pyramid-of-power

Sokan úgy gondolják, hogy a globalisták nyilvános hatalomátvételének közelségét az jelzi majd, amikor az érintettek előjönnek az árnyékból és nyíltan felvállalják tervüket, mert onnantól kezdve már nem tartanak se a következményektől, se attól, hogy bárki is feltartózhatja őket.
Miért tűnik úgy, hogy ez a pillanat elérkezett?
A nemzetközi elit tettei arról tesznek bizonyságot, hogy magukénak érzik a győzelmet és nyíltan felvállalják mesterkedéseiket, miközben azért ügyelnek arra, hogy másokra hárítsák a felelősséget a hibákért, saját magukat pedig a közjóért harcoló, önzetlen megmentőként tüntessék fel.
1517715_10152803147088926_1329685551826704913_nBeszéltünk már a hamis kelet-nyugat paradigmáról, ami nem egyéb, mint figyelemelterelés a tömegek számára. Az emberek általában szeretnek állást foglalni valamelyik oldal mellett és nem veszik észre, hogy az ellentétek nem véletlenül érkeznek párban, pedig a csapdát kizárólag úgy lehetne elkerülni, ha se jobbra, se balra nem térünk el a céltól. Ehelyett azonban a tömegek hadba szállnak valamelyik oldal mellett, anélkül, hogy értenék a háború gyökerét és céljait, azt gondolva, hogy az igazságot megtalálják valamelyik oldalon. A globalisták persze megpróbálják kihasználni az emberi természetnek a kollektivizmusra való hajlamát. Konfliktusokat teremtenek a semmiből, amelynek mindkét oldalát irányítják, majd felhergelik a tömegeket és hátradőlve nézik, ahogy egymásnak ugranak.
Tehát a kelet-nyugat ellentét is az elit találmánya és egyik leghatékonyabb propagandafegyvere. A szabadság elvesztése miatti düh és frusztráció sokakkal elhitette, hogy a bajok forrása a különböző állami és gazdasági tevékenységek által generált lufikban rejlik, miközben keleten a lázadások vihara söpör végig. Nem!
1933-ban, Louis T. McFadden szenátor, az amerikai képviselőház bankfelügyeleti bizottságának elnöke, egy londoni konferencián a következőket mondta:
„…az amerikai jogok átengedése az 1931 júliusában Londonban tartott hét-hatalmi konferencián… a Nemzetközi Fizetések Bankja irányítása alá helyezte a Federal Reserve bankrendszert.”
Tehát már 1933-ban is voltak olyan emberek, akik látták, hogy a Fed is csak egy kifutófiú, egy gazdasági bérgyilkos, aki egy nála sokkal nagyobb entitásnak dolgozik. Azóta eltelt több mint 80 év, de sajnos sokan nem hajlandók elfogadni ezt az igazságot, inkább szeretnék azt hinni, hogy Fed a fő irányító, illetve még többen gondolják, hogy a Fed egy ártalmatlan, időnként bénázó állami pénzintézet. A helyzet ennél sokkal összetettebb. A Fed a világot szorításában tartó szörnyeteg egyik karja csupán, a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) pedig annak szeme.
Hála az égnek mostanában egyre több figyelem terelődik a BIS-re. A ZeroHegde például nem olyan régen könyvösszefoglalót jelentett meg a témában. (Lásd még: Ki felügyeli a pénzt?)
Minden központi bank, ami a BIS tagjává válik, egy új gyalogot jelent az elit sakktábláján. Ez alól nem képeznek kivételt a nyugat ellenségének tekintett keleti országok központi bankjai sem. A BIS vérrel írt történelme a két világháború közötti időkig nyúlik vissza. Már a II. Világháborúban is mindkét oldalt, köztük a nácikat is támogatta. Németország, Japán és a szövetséges országok 1931-től a BIS tagjai voltak. Mint láthatjuk, a háttérből irányító bankárok nem ma kezdték az országok egymásnak ugrasztását és egyetlen nemzethez sem hűségesek.
