Háború a magyar nemzet ellen

Alig két hónappal ezelőtt a hazai liberális sajtó még biztosra vehette a sikert, és annak a küszöbén állt az ország, hogy hazánkban is megismétlődjenek az ukrajnai történések, - hogy Budapesten megismétlődjön az EuroMajdan és annak összes velejárója.

Mik voltak az előzményei ennek a történéssorozatnak?

A Magyarországon zajló események annak a törekvésnek egyenes következménye, hogy a brüsszeli eurokraták létre akarják hozni az Európai Egyesült Államokat. Egy ilyen föderális Európa létrehozására tett törekvések már hosszú évekkel ezelőtt láthatóak voltak. Az Észak-Afrikában lezajlott forradalmak előszelét jelentették ennek a folyamatnak. Az észak-afrikai országok ugyanis szomszédos országai lennének egy egységes Európai Egyesült Államoknak (természetes határ a Földközi-tenger). A NATO valamennyi felforgató művelete, amit a közmédia nemes egyszerűséggel Arab Tavasznak nevezett, azt a célt szolgálta, hogy protektorátusokat építsenek az új államalakulat létrehozása előtt. Az Arab Tavasz felforgató műveletek sorozata volt, de fogalmazhatnánk úgy is, hogy az Európai Egyesült Államok megalakításának biztonságpolitikai előkészítése. Mielőtt az Európai Unió ilyen nagy horderejű átalakulásba kezdene, a nyugati vezetők biztosítani akarták a stabil átmenet geopolitikai feltételeit.

Felforgatás az arab világban

Mielőtt a hazai eseményeket meg akarnánk érteni, azt kell megértenünk, hogy ami a Földközi-tenger déli és keleti partvidékén (Észak-Afrika és Palesztina, Izrael, Szíria), valamint Grúziában és Ukrajnában történt, az az Európai Egyesült Államok megalapításának biztonságpolitikai előkészítése. Az új hatalom földrajzi határain nyugati típusú demokráciákat akarnak létrehozni, mert egy nyugati típusú demokráciában közel lehetetlen külső beavatkozás nélkül megváltoztatni a politikai rendszert, ellenben egy autoriter rendszer néhány személy döntése alapján bármikor a nyugat ellen fordulhat, ha az érdekei súlyosan sérülnek. Ugyanezt nem tehetik meg a demokrata politikusok, akik az anyagi támogatóktól és négyévente a nyugati szavazatszámláló program által kidobott eredményektől függenek.

A hazai politikai közeget ezek az események határozzák meg. Olyan, hogy külvilágtól független magyar belpolitika, jelenleg nincs. Amit a kormány művel, azt sokan nem értik, pedig ez egy kényszerpályás történéssorozat, és egyenes következménye a fent említett folyamatoknak.

Keleti nyitás: a kormánynak kényszer, a magyarságnak önvédelem

Logikus kérdés, hogy ha Orbán Viktor két évtizeden keresztül nyugatbarát politikát folytatott, mire vezethető vissza a keleti nyitás. Ez egy kényszerpálya. A kormánypárt - pontosan az Európai Egyesült Államok megalapításának előkészületei miatt - néhány éve olyan helyzetbe került, hogy az új politikai rendszerben a nyugati hatalomnak már nem lenne rá szüksége. Félreállítanák, mint egy lehasznált eszközt, mert többé nem használható Washington számára.

Felforgatás Magyarországon

A jelenleg Magyarországon működő pártokat nagyrészt két kategóriába sorolhatjuk; mérsékelt atlantista és radikális atlantista pártok. 25 éve csak atlantista pártok működnek Magyarországon, mert 25 éve a nyugati érdekszférába kerültünk, így az atlantizmus monopolhelyzetben van. A két irányzat közt a választóvonalat az Európai Unió és az Európai Egyesült Államok közti különbség jelenti.

