A magyarság és a keresztény hit világának találkozását és összefonódását a magyar nép egyetlen uralkodó személyéhez köti; az első magyar királyhoz, az államalapító Szent Istvánhoz. István a magyar államiság és a kereszténység alapjait lerakó Géza fejedelem fia, a hazatérést (896) vezető Árpád fejedelem ükunokája.


István uralkodása idején augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot. Ekkor tartották az un. törvénynapokat. (Misztikus egybeesés, hogy István éppen ezen a napon halt meg 1038-ban.)
Később Szent László király hozott döntést az ünnepnappal kapcsolatban: áttették augusztus 20-ra, mert 1083-ban e napon avatták szentté I. István relikviáit a fehérvári bazilikában.A történelem során már Nagy Lajos uralkodásától kezdve augusztus 20. egyházi ünnepként maradt a köztudatban.
1686-ban XI. Ince pápa elrendelte, hogy Buda vára töröktől való visszafoglalásának évfordulóján évente emlékezzék meg az egész katolikus világ Szent István ünnepéről – az egyház augusztus 16-án tartotta az ünnepséget.
1771-ben XIV. Benedek pápa csökkentette az egyházi ünnepek számát, s a Szent István-nap is kimaradt, de Mária Terézia mégis elrendelte a megtartását (Talán a Tradícionistáknak – Pl. László András - igaza lehet az Osztrák-Magyar Monarchiát illetően?), sőt, azt nemzeti ünnepként a naptárakba is felvétette! 1771-ben ő volt az, aki elhozatta Bécsbe, majd Budára a Szent Jobbot, amelyet ez időtől körmenetben vittek végig a városon augusztus 20-án.
Az 1848-as szabadságharc után hosszú ideig nem tarthatták meg a nemzeti ünnepet. Ezt követően először 1860-ban ünnepelhették meg ezt a napot, amely országszerte nemzeti tüntetéssé fajult. A kiegyezést követően teljes mértékben visszanyerte méltóságát az ünnep: 1891-ben Ferenc József munkaszüneti nappá nyilvánította. A két világháború között – 1920-tól - mindez kiegészült a Trianon előtti Magyarország visszaállításának össznemzeti célkitűzésére való folyamatos emlékeztetéssel.
Augusztus 20-a 1945-ig nemzeti ünnep volt, majd ezt eltörölték, de az egyházi ünnepek sorában még 1947-ig ünnepelhették nyilvánosan. A rákosista bolsevik-rendszer számára az ünnep vallási és nemzeti tartalma miatt nem volt vállalható. Azonban teljes megszüntetését sem tartották követendő célnak, ahogy az a tisztán vallási ünnepek egy részével történt, de tartalmilag megújították.
Szent István ősi ünnepéből az „új kenyér ünnepe” lett, majd az új, a sztálinista alkotmány kihirdetését, mint új judeo-szocialista államalapítást, 1949. augusztus 20-ára időzítették. Ettől fogva 1949–1989 között augusztus 20-át az illegitim kommunista alkotmány napjaként „ünnepelte” kényszer alatt Magyarország.



A módszerváltó liberál-demokrata idők 1991-től augusztus 20.-át - Szent István napját - emelte a harmadik „Magyar Köztársaság” hivatalos állami ünnepe rangjára. 2010-től azonban új szelek fújnak. A Fideszes ifjú-demokraták újra az átértelmezés mezsgyéjén járnak a most következendő 2014-es, augusztus 20.-ával kapcsolatban. Hiszen létrejött nagyszerű vívmányuk – a negyedszázados DEMOKRÁCIA - az EU, a globál-kapitalizmus és szabadrabló páholyok védőszárnyai alatt épp most készül kikiáltani a „magyar” FÜGGETLENSÉG NAPJÁT a mi szent nemzeti ünnepünket átlényegítve. A demokratikus vérnélküli hamis szabadossság elvét összemosni a hősi szabadságharcos eszményekkel, a keresztény hagyományokkal, egységes birodalommá szervezett államalapításunk emlékével és szent ünnepével, magukat kiáltva ki - a háttérben megrendezett képzeletbeli fal/határ/szögesdrót lebontásával – rendszerváltó hősnek.
Ha szabadságharcos spontán akció lett volna a nyugati határnyitás, akkor nem várták volna az osztrák oldalon a messzi NSZK-ás rokonok az NDK-ás rokonokat egyből… és ez csak egy a sok közül az elszámolásra váró kérdések közül!
Nem furcsa ez egy kicsit, Testvéreim?
Jegyezzétek meg; vérnélküli szabadságharc nem létezik!

Várhegyi Kálmán