Miután náci és fasiszta kapcsolatai napvilágra kerültek, a BIS egy időre kénytelen volt háttérbe vonulni. Az elit ekkor egy új szervezetet hozott létre és megszületett a Nemzetközi Valutaalap, közismertebb nevén az IMF, hogy a nyilvánosság szemében átvegye a BIS szerepét. Ettől a BIS hatalma nem változott és a mai napig zsinóron rángatja a központi bankokat, és ezzel a világ országait.
A megrendezett konfliktusok stratégiája sem változott az évek során. Sok szó esett az elmúlt hónapokban az Oroszország és az IMF közötti tagadhatatlan kapcsolatról (link) és arról, hogy Putyin is támogatja a Valutaalap által kibocsátott új világvaluta jelöltet, tavaly pedig már arra buzdított, hogy a BRICS nemeztek is csatlakozzanak az IMF rendszerhez:
„A BRICS esetében számos egymással egybeeső stratégiai érdeket találunk. Elsőként a nemzetközi monetáris és pénzügyi rendszer megreformálására vonatkozó közös szándékot, ami jelen formájában igazságtalan a BRICS országokkal és az új gazdaságokkal szemben. Aktívabb szerepet kell vállalnunk az IMF és a Világbank döntéshozói rendszerében. A nemzetközi monetáris rendszer nagymértékben függ a dollártól, vagy pontosabban, az amerikai hatóságok pénzügyi politikájától. A BRICS országok ezen szeretnének változtatni.” (forrás)
Wen Jiabao és Vladimir Putin megállapodtak a dollár mellőzéséről
Wen Jiabao és Vladimir Putin megállapodtak a dollár mellőzéséről
Kína esetében a dollártól való távolodás szintén az IMF karjaiba kergeti az ázsiai országot.
A jelen egyik legnagyobb hazugsága, hogy Kína és Oroszország az Új Világrend ellen harcolnak, holott mindkét ország az IMF által kibocsátott valutakosár, az SDR (különleges lehívási jogok) világvaluta státuszra emelését szorgalmazza és az új pénzrendszer élére nem mást, mint a Valutaalapot javasolja. Az IMF ennek fejében szintén a dollár tartalékvaluta státuszának megszüntetését támogatja és üdvözli az ezt elősegítő lépéseket, mint például a Kína vezette új Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank (AIIB) megalapítását. Sokan ezt is az IMF vagy a Világbank elleni lépésként azonosítják, azt gondolva, hogy az amerikai befolyású régi intézmények versenytársa jött létre.
Mulyani Indrawati, a Világbank vezérigazgatója a következőket nyilatkozta:
„Egyértelműen nyitottak vagyunk az AIIB-vel való együttműködésre. Már most is szoros az együttműködés és közösen próbáljuk meghatározni az intézmény irányelveit és keretrendszereit.”
Az igazgató eloszlatta azokat az aggodalmakat, amelyek szerint az AIIB a Világbank vagy más regionális fejlesztési bankok versenytársa lenne, megjegyezve, hogy az infrastruktúrák felépítésére hihetetlen globális igény van, így a rendszer több szervezetet is elbír.
A Kínai Fejlesztési Fórum előtt nyilatkozva Christine Lagarde azt mondta, hogy az IMF „örömmel” fogadja az AIIB-vel való együttműködést, amire bőven van terep. (forrás)
(Kína és az Új Világrend kapcsolatáról James Corbett készített egy kiváló összefoglalót: link)
A nemzetközi bankok és nemzetközi monetáris politika szintjén semmi sem jelzi, hogy bármilyen számottevő konfliktus lenne a kelet és a nyugat között. Ami pedig számunkra látható, az csupán a színház része. Minek a színház? – kérdezhetik egyesek.
A kelet és nyugat közötti megrendezett gazdasági háború tökéletesen leplezi a globalisták igazi szándékát: a világkormány megalakítását. Mindig is ez volt a cél, ehhez pedig első körben egységes valutarendszerre és központilag irányított gazdaságra van szükség. Miután létrejött a globális valuta, és ha már egyetlen gazdasági hatóság felügyeli a világ kereskedelmét, miért ne hoznának létre egy globális kormányt is? Nem ez lenne a folyamat logikus folytatása?
A BIS épülete Bázelban
A BIS épülete Bázelban
Sok elemző tévesen azt gondolja, hogy a nemzetközi elit valamilyen formában az Egyesült Államok érdekeit képviseli. Ez nem így van. Egyetlen szuverén nemzethez sem kötődnek, sőt kifejezetten gyűlölik a szuverenitást, ahogyan az egyéni szabadságjogokat is. Minden korlátot szeretnének eltörölni, ami az egységes globális pénzügyi-politikai hatalom megalakulásának gátat szab.
Az elit azonban nem teheti meg, hogy egyszerűen ejti a dollárt és átáll egy másik valutára. Szükségük van egy bűvész trükkre és a hozzátartozó tüllruhás segédre és színpadi csillogásra, hogy elterelje a nézők figyelmét a kézmozdulatokról. A kelet-nyugat paradigma pedig tökéletesen megfelel erre a célra. Kell-e jobb trükk annál, minthogy néhány domináns nemzetet egymásnak ugrasztanak, majd a konfliktusból eredő gazdasági káoszt a nemzeti szuverenitás „barbár” eszméjére fogják, amit mellesleg az elejétől fogva szerettek volna eltörölni?
Az elit készül erre az eseményre és a dominók elindítása után sem fogja ölbe tett kézzel szemlélni az eseményeket. Azt remélik, hogy a zűrzavarban új nevet szerezhetnek maguknak, és a világ prófétáiként és pénzügyi megmentőiként tetszeleghetnek, akik kezdettől fogva figyelmeztettek az eljövendőkre, és akik készek megmenteni a tékozló nemzeteket.
Az elkövetők a megmentő álarcát viselve bújnak elő a sötétből.
Alan Greenspan például nagy hirtelenében a gazdasági elővigyázatosság rendületlen szószólójává vált, egy közelgő „komoly piaci eseményre” figyelmeztetve a világot, kiemelve, hogy a dollárral szemben most az arany a legjobb befektetés.
Janet Yellen nyíltan kijelentette, hogy a papírpénz nem alkalmas a vagyon tárolására.
Jamie Dimon, a JP Morgan banki üzletágának elnöke, aki nem akart kimaradni a pénzügyi jövendőmondók egyre népesebb táborából, szintén egy pénzügyi válság érkezését jelezte.
Az IMF következetesen az „árnyék-bankrendszer” veszélyeire figyelmeztet, amelyek katasztrófával fenyegetik a gazdaságot.
A Világbank is volt annyira előzékeny, hogy bejelentse, „ideje felkészülni a következő válságra”.
A BIS jelentései rendszeres időközönként figyelmeztetnek a „globális piacok hirtelen megfordulására”, ahogy 2007-ben, éppen a derivatíva válság kirobbanása előtt is meglebegtették a hitelpiac összeomlásának lehetőségét.
Lassan a globális elit minden tagja és családtagja a piaci összeomlásra figyelmeztet, ami igencsak eltér a néhány évvel ezelőtti hozzáállástól, amikor a fellendülés volt a fővonalas vezényszó, Ben Bernanke a hős megmentő, a monetáris enyhítés pedig az élet forrása.
Honnan tudják, hogy egy ilyen esemény készülődik? Onnan, hogy ők hozták létre az összeomlást elkerülhetetlenül elidéző feltételeket, most pedig a figyelmeztetések kiadásával akarják mosni kezeiket az érkező szennytől.
Persze hozzátartozik a képhez, hogy a banki elit által kiadott figyelmeztetések rendre túl későn érkeznek ahhoz, hogy az átlagemberek bármi hasznukat lássák. Az is érdekes, hogy a destabilizáció érkezését jelző hangok többnyire az Egyesült Államokat és a Federal Reserve Bankot jelölik meg a probléma okozóiként, pedig az USA nem egyéb, mint az elit jelenlegi frontintézménye, a Fed pedig annak bármikor beáldozható egyik karja.
A lényeg, hogy minden jel a „nagy globális gazdasági reset” érkezésére mutat, az ezt követő jelenetben pedig az amerikai jólét és az erős dollár már nem jutnak szerephez.

Forrás: alt-market.com
http://idokjelei.hu/2015/04/vegso-bucsu-a-regi-gazdasagi-rendszertol/