Azok a pártok, akik az Európai Unión belül képzelik el működésüket, mérsékelt atlantista pártok. Ellenben azok a pártok, melyek Európai Egyesült Államokat akarnak, - radikális atlantisták. A mérsékelt atlantista pártok általános jellemzője, hogy elfogadják vagy ellenzik hazánk EU-tagságát, de többek között képviselőket küldenek az Európai Parlamentbe, vagyis, ha nem is támogatják az EU-tagságot, részt vesznek a rendszer működtetésében. Egy mérsékelt atlantista párt mondhat olyanokat, hogy lépjünk ki az EU-ból (euroszkepticizmus), akár az uniós zászlót is égetheti, de radikális megoldásokat nem alkalmaz a kilépés kikényszerítésére. Amikor konkrét cselekvésre kerülne sor, a párt mindig az időhúzás, vagy a figyelemelterelés mellett dönt. A mérsékelt atlantista pártok az alapján sorolhatóak be, hogy a gyakorlatban soha nem lépnének ki az Európai Unióból (csak retorika szintjén), mert annak előnyeit maguk is élvezik. Ennek ellenére a másik végletet, az EU föderális állammá formálását sem támogatnák, mert az a magyar szuverenitás feladásával járna. Az átmenet megkezdése előtt - kisebb kilengésekkel - nagy általánosságban elmondható volt, hogy mérsékelt atlantista párt az MSZP, a Jobbik és a Fidesz. Az elmúlt két évben azonban ez a megállapítás megdőlni látszik, mert utóbbi két pártban egy új törésvonal mutatkozik, ami új politikai dimenziókat nyithat meg.

A radikális atlantista pártok ezzel szemben nyíltan támogatják az Európai Egyesült Államok, vagyis a föderális Európa megalapítását. Nyíltan támogatják, hogy a magyar állam jogköreit át kell adni az európai hatóságoknak, vagyis nyíltan támogatják a magyar szuverenitás felszámolását. Ilyen radikális atlantista pártok a Demokratikus Koalíció és az Együtt-PM, miközben az MSZP a két atlantista vonal közt vergődve, az átalakulás közepette egyelőre nem találja a helyét.

A fenti összefüggéseket azért fontos ismerni, mert ez magyarázza meg a második és harmadik Orbán-kormány összes lépését, úgy a belpolitika mint a külpolitika terén. A Fidesz az Európai Unió ilyen nagy horderejű átalakulásával lépéskényszerben találta magát: annak a nyugati hatalomnak, ami egészen idáig támogatója volt, az Európai Egyesült Államok felépítéséhez már nincs szüksége mérsékelt atlantista pártokra. A kormánypárt abba a helyzetbe került, hogy vagy nyíltan - és kormánypozícióból - felvállalja a magyar szuverenitás felszámolását (ami azonnali belpolitikai vereséget és bukást jelent), vagy megtartja a hatalmat. Utóbbi esetben viszont szembe kell fordulnia azzal a hatalommal, aminek eddig támogatását élvezte.

Az amerikai követség ideiglenes ügyvivője jelen volt a Fidesz-székház lerohanásánál

Washingtonnak már nincs szüksége mérsékelt atlantista pártra, nekik radikális atlantizmus kell az Európai Unió tagállamaiban, hogy megvalósítsák az Európai Egyesült Államokat, és létrehozzák a transzatlanti szabadkereskedelmi övezetet (ami a két állam egybeolvasztásának gazdasági előkészületét jelenti). A Fidesz amiatt került kényszerpályára, mert épp kormányon volt, amikor a változás megkezdődött. Ha a nyugat támogatását meg akarja tartani, ahhoz fel kellett volna vállalnia a magyar szuverenitás teljes felszámolását, ami kormánypozícióból nem mertek megtenni. Egyszerűen nem akartak úgy bevonulni a történelembe, mint a kormány, ami felszámolta a rábízott államot. Emiatt lépéskényszerbe kerültek, és a kormánypárt egy része szembefordult Washingtonnal.

Mindezidáig csak a kormány belső körei észlelték ezt a változást. A radikális atlantizmust nem vállalta fel a kormány. A mérsékelt atlantizmust pedig Washington már nem támogatja, emiatt a hatalom megtartása céljából kénytelenek voltak Moszkva felé fordulni. A kormánypárt jelenleg elkeseredett harcot folytat azért, hogy pártként fennmaradjon, és ne őrölje fel teljes egészében az amerikai nyomásgyakorlás. A keleti nyitás következménye volt mindennek az átalakulásnak. Gyakorlatilag kijelenthetjük, hogy a keleti nyitás az Európai Egyesült Államok megalapítására adott védekező reakció.

Most vagyunk abban a helyzetben, hogy a kormánypártban stabil törésvonal van. A párt belső körei pártérdekből az életben maradás mellett döntöttek, és évekkel ezelőtt megkezdték az eurázsiai átmenetet. Washington pedig meg akarja akadályozni, hogy ebben sikerre jussanak, így a törésvonal megrepesztésére törekszik. Washington emellett megkezdte a radikális atlantizmus támogatását Magyarországon, amit Gyurcsány egy szinte kimutathatatlan támogatottságú új párttal, ellenzéki pozícióból kockázat nélkül felvállalhatott. Mivel jelenleg nagyhatalmi akarat van arra, hogy Magyarországon egy radikális atlantista csoport jusson hatalomra, a Demokratikus Koalíció most olyan veszélyt jelent Magyarország politikai stabilitására, mint eddig soha semmi más. Ha egy radikális atlantista párt hatalomra jut, az Magyarország felszámolását jelenti. Nem lesz többé Magyarország a térképen, hanem Európa lesz, és a következő generáció nem magyarnak nevezi majd magát, hanem európainak. Ez a radikális atlantisták célja, és éppen ez az, ami miatt katasztrofális lenne, ha bármilyen, Magyarország függetlenségéért harcoló politikai szerveződés is részt venne a kormányellenes megmozdulásokban. Egyszerűen azért, mert ugyan rövidtávon politikai nyereséget szerezhetnek, közép- és hosszútávon Magyarország felszámolását idéznék elő azzal, ha most kimennek a kormány ellen tüntetni. A hatás nem azonnal jelentkezne, de katalizátorként részt vennének Magyarország felszámolásában.

Emiatt a Magyarország felszámolására törekvő liberálisoknak és radikális atlantistáknak az a fordulat, hogy a jobboldalt nem sikerült bevonni a felforgatásba, olyan volt, mintha egy vödör jeges vízzel nyakon borították volna őket.

A nemzeti erők bevonása nélkül alig néhány százan voltak

Miért nem sikerült bevonni a jobboldalt a felforgatásba? Mert a Jobbik megalkuvó, és a lepaktált a Fidesszel? Mert minden más jobboldali szervezet megalkuvó, és elárulják a magyar népet? Mert a média, vagy egy rejtélyes szürke eminenciás meggyőzte őket arról, hogy ne menjenek utcára? Nem. A jobboldalt azért nem sikerült bevonni a felforgatásba, mert a jobboldali szervezetek nem tömegként, hanem nemzetközösségként cselekedtek. A tömeget, a csőcseléket az indulatainál, állatias ösztöneinél fogva bármikor bármire rá lehet uszítani. Egy közös tudatot, egy nemzetközösséget nem. Ami történt, az a magyarság élni akarásának elementáris erejű megnyilvánulása volt. A jobboldal ösztönszinten érezte, hogy ez egy olyan folyamat, amiben nem szabad részt venni, mert a magyarság megsemmisüléséhez vezet. Nemzetközösségként cselekedtek, nemzetközösségként cselekedtünk, anélkül, hogy bárki is tudott volna róla, vagy bárki is fizikailag összehangolta volna. Ez a magyar nép élni akarása, amit soha semmilyen materiális logikával nem fognak tudni megmagyarázni. A nemzet élni akart, és érezte, mit kell tennie annak érdekében, hogy elkerülje a végső katasztrófát.

Ez egy új szellemi ellenállás, amit anyagi eszközökkel megtörni soha nem fognak, mert a magyar nép élni akar, és az utolsó előtti órában visszafordul a szakadék széléről.

Meg lehet magyarázni, mi történt a politikában, de a közelmúlt eseményei csodának is nevezhetőek, isteni beavatkozásnak. Nézzük csak meg, a liberális média a legkülönbözőbb dolgokkal próbálkozott, hogy utcára vigye a jobboldalt, és felhasználja mint valami eszközt. Azt akarták, hogy irigykedjünk azokra, akiknek mindenféle anyagi javaik vannak, amik nekünk nincsenek. Azt akarták, hogy Isten parancsolatai ellenében cselekedjünk, még ha nem is így mondták. A jobboldal észre sem vette, de egy démoni kísértésnek állt ellent azzal, hogy nem vett részt a felforgatásban. A tízparancsolat kimondja, hogy más javait ne kívánd. A liberális sajtó pedig mit tett? Mindvégig az irigységre akart hatni. "A politikusnak luxusvillája van, neked nincs. Irigyeld tőle." A gyakorlatban, anyagi síkon teljesen igazuk van. A politikus lopja a pénzt, és luxusvillát épít belőle. Mégis mit lehet erre mondani? Ennek ellenére emberek százezrei, milliói nem ültek fel a provokációnak, és talán ők maguk sem tudják megmagyarázni, miért. De helyesen cselekedtek, és Magyarország még ott van a térképen.

Ez egy egyelőre fel nem ismert szellemi ellenállás, ami megvédte népünket a végső megsemmisülés politikai feltételeinek kibontakozásától. Egy szellemi ellenállás, amit egyelőre nem látható erők vezetnek, nem látható eszközök által. Két szellemi befolyás közül kellett választani. A magyar nép választás elé lett állítva, és a kritikus pillanatban döntést hozott az életben maradásról.

http://www.hidfo.net.ru/2014/12/19/haboru-magyar-nemzet-ellen