkerülje egy gyerek elgázolását, az egyúttal azt is jelenti,  hogy 
inkább megöli (feláldozza) a sofőrt, ha az éppen egy ilyen  katasztrófa 
felé tartva ül az autó fogságában? Nem kapunk egyértelmű  választ.
A standardok egyre összetettebbek erkölcsileg. Chris Urmson, a Google X, vagyis a Google sofőr nélküli autókat gyártó ágának munkatársa elmondta, hogy cége keményen dolgozik ezeknek a nehéz problémáknak a megoldásán. Például merre kanyarodjon az autó, ha választania kell az úton játszó gyerek elgázolása vagy a felüljáró szalagkorlátjának átszakítása, vagyis a sofőr szinte biztos halála között?
A Google kidolgozott egy saját „Robotika Törvényt” az autói számára: „Azt mondjuk, hogy elsősorban próbáljuk meg elkerülni a sérülékeny közlekedőket, utána próbáljuk meg elkerülni a többi járművet, ezen felül pedig legyünk teljesen átláthatók a felhasználók felé a rendszer működését illetően,” mondta Urmson.
Egy 
számítógép folyamatainak és döntéshozó szerkezetének „erkölcse”  
valamint az egyes helyzetekből egyesek számára nyilvánvalóan  
elkerülhetetlen baj, csupán a történet egyik oldala.
Ironikus
 vagy talán inkább tragikus módon az autonóm járművek nagyon  könnyen 
hekkelhetők, hiszen az autón belüli Internetre kötött eszközök  
segítségével egy profi könnyűszerrel átveheti az irányítást a jármű  
felett.
„Tudjuk, hogy a sofőr nélküli autók egyes szenzorai nem túl megbízhatók jó idő esetén [?], magas házak közötti viszonylag szűk utcákban vagy olyan helyeken, amiknek a térképeit nem frissítették az autóban,” mondja Cummings. „Tudjuk, hogy gesztusfelismerés is komoly problémát jelent, különösen való világbeli terepeken. Azzal is tisztában vagyunk, hogy az emberek át fognak ülni a hátsó ülésre, amikor azt gondolják, hogy autójuk robot üzemmódban van és azt is tudjuk, hogy megkísérlik majd meghekkelni ezeket a rendszereket.”
„Tudjuk, hogy az emberek, beleértve a biciklistákat, gyalogosokat és más járműveket, megpróbálnak majd túljárni a vezető nélküli autók eszén, hogy kikényszerítsenek, vagy éppen megakadályozzanak bizonyos fajta reakciókat, mások leelőzése érdekében, vagy éppen szórakozásból,” mondta.
Néhány 
biztonsági szakértő már 2013-ban demonstrálta, hogy mennyire  sebezhetők
 és könnyen hekkelhetők a modern autók. A lehetőségek  ijesztőek. A 
DARPA két hekkere igazából azt tett az autóval, amit akart.  Bár a 
kísérlet során közvetlen, kábeles hozzáférésük volt az autóhoz, láttunk már példát
 arra is, hogy a beépített bluetooth rendszeren, a mobil autómentő hívás
  szolgáltatáson vagy akár a CD lejátszóba rakott, zenei CD-nek álcázott
  lemezen keresztül törték fel a jármű vezérlését.
Az 
alábbi angol nyelvű videón látható két DARPA hekker képes volt a  Toyota
 Priusban található több mint 30 ACU, vagyis automata kontroll  egységre
 rákapcsolódva félrerántani a kormányt, kikapcsolni a féket vagy  
„elhitetni” a járművel, hogy 199 mérföld per órás sebességnél a sofőr  
éppen hátramenetbe készül váltani. Vajon 3 év alatt merre változott a  
helyzet?
Mi 
történik majd, ha a jövő vezető nélküli autói nem értenek egyet a  
bennük ülő utas döntésével egy kritikus helyzetben, például amikor egy  
autólopási kísérlet elől vagy netán a rendőrök elől menekül valaki?
Nem 
nehéz megjósolni, hogy a technológiába vetett túlzott bizalom  igencsak 
összekuszálhatja a dolgokat a jövőben és korlátozhatja az  emberek 
döntéshozatali hatalmát az utakon. Addig reménykedjünk, hogy egy  kis 
józan észt is beléjük programoznak.
Forrás: shtfplan.comhttp://idokjelei.hu/2016/03/sofor-nelkuli-autok-a-programozas-donti-el-hogy-kit-ussenek-el/
 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése